2017. június 22., csütörtök

Fontos!

Sziasztok! Holnap kezdődik el a VII. Hungarian Open szinkronúszó verseny, ami három napos (péntek, szombat, vasárnap). Abban a három napban indulok utánpótlás kategóriában kötelezőben, duóban, csapatban és kombinációs kűrben is. Mivel egész nap ott leszünk, ezért egy kis ideig nem lesz rész (és lemaradok az Azerbajdzsáni Nagydíjról is🙁), öt-hat napig. Hétfőn még ki kell pihenni a verseny okozta traumát, és egy részt átlagosan 2-3 napig írok. Köszönöm a megértést! 


41



2017. június 21.
Oroszország, Moszkva

,,Meglepetések sorozata volt a mai. Nem hittem, hogy Tatyana ennyire törődik velem és az érzéseimmel."

Szerda reggel szokatlanul boldogan ébredtem. Lementem, megittam a szokásos turmixot reggeli gyanánt, és mentem is edzésre. Irigykedve néztem a vendégszoba felé, ahol Dani még nagyban az igazak álmát aludta. A csapattársaimnak is feltűnt, mennyire feldobott voltam, természetesen egyből a tegnapi pasira gyanakodtak, le sem tudtam mosni magamról. Vladának annyit mondtam, hogy tényleg csak egy barát, a többiek kombinálnak. A feladatokat dupla erőbedobással csináltam, és felettébb élveztem a kűrözést is. Ritka az ilyen.
Délután Daniel kérésére bejártuk a várost, megmutattam neki a kedvenc helyeimet, bementünk a bevásárlóközpontba is, ahol összefutottunk Vladával. A lány először nagyon meglepődött, de utána már kellemesen elbeszélgettünk. Említette, hogy csak egy töltőért ugrott be az egyik boltba. Az ausztrálnak sem volt ellenére, így a csapattársammal kiegészülve folytattuk utunkat. Nagyon örültem, hogy jóban lettek.
A felüdülés után következett a mélypont. Csütörtök reggel könnyes búcsút vettem Danitől. A kedvem alábbhagyott, az edzést végigszenvedtem. Szerencsére pénteken nem kellett menni, egy nap pihenőm volt, majd visszatért a szenvedés. A csapattársaimnak nem is (Vladán kívül, ő tudott mindent), de Natalie észrevette a szokottnál is nyomottabb hangulatom. A lányok azért nem, mert én mindig ilyen voltam, semmi életkedv nem látszott rajtam általában. Aztán szombat reggel állt a bál. Maria közölte, hogy nem tud jönni jövő hét szombaton, mert muszáj elmennie valahova. Tatyana tajtékzott, de a végén kiadta szünetnek azt a napot is, mert egy ember nélkül mit ér a csapat.
Ma csak csináltam a szokásos rutint, és áldottam az eget, hogy már hét közepe van, azaz szerda. Holnap egy edzés, utána két nap pihenő! Csak ez éltetett. Majdnem elaludtam a vizes edzésen, pedig egyáltalán nem volt unalmas, csak én voltam fáradt. Edzés végén odaintett magához Tatyana. Kiszálltam a vízből, elszaladtam gyorsan a törölközőmért, és megálltam előtte.
- Feltűnt, hogy valamiért állandóan rosszkedved van - mondta. Nem csodáltam, hogy kiszúrta, hiszen pszichológia szakon is végzett. - Nem tudom, miért, és nem is érdekel, de emiatt romlani fog a teljesítményed is. Rád férne a pihenés, ha utána újult erővel tudsz visszatérni. Van valami barátocskád, azzal elmehetnél a hétvégén valahova, mit tudom én hova, valami nyugodt környezetbe, ahol jól érzed magad, felőlem aztán más ország is lehet, csak érj vissza időben. Pénteken és szombaton nincs edzés, a vasárnapot pedig elengedem neked, csak rövidprogramozni fogunk. A lényeg, hogy menj el valahova, pihend ki magad, és hétfőn újult erővel gyere vissza. Semmi buli és alkohol - nézett rám szúrósan.
- Rendben - motyogtam. El sem hittem, hogy komolyan elengedett. Nem mondta, de tudtam, hogy ettől még nem csökkennek az esélyeim a bekerülésre. Meglepett, hogy ennyire törődött velem, az érzéseimmel. És az még jobban, hogy ő kérte, ne jöjjek edzésre.
Öltözés közben gondolkodtam, hogy hova tudnék menni. Az itthon kuksolás nyilvánvalóan nem fog segíteni. Erősen töprengtem a dátumon. Június huszonharmadikán mégis hova mehetnék? És ekkor beugrott egy ország. Azerbajdzsán!

2017. június 19., hétfő

40



2017. június 13.
Oroszország, Moszkva

,,A tegnap estéről inkább nem beszélek, viszont a mai békésen alakult. Ráadásul rég nem ettem ilyen jót."

Tegnap kora este sikeresen megérkezett Daniel. Nem mentem ki elé a reptérre, épphogy vége lett a legtöbb rendezvénynek, párat így sem tudtam megnézni. Mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, már csengettek is. Az ausztrál mindössze egyetlen bőröndöt húzott maga után. Két puszival üdvözölt. Nem úgy nézett ki, mint aki szívbajos lenne, de betudtam annak, hogy ő mindig vidám. Miután bejött, fogalmam sem volt, hogy hova rakja a cuccait, ezért szimplán csak a nappali közepén hagyta. Beleégett az agyamba az a momentum, mikor úgy mért végig a szemével, mintha levetkőztetne. Bele is pirultam, de nem lehetett észrevenni. Majd egyszerűen megjegyezte, hogy csont és bőr vagyok, egyek már valamit. Tíz percig győzködtem, hogy nem küszködök étkezési zavarral, csak egy kimerítő edzés nagyon felkavarja a gyomromat, ezért néha egy falat se megy le a torkomon este. Közölte, hogy kedden edzés után elvisz egy délutáni ebédre. Érdekes, hogy elvileg neki van problémája, mégis miattam aggódik. Nem volt mit tenni, beleegyeztem. Mondta, hogy csinosítsam ki magam, egy étterembe fogunk menni. Az sem zavarta, hogy én vagyok otthon, ő pedig még életében most volt itt először, megesküdött, hogy megoldja. Inkább ráhagytam.
Egész este semmi érdemlegeset nem csináltunk, csak feküdtünk a tévé előtt. Miközben azzal volt elfoglalva, hogy keressen egy angol nyelvű adót, én elmeséltem neki mindent. Allát sem hagytam ki. Sajnálta, hogy végül ez lett, pedig ő rendes lánynak ismerte meg, ilyesmiket beszélt. Hét óra tájban korgott a hasam. Az ausztrál azonnal felpattant mellőlem, és diadalmasan közölte, hogy eszünk. Mit, azt ő se tudta. Mindig ráhibáztam, hogy csak akkor álltam neki az ételnek, ha éhes vagyok, mindig nehéz volt megállni, hogy főzés közben ne faljam fel a nyers dolgokat. Mivel előre elkészített, fagyasztott, vagy akármilyen tartósítószerben bővelkedő ételeket nem fogyaszthatok, maradt a legalább tizenöt szöszmötölés a konyhában. Danivel közöltem, hogy amíg itt van, csak egészséges kaján fog élni, ugyanis én nem fogok kétfélét csinálni, egy is bőven elég tripla adagban. Elhatároztam, hogy pilmenyit főzök, mert nem volt otthon csirke, csak darált hús. Lényegében egy tészta, hússal töltve, tejföllel. Mikor kimondtam, Daniel csak nézett egy nagyot, nem is csodáltam, hiszen ez orosz étel. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e a hozzávalókat, amiket majd beleraktam, mindenre igennel válaszolt. Úgy gondoltam, nem lesz gond.
Átlagosan fél óra alatt szoktam meglenni, azonban ez az idő a duplájára nőtt, köszönhetően Dani pepecselésének. Mikor még a liszttel bíbelődtünk, fogta magát, és egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsapott a fenekemre. Normál esetben zavarba jöttem volna, de amikor hátrafordultam, és megnéztem a helyét, azonnal felment bennem a pumpa. Ennek az idiótának lisztes volt a keze, így a fekete cicanadrágomnak a hátulján egy hatalmas, fehér kéznyom éktelenkedett. Szájtátva bámultam rá. Kevés dologgal lehetett felbosszantani, és azok is csak apróságok, de ez közéjük tartozott. Megfogtam az egyik, eddig még sértetlen tojást, és összetörtem a fején. Utáltam, ha a ruhámnak bármi baja lesz, ráadásul ez volt az egyik edzős gatyám. Szuper, holnap fagyhatok meg rövidnadrágban, ha nem jön ki.
Elképedve pislogott, miközben a fehérje folyt le az arcán. Nemes egyszerűséggel kiröhögtem, elég viccesen nézett ki tojáshéjjal a fején. Egy pillanat alatt reagált, a tálból, amibe kiöntöttük a lisztet, belenyúlt, és az arcomba dobott egy kicsit. A számba is került, ezért elkezdtem köhögni, azt tettetem, hogy mindjárt megfulladok. Érdeklődve hajolt hozzám közel, hogy megnézze, élek-e még, azonban a meglepetés erejét kihasználva ráborítottam a tálat. Serényen keresett valamit a pulton, amit rám kenhet, azonban az ő hasa is felkordult.
- Azt hiszem, el kéne kezdeni a vacsorát - nevetett fel kínosan. Megpróbáltam leporolni az arcomat és a fenekemet, meg amire jutott liszt, míg ő a hajával foglalkozott.
- Összeállt a liszt meg a tojás, tészta lett a hajamból! - sopánkodott, miközben megpróbálta szétszedni az összeállt masszát.
- Inkább zuhanyozz le, addigra kész lesz a kaja - nevettem, és megmutattam, merre van a fürdőszoba. Adtam törülközőt és megmutattam a tusfürdőket. A fenti, vagyis a saját fürdőszobámba kísértem, nem akartam, hogy anya valamit furcsálljon, ha hazajön. Viszont így az egész emeleten is végigtrappolt, csupa liszt lett utána minden. Lehet, még is jobb lett volna lent, porszívózhattam ott is.
Miután visszaértem a konyhába, feltűnt, hogy a bőröndje érintetlenül hevert, még mindig a nappali közepén. Zavarta a szememet a csomag, ezért beraktam az egyik kanapé mellé. Fél óra múlva már a tálaláshoz készülődtem, amikor egy hangra lettem figyelmes.
- Hova raktad a bőröndöm? - kérdezte a pilóta. Felé fordultam, de nem kellett volna. Mindössze egy törölköző takarta a derekát. Egy kis ideig a felsőtestén legeltettem a szemem, s miután rájöttem, már ott áll egy ideje, zavartam válaszoltam. Ennél kínosabb már nem is lehetett volna.
Megterítettem és összeporszívóztam mindenhol, ami beletelt még tíz percbe. Fogalmam sem volt, mit csinál eddig az ausztrál. Már leültem az asztalhoz, amikor megláttam a lépcső tetején.
- Mit csináltál ennyi ideig? - furcsálltam. Csak nem öltözött több mint tíz percig.
- Körülnéztem a szobádban.
- Mert?
- Hogy adatot gyűjtsek rólad - viccelte el. - Amúgy a díjaidat néztem ennyi ideig, megakadt rajtuk a szemem, eltévesztettem az ajtót. Nem semmi.
- Remélhetőleg egyszer majd egy olimpiai arany is ott lesz mellettük - mosolyodtam el. Egy álom válna valóra.
Csendben fogyasztottuk el a vacsorát, ő ette meg a háromnegyedét a tésztának. Mivel már elég későre járt, lehoztam pár párnát és egy pokrócot. Meglehetősen meleg volt, az éjjel tizenöt fok körül ingadozott a hőmérséklet.
Reggel már korán elmentem edzésre, hagytam egy üzenetet a konyhapulton az alvó pilótának, hogy van mirelit a fagyasztóban, vagy ha nem akar főzni, rendeljen valamit. Vittem magammal sminket, és egy fekete egybe ruhában indultam el itthonról. Megnéztem az előrejelzést, napos időt jósolt, huszonöt fok körül. Ennek örültem, bár a reggeli hideg miatt felvettem egy bőrdzsekit. Mondjuk edzőtáskával kicsit furcsán nézett ki a szett, de mindegy.
Az edzésnek pontosan lett vége három órakor. Daniellel megbeszéltük még reggel, hogy négyre jön a központhoz, így még volt időm elkészülni. A hajamat megszárítottam, és megkértem Vladát, hogy dobjon rám egy nem túl erős sminket. A szememre nude szemhéjpúder került, feketével kihúzva. Highlightert is kent rám a lány. Rúzst nem akartam. Meglehetősen furcsa volt, de szépnek éreztem magam. A fekete pántos ruhában és egy ezüstösen csillogó elegáns cipőben voltam. A hajamat a természetes formájában hagytam, hogy a hátamra omoljon, csak megszárítottam, hogy ne legyen vizes.
- Csak nem készülsz valahova? - húzta fel a szemöldökét Gelena. Ahhoz képest, hogy erről senki sem tudott, hova megyek, Vlada nem is kérdezősködött. Tudta, hogy majd elmondom magamtól is.
- Csak baráti - vontam meg a vállam, igazsághoz hűen. Nem is kellett több, egyből elkezdte találgatni, hogy ki lehet a pasi jelölt, de inkább ráhagytam, és kifelé igyekeztem.
A lépcső alján várt rám. Amint meglátott, levette a baseball sapkát. Egy szürke ingben volt, sötét farmerben, szemét napszemüveggel takarta el. Meg kellett hagyni, igazán jól nézett ki. Elmosolyodtam, és odafutottam hozzá. Megöleltem, és beszívtam a kellemes parfümjét.
- Mi az, ennyire hiányoztam? - kérdezte nevetve.
- Hidd el, nem te, hanem az ebéd - oltottam le egy pillanat alatt, mire szomorú fejet vágott. - Jó, azért te is egy kicsit - mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára. Még engem is meglepett, hogy 
mennyire nyitottan fogadtam. Teljesen összeszoktunk.
Átkarolta a derekamat, és a kocsi felé terelt. Ami amúgy az enyém, ő biztos taxizott. Felé tartottam a slusszkulcsot, hátha ő akar vezetni, mert nekem semmi kedvem sem volt. Örömmel elfogadta, ezért az anyósülésre ültem. Az edzőcuccomat nemes egyszerűséggel csak hátradobtam, feleslegesnek tartottam bármit is bevinni a pénztárcán kívül. Csak nem várhattam el tőle, hogy az egészet ő fizesse.
- Mindig is érdekelt, hogy milyen egy pilóta mellett ülni az autóban - jegyeztem meg, megtörve a beállt, de nem kínos csendet.
- Megnyugtatlak, teljesen átlagos - nevetett. Olyan könnyedséggel vezetett, félig nem is az utat nézte, de nem lépte át a sebességhatárt. Mondjuk, ezzel a kocsival nem is lehet.
***
Feltűnt, hogy egy ideje csak turkálta az ételt, és meredten nézett előre.
- Mi a baj? - kérdeztem, miután megrágtam a falatot. Felsóhajtott. Nyoma sem volt az életvidám pilótának.
- Jemma - ejtett ki egy nevet, feltételeztem, a barátnőjét.
Hallgattam, nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha kifaggatnám. Felnézett, majd folytatta.
- Összeveszett velem, hogy sosem jövök haza, csak a munkámmal törődök. Nem érti meg, hogy nekem ez az álmom! Épp most teljesítem! És ha címet akarok nyerni, akkor dolgoznom kell! Aztán belekevert téged is. Elkezdte, hogy rád biztos jut időm, meg ilyesmik - sóhajtott. - Ne érezd magad hibásnak, nem tehetsz semmiről, csak féltékeny. Aztán meg fogtam magam, és eljöttem a futamra, onnan pedig ide, azóta nem láttam.
Nem tudtam, mit mondhatnék. Nem tetszett, hogy ilyen véleménnyel volt rólam a lány.
- Szerintem le kéne ülnötök beszélgetni. Vidd el több közös programra, ilyesmik, érezze, hogy törődsz vele. - Próbáltam a legokosabb tanácsot adni, ami pillanatnyilag eszembe jutott.
- Köszi - mosolyodott el halványan.
Befejeztük a késői ebédet. Rég ettem már ilyen jót, teljesen megtelítődtem. Hazaérve csak ledőltünk a kanapéra. Bekapcsoltuk a tévét, hogy legyen valami háttérzaj, de igazából csak hülyeségekről beszélgettünk. Megpróbálta lefordítani az orosz híradót, természetesen az egészet kiparodizálva. Rég nevettem ennyit, mint ezen az estén.

2017. június 17., szombat

39



2017. június 11.
Oroszország, Moszkva

,,Lewis Hamilton hatodszorra nyerte meg a kanadai nagydíjat, mögötte Valtteri Bottas, a csapattársa végzett, a harmadik helyen pedig Daniel Ricciardo ünnepelt. Vettel a negyedik helyre ért fel, megelőzve a két Force Indiát, akiket a csapattársa, Raikkönen követett. A nyolcadik helyen Nico Hülkenberg zárt a Renault-val. Lance Stroll élete első Forma-1-es pontjait szerezte meg a kilencedik helyen. A top 10-et Romain Grosjean zárta."

Vasárnap este kilenc óra volt. Levágtam magam a kanapé elé, és bekapcsoltam a tévét. Az ölembe készített gyümölcstálból eszegettem, és vártam a Kanadai nagydíj kezdését. Végre volt időm megnézni egy nagydíjat! Küldtem még egy bátorító üzenetet Daninek, aki a hatodik helyről kezdett, a csapattársa mögül. A pole-t Hamilton szerezte meg, másodikként rajtolt Vettel, utána Bottas, Raikkönen és Verstappen. Elkezdődött a felvezető kör. Kvyat Toro Rossója nem indult el. A mezőny elrajtolt, a piros lámpák kialudtak. Hamilton maradt elöl, de Verstappen feljött másodiknak, Dani pedig megelőzte Raikkönent. Hirtelen bevillant a biztonsági autó. A visszajátszásban mutatták, hogy Grosjean lökte Sainzot Massának, az utóbbi kettő ki is esett. Szerencsétlen brazil, semmiről sem tehetett, a fedélzeti kamerából látszott, hogy egyszer csak meglökte valaki (jelen esetben Sainz), és a falban landolt. Két kör után újraindult a verseny. Vettel kijött a boxba, új orrkúpot kapott és kereket is cseréltek. A tizennyolcadik helyre esett vissza. Mivel semmi érdekes sem történt, visszajátszották a rajtot, ahol látszott, hogy Max vitte le az első szárnyát. Nem értettem, miért nem kapott büntetést érte a holland. Mutatták Sebastian rádióbeszélgetését, ahol jelentette, hogy az új légelterelőjéről is elhagyott valamit. A tizedik körben Verstappen autója leállt. A váltó nem ugrott egyesbe, a sebesség pedig hirtelen elment. Akármilyen kedves is volt velem a holland, még mindig én voltam az egyszemélyes Verstappen-ellenszurkolók klubjának alapító tagja. Virtuális biztonsági autós időszak kezdődött. Annyi érdekesség volt még ebben a pár körben, hogy valaki bedobott egy sapkát a nyolcas kanyarba. Mehetett újra a futam, de nem történt említésre való. A tizenhetedik körtől megkezdődtek a kerékcserék, elsőként Raikkönen állt ki. Feltűnt, hogy Vettel már a hetedik helyen száguld. Ha a Mercedes nem áll le, ez a futam egyértelműen Lewisé lesz, akinek már több mint kilenc másodperc volt az előnye Bottasszal szemben. Vettel autóján valami nem stimmel, a rádió szerint a padlólemezen volt egy törés. Közben Kvyat újabb büntetést kapott, mivel az FIA elrontotta az előzőt, csak egy áthajtásost kapott, és a plusz tíz másodperc lemaradt, csak utólag írták hozzá. A negyvenhetedik körben Daniel a dobogóért küzdött. Összekulcsoltam a kezem, és imádkoztam, hogy meg tudja tartani a harmadik pozíciót. Két körrel később Vettel üldözi a csapattársát. Az ötvenkilencedik körben Kvyat autóját betolták a garázsba, ez nem az orosz hétvégéje volt. A Ferrarinál megtörtént a helycsere, Sebastian immáron a két Force Indiát üldözte. Végül Vettel megelőzte mindkettőt, és felért a negyedik helyre. Az utolsó előtti körben Alonso kiesett a McLaren-Hondával, ami ismét motorhiba miatt állt meg. Nevetséges az a motor, a hatból mindössze egy futamot tudott teljesíteni a spanyol. Mutatták, ahogy felmegy a lelátóra a nézők közé, akik egyből körülveszik a pilótát.
Lewis Hamilton hatodszorra nyerte meg a kanadai nagydíjat, mögötte Valtteri Bottas, a csapattársa végzett, a harmadik helyen pedig Daniel Ricciardo ünnepelt. Vettel a negyedik helyre ért fel,
megelőzve a két Force Indiát, akiket a csapattársa, Raikkönen követett. A nyolcadik helyen Nico Hülkenberg zárt a Renault-val. Lance Stroll élete első Forma-1-es pontjait szerezte meg a kilencedik helyen. A top 10-et Romain Grosjean zárta.
Tizenegykor lett vége a futamnak, úgy döntöttem, elmegyek aludni, hogy holnap jól bírjam a napot. Ez meg is történt, elmosogattam, fogat mostam és befeküdtem a párnák közé. Lehunytam a szemem, és azon gondolkodtam, hogy holnap megint álmosolyt kell magamra erőszakolnom, és erőltetetten kell bájolognom az elnök előtt. Mondjuk, ennyit megért az, ha cserébe támogat.
Már majdnem elaludtam, mikor a telefonom maximális hangerővel szólalt meg az éjjeliszekrényen.
- A francért nem némítottam le! - morgolódtam magamban. Ötletem sem volt, ki kereshet ilyenkor. Éjfél körül járt már az idő. Meg sem néztem a hívót, csak felvettem. Morcos hangon kérdeztem bele.
- Szia Elena! - köszönt bele egy nagyon ismerős hang.
- Daniel? - kérdeztem, miközben ásítottam egyet.
- Igen. Szóval az van, hogy… jaj, bocsi, elfelejtettem az időeltolódást. Gondolom felkeltettelek, akkor majd máskor, nem fontos - nevetett fel kínosan.
- Már úgy is mindegy, mondjad - legyintettem, bár ő ezt nem láthatta.
- Szóval… mit csinálsz a jövő héten? - Komolyan ez lett volna az a fontos dolog?
- Semmit, edzésre megyek, esetleg csapattársammal vásárolni maximum, ennyi. Itthon leszek, miért?
- A barátnőmmel összevesztem, és arra gondoltam, hogy… - Elhallgatott.
- Hogy?
- Ha nem zavarnék, esetleg… - Nem fejezte be a mondatot.
- Mondd már!
- Ott lehetnék egy kicsit nálad? Elalszom kanapén is, vagy foglalok szállodában helyet, rendelek magamnak ételt, csak hagy legyek egy kicsit ott! Muszáj kikapcsolódnom, és te tudnál segíteni, hiszen lány vagy…
Először megdöbbentem. Komolyan át akar jönni hozzám? Egy kis ideig hallgattam.
- Itt vagy? - kérdezte aggódva - Ha zavarok, csak mondd, nem erőltetem rád ezt az egészet, csak gondoltam… - mentegetőzött.
- Daniel, a szüleimmel élek. Mondjuk, apa értelemszerűen Angliában lakik, nem fog hazajönni, anyukám pedig franc tudja, mikor, nem láttam már egy ideje - sóhajtottam fel, majd folytattam - valószínűleg nem is lesz itthon, szóval jöhetsz. Viszont vendégszobánk nincs, ha itt akarsz lenni, be kell érned a kanapéval - nevettem. - Tudok főzni, majd több személyre csinálok, csak azt ne felejtsd el, hogy holnap ünnep van, tömeg a városban, arra kötelező kimennem, délután fogok hazaérni. Meddig maradnál? A péntek kivételével minden nap körülbelül háromig edzésen vagyok, vagy négyig.
- Csütörtök reggelig maradok, délutánra már a gyárban kell lennem. Nem baj, ha edzésre mész, addig elfoglalom magam, körbenézek a városban, vagy ilyesmi. Sosem jártam még Moszkvában. Biztos nem zavarok?
- Mondtam, hogy nem, esténként amúgy sem szoktam semmit csinálni, csak pihenni. Ha nincs otthon kaja, akkor néha elmegyek bevásárolni, csak ennyi. Gyere nyugodtan.
- Rendben. Akkor holnap délután érkezem! Mondasz egy címet?
- Persze - válaszoltam, és bediktáltam az orosz utca nevét.
- Tudod mit, inkább írd le üzenetben - nevetett. Sejtettem, hogy semmit sem értett belőle.
- Oké, akkor várlak, szia! - köszöntem el.
- Még egyszer köszönöm, szia! - rakta le a telefont. Gyorsan bepötyögtem a címet és elküldtem.
Így, késő este is meglepett. Nem gondoltam volna, hogy nálam akar tölteni pár napot. Nem értettem, miért ide jött, ha van még rajtam kívül rengeteg ismerőse, de mindegy is. Nem tudtam tovább gondolkodni ezen, mert egyre nehezebb lett a szemhéjam. Még bele sem gondoltam igazán, hogy Daniel Ricciardo nálam fog lakni négy napig.