2017. április 8.
Oroszország, Moszkva
Kialvatlanul ébredtem, hajnali ötkor. Hiába a pénteki
edzésmentes nap, nem tudtam aludni, ezáltal olyan nyúzottan keltem, hogy a
karomat alig bírtam megmozdítani. Natalie se segített a helyzetemen, egész
végig a rövidprogram elemeit csináltuk, még az is, aki nincs is benne.
Mondhatom, szuper volt három órán keresztül forogni s emelni a lábamat. Mikor
szálltam volna ki a vízből, Tatiana visszahívott, hogy jöjjek szólózni. Úgy
néztem rá, mint aki csak viccel, de nem, nagyon is komolyan mondta. Két hét
múlva versenyzünk, muszáj gyakorolni, amit meg is értek. Sikerült megint egy
olyan kűrt összerakniuk, ami szó szerint halálos. Nem elég, hogy a délelőtt folyamán
kikészítettek, még egyben le is kellett nyomnom egyben az egészet. Mikor végre
kiszállhattam a vízből, majdnem elsírtam magam a fáradtságtól. A gyomrom
liftezett, a minimális reggelim ki akart jönni, a lábam remegett, alig bírtam
elsétálni a táskámig. A kezemből minden erő kiment. Az sem segített rajtam, hogy kifelé igyekezve Tatiana valami dicséret-féleséget
mondott és vállon veregetett, amitől majdnem elestem.
Annyira nincs versenyhangulatom. Nem vagyok egy stresszes
típus, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem alig két hét múlva rajthoz kéne
állnom. Fél tizenegykor léptem be az ürességtől kongó öltözőbe, a többiek már
rég elhúzták a csíkot. A hajammal mit sem törődtem, csak arra vágytam, hogy
végre elfeküdjek a kanapén. Viszont egy dolog kimaradt. Nem ok nélkül voltam
ilyen fáradt, az éjszakám miatt. Az álmom teljesen megrázott, meglepő, de Formula
1-ről szólt. Én ültem az egyik autóban. Tisztán emlékszem arra az érzésre,
ahogy kerestem a kormány fogását, ahogy megindul az autó, ahogy a G-erők hatnak
rám, ahogy kanyarodok. Ijesztő. Utánakerestem, mikor felkeltem, és a sanghaji
pályán voltam. Utána egy kis összevisszaság, ami nem rémlik pontosan, csak az,
hogy Lewist láttam a dobogó tetején. Egy érdekes momentum ragadt meg a
fejemben, egy kék színű autó, mint egy üstökös, száguld, emberfeletti erővel.
Gyorsan lejegyeztem mindent a telefonomba, a biztonság kedvéért, nehogy
elfelejtsem. Meglehetősen realisztikus
élmény volt.
- Ez is elérkezett - sóhajtottam fel, mikor kényelmesen elnyúltam
a kanapén az ebédemmel a kezemben. Megkérdeztem még az edzés végén Tatianát,
mit ajánl. Szerencsére mondta, bátran egyek húst és zöldséget, sőt, ha nagyon
nem bírom, egy kocka étcsokoládé belefér. Erősen meglepődtem. Még mindig a
hányinger kerülgetett, ezért csak lassan láttam neki a csirkemellből és
salátából álló ebédemnek. Bekapcsoltam a tévét, remélve, hogy nem maradtam le
annyira az időmérőről. Orosz időszámítás szerint tizenegykor kezdődött. Nem
maradtam le sokról, pont piros zászló volt érvényben. Addig visszanéztem a
harmadik szabadedzést, bár nem történt semmi érdekes, mindenki altat. Ismerem a
Mercedes taktikáját, szombat délelőtt sose mennek jó időket. Ötletem sincs, ez
miért lehet, ők tudják.
Amíg állt a mezőny, gyorsan lecsekkoltam, mik is történtek
eddig. Verstappen kiesett a Q1-ben, aminek felettébb örültem. Legalább most nem
Danielnek vannak gondjai, hanem végre neki is. Még nem derültek ki az
erősorrendek. A kiesők: Vandoorne, Grosjean, Palmer, Verstappen, Ocon. A végén
láthattunk egy kicsúszást Giovinazzitól, csúnyán összetörte a Saubert, amiért
csúszott a Q2 indítása. Az olaszon kívül kiesett ebben a részben Sainz,
Magnussen, Alonso és a csapattárs, Ericsson. Innentől megy élesben. Letettem a
telefont magam mellé, és a képernyőt bámultam. Tizenkét perc áll a versenyzők rendelkezésére
a Q3-ban, jöhet az igazi finálé, kiderülnek az erősorrendek, amire egész
hétvégén vártunk. Perezen és Strollon kívül mindenki a zöld jelzés után már
elhagyta a boxutcát. Lewis mellett jelenik meg az első mért idő, majd őt követi
kisebb lemaradásban Hülkenberg és Kvyat. Sorra érkeznek a jobbnál jobb idők,
nagy a feszültség. Három perc telt el. Egyelőre Hamiltontól senki sem tudja
elvenni az első helyet, mögötte Vettel, harmadik pedig Bottas. Raikkönen a
másik Ferrariban panaszkodik a tapadásra. Közte és a csapattársa közt elég nagy
a különbség. A maradék öt percben igazából csak kapkodtam a fejem össze-vissza.
Mindenki kint Okozott pár vicces percet.
körözött a pályán. A kockás zászlónál lélegeztem csak fel. Lewis
megnyerte az időmérőt! Sebastian Vettel egy kis lemaradásban tőle, de bejött a
második helyre. Mögötte csupán egy ezredre lemaradva Valtteri Bottas. A negyedik
Kimi Raikkönen, utána Ricciardo, Massa, Hülkenberg, Pérez, Kvyat, Stroll.
Sajnáltam egy kicsit Danielt, de abból a Red Bullból nem lehetett többet
kihozni, így is elég nagy lemaradásban vannak. Ha minden igaz, holnap esni fog
a futamon, így bármi megtörténhet. Biztosra veszem, hogy az ausztrál előrébb
fog ugrani, hiszen az ital gyárosok kocsija a rossz időben ,,éled" fel. A
riportokat és végignéztem. Egyszerűen imádom Sebastiant és Lewist, ahogy mindig
odamennek egymáshoz gratulálni. Annyira jó látni az ilyet, hogy még valakik
tisztelik egymást, nem csak átnéznek és játsszák a sértődöttet. Valtteri
(Bottas) fején viszont hatalmasat nevettem. Ritkán látni a finneket mérgesnek,
de ez most minden pénz megért. Úgy nézett Vettelre, mintha meg akarná ölni.
A holnapi futamot szerencsére - ha nem húzzák keresztbe a
számításaimat - meg tudom nézni. Helyi idő szerint kilenckor rajtol a mezőny,
szóval, ha Tatiana még ott is tart, akkor sem valószínű, hogy lekésem.
Mindenesetre, izgalmas versenynek nézünk elébe. A hosszú egyenesek miatt már
nem lehet olyan unalmas, mint az Ausztrál nagydíj. A szemem majd leragadt,
rendesen kifárasztottak, így inkább elvonultam aludni. Igen, már fél egykor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése