32

2017. május 13.

Spanyolország, Barcelona

Pontban hat órakor csörgött az ébresztő, de már előtte is az erkélyen nézelődtem. Tegnap hamar ágyba bújtunk, és sikerült is elaludnom. A függönyöket direkt nem húztuk be, így a reggeli napfény teljesen bevilágította a szobát. Imádtam erre kelni, sokkal üdébbnek éreztem magam tőle. Alla természetesen ezzel nem így volt, nyöszörögve nyomta le a telefonját, hogy megszűnjön az idegesítő zaj. Miután realizálta, hogy hol is van, felült, és rám nézett.

- Még mindig akarsz menni? - kérdezte.

- Igen, szóval kezdj el öltözködni - mondtam, és bevonultam a fürdőbe. Megfésülködtem, és lófarokba kötöttem a hajam. Sminket természetesen nem vittem fel. Szerencsére futócuccot mindig csomagoltam. Egy sima fekete rövidnadrágot, sportmelltartót és egy trikót vettem fel, plusz a napszemüvegemet. A telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd becipzáraztam, és készen is álltam. A szobatársam még csak most nyitotta ki a bőröndjét.

- Ez most komoly? - álltam csípőre tett kézzel.

- Jól van, na - mérgelődött.

Fél hétkor léptük át a pálya bejáratát. Csak egy üveg vizet hoztunk, amit az immáron kinyitott Red Bull motorhome-ba le is raktunk. Úgy terveztük, hogy törölközőt majd Danieltől kérünk, a szállodait nem akartuk elhozni. Kiértünk a tiszta pályára. A paddockban és a boxutcában csak pár ember lézengett, azok is főként csak a szervezők. Furcsa volt így, lenyugodva látni a Catalunyát. Egy sóhajtás után megindultunk futólépésben. Úgy terveztük, hogy körülbelül nyolckor már végzünk, visszaszaladunk a hotelbe egy zuhanyra, és jövünk tizenegyre, a harmadik szabadedzésre.

Szerencsére semmi és senki sem zavart minket, kényelmes tempóban kocogtuk végig a körülbelül öt kilométer hosszú pályát kétszer. Nem siettünk sehova. Nem mondom, hogy nem volt megterhelő, de azért nem rohadt le a lábam. A levezető sétát végigbeszéltük. Szó esett Lewisról is, a témával kapcsolatban kiadtam magamból mindent. Teljesen megnyíltam Alla előtt, sokkal szorosabbnak is éreztem a barátságunkat, mint Vladával. Mellesleg, azt sem tudtam, mi van a lánnyal. Nekem úgy tűnt, inkább Aleksandra társaságát kereste, nem is gátoltam meg ebben. Azért örültem, hogy valaki mellettem áll a csapatból is, ha már Natalia visszavonult, az egyedüli, aki támogatott a keretből.

A kijárat felé igyekeztünk a sok ember között. A pálya megtelt élettel, nyolc után már a csapatok nagy része megérkezett. Pár méterre voltunk csak a kaputól, amikor egy biciklis tartott felénk. Utat akartunk engedni neki, de megállt előttünk. A tagot nem ismertem fel egyből a napszemüvege miatt. Lerakta a lábát és megtámasztotta magát.

- Jót tesz a reggeli futás - mosolyodott el kisfiúsan. A szakálla miatt nem hittem, hogy korunkbeli.

Szőke haján csillogott a napfény, hasonló fazonja volt, mint Danielének. Levette a napszemüvegét, de még így sem ugrott be a neve. Te jó ég, azok a szemek! A tengerkék íriszek teljesen rabul ejtettek. Hogy lehet valakinek ilyen szép szeme? Pár pillanatig fogva tartotta a tekintetemet, majd átvándorolt a mellettem álló lányra. Annyira rájöttem, hogy a nemzetisége német, látszott rajta.

- Pontosan - kacsintott rá Alla. Nem is számítottam másra, egyből flörtölni kezdett vele. Ő már csak ilyen, mondjuk, én elképzelni sem tudnám, hogy bepróbálkozok valakinél. Inkább az a félénk, csodára várós típus voltam. Ezzel ellentétben a csapattársam nagyüzemben tolta az ipart, az ujjai köré csavarta Danielt, és úgy látszik, most ezt az idegent is célba vette. Maxet szerencsére még nem ismeri, bár, ha jól tudom, nem szereti a fiatalabbakat. Nem rosszindulatból, de kíváncsi vagyok, végül lesz-e valami itt a paddockban.

- Mennem kell, örülök a találkozásnak! - intett, miután egy vörösbe öltözött ember befelé terelte. A szállodába vezető úton természetesen szóba került.

- Láttad azokat a szemeket? - tett fel egy költői kérdést Alla.

- Mehetek zuhanyozni, vagy mész te? - kérdeztem, ügyet sem vetve az öt perce tartó áradozására.

- De láttad? - nézett rám úgy, mint aki mindjárt elolvad. Igen, Alla képes beleszeretni valakibe öt perc alatt. Néha irigylem ezért a tulajdonságáért. Sokkal szórakoztatóbb lehet úgy az élet, hogy bármit meg mersz tenni, egyszerűen csak élsz. Nekem még ez se megy. Valami szerelemhez hasonló dolgot tapasztaltam, de az is csak a múlt. Tizennyolc évesen az átlagember bulizni jár, miközben nekem még a társalgás is gondot okozott. Valamennyivel nyitottabb lettem az elmúlt időben, Danielnek köszönhetően, de még így is szoktam érezni, hogy a vér az arcomhoz áramlik egy baráti bók után is.

- Igen, láttam - biztosítottam róla, miután rájöttem, hogy még nem válaszoltam.

- Mehetsz előre, még ki kell választanom a szettemet - válaszolta, és bevonultam a fürdőbe. A hideg vizes zuhany rettentően jól esett, teljesen felfrissültem. A hajamat inkább összekontyoltam, tudtam, hogy iszonyatosan párás lesz a levegő, nem akartam, hogy felforrjon az egész hátam. Egy szál törülközőben kimentem, és megálltam Alla mögött.

- Mit vegyek fel? - kérdeztem tőle, tudva, hogy biztos kitalál valamit, nekem ötletem sem volt.

- Valami egybe ruhát, ami jól néz ki - mondta, és becsukta maga mögött az ajtót. Eszembe jutott, hogy még régebben vettem egy nyárias, sötétlila színű ruhát. A háta ki volt vágva, de a dekoltázsa nem sokat mutatott. Inkább az elegánsabb kategóriát képviselte, plusz kényelmesen éreztem magam benne. Felvettem a gyűrűt, és indulásra készen leültem a fotelba. Írtam Danielnek, hogy majd este lemegyek a könyvért, tegnap ugyanis nem volt alkalma odaadni. Nem akartam, hogy Alla belefolyjon ebbe az egészbe, ezért nem is örültem volna neki, hogyha tudomást szerez róla. 

***

Sikerült kezdésre beesnünk, azonnal elfoglaltuk a helyünket, és figyeltük az edzést. Raikkönen azonnal ki is gurult közepes keveréken, ami amúgy teljesen felesleges volt erre a hétvégére, a futamon senki sem használta. Daniel kigurult egy körre, de vissza is jött, ahogy eddig igazából mindenki. Alonsóé az első mért idő, de folyamatosan panaszkodott a rádióban. A tizenhetedik percig igazából semmi érdekes nem történt - mondjuk utána se nagyon -, a Ferrarik ugrottak az élre. A két Mercedesnek még nem volt ideje, mint ahogy még az RB-nek se. Fél óra kellett, de az ausztrál is ment egy mért időt, igaz, csak a hatodik helyre volt elég. A negyvenegyedik percben Perez csúszott ki a tizenhármas kanyarban. Daniel feljött az ötödik helyre közepesen kemény garnitúrán, de ebben az egy órában kétlem, hogy a valós sebességeket láthattuk. Lesz itt még meglepetés, bőven. Tíz perccel a leintés előtt Vettel autója állt meg, a szerelők tolták vissza a Ferrarit. Az utolsó kilenc percre Valtteri Bottas is kigurult, akinek egészen idáig szerelték az autóját. Letelt az egy óra, véget ért a harmadik szabadedzés. Nem szolgált túl sok izgalommal, Dani maradt a hatodik helyen, Max mögött. Pár percig csak nézelődtem, majd felálltam, hogy megnézzem, kicsatolták-e már az ausztrált, ugyanis vele szándékoztunk ebédelni. Felénk sétált, még a bukója is rajta volt.

- Találkozzunk az ebédlőben, átöltözöm - mondta, és elsietett.

Tíz perccel később már a tegnapi társasággal falatozgattunk. Csak a szokásos, újabb csata az edző és a pilóta közt, egészséges ételek tömkelege. A fiúk elmentek edzeni egyet az időmérő előtt, így sajnos maradtam Allával és a hülye ötletével. Igen, már megint kitalált valamit.

- Sétáljunk végig a boxutcán! Így Lewis is láthatja, milyen szexi vagy, na meg megkereshetem azt a szép szemű idegent - áradozott. Kérlelően néztem rá, de nem menekülhettem, magával rángatott. Azt inkább meg sem említettem neki, hogy mi van, ha éppen edzenek, esznek, nincsenek is kint.

A legalább harminc fokos aszfaltra értünk ki. Rajtunk kívül még rengetegen sétálgattak, szerelők, fotósok, vagy csak simán látogatók. A garázsok el voltak kerítve a kíváncsi tekintetek elől, bent már serényen folyt a munka, felkészülés az időmérőre. A nagy emberforgatagban nem sokat láttunk, a szél is felélénkült, ezért figyelnünk kellett a szoknyánkra, nehogy belekapjon, és a végén egy hatalmasat villantsunk. Miközben Alla a tömeget kémlelte, én az autóalkatrészeket figyeltem,

legfőképp a kihelyezett tartalék orrkúpokat. Érdekesnek találtam a kialakításukat, legszívesebben végigsimítottam volna rajtuk, csak tudtam, hogy nem szabad. Az edzőtársam, miután megunta a hasztalan nézelődést, átirányított a paddockba. Fogalmam sem volt, hogy hogy jegyezte meg az utat, mindenesetre, már a pálmafák közt találtuk magunkat.

- Ott van! - sikított fel Alla, mire jó páran felénk kapták a tekintetüket.

- Leégetsz - motyogtam magamban. Ügyet se vetve rám, a többi embert fellökve rántott magával egy piros sapkában lévő férfi felé. Mire odaértem, már épp a számát kérte el a lány. Fogalmam sincs, hogy hogy tud ilyen közvetlen lenni másokkal. Mellesleg érdekes, hogy én nem akarok pasit, és nem is foglalkozom velük, mégis alakulóban volt egy, ő pedig mindenáron szeretne valakit maga mellett tudni, és be is veti magát, de nem talált még senkit.

- Áh, te is itt voltál reggel - fordította felém a fejét. Jó, hogy észreveszel, itt állok mellettetek már vagy fél perce.

Nem akartam harmadikat játszani, ezért megbeszéltem a lánnyal, hogy fél kettőkor találkozzunk a boxban. Először nem volt ötletem, ezért megkerestem Danielt, de rájöttem, hogy ő minden bizonnyal elfoglalt. Ezért a Red Bull udvarába igyekeztem, ahol mindenki tolongott, más csapatokból is. Kihúztam az egyik műanyag széket, és leültem rá. Csak élveztem a friss levegőt, a nyüzsgést, ami betöltötte a helyiséget. Figyeltem az embereket, mi jót csinálhatnak, úgy tűnt, mindenki kedélyen elcseverészett a másikkal. Hornert néztem, aki az épület mellett ácsorgott. Tovább vezettem a tekintetemet az ajtóra, bár ne tettem volna. Egy szőke hajú nő futólépésben igyekezett, azonnal felismertem. Imádkoztam magamban, hogy ne ő kövesse, de nem találtak meghallgatásra imáim. Lewis teljes életnagyságában, látszólag nagyon elfoglalva sietett a nő után. Napszemüveget nem viselt, csak a csapatsapka fedte a fejét, így követni tudtam, merre néz. Egy pillanatot sem pazarolt rám az életéből, pedig eléggé észrevehető helyen ültem. Átvágtak a létesítményen, és el is tűntek a szemek elől.

Úgy gondoltam, ennyi levegő elég is volt, reméltem, Alláék is végeztek a romantikázással. Visszamentem a boxba, és leültem arra a helyre, ahonnan majd követni fogom az időmérőt. Hirtelen levágta magát valaki mellém, arcra talán az egyik Red Bull fotós.

- Nézd! Ez szerintem jó lett - tartotta felém a gépét, amin egy fotó volt megnyitva. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor felállok, rátámaszkodok a pultra, és egy kicsit előre hajolok. Ez akkor történt, mikor megnéztem, hogy Daniel kiszállt-e már. Meglepően jól sikerült, ahhoz képest, hogy én vagyok rajta. Megkérdezte a férfi, hogy felteheti-e a csapat közösségi oldalaira. Beleegyeztem, igazából nem akartam megbántani, ha már ilyen jó fotót lőtt.

***

Lengett a zöld zászló, hivatalosan is megkezdődött az időmérő edzés. Alla pár perccel ezelőtt esett be, még órákig búcsúzkodott az új szerelmétől. Nem kérdeztem meg, hogy mi is történt, inkább feszülten figyeltem, ahogy Daniel beszáll az autóba. Mindenki tudta, hogy ez az év nem úgy kezdődött, ahogy várták, a feszültség a tetőfokára hágott. Igazából én csak azon izgultam, hogy Max előtt végezzen, a többi nem is nagyon érdekelt.

Két perc telt el, mikor Daniel lecsapta a sisakrostélyt. Egy pillanat alatt levették a gumimelegítőket, és már ki is gurult az RB13-as. Páran már kimerészkedtek. Egy perccel később az egyik Ferrari megállt a pályán. Titkon reméltem, nem indul el, hiszen egy már egy hellyel előrébb lett volna, de sajna percek múlva újra elindult. Olyannyira, hogy az élre is ugrott. Grosjean megpördült a tizenhármas kanyarban. Mellesleg, ott rengetegen szoktak hibázni, nem valami könnyű az a forduló. Öt perccel a Q1 vége előtt a kiesőhelyen: Kvyat, Magnussen, Palmer, Stroll és Grosjean. Azonban a legutóbbi javítani tudott, így Vandoorne került veszélybe. Egy perc volt hátra. Míg a középcsapatok róják a jobbnál jobb köröket, az élcsapatok pihentek. Dani is a boxban várakozott. Végül a Q1 kiesői: Ericsson, Palmer, Stroll, Vandoorne, Kvyat. Elindult a Q2, Hamiltoné volt az első mért kör. Még itt sem szoktuk látni a valós erőviszonyokat, igaz, mi mindent beleadunk, de például a Mercedes bevett taktikája, hogy a végén felcsavarják a motort, és hirtelen ellépnek. Grosjean elszállt a sikánnál, átugrott a fekvőrendőrökhöz hasonlító valamin, és visszatért a boxba. Lengették a sárga zászlót, gondoltam, a törmelék miatt. A Q2-ben kiesők: Magnussen, Sainz, Hülkenberg, Grosjean, Wehrlein. Felvillant a zöld lámpa, elindult a Q3! Hamilton és Vettel már a pályán körözött. Egy perc sem telt bele, már a két Red Bull is kint volt. Lement az első roham, sajna Daniel Max mögött végzett, de sebaj, általában megy még mindenki egy mért kört. A garázsban annyira nem volt nagy a feszültség, legalábbis nem érződött. Letelt az idő, ilyenkor már csak a versenyzőket várják, hogy befejezzék a kört. Csalódottan meredtem a képernyőre. Dani megint hatodik, Max mögött. A top tíz: Hamilton, Vettel, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Ricciardo, Alonso, Perez, Massa, Ocon.

Megvártam, míg Dani átöltözik, és elindultunk vissza a szállodába. Borzalmas volt látni, ahogy a mindig vidám ausztrál arcán még egy apró mosoly sem suhant át. Csak remélni mertem, hogy holnap minden jól alakul, ha már ez az eddigi futamokról nem volt elmondható.

- Ha dobogón leszel, ígérem, eljövünk bulizni a csapattal - ígértem meg neki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Megígéritek? - kérdezett vissza.

- Persze. Elena nem tud kibújni alóla, már ruhánk is van! - lelkesedett Alla, és innentől kezdve végigbeszélte az utat.

Felmentünk a szobánkba, de előtte még odasúgtam Danielnek, hogy lejövök a könyvért. Nem akartam, hogy Alla ebből bármit is észrevegyen. Mikor a lány elvonult zuhanyozni - tudtam, hogy legalább egy óráig eltart az esti rutinja -, átmentem az ausztrálhoz. A második kopogásra nyitotta ki.

- A könyvért jöttem - mondtam halkan. Valószínűleg felébresztettem. Kómás fejjen nagyon aranyosan nézett ki.

Csak intett, hogy jöjjek befelé. Biztos, hogy aludt, mindössze egy pólóban és bokszerben sétált előttem. Felkapcsolta a nagylámpát. A hirtelen jött világosság miatt hunyorogva támolygott előre. Lehajolt a földre dobott sporttáskához. Pár pillanatig kotorászott benne, majd kiemelte a fehér virágos borítóval tarkított könyvet.

- Köszönöm. Mindjárt jövök, fent hagytam a pénzt - mondtam. Már indultam volna az ajtó felé, mikor megfogta a kezem, és visszahúzott.

- Hagyjad csak - legyintett. Másodpercekig csak néztünk egymás szemébe, próbáltam valamit kiolvasni a gyönyörű, barna íriszeiből, amiből most teljesen eltűnt a csillogás, a lelkesedés. Nem tudtam, mit szeretne. Nem akartam megszakítani a pillanatot, csak némán meredtem előre. Felsóhajtott. A hirtelen érintésére összerezzentem. Egy pillanatig megállt, de utána magához vont. Az arcát a hajamba temette, amit időközben kibontottam. Kissé esetlenül körbefontam a karom a dereka körül. Nem tudom, meddig állhattunk így, de kifejezetten jól esett. Megnyugtatott. A vállára hajtottam a fejem, s beszívtam az illatát. Egy újabb sóhajtás közepette eltolt magától.

- Jó éjszakát - mondta búcsúzásképp. Nem akartam tovább zavarni, tudtam, mennyire fáradt. Látszott rajta, hogy megviselte az újabb vereség, mégha a futam csak holnap lesz.

- Neked is - válaszoltam. Lekapcsoltam a nagyvillanyt, csak az éjjeliszekrényen lévő lámpa adott félhomályt a szobának. Mikor elhagytam a szobát - ami egyébként ezerszer nagyobb, mint a miénk -, épp leült az ágyra. Halkan becsuktam az ajtót, és elslisszoltam a szobáig. Villámsebességgel dobtam a könyvet a bőröndöm aljára, rá egy halom ruhát raktam, a biztonság kedvéért. Alla pár pillanattal később lépett ki a fürdőből. Egy gyors zuhany után már nem volt lehetőségem olvasni a lány közelében. Valószínűleg meg kell várnom, míg hazarepülünk.

A holnap este roppant érdekes lesz. Hajnali kettő-három körül indul a gépünk Moszkvába, addig minden bizonnyal bulizni fogunk. Edzésre pedig hullaként megyünk, alig pár óra alvás után. Még sosem voltam buliban, és azt sem tudom, kik lesznek ott. Érdekes este elé nézünk.