2017. július 7., péntek

43



2017. június 24.
Azerbajdzsán, Baku

,,Végre tisztáztunk mindent. El sem hiszem. A szívverésem felgyorsul, a pulzusom az egekben szökik, mikor meglátom…"

Reggel ismét nem bírtam egy falatot se megenni. Úgy éreztem, ha így haladok, lassan el fogok fogyni. Tudtam, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése, és súlyosan árt a diétámnak, ha kihagyom, de egyszerűen nem ment. Az étel gondolatától is elkezdtem rosszul érezni magam. Felöltöztem, egyszerű farmernadrág-póló kombináció, megspékelve a hármas számú Red Bullos sapkával. A nyakamba akasztottam a belépőmet és a zsebembe csúsztattam a telefonomat. Miután késznek nyilvánítottam magam, elindultam a pályára. Néztem útvonalat a telefonomon, mindössze tíz perc sétányira volt a pálya. Nem akartam erre a kis távra taxit hívni, ezért nekiiramodtam gyalog.
Tizenegy órakor léptem be a bejáraton. A harmadik szabadedzés kettőkor kezdődött, addig még bőven volt időm. Elmentem megkeresni Danielt. Reméltem, hogy nem egyeztet adatokat. A szerencse megtalált, ugyanis az ausztrál éppen kifelé tartott a szobájából.
- Dani! - szólítottam meg.
- Szia Elena! - köszönt, és megölelt.
- Tudunk most beszélni? - kérdeztem.
- Reggel elintéztem mindent, fél egykor van az ebéd, addig szabad vagyok - kacsintott.
Kisétáltunk a boxból, és elindultunk a pályán. Feltűnt, hogy egy ideje már szótlanul ballagott. Úgy döntöttem, rákérdezek pár dologra, hátha kiderül, mi nyomta a szívét. Egyetlen értelmes téma sem jutott eszembe, csak egy név, ami miatt nálam kötött ki.
- Mi van Jemmával? - néztem rá. Felsóhajtott. Úgy látszott, beletrafáltam.
- Szakítottunk - mondta. Érdeklődve vártam a folytatást. - Közös megegyezés alapján. Mindketten rájöttünk, hogy ez így nem működik. Amikor vele voltam, már nem éreztem a tüzet köztünk, egyszerűen elmúlt. Elszállt a rózsaszín köd. Furcsa belegondolni. Így utólag nem is értem, mit szerettem benne. Persze, rendes lány, meg minden, csak… nem is tudom. Olyan furcsa elmagyarázni. Szóval rájöttem, hogy iránta már nem érzek semmit - nyomatékosította a mondanivalóját, erősen kihangsúlyozva az ,,iránta" szót. - Ezért szétmentünk. Jobbnak láttam inkább külön.
- Értem… - motyogtam. - Ahogy látom, mégis bánt egy kicsit, hiába te döntöttél így.
- Nem könnyű lezárni ezt az öt évet - válaszolt.
- Pár nap, és úgy is jól leszel - mosolyogtam rá.
- Látom, elég jól ismersz - vigyorgott rám, és játékosan átkarolta a vállamat.
***
Megebédeltünk. Utána Daninek el kellett mennie valamit elintézni a csapattal. Pontosan elmagyarázta, hogy mit, de egy szót sem értettem belőle. Elindultam a paddockban egy sétára. Reméltem, hogy összefutok Lewisszal. Látványosan járkáltam a Mercedes home-ja előtt. Utólag visszagondolva, rettenetesen ciki lehettem, de mindegy. Leültem egy asztalhoz, és az embereket kezdtem bámulni. A nap vakító sugarai égették a bőrömet. Képes voltam akár öt percen belül leégni. Az eszembe véstem, hogy holnap a rövid kaftánomat vegyem fel, ami ugyanakkor vékony, de eltakar. Párszor láttam Lewist elmenni, de ahogy észrevettem, ő nem különösebben keresett engem. Legalább tíz percig vártam arra, hogy megpillantson, és idejöjjön végre, de ez nem történt meg. Inkább visszamentem a garázsba, ahol már javában készülődtek a harmadik tréningre. Leültem az egyik félreeső székre, egy ventilátor közelébe, hogy ne zavarjam a fiúkat a munkában. Ekkor világosodtam meg: miért vártam el, hogy ő keressen? Hiszen én is odamehetek hozzá. Igaz, ő akart beszélni velem, de ha nem jön, hát akkor én megyek. Viszont, már minden bizonnyal nem ért rá, hiszen hamarosan kezdés volt. Elhatároztam, hogy időmérő előtt odamegyek hozzá.
A huszonhat fokban még a hűvös szél sem segített. Az aszfaltból és az autóból áradó meleg kikészített. A kezemmel legyeztem magam, a fejhallgató rám izzadt. Amint felvillantak a zöld lámpák, a mezőny egyből kigurult a pályára. Állítólag valamit módosítottak is, mindenki ezt szerette volna letesztelni. Az első mért kör Palmer neve mellett jelent meg. Mindössze csak négyen nem voltak még kint az első öt percben. Az egyik Renault leállt, és kigyulladt a motorja, mégpedig Palmeré. Félrehúzódott a bukótérbe, a munkások poroltóval a kezükben igyekeztek az autóhoz. Még a sárgazászlós időszak előtt Sainz javított, így az élre ugrott. Pár perc múlva a csapattársa, Kvyat vette át a vezetést. A pilóták lágy és szuperlágy gumikon köröztek. Ricciardo a negyedik helyen állt, mikor Bottas bejött az élre. A finn pilóta folyamatosan javított a saját idején. Fél óra elteltével már a verseny szimulációk futottak, ezért mindkét RB kiszorult a top tízből. A negyvenedik percben Hamilton vette át a vezetést. Pár perc múlva már a Mercedes az első helyen, Valtteri újabb kört autózott. Verstappen bejött a harmadik helyre, miközben Bottas átvette a vezetést. A negyvenkilencedik percben Max autója leállt. Lengették a sárga zászlót, a tizenhatos kanyarban állt meg a holland. Mindössze hat perc maradt az edzésből, mikor újra lehetett normálisan menni. Daniel bejött a negyedik helyre, Lewis mögé. Az edzést Bottas nyerte Raikkönen előtt. Stroll az utolsó percben megpördült, ezzel zárult az utolsó tréning.
Egy kis ideig ülve maradtam. Dani kiszállt, és nemes egyszerűséggel elvitte a sapkámat. Csak megvontam a vállam, remélve, azért egyszer visszaadja majd. Akcióba lépett a tervem. Ez a nagy magabiztosság egészen addig tartott, míg kiértem a paddockba. Ott viszont elbizonytalanodtam egy pillanatra. Mi van, ha nem is kíváncsi rám? Ilyen gondolatok futottak át az agyamon. Sóhajtottam egyet. Rajtam állt, hogy megoldom-e ezt az ügyet, ezért cselekedtem. Elindultam egyenesen. Megpillantottam. Pont befelé igyekezett. A szívem őrült tempóval dobogott, majd' kiugrott a helyéről. A lábam, mintha zseléből lenne, azt hittem, összeesek. Fogalmam sem volt, hogy miért váltott ki belőlem ennyire erős reakciókat pusztán a jelenléte, de ebben a pillanatban nem is számított. Futólépésben értem utol. Elkaptam a karját, és megszólítottam.
- Lewis!
Bosszúsan fordult meg, de mikor észrevett, meglepődve kapta rám a tekintetét. Kérdőn nézett.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem félve. Viszlát, önbizalom!
- Menjünk fel a teraszra - biccentett. Hiába figyeltem, az arca teljesen érzelemmentes maradt a napszemüveg mögött. Nem tudtam, mire számítsak.
Követtem őt felfelé a lépcsőn. A motorhome emeletéről nyílt egy kis rész, ahova ki volt helyezve pár szék és asztal, fölöttük pedig napernyő. Kihúztam az egyik műanyag széket, és leültem vele szembe. A gyomrom liftezett, féltem a fogadtatástól.
- Szóval? - kérdezte, miközben levette a napszemüvegét. Egyenesen a szemembe nézett. A tekintete rabul ejtett. Egy hang nem jött ki a torkomon.
- Tegnap beszélni akartál velem - habogtam, miután feleszméltem a csokibarna íriszek bámulásából.
- Igen - válaszolt. Csak nem egészen erre akartam kilyukadni.
- Most mondhatod, amit mondani akartál - nyögtem ki végül.
- Komolyan csak ezért kerestél meg? - nevette el magát, én pedig kezdtem egyre kínosabban érezni magamat.
- Igen - mondtam, és kedvem lett volna elsüllyedni. Elkomolyodott, majd felsóhajtott.
- Meg akartam magyarázni, hogy miért nem kerestelek a Spanyol nagydíjon, de ahogy láttam, te inkább mással foglalkoztál - jegyezte meg gúnyosan, mire az egekbe szökött a vérnyomásom.
- Sebastian csak az edzőtársam felől érdeklődött, hogy mikor jön el velem! Ne kombinálj! - néztem rá szúrósan.
- Tényleg? - csodálkozott el.
- Igen - mondtam bosszúsan. Sikerült rendesen felidegelnie.
- Bocs, csak tudod, egy ilyen gyönyörű lányt rengetegen megkörnyékeznek, ebből gondoltam. - Halványan rám mosolygott. Zavartan kaptam el a tekintetemet róla, és inkább azt asztalt tanulmányoztam.
- Szóval, mit akartál mondani? - tértem vissza a tárgyhoz.
- Az Orosz nagydíj nem úgy sikerült, ahogy akartam, gondolom láttad, hogy eléggé szenvedtem. Ezért Spanyolországban nagyon oda akartam tenni magam. Nem akartam, hogy kizökkentsenek a koncentrációmból. Az volt a hiba, hogy pont a futam előtt kerestél, akkor mondtam meg Angelának, hogy senkivel sem akarok beszélni, és ezt be is tartottam, persze a mérnökökön kívül. Ezért küldött el. Miután megvolt a csapatfotó meg minden egyéb, kerestelek, de eltűntél.
- Bulizni mentem.
- Te és a buli? - nevetett fel.
- Hidd el, nem jó párosítás - húztam el a számat, miközben visszagondoltam a kissé halovány emlékekre.
- Mesélj csak! - mosolygott rám, én pedig belekezdtem.

Jó hangulatban telt az a fél óra, amit végig beszélgettünk. Főleg rólam érdeklődött, mit csináltam eddig, hogy mennek az edzések, indulok-e a VB-n… ilyesmik. Néha kérdeztem, nem akartam csak én jártatni a számat. Telefonszámot is cseréltünk végre. Akik elmentek mellettünk, sokat sejtő pillantásokat vetettek ránk, de igyekeztem nem foglalkozni velük. Hirtelen megjelent mellettünk egy inges férfi a csapatból.
- Lewis, fél óra és időmérő - mondta, utalva arra, hogy menjen. A brit felsóhajtott, és felállt. Ugyan így tettem én is.
- Mennem kell - nézett rám bűnbánóan.
- Rendben - mondtam. Igazából nem is tudtam, hogy mit kéne válaszolnom. Én sem szerettem volna, ha elmegy.
- Szerencse puszi? - nézett rám. Az öltönyös alak elindult befelé. Utólag felismertem Toto Wolffot, a csapatvezetőt. Nevetve bólintottam. Lábujjhegyre álltam, és egy puszit nyomtam az arcára. Wolff az ajtóból nézett minket, várva arra, hogy végre a garázsba terelje a pilótáját.
- Megnyerem neked a pole-t! - mondta, és egy öleléssel búcsúzott. Mélyen beszívtam az illatát. Melegség öntött el, mikor a karjai a derekamon pihentek.
Az időmérő hamarosan kezdődött. Dani már a kocsiban ült, mikor visszaértem. A levegő még öt órakor sem hűlt le, még mindig izzasztó meleg volt. Az utolsó három rajthelyet fixen lefoglalták, Palmer nem indult el az időmérőn, a két McLaren pedig összeszedett egy harmincöt és egy negyven rajthelyes büntetést. Tizenhét órakor egyszerre özönlött ki mindenki a pályára, csak a Mercedesesek és Vandoorne nem indult még el az első percben. Az első gyors körök után Stroll került az élre, azonban Verstappen javított, majd Raikkönen. Végül Hamilton vette át a vezetést. Tíz perccel később még mindig óriási forgalom volt a pályán, Lewis javított, Max pedig bejött másodiknak. Hamarosan lengették a sárga zászlót, Massa sodródott ki a nyolcas kanyarnál. A Q1 kiesői: Alonso, Grosjean, Ericsson, Vandoorne, Palmer (DNS). Elkezdődött a második szakasz, ahol már egy kicsit felpörögnek az események, de nem az élcsapatok számára. Tizenöten voltak a pályán, jöttek a jobbnál jobb köridők. Fél óra elteltével Hamilton vezetett, és ez így is maradt. Daninek egy jó kört sem sikerült összeraknia, nagyon reméltem, hogy a Q3-ban megmutatja, mit tud. A Q2 kiesői: Kvyat, Sainz, Magnussen, Hülkenberg, Wehrlein. Négyen azonnal elindultak, a két Mercedes, plusz Ricciardo és Raikkönen. Az első idő Vettel mellett jelent meg, de Verstappen, majd Bottas vette át a vezetést. Hamilton is ment egy kört, de csak a második pozíciót foglalta el. A garázs hirtelen egy emberként mordult fel. Daniel megállt a pályán az utolsó négy percben. Jól látszott, hogy defektet kapott, miután a hatos kanyarnál a falnak csúszott. Sajnáltam a kiesését, és azt is, hogy holnap minden bizonnyal a tizedik helyről rajtol. Hat óra öt perckor újra elindult a Q3. Mindössze három és fél perc maradt. A nagy hajrában, az utolsó pillanatban Lewis egy fantasztikus kört ment, amivel majdnem fél másodpercet adott Bottasnak, aki a második helyen végzett. Vissza kellett fognom az örömömet,
ugyanis Verstappen csak az ötödik helyet tudta elcsípni, Raikkönen és Vettel mögött.
Érthető módon Danielnek nem volt sok kedve itt maradni. Gyorsan elintézett pár interjút, majd hozzám igyekezett.
- Itt a sapkád - nyomta a fejembe. - Visszajössz a szállodába?
- Nem, még maradok egy kicsit - válaszoltam.
- Te tudod… - nézett rám furán, majd otthagyott. Természetesen Lewist vártam, viszont azt nem tudtam, hogy hol. Ezért leültem a paddockban egy padra, remélve, hogy majd megtalál. Küldött egy üzenetet, hogy üljek le a home bejáratánál, pár perc és ott lesz. Besétáltam a fekete épületbe, és leültem a recepció mellett. A telefonomat nyomkodtam, mikor valaki megállt előttem.
- Mehetünk? - kérdezte Lewis.
- Persze. Gratulálok! - öleltem meg hirtelen felindulásból a pilótát, aki szívesen viszonozta.
Beszálltunk a szponzorált autóba, és visszavitt a szállodához. A szobám előtt álltunk, mikor elbúcsúztunk. A mellkasához vont, és egy puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam, és még jobban hozzábújtam.
- Jó éjt, Lena - súgta a fülembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése