06

2017. február 16.
London, Egyesült Királyság

Az altató megtette a hatását. Az álommentes alvásból csak a hetedik csörgésre ijedtem fel. Még időben vagyok szerencsére. A telefonomon az ébresztő tízszer jelez, két percenként, hogy biztosan el ne aludjak. Ha elkések az edzésről, élve megnyúznak.
Pontosan három óra nulla nullakor engedtek el minket, betartván az edzéskeretet. Ma semmilyen külön megbeszélés, pihenő sem volt, csak a folyamatos munka. A vacsorára fél hatra kell odamenni. Két hajszárítóval szárítottam a vizes hajamat, az idő szorít. Egy nő nem tud elkészülni öt perc alatt.
A sötétkék ruhára esett a választásom, amit fekete platformos magas sarkúval és ezüst kistáskával párosítottam. A nyakamba egy hópelyhes nyaklánc került. A hajamra legalább egy órát áldoztam, de a végén sikerült valami elviselhetőt csinálni belőle. A sminkem szolid, csak a szememet csináltam meg nude színekkel. Már hívtam is a taxit a telefonomról, ugyanis a kocsim otthon maradt, tömegközlekedéssel meg így nem akarok menni.
Még út közben megbeszéltem Vladával, hogy találkozzunk a szálloda előtt. Kinézem magamból, hogy egy ekkora épületben simán elvesznék. Remélem, a barátnőm tud mindent, mert én nem is nagyon tanulmányoztam az e-mailt. Ha ő sem, akkor legalább nem egyedül fogok szerencsétlenkedni. Apropó, Vlada. Már hat éves korom óta ismerem őt. Ugyan abban a csapatban voltunk és jelenleg is vagyunk. Hat éves korom óta ismerem őt, bár azt nem állíthatom, hogy azóta a barátnőm. Őt egyből bevették a válogatottba, így körülbelül négy hónapot külön töltöttünk. Három éve lettünk jóba, még a junior csapatban. Vele beszélgetek a legtöbbet, néha elmegyünk egy-két helyre. Azt imádom benne a legjobban, hogy ugyan olyan, mint én. Bár külsőre a szöges ellentétem a mogyoróbarna hajával és szemével, magasságban nagyjából egyezünk. Érzi a fáradságomat. Ő nem annyira antiszociális, mint én, ezért is szervez állandóan programokat, de teljesen megérti, ha azt mondom, most nem szeretnék menni. A társamnak is hívhatom városbejárás terén. Ahhoz képest, hogy nem vagyok valami aktív, ha más városban versenyzünk, ott mindig kimegyek egy kicsit körülnézni.
Megpillantottam a barátnőmet, aki egy gyönyörű lila ruhában ácsorgott. Odasétáltam hozzá, és megpusziltam (az edzőtársakat mindig egy puszival köszöntjük). Még csak befelé igyekeztünk, de már is elkapott minket a csillogás. Az aulát gyönyörű kristálycsillárok borították, az elszórva lévő barna bőrfotelek között zöldek kaptak helyet. A köztük lévő dohányzóasztalokon is piros virágok tündököltek. Egy vörös egyenruhás férfipincér mutatta nekünk az utat. Csak most jöttem rá, hogy ez az egész a kertben van. Egészen besötétedett. Kifeszített zsinórokon lógott számtalan ezüstös lampion, ami a fényt szolgálta. A teríték is fehér-vörös színben pompázott. Látszott, hogy nem sajnálják a pénzt. Ez az egész gyönyörű volt. Körbevezettem a tekintetemet, és megláttam a csoportunkat. Egy hatalmas, kör alakú asztalnál ültek, szinte már mindenki megérkezett. A lányok a kiadott utasításnak megfelelően fényűző koktélruhákban feszítettek. Natalien kívül az edzők egy mindent takaró szettben érkeztek. Az előbbi ruhája viszont combig fel volt vágva, bár meg kell hagyni, nagyon jól állt neki. Bár, Natalie fiatal, még jól állnak neki az ilyesmik. Erről jut eszembe, nem is gondolnátok, hogy Tatyana már negyvenkilenc éves. A szőke haján nem látszik az öregedés. Tatiana kicsit fiatalabb a negyvenhat évével, de az én véleményem szerint idősebbnek néz ki. Natalie pedig csupán csak huszonnyolc. Majdnem ugyan annyi, mint a legidősebb felnőtt versenyzőnk.

Az esten igazából nem történt semmi érdekes. Vladával végigbeszéltem az egészet, bejártuk a hotelt, táncoltunk. Erről jut eszembe, páran felkértek. Egy helyes úszón kívül a többieknek még az arca sem rémlik. Ez egy kicsit gáz. Magában a vacsorában nem volt újdonság. Most is a szokásos salátán rágódtunk, csak elegánsabb volt a tálalás. Ez aztán a változatosság. A tíz fokban parádézott mindenki, nem kellett attól félni, hogy melegünk lesz. Pár kép erejéig levettem a pulcsim, de folyamatosan rázott a hideg. A barátnőm is ugyan így volt, ezért azzal szórakoztunk, hogy amennyi időt csak lehetett, azt bent töltöttük az előtérben. Az órákon át tartó strázsálás kezdett unalmassá válni, ezért elfoglaltuk magunkat. Vlada egyesével stírölte végig a pasikat, és pontozta nekem. Természetesen engem sem hagyott ki, rákényszerített a választásra. Így történt az, hogy az est végét egy hétfős, rajtunk kívül csak férfiakból álló társaságban töltöttük. Nem mondom azt, hogy nem élveztem az elismerő pillantásokat és a bókokat, de egy kicsit idegen volt számomra ez a világ. Ha Vlada nem rángat ide, magamtól biztosan nem jövök. Hogy őszinte legyek, rég töltöttem ennyi időt pasikkal beszélgetve, és be kell látnom, élveztem. Hiányoznak az emberi érzelmek, mintha egy gép lennék, aki csak edz és alszik. Kimaradok az élet örömeiből, a bulikból, még a hajnali nassolás sem adatott meg nekem, de hiába határoznám el magam. Változtatni már nem tudok. Bekerültem egy mókuskerékbe, ahonnan a kiszállás felér egy hatalmas eséssel.