32

2017. május 13.

Spanyolország, Barcelona

Pontban hat órakor csörgött az ébresztő, de már előtte is az erkélyen nézelődtem. Tegnap hamar ágyba bújtunk, és sikerült is elaludnom. A függönyöket direkt nem húztuk be, így a reggeli napfény teljesen bevilágította a szobát. Imádtam erre kelni, sokkal üdébbnek éreztem magam tőle. Alla természetesen ezzel nem így volt, nyöszörögve nyomta le a telefonját, hogy megszűnjön az idegesítő zaj. Miután realizálta, hogy hol is van, felült, és rám nézett.

- Még mindig akarsz menni? - kérdezte.

- Igen, szóval kezdj el öltözködni - mondtam, és bevonultam a fürdőbe. Megfésülködtem, és lófarokba kötöttem a hajam. Sminket természetesen nem vittem fel. Szerencsére futócuccot mindig csomagoltam. Egy sima fekete rövidnadrágot, sportmelltartót és egy trikót vettem fel, plusz a napszemüvegemet. A telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd becipzáraztam, és készen is álltam. A szobatársam még csak most nyitotta ki a bőröndjét.

- Ez most komoly? - álltam csípőre tett kézzel.

- Jól van, na - mérgelődött.

Fél hétkor léptük át a pálya bejáratát. Csak egy üveg vizet hoztunk, amit az immáron kinyitott Red Bull motorhome-ba le is raktunk. Úgy terveztük, hogy törölközőt majd Danieltől kérünk, a szállodait nem akartuk elhozni. Kiértünk a tiszta pályára. A paddockban és a boxutcában csak pár ember lézengett, azok is főként csak a szervezők. Furcsa volt így, lenyugodva látni a Catalunyát. Egy sóhajtás után megindultunk futólépésben. Úgy terveztük, hogy körülbelül nyolckor már végzünk, visszaszaladunk a hotelbe egy zuhanyra, és jövünk tizenegyre, a harmadik szabadedzésre.

Szerencsére semmi és senki sem zavart minket, kényelmes tempóban kocogtuk végig a körülbelül öt kilométer hosszú pályát kétszer. Nem siettünk sehova. Nem mondom, hogy nem volt megterhelő, de azért nem rohadt le a lábam. A levezető sétát végigbeszéltük. Szó esett Lewisról is, a témával kapcsolatban kiadtam magamból mindent. Teljesen megnyíltam Alla előtt, sokkal szorosabbnak is éreztem a barátságunkat, mint Vladával. Mellesleg, azt sem tudtam, mi van a lánnyal. Nekem úgy tűnt, inkább Aleksandra társaságát kereste, nem is gátoltam meg ebben. Azért örültem, hogy valaki mellettem áll a csapatból is, ha már Natalia visszavonult, az egyedüli, aki támogatott a keretből.

A kijárat felé igyekeztünk a sok ember között. A pálya megtelt élettel, nyolc után már a csapatok nagy része megérkezett. Pár méterre voltunk csak a kaputól, amikor egy biciklis tartott felénk. Utat akartunk engedni neki, de megállt előttünk. A tagot nem ismertem fel egyből a napszemüvege miatt. Lerakta a lábát és megtámasztotta magát.

- Jót tesz a reggeli futás - mosolyodott el kisfiúsan. A szakálla miatt nem hittem, hogy korunkbeli.

Szőke haján csillogott a napfény, hasonló fazonja volt, mint Danielének. Levette a napszemüvegét, de még így sem ugrott be a neve. Te jó ég, azok a szemek! A tengerkék íriszek teljesen rabul ejtettek. Hogy lehet valakinek ilyen szép szeme? Pár pillanatig fogva tartotta a tekintetemet, majd átvándorolt a mellettem álló lányra. Annyira rájöttem, hogy a nemzetisége német, látszott rajta.

- Pontosan - kacsintott rá Alla. Nem is számítottam másra, egyből flörtölni kezdett vele. Ő már csak ilyen, mondjuk, én elképzelni sem tudnám, hogy bepróbálkozok valakinél. Inkább az a félénk, csodára várós típus voltam. Ezzel ellentétben a csapattársam nagyüzemben tolta az ipart, az ujjai köré csavarta Danielt, és úgy látszik, most ezt az idegent is célba vette. Maxet szerencsére még nem ismeri, bár, ha jól tudom, nem szereti a fiatalabbakat. Nem rosszindulatból, de kíváncsi vagyok, végül lesz-e valami itt a paddockban.

- Mennem kell, örülök a találkozásnak! - intett, miután egy vörösbe öltözött ember befelé terelte. A szállodába vezető úton természetesen szóba került.

- Láttad azokat a szemeket? - tett fel egy költői kérdést Alla.

- Mehetek zuhanyozni, vagy mész te? - kérdeztem, ügyet sem vetve az öt perce tartó áradozására.

- De láttad? - nézett rám úgy, mint aki mindjárt elolvad. Igen, Alla képes beleszeretni valakibe öt perc alatt. Néha irigylem ezért a tulajdonságáért. Sokkal szórakoztatóbb lehet úgy az élet, hogy bármit meg mersz tenni, egyszerűen csak élsz. Nekem még ez se megy. Valami szerelemhez hasonló dolgot tapasztaltam, de az is csak a múlt. Tizennyolc évesen az átlagember bulizni jár, miközben nekem még a társalgás is gondot okozott. Valamennyivel nyitottabb lettem az elmúlt időben, Danielnek köszönhetően, de még így is szoktam érezni, hogy a vér az arcomhoz áramlik egy baráti bók után is.

- Igen, láttam - biztosítottam róla, miután rájöttem, hogy még nem válaszoltam.

- Mehetsz előre, még ki kell választanom a szettemet - válaszolta, és bevonultam a fürdőbe. A hideg vizes zuhany rettentően jól esett, teljesen felfrissültem. A hajamat inkább összekontyoltam, tudtam, hogy iszonyatosan párás lesz a levegő, nem akartam, hogy felforrjon az egész hátam. Egy szál törülközőben kimentem, és megálltam Alla mögött.

- Mit vegyek fel? - kérdeztem tőle, tudva, hogy biztos kitalál valamit, nekem ötletem sem volt.

- Valami egybe ruhát, ami jól néz ki - mondta, és becsukta maga mögött az ajtót. Eszembe jutott, hogy még régebben vettem egy nyárias, sötétlila színű ruhát. A háta ki volt vágva, de a dekoltázsa nem sokat mutatott. Inkább az elegánsabb kategóriát képviselte, plusz kényelmesen éreztem magam benne. Felvettem a gyűrűt, és indulásra készen leültem a fotelba. Írtam Danielnek, hogy majd este lemegyek a könyvért, tegnap ugyanis nem volt alkalma odaadni. Nem akartam, hogy Alla belefolyjon ebbe az egészbe, ezért nem is örültem volna neki, hogyha tudomást szerez róla. 

***

Sikerült kezdésre beesnünk, azonnal elfoglaltuk a helyünket, és figyeltük az edzést. Raikkönen azonnal ki is gurult közepes keveréken, ami amúgy teljesen felesleges volt erre a hétvégére, a futamon senki sem használta. Daniel kigurult egy körre, de vissza is jött, ahogy eddig igazából mindenki. Alonsóé az első mért idő, de folyamatosan panaszkodott a rádióban. A tizenhetedik percig igazából semmi érdekes nem történt - mondjuk utána se nagyon -, a Ferrarik ugrottak az élre. A két Mercedesnek még nem volt ideje, mint ahogy még az RB-nek se. Fél óra kellett, de az ausztrál is ment egy mért időt, igaz, csak a hatodik helyre volt elég. A negyvenegyedik percben Perez csúszott ki a tizenhármas kanyarban. Daniel feljött az ötödik helyre közepesen kemény garnitúrán, de ebben az egy órában kétlem, hogy a valós sebességeket láthattuk. Lesz itt még meglepetés, bőven. Tíz perccel a leintés előtt Vettel autója állt meg, a szerelők tolták vissza a Ferrarit. Az utolsó kilenc percre Valtteri Bottas is kigurult, akinek egészen idáig szerelték az autóját. Letelt az egy óra, véget ért a harmadik szabadedzés. Nem szolgált túl sok izgalommal, Dani maradt a hatodik helyen, Max mögött. Pár percig csak nézelődtem, majd felálltam, hogy megnézzem, kicsatolták-e már az ausztrált, ugyanis vele szándékoztunk ebédelni. Felénk sétált, még a bukója is rajta volt.

- Találkozzunk az ebédlőben, átöltözöm - mondta, és elsietett.

Tíz perccel később már a tegnapi társasággal falatozgattunk. Csak a szokásos, újabb csata az edző és a pilóta közt, egészséges ételek tömkelege. A fiúk elmentek edzeni egyet az időmérő előtt, így sajnos maradtam Allával és a hülye ötletével. Igen, már megint kitalált valamit.

- Sétáljunk végig a boxutcán! Így Lewis is láthatja, milyen szexi vagy, na meg megkereshetem azt a szép szemű idegent - áradozott. Kérlelően néztem rá, de nem menekülhettem, magával rángatott. Azt inkább meg sem említettem neki, hogy mi van, ha éppen edzenek, esznek, nincsenek is kint.

A legalább harminc fokos aszfaltra értünk ki. Rajtunk kívül még rengetegen sétálgattak, szerelők, fotósok, vagy csak simán látogatók. A garázsok el voltak kerítve a kíváncsi tekintetek elől, bent már serényen folyt a munka, felkészülés az időmérőre. A nagy emberforgatagban nem sokat láttunk, a szél is felélénkült, ezért figyelnünk kellett a szoknyánkra, nehogy belekapjon, és a végén egy hatalmasat villantsunk. Miközben Alla a tömeget kémlelte, én az autóalkatrészeket figyeltem,

legfőképp a kihelyezett tartalék orrkúpokat. Érdekesnek találtam a kialakításukat, legszívesebben végigsimítottam volna rajtuk, csak tudtam, hogy nem szabad. Az edzőtársam, miután megunta a hasztalan nézelődést, átirányított a paddockba. Fogalmam sem volt, hogy hogy jegyezte meg az utat, mindenesetre, már a pálmafák közt találtuk magunkat.

- Ott van! - sikított fel Alla, mire jó páran felénk kapták a tekintetüket.

- Leégetsz - motyogtam magamban. Ügyet se vetve rám, a többi embert fellökve rántott magával egy piros sapkában lévő férfi felé. Mire odaértem, már épp a számát kérte el a lány. Fogalmam sincs, hogy hogy tud ilyen közvetlen lenni másokkal. Mellesleg érdekes, hogy én nem akarok pasit, és nem is foglalkozom velük, mégis alakulóban volt egy, ő pedig mindenáron szeretne valakit maga mellett tudni, és be is veti magát, de nem talált még senkit.

- Áh, te is itt voltál reggel - fordította felém a fejét. Jó, hogy észreveszel, itt állok mellettetek már vagy fél perce.

Nem akartam harmadikat játszani, ezért megbeszéltem a lánnyal, hogy fél kettőkor találkozzunk a boxban. Először nem volt ötletem, ezért megkerestem Danielt, de rájöttem, hogy ő minden bizonnyal elfoglalt. Ezért a Red Bull udvarába igyekeztem, ahol mindenki tolongott, más csapatokból is. Kihúztam az egyik műanyag széket, és leültem rá. Csak élveztem a friss levegőt, a nyüzsgést, ami betöltötte a helyiséget. Figyeltem az embereket, mi jót csinálhatnak, úgy tűnt, mindenki kedélyen elcseverészett a másikkal. Hornert néztem, aki az épület mellett ácsorgott. Tovább vezettem a tekintetemet az ajtóra, bár ne tettem volna. Egy szőke hajú nő futólépésben igyekezett, azonnal felismertem. Imádkoztam magamban, hogy ne ő kövesse, de nem találtak meghallgatásra imáim. Lewis teljes életnagyságában, látszólag nagyon elfoglalva sietett a nő után. Napszemüveget nem viselt, csak a csapatsapka fedte a fejét, így követni tudtam, merre néz. Egy pillanatot sem pazarolt rám az életéből, pedig eléggé észrevehető helyen ültem. Átvágtak a létesítményen, és el is tűntek a szemek elől.

Úgy gondoltam, ennyi levegő elég is volt, reméltem, Alláék is végeztek a romantikázással. Visszamentem a boxba, és leültem arra a helyre, ahonnan majd követni fogom az időmérőt. Hirtelen levágta magát valaki mellém, arcra talán az egyik Red Bull fotós.

- Nézd! Ez szerintem jó lett - tartotta felém a gépét, amin egy fotó volt megnyitva. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor felállok, rátámaszkodok a pultra, és egy kicsit előre hajolok. Ez akkor történt, mikor megnéztem, hogy Daniel kiszállt-e már. Meglepően jól sikerült, ahhoz képest, hogy én vagyok rajta. Megkérdezte a férfi, hogy felteheti-e a csapat közösségi oldalaira. Beleegyeztem, igazából nem akartam megbántani, ha már ilyen jó fotót lőtt.

***

Lengett a zöld zászló, hivatalosan is megkezdődött az időmérő edzés. Alla pár perccel ezelőtt esett be, még órákig búcsúzkodott az új szerelmétől. Nem kérdeztem meg, hogy mi is történt, inkább feszülten figyeltem, ahogy Daniel beszáll az autóba. Mindenki tudta, hogy ez az év nem úgy kezdődött, ahogy várták, a feszültség a tetőfokára hágott. Igazából én csak azon izgultam, hogy Max előtt végezzen, a többi nem is nagyon érdekelt.

Két perc telt el, mikor Daniel lecsapta a sisakrostélyt. Egy pillanat alatt levették a gumimelegítőket, és már ki is gurult az RB13-as. Páran már kimerészkedtek. Egy perccel később az egyik Ferrari megállt a pályán. Titkon reméltem, nem indul el, hiszen egy már egy hellyel előrébb lett volna, de sajna percek múlva újra elindult. Olyannyira, hogy az élre is ugrott. Grosjean megpördült a tizenhármas kanyarban. Mellesleg, ott rengetegen szoktak hibázni, nem valami könnyű az a forduló. Öt perccel a Q1 vége előtt a kiesőhelyen: Kvyat, Magnussen, Palmer, Stroll és Grosjean. Azonban a legutóbbi javítani tudott, így Vandoorne került veszélybe. Egy perc volt hátra. Míg a középcsapatok róják a jobbnál jobb köröket, az élcsapatok pihentek. Dani is a boxban várakozott. Végül a Q1 kiesői: Ericsson, Palmer, Stroll, Vandoorne, Kvyat. Elindult a Q2, Hamiltoné volt az első mért kör. Még itt sem szoktuk látni a valós erőviszonyokat, igaz, mi mindent beleadunk, de például a Mercedes bevett taktikája, hogy a végén felcsavarják a motort, és hirtelen ellépnek. Grosjean elszállt a sikánnál, átugrott a fekvőrendőrökhöz hasonlító valamin, és visszatért a boxba. Lengették a sárga zászlót, gondoltam, a törmelék miatt. A Q2-ben kiesők: Magnussen, Sainz, Hülkenberg, Grosjean, Wehrlein. Felvillant a zöld lámpa, elindult a Q3! Hamilton és Vettel már a pályán körözött. Egy perc sem telt bele, már a két Red Bull is kint volt. Lement az első roham, sajna Daniel Max mögött végzett, de sebaj, általában megy még mindenki egy mért kört. A garázsban annyira nem volt nagy a feszültség, legalábbis nem érződött. Letelt az idő, ilyenkor már csak a versenyzőket várják, hogy befejezzék a kört. Csalódottan meredtem a képernyőre. Dani megint hatodik, Max mögött. A top tíz: Hamilton, Vettel, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Ricciardo, Alonso, Perez, Massa, Ocon.

Megvártam, míg Dani átöltözik, és elindultunk vissza a szállodába. Borzalmas volt látni, ahogy a mindig vidám ausztrál arcán még egy apró mosoly sem suhant át. Csak remélni mertem, hogy holnap minden jól alakul, ha már ez az eddigi futamokról nem volt elmondható.

- Ha dobogón leszel, ígérem, eljövünk bulizni a csapattal - ígértem meg neki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Megígéritek? - kérdezett vissza.

- Persze. Elena nem tud kibújni alóla, már ruhánk is van! - lelkesedett Alla, és innentől kezdve végigbeszélte az utat.

Felmentünk a szobánkba, de előtte még odasúgtam Danielnek, hogy lejövök a könyvért. Nem akartam, hogy Alla ebből bármit is észrevegyen. Mikor a lány elvonult zuhanyozni - tudtam, hogy legalább egy óráig eltart az esti rutinja -, átmentem az ausztrálhoz. A második kopogásra nyitotta ki.

- A könyvért jöttem - mondtam halkan. Valószínűleg felébresztettem. Kómás fejjen nagyon aranyosan nézett ki.

Csak intett, hogy jöjjek befelé. Biztos, hogy aludt, mindössze egy pólóban és bokszerben sétált előttem. Felkapcsolta a nagylámpát. A hirtelen jött világosság miatt hunyorogva támolygott előre. Lehajolt a földre dobott sporttáskához. Pár pillanatig kotorászott benne, majd kiemelte a fehér virágos borítóval tarkított könyvet.

- Köszönöm. Mindjárt jövök, fent hagytam a pénzt - mondtam. Már indultam volna az ajtó felé, mikor megfogta a kezem, és visszahúzott.

- Hagyjad csak - legyintett. Másodpercekig csak néztünk egymás szemébe, próbáltam valamit kiolvasni a gyönyörű, barna íriszeiből, amiből most teljesen eltűnt a csillogás, a lelkesedés. Nem tudtam, mit szeretne. Nem akartam megszakítani a pillanatot, csak némán meredtem előre. Felsóhajtott. A hirtelen érintésére összerezzentem. Egy pillanatig megállt, de utána magához vont. Az arcát a hajamba temette, amit időközben kibontottam. Kissé esetlenül körbefontam a karom a dereka körül. Nem tudom, meddig állhattunk így, de kifejezetten jól esett. Megnyugtatott. A vállára hajtottam a fejem, s beszívtam az illatát. Egy újabb sóhajtás közepette eltolt magától.

- Jó éjszakát - mondta búcsúzásképp. Nem akartam tovább zavarni, tudtam, mennyire fáradt. Látszott rajta, hogy megviselte az újabb vereség, mégha a futam csak holnap lesz.

- Neked is - válaszoltam. Lekapcsoltam a nagyvillanyt, csak az éjjeliszekrényen lévő lámpa adott félhomályt a szobának. Mikor elhagytam a szobát - ami egyébként ezerszer nagyobb, mint a miénk -, épp leült az ágyra. Halkan becsuktam az ajtót, és elslisszoltam a szobáig. Villámsebességgel dobtam a könyvet a bőröndöm aljára, rá egy halom ruhát raktam, a biztonság kedvéért. Alla pár pillanattal később lépett ki a fürdőből. Egy gyors zuhany után már nem volt lehetőségem olvasni a lány közelében. Valószínűleg meg kell várnom, míg hazarepülünk.

A holnap este roppant érdekes lesz. Hajnali kettő-három körül indul a gépünk Moszkvába, addig minden bizonnyal bulizni fogunk. Edzésre pedig hullaként megyünk, alig pár óra alvás után. Még sosem voltam buliban, és azt sem tudom, kik lesznek ott. Érdekes este elé nézünk.

31

2017. május 12.

Spanyolország, Barcelona

Első nap spanyolban. Alig tudtam aludni pár órát, reggel hét órakor ugyanis valaki őrült erővel dörömbölt az ajtónkon. Miután realizáltam, hogy hol is vagyok, felkészültem, hogy melegebb éghajlatra küldjem az illetőt. Sajna a tervem kudarcba fulladt, az ausztrál, miután meglátott, azonnal a karjaiba zárt. Daniel olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt. Mellesleg, Alla fel sem ébredt erre az egészre.

- Bocsi, hogy ilyen korán zaklatlak, csak köszönni akartam, mielőtt lemennék a pályára - vigyorgott. Egyből jókedvre derültem a közelében.

- Bejössz? - kérdeztem, az udvariasság kedvéért.

- Nem, köszi, mindjárt mennem kell. Hoztam belépőt - nyújtott át két nyakba akasztható valamit, amin a nevünk díszelgett. - Érezd magad megtisztelve, nem sok embernek adunk ám ilyet! - kacsintott.

- Milyen nagylelkű itt valaki! - hecceltem. Ránézett az órájára, és megcsóválta a fejét.

- Sajna mennem kell, ha még meg is akarok fésülködni. Mikor jöttök?

- Az első szabadedzésre kiérünk. Biztos nagyon fontos, hogy a bukó alatt is jó legyen a hajad - nevettem.

- Akkor majd a pályán! - intett, és még egyszer megölelt.

Becsuktam az ajtót, és visszamentem a szobába. Majdnem felbuktam a szétszórt bőröndökben, amiket nem volt kedvünk még hajnalban rendesen kipakolni, vagy legalább arrébb rakni. A kétszobás lakhelyünk elég jól nézett ki, letisztult, kifinomult, egy tipikus ötcsillagos hotel. Apám kifizette az egészet, mondjuk, már egy hónapja nem láttam őt se. Szerintem az egész pályát megvette volna nekem, hogy eljöjjek. Sajnos szeretetet nem tud venni.

Nagy nehezen felkeltettem Allát is, ennél már csak az volt a nagyobb kihívás, hogy mit vegyünk fel. Ő mindenképpen egy szexi egybe ruhát akart ráerőszakolni, de leállítottam, mondván, csak a pályára megyünk. Így végül egy farmer rövidnadrág és egy feszülősebb póló mellett döntöttünk (ha már a kivágást nem akartam). Megfésülködtem, a hajam természetes hullámokban fedte az egész hátamat. A tarkóm egész biztos meg fog sülni, de mindegy. Nem akartam sminkelni, de Alla - fogalmam sincs, miért - hozott egy komplett sminkkészletet, és ezzel együtt be is vonult a fürdőszobába, magával húzva engem is. A kis helységben ketten nyomorogtunk, de ő nyugodtan pakolgatott.

- Én nem fogok sminkelni - tettem fel a kezem védekezően.

- Rúgj ki egy kicsit a hámból, rakj már fel egy rúzst legalább! Ha nem is vöröset, de egy halvány rózsaszínt. Na, kérlek! - noszogatott, de én csak a fejemet ráztam.

- Ha megyünk bulizni, rakhatsz rám olyat, de a pályán biztos nem.

- Akkor highlightert. Nézd, milyen jól csillog! - tolta az arcomba a fénylő palettát. Ha nem mondja, az életben nem jövök rá, hogy mi ez.

- Ezt hova? - kérdeztem bizonytalanul. Maximum szemhéjpúdernek jó.

- Az arcodra. Na, csak egy vékony vonalat! Nem feltűnő, meg semmi, csak jól néz ki.

- Ha nem feltűnő, akkor minek rakod rám? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Lehetetlen vagy - forgatta a szemét. - Tetszeni akarsz Lewisnak, vagy nem? És ne gyere a ,,belső a fontos" dumával. Ragyogj végre egy kicsit! - lelkesedett. Összeillenek Daniellel.

- Jó, de csak ezt az egyet - adtam be a derekam, és hagytam, hogy rám kenje a csillámló port.

- Kész is, gyönyörű vagy! Pont olyan a színe, mint a gyűrűdnek - mosolyodott el. A járomcsontomon egy hatalmas, aranyosan csillogó vonalat fedeztem fel. Annyira nem is rossz. Igazi kihívás lesz nem elkenni.

Mivel alaposan eltöltöttük az időt a fürdőben, ezért sietni kellett. Csak párolt zöldséget reggeliztünk, nem kóstoltuk végig a helyi specialitásokat, sajnos nem jutott rá idő. Taxival mentünk ki a pályára. Hiába az orosz vér, egy kicsit izgultam a Lewisszal való találkozás miatt. Végre újra láthatom! Amint átléptük a kaput, hatalmába kerített ugyan az az érzés, mint Ausztráliában. Tíz perccel a szabadedzés előtt érkeztünk meg. A paddockban az ismert nyüzsgés fogadott. Csapatruhás emberkék szaladgáltak ide-oda, újságírók és fotósok mindenütt. Nagyrészt az emberek ilyenkor általában már elfoglalták a helyüket, kevés nézelődőt látni. Alla ide-oda forgolódott, mindent meg akart nézni. Szerencsére nem volt annyira hatalmas az egész, mint Ausztráliában, ezért könnyen megtaláltam a Red Bull motorhome-ját. A nap nem sütött, az eget felhők borították, de a levegő páratartalma miatt egyáltalán nem volt hideg, húsz fok körül lehetett. Imádtam a pálmafákat, gondolkodtam, hogy beszerzek egyet otthonra, de azért valljuk be, mégiscsak Oroszországban lakom. Maximum a műnövény jövet szóba, de az meg nem olyan szép. Egyszerűen csak élveztem, hogy megint itt vagyok. Beléptünk a légkondicionált épületbe, ami egyfajta felüdülés volt a pára miatt. A hajam a tarkómra tapadt, és csak reméltem, hogy kezdett el életre kelni a sok hullám. Természetesen Alla a szög egyenes loboncával semmi ilyesmi problémával nem küzdött, egyedül én szenvedtem. A home-ba belépve köszöntem a recepciósnak, meg még annak a pár embernek, aki az előtérben ült. Nagyon magabiztosnak nézhettem ki, azonban innentől fogalmam sem volt, hogy merre tovább. Szerencsére jött a felmentő sereg Christian személyében, aki egy másodperc töredéke alatt lehadarta, hogy merre és hogyan. Útnak indultunk a folyosókon, fél perc alatt megtaláltuk a garázst. Még jó, hogy Alla jobb tájékozódási képességgel van megáldva, mint én. Az RB13 még csodálatosabban nézett ki, mint a múltkor. Leültünk Daniel oldalára, és kaptunk egy-egy fejhallgatót. Az ausztrál szerintem nem vett észre minket, csak az előtte lévő monitort bámulta. Épphogy elhelyezkedtünk, el is kezdődött az első szabadedzés.

Az új rajtszámok az autókon elég érdekesen néztek ki, legelőször inkább azokat figyeltem. Tetszett az, hogy mindkét Mercedesnek más színű a száma, és a zászlók is jól mutattak a cápauszonyon. A Ferrarinál személy szerint nekem nem jön be ez a retro stílus, de illik a festéshez. A miénken, vagyis a Red Bullon elölnézetből egyáltalán nem látszik a szám, mert sokkal feljebb rakták. Ugyanez a Force Indiánál, ott is csak felülről lehet tájékozódni. Amit még érdekesnek találtam, az a Toro Rosso, amin kivehetetlen a szám, de még az uszonyon is, a piros festék miatt. Így csak a sisak alapján lehet felismerni a versenyzőket. Amikor megláttam a Mercedes fejlesztéseit, majdnem eltátottam a szám. Brutálisan nézett ki, imádtam. Az orr érdekes volt, egy teljesen új megoldás, plusz egy különleges légelterelő. Ha működni is fog, egész biztos, hogy valaki bejelenti vizsgálatra az FIA-hoz, hogy szabályos-e. Egy új volt a mezőnyben, Szergej Szirotkin a Renault-nál egy szabadedzés erejéig

vezethette az autót. Az első mért körre kilenc percet kellett várni, ami Felipe Massáé lett. Lewisnak is a neve mellett jelent meg idő, de ez még nem volt az igazi. A tizenharmadik percben Alonso a McLarenben hatalmas füsttel kicsúszott a pálya szélére. Valószínűleg a motorral lehetett valami, mert az autóból ömlött az olaj. Sárga zászló, bejöttek elvontatni. Ahogy felemelte a daru, mintha vödörből öntenék, úgy fojt az egész. Két perc múlva újra szabaddá tették a pályát. Egyre többen gurultak ki a boxból. A huszonnegyedik percben újabb autó állt meg: egy Ferrari, mégpedig Vettelé. Szerencsére ő vissza tudott jutni a boxba, így nem kellett megszakítani az edzést. Harmincnyolc perce tart az edzés, az idők már sokkal jobbak, mint a tavalyiak. Hamilton volt az élen. Két perc múlva az egész mezőny lecsendesedett, a Williamsesek kivételével mindenki a boxban pihent. Tíz percet kellett várni arra, hogy egy kicsit nőjön a forgalom. A mezőny közepes gumikra váltott, és sorra érkeztek a jobb idők. A Mercedes brutális, egy másodpercet adott a Ferrarinak. Igaz, ez még csak az első edzés, hülyeség lett volna messzemenő következtetéseket levonni. Negyed óra maradt még az edzésből, mikor Magnussen autója leállt. Miután eltakarították, szűk két perc maradt, amiben igazából semmi érdekes sem történt, csak köröztek. Letelt a másfél óra, Mercedes, Ferrari, Red Bull pilóták sorrendben. Felálltam, és nyújtózkodtam egy kicsit. Dani visszatért a garázsba. Allával arrébb sétáltunk, hogy ne zavarjuk a srácokat a munkában.

- Na? - kérdeztem, utalva arra, hogy hogy tetszett neki az edzés.

- Egész jó volt, unalmasabbra számítottam. Bár, még nem nagyon értettem mi micsoda - nevetett, saját magán.

- Majd belejössz - legyintettem.

- Hölgyeim - szólalt meg mögülünk egy hang. Vigyorogva fordultam hátra, tudtam, hogy az ausztrál az.

- Szia! - köszönt Alla, ugyanis ők ma még nem találkoztak. Puszival köszöntötték egymást, majd felém fordult a férfi.

- Jó a sminked - kacsintott, és egy kicsit el is pirultam. - Éhesek vagytok?

- Tudnék enni - vontam meg a vállam.

- Átöltözök, a konyhán találkozunk - mondta, és elsietett a szobája felé. Visszamentünk a motorhome-ba, apától kértem útbaigazítást. Lassan sétáltunk, de még így is egy kicsit várnunk kellett. Nem tudtam, mi tart ennyi ideig. Jó, mi lányok vagyunk, nekünk ez a normál, de ötletem sem volt, hogy mivel szöszölhetett Daniel. Felsóhajtottam, mikor végre megláttam az ausztrált, de nem egyedül.

- Ha nem nagy baj, csatlakozik hozzánk Stuart, a személyi edzőm - magyarázta.

- Stuart Smith - mutatkozott be nekünk.

- Elena Radulova.

- Alla Shishkina.

Bementünk a terembe, ahol megcsapta az orromat a finom kajaszag. Hm, van párolt zöldség is! Előre engedtek minket a fiúk, Alla nem tudom, hogy mit szedett, de biztos valami egészségeset, én pedig a zöldségekhez egy kis csirkemellet. Imádom a párolt dolgokat, és ezért még Tatyana sem szidhat le. Leültünk egy négyes asztalhoz. Daniel a tányérját roskadásig megpakolta, amit az edzője sem hagyhatott figyelmen kívül.

- Ha ezt mind megeszed, dupla annyi felülést csinálsz! - fenyegette meg.

- Én még éhes vagyok - könyörgött az ausztrál.

- Nem fogsz beférni az autóba!

- De ha nem eszek, nem lesz izmom! El fog tűnni a formás lábam! - mondta kétségbeesett hangon, mire Allával nevetésben törtünk ki. Erre az említett bevágta a hisztit, de láthatóan Stuart nem foglalkozott vele.

- Mindig ez van - legyintett.

Miután befejeztük az étkezést, a fiúk visszamentek a garázsba, mi pedig úgy döntöttünk, hogy körbenézünk a paddockban. Mondjuk a ,,döntöttünk" eléggé nagy túlzás, Alla kijelentette, hogy most meglátogatjuk Lewist. Egy kicsit izgultam. Csak remélni mertem, hogy épp nincs semmi dolga. A lány hősiesen elindult előre, utat törve magának, még mielőtt figyelmeztethettem volna, hogy a Mercedes boxa pont a másik irány.

- Majdnem - tartotta fel a mutató ujját, jelezve, hogy meg se szólaljak. Így csak halkan kuncogtam magamban.

A paddockban sétáltunk át, célba véve a szürke épületet. Bevallom, kicsit ideges voltam, viszont alig vártam, hogy újra lássam őt. Az ő boxukba nem volt engedélyünk bemenni, Red Bullosként nem is hiszem, hogy beengedtek volna. Mellesleg, a paddockot újra ellepték az emberek, így találtuk meg Angelát is, Lewis valamilyen emberét, azt hiszem média szakos, vagy ilyesmi.

- Angela! - fogtam meg a vállát, mikor elhaladt volna mellettem.

- Igen? - kérdezte meglepődve.

- Beszélhetnék Lewisszal? - kérdeztem, egyből a lényegre térve.

- Sajnálom, de Lewis nem akar beszélni - közölte faarccal.

- De én vagyok Elena! Lena! - mondtam meglepődötten.

- Tudom, ki vagy. Mint említettem, Lewis nem akar beszélni, ő mondta nekem, elhiheti. Ha nem zavar, még dolgom van - mondta, és elsietett.

Teljesen lesokkoltam. Mi az, hogy nem akar beszélni se velem? Nem értettem, mi az oka. Hiszen Oroszországban még teljesen rendben volt minden! Lehet, azóta már megharagudott rám? Ki tudja. Alla látta rajtam, hogy teljesen lesokkoltam, ezért megragadta a karom, és visszahúzott a Red Bull felé. Nem szoktam kimutatni az érzéseim, de kedvem lett volna sírni. Idegesített, hogy nem tudtam az okát, nem tudtam, miért nem akar látni se. Csak kihasznált volna? Nem úgy tűnt. Mégis igaz lenne a nagy nőfaló hírneve? Nem hiszem. Nem olyan embernek ismertem meg, tudom, hogy akármit állítanak, ő nem olyan. Ha nem ez, akkor pedig mi a baja? Legalább egy szót szólhatott volna, vagy igazán megmondhatta volna, hogy egyszerűen nem akar keresni. Személyesen, nem embereken keresztül. Nem jutottunk el a motorhome-ba, hanem inkább kimentünk, és a szurkolói részen leültünk egy székre. A kezembe temettem az arcom, de nem sírtam. Nem akartam gyenge lenni. Hát, volt egy bimbózó kapcsolat-féleségem, ami megszakadt. Úgy fogok tenni, mintha meg sem történt volna ez az egész. Nem vettem észre, hogy mennyire megváltoztam. Pozitív, vagy negatív, azt döntse el mindenki maga. Nyitottabb lettem, bátrabb, és kaptam két igaz barátot. Csak most jutott eszembe Daniel, az ausztrál, kinek nem hallgattam a szavára. Okkal mondta, hogy csak szüksége volt valakire, de amint jól lesz, már nem fogok kelleni. Igaza volt, be kellett látnom. Féltett tőle, a nagy pofára eséstől, de azt hittem, nem lehet semmi baj. Csak most tapasztaltam meg az életet. Viszont azt eldöntöttem magamban, hogy nem leszek olyan, mint a többi lány. Csak csinálom a dolgaimat normálisan, ha tudok, kijövök Danielhez a futamra, de nem változtatok stílust, meg semmi ilyesmi, nem akarom megmutatni, hogy mit vesztett. Egyszerűen csak elfogadtam, ez az ő döntése. Mégha fájdalmat is okozott, próbáltam leplezni. Csak csinálni akartam azt, mint eddig, mint Melbourne péntekén, amikor még nem ismertem.

Nem tudom, meddig ülhettünk ott. Egyikünk sem szólalt meg, csak hallgattuk a minket körülvevő nyüzsgést. Volt egy olyan érzésem, hogy Alla egyből kitalálta a gondolataim, tudta, min rágódtam.

- Visszamegyünk? - kérdezte csendesen.

- Mehetünk. De ne említs semmit Danielnek. - Nem akartam, hogy elkezdje az ,,én megmondtam" dumát. Semmi kedvem sem volt végighallgatni a prédikációját.

Visszaértünk és leültünk a garázsba, ahol már lelkesen készülődtek a következő szabadedzésre. Fel sem tűnt, hogy ennyire elvoltunk, úgy tűnt, mostanában gyakran hagyott cserben az időérzékem. Az időjárás felmelegedett, immáron huszonöt fokban gurultak ki a pályára a versenyzők pontban kettő órakor. Daniel futólépésben érkezett meg, és egyből bepattant a kocsiba, de csak tíz perc után gurult ki a forgalomba. Jelenleg Sebastian Vettel állt az élen, átlépte a 320 km/h-s csúcssebességet. A garázs másik oldala is dolgozott rendesen, Max - akinek mellesleg még nem is köszöntem - feljött másodiknak. Hallgattuk a rádióbeszélgetéseket is, bejátszották, ahogy mondták Raikkönennek, hogy hűtse az autót. Mindenki közepes keveréken ment, volt egy olyan érzésem, hogy a keményet többször nem is fogjuk látni a hétvégén. A huszonnegyedik percben zaj csapta meg a fülemet, még a fejhallgató keresztül is, ugyanis Verstappen kicsúszott a kavicságyba. Szerencsére vissza tudott jönni a boxba, de így is lengették a sárga zászlót. Egy perc sem telt bele, már vissza is vonták a sárgát. Az első, aki lágy gumikra váltott, az Vettel volt, majd a másik Ferrari követte őt. Daniel mindeközben csak a tizenegyedik helyen volt, nem ment túlzottan gyors köröket, de úgy tűnt, senki sem aggódott. Gondoltam, verseny szimuláció, vagy ilyesmi. Félidőben így nézett ki a top 10: Hamilton, Bottas, Raikkönen, Vettel, Hülkenberg, Palmer, Massa, Sainz, Grosjean, Ocon. Három perccel később beállt az első edzésen látott sorrend: Verstappen a Mercik és a Ferrarik mögött ötödik, Ricciardo hatodik. A közvetítésben megjelent a narancssárga, Verstappen-szurkoló oroszlán. Egyedül Alonsonak nem volt még mért köre, de a spanyol már a kivezetőt csinálta. Reméltem, összejön neki valami eredmény hazai közönség előtt. Három órakor piros zászlót lengettek. Először nem tudtam, miért, majd mutatták, ahogy Sainz autójáról lerepült egy darab, és azért kellett bemenni. Huszonöt perc volt hátra, mikor zöld zászlót kapott a mezőny. Max jelezte a rádión, hogy nem fordult az autója, látványosan ki is csúszott a tizenhármas kanyarban. Nyolc perccel a vége előtt megint alkatrész került a pályára: Raikkönen T-szárnyának jobb oldala esett le. Páran panaszkodtak a szélre, Bottas és Vettel is kicsúszott egyszer. Fél négykor lengették a kockás zászlót, Max ötödik, Daniel hatodik. A program holnap folytatódik a harmadik és egyben utolsó edzéssel, majd az időmérővel.

Egy órával később, mikor lezajlott minden interjú, Daniellel karöltve visszamentünk a szállodába. Allával úgy döntöttünk, hogy holnap hajnalban elmegyünk egyet futni a pályára, de addig is, ma este beülünk a wellnessbe. Jól esett a forró fürdő, és egy kicsit kiültünk a teraszra napozni is. Igaz, gyéren sütött, de legalább így nem égtünk le. Mondjuk, nem is barnultunk, de jól hangzott. Egy könnyű vacsora után hamar bebújtunk az ágyba, holnap ugyanis korán fogunk kelni. Meg tudnám szokni ezt a luxust.