40

2017. június 24.

Azerbajdzsán, Baku

Reggel ismét nem bírtam egy falatot se megenni. Úgy éreztem, ha így haladok, lassan el fogok fogyni. Tudtam, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése, és súlyosan árt a diétámnak, ha kihagyom, de egyszerűen nem ment. Az étel gondolatától is elkezdtem rosszul érezni magam. Felöltöztem, egyszerű farmernadrág-póló kombináció, megspékelve a hármas számú Red Bullos sapkával. A nyakamba akasztottam a belépőmet és a zsebembe csúsztattam a telefonomat. Miután késznek nyilvánítottam magam, elindultam a pályára. Néztem útvonalat a telefonomon, mindössze tíz perc sétányira volt a pálya. Nem akartam erre a kis távra taxit hívni, ezért nekiiramodtam gyalog.

Tizenegy órakor léptem be a bejáraton. A harmadik szabadedzés kettőkor kezdődött, addig még bőven volt időm. Elmentem megkeresni Danielt. Reméltem, hogy nem egyeztet adatokat. A szerencse megtalált, ugyanis az ausztrál éppen kifelé tartott a szobájából.

- Dani! - szólítottam meg.

- Szia Elena! - köszönt, és megölelt.

- Tudunk most beszélni? - kérdeztem.

- Reggel elintéztem mindent, fél egykor van az ebéd, addig szabad vagyok - kacsintott.

Kisétáltunk a boxból, és elindultunk a pályán. Feltűnt, hogy egy ideje már szótlanul ballagott. Úgy döntöttem, rákérdezek pár dologra, hátha kiderül, mi nyomta a szívét. Egyetlen értelmes téma sem jutott eszembe, csak egy név, ami miatt nálam kötött ki.

- Mi van Jemmával? - néztem rá. Felsóhajtott. Úgy látszott, beletrafáltam.

- Szakítottunk - mondta. Érdeklődve vártam a folytatást. - Közös megegyezés alapján. Mindketten rájöttünk, hogy ez így nem működik. Amikor vele voltam, már nem éreztem a tüzet köztünk, egyszerűen elmúlt. Elszállt a rózsaszín köd. Furcsa belegondolni. Így utólag nem is értem, mit szerettem benne. Persze, rendes lány, meg minden, csak… nem is tudom. Olyan furcsa elmagyarázni. Szóval rájöttem, hogy iránta már nem érzek semmit - nyomatékosította a mondanivalóját, erősen kihangsúlyozva az ,,iránta" szót. - Ezért szétmentünk. Jobbnak láttam inkább külön.

- Értem… - motyogtam. - Ahogy látom, mégis bánt egy kicsit, hiába te döntöttél így.

- Nem könnyű lezárni ezt az öt évet - válaszolt.

- Pár nap, és úgy is jól leszel - mosolyogtam rá.

- Látom, elég jól ismersz - vigyorgott rám, és játékosan átkarolta a vállamat.

***

Megebédeltünk. Utána Daninek el kellett mennie valamit elintézni a csapattal. Pontosan elmagyarázta, hogy mit, de egy szót sem értettem belőle. Elindultam a paddockban egy sétára. Reméltem, hogy összefutok Lewisszal. Látványosan járkáltam a Mercedes home-ja előtt. Utólag visszagondolva, rettenetesen ciki lehettem, de mindegy. Leültem egy asztalhoz, és az embereket kezdtem bámulni. A nap vakító sugarai égették a bőrömet. Képes voltam akár öt percen belül leégni. Az eszembe véstem, hogy holnap a rövid kaftánomat vegyem fel, ami ugyanakkor vékony, de eltakar. Párszor láttam Lewist elmenni, de ahogy észrevettem, ő nem különösebben keresett engem. Legalább tíz percig vártam arra, hogy megpillantson, és idejöjjön végre, de ez nem történt meg. Inkább visszamentem a garázsba, ahol már javában készülődtek a harmadik tréningre. Leültem az egyik félreeső székre, egy ventilátor közelébe, hogy ne zavarjam a fiúkat a munkában. Ekkor világosodtam meg: miért vártam el, hogy ő keressen? Hiszen én is odamehetek hozzá. Igaz, ő akart beszélni velem, de ha nem jön, hát akkor én megyek. Viszont, már minden bizonnyal nem ért rá, hiszen hamarosan kezdés volt. Elhatároztam, hogy időmérő előtt odamegyek hozzá.

A huszonhat fokban még a hűvös szél sem segített. Az aszfaltból és az autóból áradó meleg kikészített. A kezemmel legyeztem magam, a fejhallgató rám izzadt. Amint felvillantak a zöld lámpák, a mezőny egyből kigurult a pályára. Állítólag valamit módosítottak is, mindenki ezt szerette volna letesztelni. Az első mért kör Palmer neve mellett jelent meg. Mindössze csak négyen nem voltak még kint az első öt percben. Az egyik Renault leállt, és kigyulladt a motorja, mégpedig Palmeré. Félrehúzódott a bukótérbe, a munkások poroltóval a kezükben igyekeztek az autóhoz. Még a sárgazászlós időszak előtt Sainz javított, így az élre ugrott. Pár perc múlva a csapattársa, Kvyat vette át a vezetést. A pilóták lágy és szuperlágy gumikon köröztek. Ricciardo a negyedik helyen állt, mikor Bottas bejött az élre. A finn pilóta folyamatosan javított a saját idején. Fél óra elteltével már a verseny szimulációk futottak, ezért mindkét RB kiszorult a top tízből. A negyvenedik percben Hamilton vette át a vezetést. Pár perc múlva már a Mercedes az első helyen, Valtteri újabb kört autózott. Verstappen bejött a harmadik helyre, miközben Bottas átvette a vezetést. A negyvenkilencedik percben Max autója leállt. Lengették a sárga zászlót, a tizenhatos kanyarban állt meg a holland. Mindössze hat perc maradt az edzésből, mikor újra lehetett normálisan menni. Daniel bejött a negyedik helyre, Lewis mögé. Az edzést Bottas nyerte Raikkönen előtt. Stroll az utolsó percben megpördült, ezzel zárult az utolsó tréning.

Egy kis ideig ülve maradtam. Dani kiszállt, és nemes egyszerűséggel elvitte a sapkámat. Csak megvontam a vállam, remélve, azért egyszer visszaadja majd. Akcióba lépett a tervem. Ez a nagy magabiztosság egészen addig tartott, míg kiértem a paddockba. Ott viszont elbizonytalanodtam egy pillanatra. Mi van, ha nem is kíváncsi rám? Ilyen gondolatok futottak át az agyamon. Sóhajtottam egyet. Rajtam állt, hogy megoldom-e ezt az ügyet, ezért cselekedtem. Elindultam egyenesen. Megpillantottam. Pont befelé igyekezett. A szívem őrült tempóval dobogott, majd' kiugrott a helyéről. A lábam, mintha zseléből lenne, azt hittem, összeesek. Fogalmam sem volt, hogy miért váltott ki belőlem ennyire erős reakciókat pusztán a jelenléte, de ebben a pillanatban nem is számított. Futólépésben értem utol. Elkaptam a karját, és megszólítottam.

- Lewis!

Bosszúsan fordult meg, de mikor észrevett, meglepődve kapta rám a tekintetét. Kérdőn nézett.

- Beszélhetnénk? - kérdeztem félve. Viszlát, önbizalom!

- Menjünk fel a teraszra - biccentett. Hiába figyeltem, az arca teljesen érzelemmentes maradt a napszemüveg mögött. Nem tudtam, mire számítsak.

Követtem őt felfelé a lépcsőn. A motorhome emeletéről nyílt egy kis rész, ahova ki volt helyezve pár szék és asztal, fölöttük pedig napernyő. Kihúztam az egyik műanyag széket, és leültem vele szembe. A gyomrom liftezett, féltem a fogadtatástól.

- Szóval? - kérdezte, miközben levette a napszemüvegét. Egyenesen a szemembe nézett. A tekintete rabul ejtett. Egy hang nem jött ki a torkomon.

- Tegnap beszélni akartál velem - habogtam, miután feleszméltem a csokibarna íriszek bámulásából.

- Igen - válaszolt. Csak nem egészen erre akartam kilyukadni.

- Most mondhatod, amit mondani akartál - nyögtem ki végül.

- Komolyan csak ezért kerestél meg? - nevette el magát, én pedig kezdtem egyre kínosabban érezni magamat.

- Igen - mondtam, és kedvem lett volna elsüllyedni. Elkomolyodott, majd felsóhajtott.

- Meg akartam magyarázni, hogy miért nem kerestelek a Spanyol nagydíjon, de ahogy láttam, te inkább mással foglalkoztál - jegyezte meg gúnyosan, mire az egekbe szökött a vérnyomásom.

- Sebastian csak az edzőtársam felől érdeklődött, hogy mikor jön el velem! Ne kombinálj! - néztem rá szúrósan.

- Tényleg? - csodálkozott el.

- Igen - mondtam bosszúsan. Sikerült rendesen felidegelnie.

- Bocs, csak tudod, egy ilyen gyönyörű lányt rengetegen megkörnyékeznek, ebből gondoltam. - Halványan rám mosolygott. Zavartan kaptam el a tekintetemet róla, és inkább azt asztalt tanulmányoztam.

- Szóval, mit akartál mondani? - tértem vissza a tárgyhoz.

- Az Orosz nagydíj nem úgy sikerült, ahogy akartam, gondolom láttad, hogy eléggé szenvedtem. Ezért Spanyolországban nagyon oda akartam tenni magam. Nem akartam, hogy kizökkentsenek a koncentrációmból. Az volt a hiba, hogy pont a futam előtt kerestél, akkor mondtam meg Angelának, hogy senkivel sem akarok beszélni, és ezt be is tartottam, persze a mérnökökön kívül. Ezért küldött el. Miután megvolt a csapatfotó meg minden egyéb, kerestelek, de eltűntél.

- Bulizni mentem.

- Te és a buli? - nevetett fel.

- Hidd el, nem jó párosítás - húztam el a számat, miközben visszagondoltam a kissé halovány emlékekre.

- Mesélj csak! - mosolygott rám, én pedig belekezdtem.

Jó hangulatban telt az a fél óra, amit végig beszélgettünk. Főleg rólam érdeklődött, mit csináltam eddig, hogy mennek az edzések, indulok-e a VB-n… ilyesmik. Néha kérdeztem, nem akartam csak én jártatni a számat. Telefonszámot is cseréltünk végre. Akik elmentek mellettünk, sokat sejtő pillantásokat vetettek ránk, de igyekeztem nem foglalkozni velük. Hirtelen megjelent mellettünk egy inges férfi a csapatból.

- Lewis, fél óra és időmérő - mondta, utalva arra, hogy menjen. A brit felsóhajtott, és felállt. Ugyan így tettem én is.

- Mennem kell - nézett rám bűnbánóan.

- Rendben - mondtam. Igazából nem is tudtam, hogy mit kéne válaszolnom. Én sem szerettem volna, ha elmegy.

- Szerencse puszi? - nézett rám. Az öltönyös alak elindult befelé. Utólag felismertem Toto Wolffot, a csapatvezetőt. Nevetve bólintottam. Lábujjhegyre álltam, és egy puszit nyomtam az arcára. Wolff az ajtóból nézett minket, várva arra, hogy végre a garázsba terelje a pilótáját.

- Megnyerem neked a pole-t! - mondta, és egy öleléssel búcsúzott. Mélyen beszívtam az illatát. Melegség öntött el, mikor a karjai a derekamon pihentek.

Az időmérő hamarosan kezdődött. Dani már a kocsiban ült, mikor visszaértem. A levegő még öt órakor sem hűlt le, még mindig izzasztó meleg volt. Az utolsó három rajthelyet fixen lefoglalták, Palmer nem indult el az időmérőn, a két McLaren pedig összeszedett egy harmincöt és egy negyven rajthelyes büntetést. Tizenhét órakor egyszerre özönlött ki mindenki a pályára, csak a Mercedesesek és Vandoorne nem indult még el az első percben. Az első gyors körök után Stroll került az élre, azonban Verstappen javított, majd Raikkönen. Végül Hamilton vette át a vezetést. Tíz perccel később még mindig óriási forgalom volt a pályán, Lewis javított, Max pedig bejött másodiknak. Hamarosan lengették a sárga zászlót, Massa sodródott ki a nyolcas kanyarnál. A Q1 kiesői: Alonso, Grosjean, Ericsson, Vandoorne, Palmer (DNS). Elkezdődött a második szakasz, ahol már egy kicsit felpörögnek az események, de nem az élcsapatok számára. Tizenöten voltak a pályán, jöttek a jobbnál jobb köridők. Fél óra elteltével Hamilton vezetett, és ez így is maradt. Daninek egy jó kört sem sikerült összeraknia, nagyon reméltem, hogy a Q3-ban megmutatja, mit tud. A Q2 kiesői: Kvyat, Sainz, Magnussen, Hülkenberg, Wehrlein. Négyen azonnal elindultak, a két Mercedes, plusz Ricciardo és Raikkönen. Az első idő Vettel mellett jelent meg, de Verstappen, majd Bottas vette át a vezetést. Hamilton is ment egy kört, de csak a második pozíciót foglalta el. A garázs hirtelen egy emberként mordult fel. Daniel megállt a pályán az utolsó négy percben. Jól látszott, hogy defektet kapott, miután a hatos kanyarnál a falnak csúszott. Sajnáltam a kiesését, és azt is, hogy holnap minden bizonnyal a tizedik helyről rajtol. Hat óra öt perckor újra elindult a Q3. Mindössze három és fél perc maradt. A nagy hajrában, az utolsó pillanatban Lewis egy fantasztikus kört ment, amivel majdnem fél másodpercet adott Bottasnak, aki a második helyen végzett. Vissza kellett fognom az örömömet,

ugyanis Verstappen csak az ötödik helyet tudta elcsípni, Raikkönen és Vettel mögött.

Érthető módon Danielnek nem volt sok kedve itt maradni. Gyorsan elintézett pár interjút, majd hozzám igyekezett.

- Itt a sapkád - nyomta a fejembe. - Visszajössz a szállodába?

- Nem, még maradok egy kicsit - válaszoltam.

- Te tudod… - nézett rám furán, majd otthagyott. Természetesen Lewist vártam, viszont azt nem tudtam, hogy hol. Ezért leültem a paddockban egy padra, remélve, hogy majd megtalál. Küldött egy üzenetet, hogy üljek le a home bejáratánál, pár perc és ott lesz. Besétáltam a fekete épületbe, és leültem a recepció mellett. A telefonomat nyomkodtam, mikor valaki megállt előttem.

- Mehetünk? - kérdezte Lewis.

- Persze. Gratulálok! - öleltem meg hirtelen felindulásból a pilótát, aki szívesen viszonozta.

Beszálltunk a szponzorált autóba, és visszavitt a szállodához. A szobám előtt álltunk, mikor elbúcsúztunk. A mellkasához vont, és egy puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam, és még jobban hozzábújtam.

- Jó éjt, Lena - súgta a fülembe.

39

2017. június 23.

Azerbajdzsán, Baku

A tegnapot sokkal nagyobb életkedvvel csináltam végig. Ez Tatyanának is biztos feltűnt, mert elégedetten nézett rám, mikor kijöttem a vízből. Felhívtam Danielt, aki ujjongva fogadta a hírt, miszerint kijövök a futamra. Intézett szállást is, meg mindent. Pakoltam, majd este tíz órakor már a terminálban várakoztam. A gép késett, nem is keveset, ezért csak reggel ötkor estem be hullafáradtan a szobába. Az időeltolódás nem jelentett gondot, mivel csak egy óra volt a különbség Moszkvához képest.

A bakui Boulevard Hotel mesésen nézett ki. A luxus minden mennyiségben megtalálható volt mindenhol. A szoba különösen tetszett, örültem, hogy nem foglaltak nekem egy tengerparti lakosztályt, ezzel is bőven megelégedtem. Maga a helyiség nem volt valami nagy, egy sima, franciaágyas háló fürdővel, viszont annál ízlésesebb. A szürke, barna és fehér színek domináltak. A bejárati ajtón belépve egy szekrénysor után található a háló. A jobb oldalon a fal mellett húzódott az ágy. Vele szemben lévő falon fa dekorációval körbevéve egy hatalmas plazmatévé. Ha

továbbmentünk, a fekhely után még egy szürke fotel terpeszkedett, előtte egy dohányzóasztallal. A másik sarokban egy gurulós szék és egy íróasztal kapott helyet, amin rajta volt egy fehér virág. A fürdőbe belépve az ember eltátotta a száját. Az egész szoba szürkésfehér csempékkel volt kirakva, meglepő, de ízléses hatást kölcsönözve. A fürdőkád hatalmas volt, de mégsem foglalta el az egészet. Ahhoz képest, hogy milyen előítéletekkel érkeztem ide, egyből beleszerettem a helybe.

Bekopogtam Danielhez, aki egy csontropogtatós ölelés után odaadta a belépőt a pályára. Leszaladtam reggelizni, azonban pár falat is alig ment le a torkomon. Nem tudtam, miért. Talán az igalom miatt? Vagy csak ennyire örültem, hogy itt lehettem?

Az edzés kezdetére értem oda, így időm sem volt megállni és a paddock szépségeit bámulni. Egy órakor startolt el az első szabadedzés, jó sokáig készülődtem. Egy egybe ruhát vettem fel, szalmakalapot és napszemüveget. A hőség már-már elviselhetetlen volt, szerencsére mellettem zúgott a ventilátor, ami enyhítette egy kicsit. Tíz percig még a boxban állt mindkét Red Bull, addig Daniel avval szórakoztatott, hogy kacsintgat rám. Elég hülyén nézhettünk ki külső szemmel, mint akiknek tikkel a szemük. A tizenhatodik percben gurult ki egy installációs körre, vissza is tért két percen belül. Húsz perc telt el a másfél órából, de mindenki a garázsban pihent. Öt perccel később Vettel gurult ki. Végre valaki! Mindössze két pilótának volt ideje a neve mellett, senki más sem körözött. Fél óra elteltével megsokszorozódtak az eredmények, a harminchetedik percben Lewis átvette a vezetést. Daniel ment egy mért kört, de bent ragadt a középmezőnyben. Alig egy óra telt el, lecsendesedett a pálya. Az ausztrál kiszállt az autójából, ha jól hallottam, három perc pihenőt kapott.

- Szerintem ez jobban állna - jött oda hozzám nevetve, kezében egy Red Bullos baseball sapkával, amin a hármas szám díszelgett. Levettem a szalmakalapot a fejemről, és hagytam, hogy a fejemre rakja az övét.

- Érezd magad megtisztelve, ezt másoknak meg kell venniük! - hülyéskedett.

- Te jó ég, a nagy Daniel Ricciardo adott nekem egy sapkát! Úristen! - tettettem visongást.

- Alá is írhatok, de csak ha nagyon akarod - kacsintott rám, folytatva a játékot.

- Az arcomra - mutattam vigyorogva. Hirtelen elővett valahonnan egy filcet, és mire észbe kaptam volna, a jobb oldalam dedikálva is volt.

- Idióta! Nem gondoltam komolyan - csaptam a mellkasára játékosan.

- Örülök, hogy ilyen jól elvagytok, de még szabadedzés van - szólalt meg mögülünk Horner. Daniel visszaült az autóba, én pedig ott maradtam a Red Bullos sapkával és az aláírt arcommal. Reméltem, legalább nem alkoholos volt a filc.

Az idők csak úgy röpködtek. Egészen a hetvenedik percig nem történt semmi említésre méltó, de utána már igen. Perez nekicsapta az autóját a falnak, ezért piros zászlóval megszakították az edzést. Az ausztrál most nem boldogított, hanem ment az adatokért. Negyed órán keresztül állt a pálya, csak az utolsó öt percre végeztek. Az állás nem változott, Max nyert Daniel előtt. Mindenki tudta, hogy ez még semmit sem jelent, nem akarták előre elbízni magukat, hiába ment jól az RB. Megvártam, míg a pilóta felöltözik, és elindultunk az ebédlőbe. A szerelők jót mosolyogtak az arcomon. Elterveztem magamban, hogy ezt még megbosszulom.

Csak ketten ebédeltünk, most nem csatlakozott hozzánk senki sem. Azonban megint nem volt étvágyam, csakis a párolt zöldséget ettem meg, semmi mást.

- Miért nem eszel? - nézett rám aggódva Daniel.

- Nincs étvágyam - húztam el a számat.

- Hogyhogy?

- Nem tudom - vontam meg a vállam. Hallgattunk egy ideig.

- Nem fáj a fejed? - kérdezte hirtelen.

- Most nem annyira, reggel fájt egy kicsit - válaszoltam, az igazsághoz hűen.

- Fogalmam sincs, mi bajod lehet - nézett rám szomorúan. Inkább ráhagytam a dolgot.

Tettünk egy sétát a paddockban, mielőtt vissza kellett volna mennie megbeszélésre. Elsétáltunk a boxok előtt. Akaratlanul is rápillantottam a Mercedes home-jának az ajtajára, mikor nagy meglepetésemre Lewist vettem észre. Nem volt menekvés, ő is kiszúrt. Lefagytam, de ő elkezdett felém igyekezni, az arca meglepődöttséget sugárzott. Azonban Daniel hirtelen elkapta a karomat, és maga után kezdett húzni.

- Azt hittem, már elhagytalak - nevetett, de én csak egy vérszegény mosolyt produkáltam.

Mintha beszélni akart volna velem a brit. Bár, az is lehet, hogy mögöttem állt valaki, és ahhoz igyekezett. Ezt Danielnek köszönhetően sose tudtam meg. Egy kicsit fújtam is rá emiatt, de nem hangoztattam. Sose szerette, ha Lewisról beszéltem.

Áldottam az eget, hogy mennie kellett, így egyedül maradhattam a gondolataimmal. Kimentem a paddock mellé, a szűk utcákra kóborolni. Pár ember járkált csak itt, a legtöbb csapatruhát viselt. Felsóhajtottam, és felnéztem az égre. Szeretem Danielt, a legjobb barátomnak tartom, meg minden, de miért kellett pont akkor megzavarnia? Talán meg tudtuk volna beszélni, hogy mégis miért nem szólt hozzám. Megint emlékeztetnem kellett magamat, hogy mi van akkor, ha nem is engem keresett? Viszont a szívem mélyén éreztem, hogy nem. Hozzám igyekezett. Viszont Dani is egy rejtély maradt. Volt egy olyan érzésem, hogy ő is észrevette a pilótát, ezért húzott el olyan gyorsan, hogy ne beszélhessen velem. Megráztam a fejem. Az egész olyan zavarosnak tűnt.

Ránéztem a telefonomra, és rájöttem, hogy hamarosan elkezdődik az edzés. Fejben teljesen máshol jártam, csak a lábam vitt előre monoton tempóban, így fogalmam sem volt, hogy éppen hol is voltam. A lényeg, hogy nem egy üres helyen, hanem viszonylag sokan tartózkodtak a közelemben. Hirtelen valaki fellökött. Vissza sem nézett, csak folytatta az útját, kissé feldúlt állapotban. Majd megfordult, és mindketten megdöbbentünk. Lehet akkora véletlen, hogy pont ő ütközött nekem?

Meglepődve a szemébe néztem, amiben mintha megcsillant volna valami. Halvány mosolyra húzta a száját, és felém lépdelt. Nem tudtam, mit kellene reagálnom, hogyan kéne viszonyulnom hozzá a múltkori eset után. Ezt a pillanatot választotta egy vörös ruhás ember, hogy elém lépjen.

- Elena, ugye? Te vagy az a múltkori csaj - mosolyodott el Vettel. Magamban legszívesebben félrelöktem volna, hogy rossz időpontot választott, nem tudunk beszélni. Bájvigyorral a képemen, doboltam a lábammal, hogy mikor mehetek már végre. Nem akartam bunkó lenni, hogy félreállítom, ezért végighallgattam.

A háta mögé néztem. Lewis mosolya egy pillanat alatt lehervadt. Megsemmisítően nézett rám, majd sarkon fordult, és elsétált. Utána futottam volna, mert egész biztos, hogy félreértette. A semmit. Ezek után leshetem, hogy valaha is keresni fog. Ha nem lettem volna nyilvános helyen, toporzékoltam, hisztiztem volna egy sort, hogy miért kell nekem ilyen szerencsétlennek lennem. Azonban Vettel velem szemben állt, ezért muszájnak éreztem megnevelni magam.

- Képzeld, sokat beszéltem Allával. De egy ideje már nem ír, nem tudod, mi lehet vele? - kérdezte.

- Csak sok az edzés, készülünk a vébére - válaszoltam. Vágytam rá, hogy felképeljem, habár nem ő tehetett attól, hogy a lehető legrosszabb pillanatban talált meg.

- Értem. Azt nem tudod, mikor fog kijönni egy futamra?

- Nem, sajnos. - Megsajnáltam. Sütött az ártatlanság a gyönyörű, kék szemeiből. Tudtam, hogy teljesen belebolondult a csapattársamba. Hiába, Allának van egy olyan kisugárzása, hogy mindenkit megkap, akit csak akar. Ezzel tisztában is van. Éppen ezért egyszerre több vasat tart a tűzben, nem a komoly kapcsolatok híve. Élvezi, ha körbeugrálják, elhalmozzák mindennel. Sebastian naiv és ártatlan. Nem látja, milyen is valójában a lány. Miért is venné észre? Profi a megtévesztésben. Ráadásul Sebastian nős, két gyerekkel. Nem dobhatja el a családját Alláért, aki csak kihasználná, és egy hónap után - miután jól kiforgatta a vagyonából - otthagyná! Nem hagyhattam, hogy beleszeressen a lányba. Csak tönkretenné magát.

***

A második szabadedzésből nem sok maradt meg. Végig azon kattogtam, hogy hogyan tudnám eltávolítani Allát. Már egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy elhoztam egy futamra, akármilyen bulinak is tűnt akkor.

Daniellel mentem vissza a hotelbe, majd lementünk a wellness részbe. Jól esett egy kicsit elterelni a gondolataimat. Hülyeségekről beszélgettünk, hálás voltam, hogy nem hozott fel komolyabb témákat. Míg a habokban úszkáltam, elhatározásra jutottam. Holnap meg fogom keresni Lewist, és végre tisztázni fogom vele, mi is volt ez az egész.