tag:blogger.com,1999:blog-53485184454251752492024-03-05T08:29:58.824-08:00Fáradt Lélek [Befejezett]Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.comBlogger52125tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-14425723902258998032017-12-04T14:19:00.004-08:002018-03-27T12:17:24.975-07:00Epilógus<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<i>2017. október 29.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mexikó, Mexikóváros<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mexikóváros tűzpiros
alkonyában tapasztaltam meg igazán, hogy mi is az.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
Parázslott a levegő, jóleső nyüzsgés ölelte körül a paddock
világát. Országszerte százezrek izgulták végig a futamot. Ő nem tudta, hogy itt
vagyok. A futam elején, pont a felvezető körben sikerült beesnem a garázsba,
ahol egyből a kezembe nyomták a fülest. Senki sem mondta ki, de mindenkinek ott
motoszkált a fejében, hogy ma reális esély nyílt a címre. A felvezető kör után
a piros lámpák kialvását összetett kézzel vártam. Imádkoztam, hogy ne történjen
semmi a rajtnál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez Mexikó, ráadásul még hívő sem vagyok, minek hallgatnának
meg az égiek? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az egész boksz egyszerre ugrott fel, mikor a negyvennégyes
számú Mercedes lassulni kezdett. Csak nehogy a motorral legyen valami –
mormoltam. Nem szép dolog a káröröm, de a bajnoki tabella jelenleg második
helyén álló Sebastian is visszaesett. Tudtuk, hogy lehetetlen feladat beérni.
Csakis abban bízhattunk, hogy nem ér fel a második helyre. Még gondolni sem
akartam a címre, nehogy túlságosan beleéljem magam. Egy ország szurkolt a
britnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jól látható volt a sérülés az autó hátulján, majdnem az
egész diffúzor leszakadt. Bíznunk kellett benne, hogy kihúzza a végéig. A
kerékcserés srácok hibátlanul dolgoztak, egy mosolyt is küldtem nekik
bátorításképpen. Carmennal együtt izgultunk. Így is dagadt a melle, hogy a fia
háromszoros világbajnok, mit ne adna azért, ha négyszeres lenne. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A negyvenedik körben már egészen világossá vált, de még se
merte senki elkiabálni. Sebastian hátránya behozhatatlanná vált. Emberi
képtelenség. Pár perccel később visszaestek az eredmények, látszott, hogy ő is
elengedte. Lewisszal nem kommunikáltak sokat, minden idegszálával a vezetésre
koncentrált. Ellenben a garázsban folyamatosan folyt a tanácskozás és az
esélylatolgatás, amit volt szerencsém végighallgatni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jócskán benne voltunk a délutánban, mikor elérkeztünk az
utolsó körhöz. A hátrány akkora volt, hogy még kört is kapott a brit. Néma
csend honolt, feszülten várakoztunk. Toto pár évet öregedett ezalatt a két óra
alatt. Ugyan nem ez volt az utolsó sorsdöntő futam, de mindent beleadtunk. <i>Minél előbb, annál jobb.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vettel átszelte a célvonalat a negyedik helyen. A közönség
is lélegzetvisszafojtva várt, a levegő megfagyott. Óráknak tűnt az a perc, míg
körbeért a Mercedes. A kilencedik helyen ugyan, de célba ért. Az első
pillanatban fel sem fogtam. Hatalmas üdvirigálás tört ki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úristen – suttogtam hitetlenkedve, de amint ezt Bono is
megerősítette, rájöttem, hogy ez a valóság.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b>Október
huszonkilencedikén Lewis Hamilton megszerezte a negyedik világbajnoki címét,
ezáltal beérte többek közt Sebastian Vettelt és Alain Prostot is.</b><o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal">
Kicsattanó örömmel öleltem meg Lewis anyukáját, majd
odamentem a többiekhez, és gratuláltam nekik is, hiszen teljes mértékben
megérdemelték. Egész évben elképesztő munkát végeztek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://images.hgmsites.net/hug/mercedes-amgs-lewis-hamilton-at-the-2017-formula-1-mexican-grand-prix_100630682_h.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="Képtalálat a következőre: „lewis hamilton mexico 2017”" border="0" height="111" src="https://images.hgmsites.net/hug/mercedes-amgs-lewis-hamilton-at-the-2017-formula-1-mexican-grand-prix_100630682_h.jpg" width="200" /></a>Euforikus állapotba került az egész csapat. Hirtelen akkora
teher szakadt le mindenki válláról, hogy azt elképzelni is nehéz. Megnyerték
ezt az évet is, sorozatban negyedszer is. Vigyorogva néztem, ahogy Lewis
kiszaladt a tömegbe, majd visszatért hozzánk. A szerelők mögül láttam, ahogy
szorosan megöleli az anyukáját. Miután elengedte, ezt a pillanatot
választottam, hogy előlépjek, ki a boxutcába. Eleinte észre sem vett, mivel
beálltam a többiek közé, majd mikor lepacsizott mindenkivel, nálam egy
pillanatra megállt. Hitetlenkedve meredt rám. Mélyen belenéztem a szemébe, és
melegség öntött el. Lehet, a két külön töltött hónap, a számtalan mélypont,
veszekedés miatt még erősebben kezdtem el vonzódni hozzá, ötletem sem volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Érezni akartam az ölelését, a csókját, egyszerűen csak azt
akartam, hogy az összes gát felszakadjon, s végre csak egymásé lehessünk. Mikor
összeértek ajkaink, hirtelen megszűnt a külvilág. Nem voltak eszetlenül
üvöltöző szerelők, nem volt nyakunkba öntött pezsgő, se a tűzijáték zaja, csak
mi ketten. Furcsa, beazonosíthatatlan érzés kerített hatalmába. Nem vonzódás
volt, hanem valami egészen más. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- El sem hiszem – mondta, majd újra megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsan lezavarták az eredményhirdetést, amit egy
diszkrétnek tervezett ünneplés, a valóságban azonban hatalmas buli vette
kezdetét. Másfél órán keresztül öntötték a nyakunkba a pezsgőt, a ruhám
teljesen átázott, de egyáltalán nem zavart. Rég láttam Lewist ilyen
felszabadultan ünnepelni. Már csak én voltam egy kicsit stresszes, de tudtam,
hogy semmi baj sem lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Éppen a szobájában ültem és a serleget nézegettem. Nem
akartam elvenni tőle ezt az időt, hagytam, hagy adja ki magából az egész éves
feszültséget. Az elmúlt hónapokban voltak hullámvölgyek, főleg az én életemben.
A dolgok nem úgy alakultak, ráadásul az idegeskedés a viszonyunkra is kihatott.
Szinte megmentett minket ez a nagydíj és a lehetőség, hogy ki tudtam utazni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Halkan lenyomódott a kilincs, azonban mégis odakaptam a
fejem. Az újdonsült bajnok sétált be rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Baj van? – kérdezte aggódva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, csak hagyom, hagy élvezd ki ezt az időt. Rád fér –
mosolyodtam el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már a legtöbben pakolnak. Kijössz egy kicsit?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze – bólintottam, majd felálltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már összepakoltam, gondoltam, felülhetnénk a teraszra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Követtem őt. A langyos szél kellemesen borzolta a hajam, a
hőmérséklet tökéletesnek bizonyult, már nem volt forróság, de hideg sem. Nem
néztem az időt, de alkonyodott. Az égalja vörösen fénylett, a lemenő nap
sugarai még éppen kilátszottak a felhők mögül. Mindig is szerettem a
naplementében gyönyörködni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pár percig csendben ültünk egymás mellett. Mikor
összekulcsolta az ujjainkat, a szívem majd’ kiugrott a helyéről. Azt kívántam,
bárcsak megállna az idő, és így maradnánk örökre. Nem értettem magamat, de
megszólalt, ezáltal a gondolatmenet félbemaradt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted nem kéne valamilyen becenevet adnunk egymásnak?
Vagy ilyesmit – kezdte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mire gondolsz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit szólnál, ha „barátnőm”-nek hívnálak? – Teljesen
elpirultam a burkolt kérdéstől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tetszene – válaszoltam tűzpiros arccal, de boldogabb nem
is lehettem volna. Szorosan odahúzott magához, majd megcsókolt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Leírhatatlan volt az érzés, de a hazafelé úton, miután
kitisztult fejjel tudtam gondolkodni, megvilágosodtam. Ez nem csupán vonzódás.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<i>Mexikóváros tűzpiros
alkonyában tapasztaltam meg igazán, hogy mi is az a szerelem.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Vége</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-80791124571848199232017-10-08T06:19:00.003-07:002017-12-04T14:06:38.752-08:0050<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<i>2017. szeptember 23.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Oroszország, Moszkva<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor meghallottam az ébresztőt, legszívesebben kihajítottam
volna az ablakon. Az első hétben még nem, de utána már elkezdődtek a gondok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A ,,holt” részben, vagyis a szezon második felében, ahogy mi
hívjuk, semmi érdekes sem szokott történni a felnőtteknél. Szeptemberben
ráadásul még el sem kezdjük a kűröket összerakni, csak és kizárólag alapozunk.
Nincs rendezvény, esemény, se dráma a csapaton belül. Békésen végezzük a
dolgunkat és élvezzük az életet. Vagy valami ilyesmi. Az edzések idején kívül
minden ugyan olyan maradt, mint a világbajnokság előtt. Kifejezetten örültem,
hogy a vasárnap lett a szünet. A hétköznapok viszont rettenetesen szivatósak.
Tatyanáék rendesen bekeményítettek. Tíztől egészen hatig vagy hétig bent
vagyunk a központban. Szombat délelőtt amolyan levezető féleség van, nyolctól
délig, de ilyenkor a junior edzővel, Elenával voltunk, ő pedig nem szokott
minket annyira meghajtani. Szerintem nem is tudna, szombat reggel, de már
néhányan pénteken is úgy néztünk ki, mint az élőhalottak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A műkorcsolyát viszont nem hagytam abba. Titkoltam mindenki,
még Vlada előtt is. Tudtam, hogyha valaki tudomást szerez róla, akkor az
Tatyana lesz. A hétvégén akár nyolc órát is a jégen tartózkodtam. Kezdtem
kimerülni, de nem vettem róla tudomást. Az egész akkor kezdett elhatalmasodni,
amikor már Lewishoz se volt kedvem. <i>Vagy
jég, vagy víz, semmi más. </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Lewisszal
kapcsolatban. A hétvégén megnyerte a szingapúri nagydíjat, és tovább növelte az
előnyét az élen. A cím pedig egyre közeledett hozzá. Kiválóan ismertem. Az a
bizonyos negyedik pedig ott díszelgett a képeken. Lehet, hogy csak én vettem
észre, de nem véletlenül mutatott két kettest a képeken. Nem sokan tudták, hogy
ez mit jelent, de én igen. Magabiztosan lépegetett előre a pontok terén. Nem
hibázott, ami az ellenségeket kikészítette. Hiába nyilatkozta azt, hogy
egyáltalán nem gondol még erre, ő pontosan tudta. A finom kis utalások,
elejtett félmondatok mind-mind bizonyították, hogy fejből tudja a
ponttáblázatot. Azonban a médiában nem mondhatta ezt, s csak azok vették észre
a jeleket, akik igazán ismerték.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
Befordultunk szeptember harmadik hetébe, és elérkezett a
hétvége. Fáradtan kászálódtam ki az ágyból, s anyám mellett elmenve csináltam
magamnak egy turmixot. Igazából fel sem tűnt, hogy hazajött. Néha azt vettem
észre, hogy mintha mozgott volna a szája, de nem fordítottam rá különösebb
figyelmet. Egyszerűen annyira kimerültem, hogy nem ment még az álmosolygás sem,
nem tudtam mindenkivel kedves lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szombat reggel meglepő módon az utánpótlást hívták le, ennek
ellenére Elena volt velünk. Csendben ballagtam a medencetérhez, mellettem
Mariáék beszélgettek, de nekem nem volt kedvem. A gondolataimba merültem
inkább, de hogy min töprengtem, azt már magam sem tudom. Elena nem úsztatott
velünk annyit, de az időeredmények így is csapnivalók lettek. Inkább rá sem
nézett a stopperórára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az edzés végére felpörögtem. Már annyira fáradt voltam, hogy
így jött ki. Túlestem a holtpontomon. Még szívesen maradtam volna egy kicsit a
vízben, ezért odaültem a partra az utánpótlások mellé. A többiek már rég
elindultak hazafelé, örültek, hogy végre vége a hétnek az edzés szempontjából.
Ma nem volt bent se Tatyana, se Natalie, csak Tatiana a főgórék körül, pedig ő
se szokott. Utólag megtudtam, hogy azért hívták be ma ezt a korosztályt, és a
duóedző is csak azért jött be, hogy megnézze őket. Ugyanis ma akarták
kiválasztani a szólistákat és azokat, akiket össze fognak rakni duóba. Még nyár
elején volt az utánpótlás válogató, de csak augusztusban véglegesítették. Nem
irigyeltem őket, egész hónapban edzettek, míg mi a tengerparton lógattuk a
lábunkat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szólistákat válogatták éppen, a húsz emberből került ki
egy vagy kettő, ha nagyon nem bírtak dönteni. Tatiana nagyon komolyan vette ezt
az egészet, két fordulóban mérte össze a lányokat. Az elsőben egy lábat kellett
kitalálniuk, a másodikban pedig egy kűrrészletet megtanulniuk és megcsinálniuk.
Sajnáltam őket, ugyanis az edző nem kegyelmezett, simán odaadott nekik egy
junior erősségűt. Viszont ez egy jó módszer arra, hogy kiderüljön, ki hogyan
oldja meg a problémát. Tudta, hogy senki se lesz képes tökéletesen megcsinálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kilenc emberről ítélte úgy Tatiana, hogy lehet belőlük
valami a szólózás terén. Párokba álltak és egymást kezdték el javítgatni,
azonban valakinek nem jutott társ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elena, ha már itt vagy, nézd meg Catherine-t és javítgasd –
utasított. A lány már félig kiült a partra. Levette az úszószemüvegét, de
egyáltalán nem volt ismerős, pedig arc alapján mindenkivel tisztában voltam a
válogatottban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, új vagy? – guggoltam oda hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, igen. Te vagy Elena, nem? – kérdezte mosolyogva. A
hangjának volt valamilyen fura lejtése. Az is lehet, hogy nem idevalósi, a neve
is erről árulkodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Milyen nemzetiségű vagy? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Apukám orosz, anyukám magyar, azért lehet egy kicsit
furcsa a kiejtésem és a nevem. Egyébként hívj csak Catnek, azt jobban szeretem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Kezdjük el, megjegyezted? – ütöttem össze a
tenyeremet. Érdekelt, mit tudhat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen – mászott vissza a vízbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A feladat egy lábból és egy karkombinációból állt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Először nézzük meg csak a fenti részt – mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elkezdte az igen rövid részt. Látszott, hogy elég sok
gyakorlattal rendelkezett. Gyönyörűen és könnyedén csinálta, magasan taposott,
kellemes látványt nyújtott a szemnek. Biztos voltam benne, hogy rendelkezik
balett alaptudással is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hibátlan, nagyon jó volt. Viszont arra figyelj, ha így
forgatod a kezedet, és egy kicsit felrúgod magad, akkor sokkal jobban fog
mutatni. Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg – mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elismételte a gyakorlatot, tökéletesen. Felvontam az egyik
szemöldökömet: ilyen tehetséggel se találkozik az ember nap mint nap. Kérdés,
mit tud kezdeni a lábbal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Próbáld meg most a lábat. – Bólintott, miszerint tudomásul
vette az információt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Próbáltam nem feltűnően csodálkozni. Már az is alapból
megdöbbentett, hogy mennyire gyönyörű a lába. Valóságos szinkronúszói álom,
ilyen még egyik felnőttünknek sincs. A másik pedig az, hogy megcsinálta a
lábat. Minden nagyobb probléma nélkül. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kicsit bátrabban hajlítsd be a lábadat, de ezen kívül jó
lesz – dicsértem meg. Megpróbálta még egyszer, majd egybe az egészet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Már akkor nem volt kérdés számomra, hogy bizony őt fogják
kiválasztani. Olyan tehetséggel rendelkezett, mint senki más. Tizennégy évesen
tökéletesen megcsinálta azt, amit Varvara még tavaly. Talán még jobban is.
Pedig Varvara utolsó éves juniorként is szenvedett vele. Biztos voltam benne,
hogy a lány előtt hatalmas jövő áll. Ő testesítette meg a tökéletes
szinkronúszót, a tehetséget, amire mindenki vágyott. Direkt azt a részt kellett
csinálniuk a kicsiknek, ami mindent elárul: volt benne hajlékonysági, izomra
alapozó, és tipikus szólós elemek is. Gyorsan tanult, látszott, hogy van esze. Gyönyörű,
már-már természetfeletti lábbal rendelkezett, rettentően hajlékony, de izmos
testalkatával könnyen meg tudta csinálni a feladatot, s könnyed mozgásával és
kisugárzásával mindenkit elvarázsolt. <i>Nem
hittem el, hogy ilyen létezik.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hívták őket, mert lejárt az idejük. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sok sikert, biztosan menni fog – mosolyogtam rá biztatóan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszi. Remélem, nem első leszek, nem szeretek az elején
menni – húzta a száját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A legtöbben kétségbeesve próbálták újra és újra átismételni,
de ilyenkor már teljesen hiábavalónak bizonyult. Odasétáltam és leültem Tatiana
mellé egy törölközővel a hátamon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Catherine mehet utolsónak? – kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Felőlem – sóhajtott, és kezdetét vehette a procedúra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mondanom sem kell, Catherine-nél felkapta a fejét, pedig
majdnem elaludt a többi lány bénázásain. Még egy tűnt ígéretesnek, de a félig
külföldi lány mellett ő is eltörpült. Tatianán is látszott, hiába volt már több
tíz éve itt, ilyet még nem látott. <i>A
döntés egyértelmű volt. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
Az új lánnyal az oldalamon sétáltam az öltözőbe, miközben
elkezdtünk beszélgetni. Többek között azt is megtudtam róla, hogy Brazíliában
született és balettozott, régebben pedig jó esélye volt bekerülni az orosz ritmikus
gimnasztika válogatottba, de inkább a szinkronúszást választotta. Viszont a mai
napig aktívan jár még edzésekre. Mutatott egy videót is. Irigyelni kezdtem,
hogy két sportágban is kiemelkedő tehetséggel áldották meg. Csak neki beszéltem
a műkorcsolyáról, és úgy tűnt, érdekli. Ideje, mint a tenger, ugyanis
magántanuló, és csak alapműveltségeket és nyelveket tanul, viszont a jövője be
van biztosítva, mert legalább négy nyelven beszél anyanyelvi szinten. Felajánlottam
neki, hogy a holnapi edzésre eljöhetne, amit szívesen el is fogadott. Elláttam
pár jó tanáccsal is. Nagyon jóban lettünk, kiválóan szót értettem vele.
Hazavittem, majd végre én is hazaértem.</div>
<div class="MsoNormal">
Egészen beesteledett, és ma még semmit sem ettem. Igazából fel
sem tűnt, nem is éreztem a hiányát, csak akkor, mikor már elkezdtem az evést.
Utána befeküdtem a jacuzziba. Úgy döntöttem, ma kihagyom a korcsolyát, inkább
holnap megyek egy kicsivel többet. Direkt figyeltem rá, hogyha már hétköznap
nem adatott meg, de hétvégén ki tudjam magam pihenni. Hogy mire jó a sok edzés?
Arra, hogyha bedőlök az ágyba, egy percen belül azonnal el tudok aludni.
Érdekes módon, eltűnt az a problémám, amikor órákig csak forgolódtam. <i>Ki
kellett használni minden percet.</i><o:p></o:p></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-72809719427647970592017-09-30T12:10:00.001-07:002017-12-04T13:54:08.761-08:0049<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<i>2017. szeptember 5.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Oroszország, Moszkva<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
Valami megváltozott a nyár óta, de magam sem tudtam
megmondani, hogy mi. Az életem gyökeres fordulatot vett. Sokkal
kiegyensúlyozottabban teltek a mindennapjaim. Mi is történt az elmúlt hónapban?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Miután otthon letudtam a kötelező köröket, visszarepültem
Budapestre, a Magyar Nagydíj miatt. S még most is, élénken él bennem az a
pillanat, mikor a reptéren megláttam Lewist, hiába bizonygattam, hogy
felesleges kijönnie elém. Belenéztem a gyönyörű szemébe, ám ekkor furcsa érzés
fogott el. A gyomrom liftezni kezdett, a hirtelen jött öröm elszédített. El sem
hittem, hogy újra látom. Mintha még el is pirultam volna egy kicsit. Szélesen
elmosolyodott, és magához húzott. Ráhajtottam a fejemet a mellkasára, mire a
szívem eszeveszett tempóban elkezdett dobogni. Nem értettem a reakciómat, de
hirtelen nem is foglalkoztam velük. Úriember módjára azonnal átvette a
bőröndömet. Olyan érzésem volt, mintha minden gondom hirtelen megszűnt volna
mellette. Akármiről csacsogtam, érdekelte. Leginkább a világbajnokságot
elemeztük, meglepett, hogy ennyire érdekelte, mi van velem. Nem szoktam hozzá a
törődéshez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egyre többször kaptam magam azon, hogy mikor a VIP részben
ültem egyedül, folyamatosan csak Lewison kattogott az agyam. Újra és újra felelevenítettem
a kellemes perceket, pillanatokat, a beszélgetéseket, és ilyesmiket. Hiába
ráztam meg a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak, nem használt.
Rettenetesen idegesített, hogy folyamatosan jelentek meg a képek. Legszívesebben
fejencsaptam volna magam, de tudtam, hogy egész biztosan idiótának néznének. A
hétvége alatt teljesen felpörögtem. Kezdtem úgy érezni, hogy végre minden
összejött. Már csak az utána következő mélyponttól tartottam, de hiába. A
nagydíj ugyan nem alakult a legjobban, de szerencsére Lewis egyáltalán nem tört
le. Igyekeztem a szünetre terelni a figyelmét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nos, igen, a szünet, vagyis az augusztus. Az első utam haza
vezetett, a kevésbé meleg Oroszországba. Lewis el akart vinni kettesben
nyaralni. Meg is beszéltük az időpontot. Ha arra gondoltam, mindig hatalmasat
dobbant a szívem, hogy csak mi ketten leszünk ott. Bevallom, rettenetesen
izgultam, bár tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Először felvetettem az ötletet,
hogy mi lenne, ha társaságban mennénk. Abban a pillanatban még nem, de
visszagondolva felfigyeltem egy gyanús momentumra. Látszott rajta, a testbeszéde
elárulta, hogy nagyon nem szeretne bemutatni a barátainak. Nem csináltam ebből
nagy ügyet, de így utólag kicsit furcsán érintett. Az ő programjait is pontosan
tudtam: a nagydíj utáni héten a hegyekbe ment a barátaival, utána pedig
Barbadosra. Nem akadályozhattam meg és nem is akartam, tisztában voltam vele, hogy
minden évben megy oda. Addig én otthon tevékenykedtem. Mindenki valamilyen
egzotikus, nyugodt szigeten töltötte a napjait, azonban én pezsgésre vágytam.
Magam sem hittem el, de teljesen komolyan. Végre élni akartam az életet. Erre
alkalmasabb embert nem is találhattam volna, ugyanis Vladával egy rugóra járt
az agyunk. Mindkettőnknek maradt egy kis spórolt pénze is, már csak az úticélt
kellett kinézni. Costa Brava tökéletes választásnak bizonyult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy hetet töltöttünk el az európai országban ketten, utána a
Maldív-szigetekre utaztunk, mielőtt <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH_TPWQU7rHTaFYHl6T1K8nm4oW6L_TrtLBcgnYU_CuNKKuFVyS8u7TSuUnWf5mAVRULbgaRgO_yNih3sibiHyUACk8bW-9oyrjyTOBJ6sVoAeBaRndiX3I4wCkhFOh-2uC7XibtjCFKs/s1600/bandicam+2017-09-30+17-21-55-179.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="597" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH_TPWQU7rHTaFYHl6T1K8nm4oW6L_TrtLBcgnYU_CuNKKuFVyS8u7TSuUnWf5mAVRULbgaRgO_yNih3sibiHyUACk8bW-9oyrjyTOBJ6sVoAeBaRndiX3I4wCkhFOh-2uC7XibtjCFKs/s200/bandicam+2017-09-30+17-21-55-179.jpg" width="200" /></a></div>
visszajöttünk volna. Először mentem ilyen
nagyobb kiruccanásra a szülők nélkül. Felemelő érzés volt igazán szabadnak
lenni, mindentől és mindenkitől távol. Két nappal később megint repülőre
szálltam, azonban nem az edzőtársam, hanem Lewis társaságában. Öt napot
töltöttünk el Kubában kettesben. Ezalatt az idő alatt hihetetlenül közel
kerültünk egymáshoz, összeszoktunk. Szinte már megszoktam, hogy mindig mellette
alszom el. Teljesen úgy viselkedtünk, mint egy pár. <i>És ezt egyáltalán nem bántam.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<v:shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" o:preferrelative="t" o:spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f">
<v:stroke joinstyle="miter">
<v:formulas>
<v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0">
<v:f eqn="sum @0 1 0">
<v:f eqn="sum 0 0 @1">
<v:f eqn="prod @2 1 2">
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth">
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight">
<v:f eqn="sum @0 0 1">
<v:f eqn="prod @6 1 2">
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth">
<v:f eqn="sum @8 21600 0">
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight">
<v:f eqn="sum @10 21600 0">
</v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:formulas>
<v:path gradientshapeok="t" o:connecttype="rect" o:extrusionok="f">
<o:lock aspectratio="t" v:ext="edit">
</o:lock></v:path></v:stroke></v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_64" o:spid="_x0000_i1027" style="height: 123.75pt; mso-wrap-style: square; visibility: visible; width: 165pt;" type="#_x0000_t75">
<v:imagedata o:title="bandicam 2017-09-30 17-21-55-179" src="file:///C:/Users/Vostro/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image001.jpg">
</v:imagedata></v:shape><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor már egy hete otthon szenvedtem, ugyanis Vlada a
családjával és a rokonaival is ment nyaralni, egyre inkább szenvedtem.
Hiányzott a sport, a mozgás, a víz, egyszóval, minden. Az edzők megtiltották,
hogy szinkronússzunk a szünetben. Szerintük motiváltabbak leszünk, ha megvonják
tőlünk. Én már tűkön ültem, és vártam, hogy végre újra edzésre mehessek. Sokan
emiatt nem tartanak normálisnak, de ez a szenvedély. Azokban a napokban
rengeteg műkorcsolyavideót is megnéztem. Folyamatosan olvastam utána a
sportnak, lassan már kívülről fújtam az összes elemet. Már csak pár nap volt
hátra az utazásig, egyenesen Belgiumba, a szünet utáni első nagydíjra, de én
nem bírtam várni. A városban kerestem egy, lehetőleg nagyon amatőr
jégtáncegyesületet. Nem akartam versenyszerűen sportolni, éppen annyit, hogy
nagyjából megtanuljam a fortélyait, és egy kicsit elvonja a figyelmem. A
szinkronúszást semmi pénzért sem adtam volna fel. Három edzésre mentem el
összesen. Iszonyatosan megtetszett a sport, élveztem a jeget. Igaz, még csak a
korcsolyázási technikámat csiszoltuk, de így is <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNhhbppPzxn88koKyNkcptR1NPGCdY9R8E_H_nw7Jfqp6qdXbrtmmMqcrjhF2b8aHIhb6c0AdHslkHecGsdnCSs3QwUwVxCP__T4twHMyKPoV4XkkQ2JTTQHt4lfuKXItkmUbz4RATFlI/s1600/bandicam+2017-09-30+17-22-43-482.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="599" data-original-width="477" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNhhbppPzxn88koKyNkcptR1NPGCdY9R8E_H_nw7Jfqp6qdXbrtmmMqcrjhF2b8aHIhb6c0AdHslkHecGsdnCSs3QwUwVxCP__T4twHMyKPoV4XkkQ2JTTQHt4lfuKXItkmUbz4RATFlI/s200/bandicam+2017-09-30+17-22-43-482.jpg" width="158" /></a></div>
teljesen megszerettem.<i> Sajnáltam,
hogy nem kezdtem el korábban.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<v:shape id="Kép_x0020_65" o:spid="_x0000_i1026" style="height: 156pt; mso-wrap-style: square; visibility: visible; width: 124.5pt;" type="#_x0000_t75">
<v:imagedata o:title="bandicam 2017-09-30 17-22-43-482" src="file:///C:/Users/Vostro/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image002.jpg">
</v:imagedata></v:shape><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Befordultunk a nyár utolsó előtti hetébe. Annyira nem tudtam
mit csinálni, hogy szerdán már a helyszínen voltam. Élveztem a pezsgést.
Természetesen Lewis is rettenetesen hiányzott. Kezdtem úgy érezni, hogy
kialakult valami. Kötődtem hozzá, de nem akartunk elsietni semmit sem. Azonban
ott motoszkált az agyamban, hogy örökké ő sem fog várni, de igyekeztem ezt a
gondolatot elhessegetni. A legtöbben azt hitték a paddockban, hogy a barátnője
vagyok. A sajtó is rákapott a témára, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és
egyetlen ilyen cikket sem olvastam el. Annyira el voltam foglalva a férfival,
hogy meg is feledkeztem egy emberről. Mégpedig Danielről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jött az ember. Amikor
elgondolkodtam ezen, borzasztóan rossz érzésem támadt, teljesen elhanyagoltam
az ausztrált Lewis miatt, pedig ő még a világbajnokságra is kijött. Ezért
szombat reggel semmivel sem törődve a Red Bull tetőteraszán ücsörögtem vele
kettesben. Jól esett kibeszélni a dolgaimat, azonban a britről egy szót sem
ejtettem. Valamiért ellenezte ezt az egészet, ezért inkább nem terheltem le
vele. Csak akkor vettem észre, hogy mennyire hiányoztak a hülyeségei, és a
bohóckodása. Utána, mikor visszasétáltam a Mercedes boxába, a média megindult. Rám
zúdítottak mindent, és elkönyvelték, hogy csalfa vagyok. Lewis persze
iszonyatosan dühbe gurult, de szerencsére meg tudtam fékezni. Arra, hogy
Daniellel beszélgettem, egy szót sem szólt, szerencséjére. Ugyanis nem bírom,
ha beleszólnak az életembe. Csak az újságírókat szidta, akik ezt terjesztették.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az időmérőn pedig beérte Schumachert pole pozíciók
tekintetében. A nagydíj ennél jobban nem is alakulhatott volna számunkra. Lewis
domináns győzelmet aratott, s tovább csökkentette a hátrányát Sebastiannal
szemben. Az eddig tökéletesnek tűnő hétvége akkor dőlt romba, mikor az eredményhirdetés
után megláttam Allát kifelé sunnyogni a Ferrari részéből. Az állam is leesett.
Ő sem unatkozhatott a szünetben. Azért járkált titokban, nehogy kiszagolják, és
így a pilóta felesége is megtudja. Utáltam ezért a tettéért. Szétrombol egy
házasságot, ráadásul ahol még gyerekek is vannak, csak mert ő egy kis kalandra
vágyik? Rettenetesen felhúztam ezen magam. Felírtam a képzeletbeli listámra,
hogy el ne felejtsek a következő találkozásunkkor beszélni Sebastian fejével.
Ugyan nem ismertem a németet, de nem akartam, hogy emiatt menjen tönkre a
kapcsolata. Mivel aktívan követtem a híreket, ezért azt is tudtam, hogy Hanna a
fiatalkori szerelme. Tarthattam volna Allának egy kiselőadást is, de ő nem fog
megváltozni. Csak rossz emberrel kezdett ki, ugyanis megvolt a véleményem
emberileg Vettelről, és tudtam, hogy ő nem ezt érdemli. Ismertem Allát, hogy
akárkinek a fejét képes pillanatok alatt elcsavarni, és sose ő távozik ebből
vesztesen. Nem mentem oda hozzá, nem szóltam neki. Mindenki tudta, hogy itt
vagyok, még az is, aki életében nem látott, csak most, a címlapon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az arcomat kifejezéstelen maszkba rendeztem. Amint megláttam
a felém igyekvő Lewist, ez az egész kiment a fejemből. Boldogan ugrottam a
nyakába, elfelejtve az idegeskedést. Megvártam, míg mindent elintézett, és
visszamentünk a szállodába. Huszonnyolcadikán, hétfőn repültem haza, majd
csütörtökön pedig az Olasz Nagydíjra. Élveztem a folyamatos repkedést az
országok között. Azon kevés emberek közé tartozom, akiknek semmi baja sem lesz
az időeltolódástól. Monzát gyönyörűnek tartottam. Az augusztus végi időjárás
kellemesen melegnek bizonyult az olasz városban. A két futam közötti napokban
még elmentem két edzésre. Előbb érkeztem, és maradtam túlórázni is, vagy
magamtól gyakoroltam a pályán. Nagyon megtetszett, akár egész nap képes voltam
a jégen csúszkálni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Észrevettem, hogy az előző héthez képest Lewis egy kicsit
távolságtartóbb lett. Nem tudtam mire vélni, de egy kicsit rosszul esett, még
ha nem is mutattam ki. Idegesített, hogy nem voltam tisztában az okával, de úgy
gondoltam, éreztem, hogy ezt magában kell lerendeznie. Én csináltam mindent
ugyan úgy, mint eddig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pénteken, a paddockban sétálva lehetett érezni, hogy van
valami a levegőben, szó szerint. Az égen gyanús felhők gyülekeztek, és a
páraszint is jelentősen megemelkedett. A természetesen hullámos hajamat alig
bírtam kordában tartani. Ekkor már sejthető volt. Szombaton pedig leszakadt az
ég. A harmadik szabadedzésen mindössze tizenöt percet köröztek a versenyzők. Az
időmérőt ugyan megtartották, de már az elején Grosjean kicsúszása miatt
behívták a mezőnyt. Örökkévalóságnak tűnő két és fél óra után újra
folytatódott. Végül Lewis nyerte meg, ezzel átvette a vezetést az örökranglistán.
Nagyon büszke voltam rá. Az örömöt még csak tetézte, hogy a Ferrarik az ötödik
és a hatodik helyről rajtolhatnak majd. Eredetileg a két Red Bull végzett
Hamilton mögött, de mindkettőjüket hátrasorolták a mezőny végére. Ezáltal
érdekes sorrend alakult ki, ugyanis Stroll indulhat a második, Ocon pedig a
harmadik rajtkockából. Senki se akarta elbízni magát, ezért visszafogottan
ünnepeltünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vasárnap reggel a szobába teljesen besütött a nap, egyenesen
a szemembe, mivel nem húztuk be a függönyöket. Az ébresztő csörgésére felültem
az ágyban, de Lewis azonnal visszanyomott. Fel akart kelni, de amint meglátta
(vagyis nem látta) a napfényt, átfordult a másik oldalára. Az oldalát kezdtem
el bökdösni, mert nem akartam, hogy elkéssen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Reggelt – morogta. Pislogott párat, majd mélyen belenézett
a szemembe. Annyira aranyosnak találtam ilyenkor. Káromkodások közepette
elhúzta a függönyt, és nekiállt készülődni. Együtt mentünk ki a pályára. Az út
alatt a gondolataimba merültem. Tulajdonképpen nem is tudtam, hányadán állunk.
Bár, még magamban sem tisztáztam az érzéseimet, és ahogy észrevettem, még ő
sem. Szerencsére nem kérdezett rá a szótlanságom okára. Viszont amikor Danire
gondoltam, borzalmas érzésem támadt. Teljesen elhanyagoltam, pedig nem szabadott
volna. A hétvége alatt, amikor csak tehettem, lementem hozzá. Már nem a Red
Bullnál néztem a futamokat, apámnak is csak néha köszöntem, de alig láttam.
Hivatalosan a Mercedes meghívottjai között szerepeltem. Próbáltam Lewis miatt
nem megváltozni, de nehezen ment. Legszívesebben minden egyes percet a brittel
töltöttem volna. <i>Tudtam, és harcoltam az
ellen, hogy kiforduljak önmagamból.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A nagydíj a tegnapi naphoz képest egy csepp eső nélkül telt.
Lewis rajt-cél győzelmet aratott. Bottas a második helyre ért be, s a Ferrari
becsületét Vettel mentette meg. Daniel sajnos leszorult a dobogóról, de ez is
hatalmas teljesítmény ahhoz képest, hogy az utolsók között indult. Az
eredményhirdetésnél inkább a motorhome-ban maradtam. A tévén keresztül is
hatalmasnak tűnt a <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLFsHoP-Osi1ZGQU-JY90iTWoYoroeMKO1rcCFrpduEFJMExkcIIZmIzXHmhDbBfJJJpuSG3VVOy7s4tgrhuyX8m0SalBW1NHeaQ82vnlrRw5f1WFUtTpwG82id8YXhZFx_2YLreAZ0s4/s1600/0004_0.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="635" height="116" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLFsHoP-Osi1ZGQU-JY90iTWoYoroeMKO1rcCFrpduEFJMExkcIIZmIzXHmhDbBfJJJpuSG3VVOy7s4tgrhuyX8m0SalBW1NHeaQ82vnlrRw5f1WFUtTpwG82id8YXhZFx_2YLreAZ0s4/s200/0004_0.jpg" width="200" /></a></div>
pirosba öltözött tömeg, ami megjelent az egész célegyenesben.
Mindenhol ferraris lobogók, vörösbe öltözött emberek. Madártávlatból iszonyúan
jól nézett ki.<br />
<div class="MsoNormal">
<v:shape id="Kép_x0020_66" o:spid="_x0000_i1025" style="height: 95.25pt; mso-wrap-style: square; visibility: visible; width: 163.5pt;" type="#_x0000_t75">
<v:imagedata o:title="0004_0" src="file:///C:/Users/Vostro/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image003.jpg">
</v:imagedata></v:shape><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Sajnos nem maradhattam sokáig, ugyanis hétfőn, azaz ötödikén
kezdődött az edzés. Az eredményhirdetés után azonnal a reptérre igyekeztem,
hogy elérjem a gépet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ma boldogan ébredtem. Végre mehetek edzésre! Egy normál
ember szájából ilyet se hallani. Viszont most jön a kevésbé izgalmas része: az
alaphelyzetek, véget nem érő erősítések. A szeptember az egy ilyen hónap.
Készülünk a következő szezonra. Még csak a Junior Világbajnokság időpontja van
meg, de a felnőtté még nincs, ezért azt se tudjuk, mikor fogunk versenyezni. Viszont
annyi izgalom lesz az egészben, hogy 2018-tól változnak a szabályok, de még nem
adták ki hivatalosan. Annyi biztos, hogy junior korosztályban is kötelezők
helyett rövidprogram és technikai versenyszámok lesznek, mint felnőttben, bár
ez minket nem érint. Mindenesetre, Tatyana már elkezdte összerakni.</div>
<div class="MsoNormal">
Tagadhatatlanul visszatértek a hétköznapok, minden a rendes
kerékvágásban zajlott, mint a szünet előtt. Teljesen kiegyensúlyozottan tértem
vissza, minden rendben volt. Semmit sem sejtettem. Hogyan lehet teljesen
leépülni mindössze egy hónap alatt? Kövesd az én példámat.<o:p></o:p></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-64978520088109024692017-08-06T08:48:00.002-07:002017-12-04T13:54:15.369-08:0048<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 26.</i><br />
<div style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 16.0pt 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Kétszeres világbajnokként a
pénteki díjátadó után teljes volt a nyugtom. Este tartották a mix duót, hogy
azon belül mit, azt nem tudtam, mindenesetre, szurkoltunk a mieinknek. A
szabadprogramban orosz arany született. Az egészet összevetve, csak a mix duó technikai
gyakorlatban nem tudtunk diadalmaskodni, az olaszok elorozták előlünk az első helyet, de minden mást az oroszok nyertek. Lassan kezdtem hozzászokni az
állapothoz. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Örömmel töltött el, hogy már
én is elértem valamit.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Huszonkettedikén egész nap a
várost jártuk. Először Varvarával, majd később csatlakozott hozzánk Vlada,
Maria, Svetlana, Aleksandra és Alla. Az utolsóként említett Romashinát váltotta
a végén a pár napban, nem tudott itt lenni, ezért jött Alla segíteni. A nyomás
elmúlt, élveztük a szabad tengődést, az összes stressz, ami mázsás súlyként
nyomta a vállunkat, hirtelen eltűnt. Nem volt utálat, versenyszellem, csak
kedélyesen, régi ismerősként bántunk egymással, tudva, hogy ezek után egy ideig
úgyse látjuk egymást. A pihenőt még nem határozták meg az edzők pontosan.
Ilyenkor mindenki elment nyaralni, nem láttuk egymást, csak azok, akik tényleg
legjobb barátnők. Lehetett utazni, kényelmesen napozni a homokban valamelyik
tenger partján, vagy csak szimplán élvezni az életet. A diétából egy kicsit
felengedtek, nem kellett kínosan ügyelni arra, hogy semmilyen hizlaló ételt ne
együnk meg, bátran megrendelhettünk egy adag szószos tésztát is. Természetesen
egyikünk sem szeretett volna öt kiló plusszal visszatérni, önmagunkkal szúrnánk
ki. </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Ennek örömére egy
hamburgerezőbe vezetett az utunk szombat délután, ahol fejenként egy bucit meg
is ettünk. Jót beszélgettünk, nevettünk. Nem volt világbajnokság, edzés, edzők,
de még szinkronúszás sem. Inkább nosztalgiáztunk, Vlada előszeretettel mesélte
el a vicces vagy kínos szituációkat, amikbe keveredett az évek során (mint
kiderült, vonzza az ilyeneket). </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
A nap hátralévő részében csak
ide-oda bóklásztunk a városban. Többen elmentek az úszásra, de Varvarával úgy
döntöttük, kihagyjuk. A lánnyal egész jól éreztem magam. Még mielőtt bárki is
örök legjobb barátnőknek titulálna minket, el, ez csak a vb idejéig volt így.
Mindketten tudtuk, hogy most egymásra találtunk, egyikőnk sem unatkozott
egyedül, és még az edzéseken is beszélgetni fogunk, de semmi több. Alig
észrevehetően tartottuk a tisztes távolságot. Nem kellettek szavak, így láttuk
jónak. Valahol a gondolataim rejtett zugában már tudtam, hogy később még meggyűlhet
a bajunk a másikkal. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ugyan olyan idősen,
jelentős tehetséggel megáldva lehetetlen feladat elkerülni a másikat.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Huszonharmadikán, vasárnap este
értünk vissza Moszkvába. Amint leszálltunk a gépről, és leszedtük a
futószalagról a bőröndjeinket, kiléptünk az előtérbe, hatalmas taps hangzott
fel. Egy vékony szalag jelezte a határt, mögötte pedig emberek százai álltak.
Riporterek, kamerák, újságírók, és persze rengeteg orosz zászló. A döbbenettől
egy pillanatra lefagytam, de már mennem is kellett. Rengetegen gratuláltak,
mindenkinek itt gyülekeztek a hozzátartozói, meg a rajongók. Tudtam, de azért
mégis reménykedve néztem végig a tömegen. Anyukám nem jött el, apa meg
dolgozott. Ellenben Vlada sikítva ugrott a nyakamba, és már a kezembe is
nyomott egy plüssállatot. A szülei is örömmel fogadtak, kaptam tőlük virágot
is. Rettentően jól esett, hogy kijöttek. Egy gyors interjút kellett adnom,
fotózkodtam pár emberrel és aláírást is adtam, majd intettem a többieknek, és
az autóhoz igyekeztünk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Feltételeztem,
hogy Vladáék elvisznek.</i> </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Az út nem haza vezetett, hanem
ünneplésképpen egy étterembe. Hiába mondtam, hogy nem kell, kötötték az ebet a
karóhoz. Nem arról volt szó, hogy nem örültem neki, csak nem szerettem volna,
ha csak ezért adnak ki. </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
A vacsora szuper volt, bár
egész végig én jártattam a számat, de úgy tűnt, élvezettel hallgatták. Jól
esett kibeszélni a dolgaimat végre, erre alkalmasabb embert pedig keresve se
találtam volna. Vlada minden egyes apró momentumra rákérdezett, s mikor a
Danieles részt említettem, az étterem közepén felsikított. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szerintem jobban izgatott volt, mint én az egész bajnokság alatt.</i> </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Este éjfélkor hullafáradtan
estem be az ágyamba, egészen hétfő délig aludtam, pedig nem szokásom későn
kelni. Egész nap lustálkodtam, a netet bújtam, figyeltem, mi történt a
távollétemben. Kedden egy díjátadóra voltunk hivatalosak, rendesen ki kellett
csípnünk magunkat az elnök miatt. Az egész procedúra nem volt valami izgalmas,
végig Putyin fejét tanulmányoztam, és próbáltam megsaccolni, vajon hány éves.
Szerencsére nekem ennyiben ki is fújt a kötelességeim listája, de Svetlana
szívott a legjobban, két interjúra és egy műsorba is hívták. </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Ez az egész fél napot vett
igénybe a készülődéssel együtt, késő délután már szabad voltam. Vladáék
nyaralni mentek, Varvara is, így esélyét sem láttam a kimozdulásnak, ezért a
ház körül foglalatoskodtam. Eszembe jutott az is, hogy nem kéne elhanyagolni
magamat, de már besötétedett, nekem pedig semmi kedvem sem volt a sötétben
életveszélynek kitennem magam. Nyáron jelentősen megszaporodtak a részegek
esténként, ezért inkább nem mentem volna egyedül. Otthon elterveztem, hogy
csinálok pár köredzést, azonban ebből semmi sem lett, mert végül beültem a
jacuzziba. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azzal nyugtattam magam, hogy
két nap pihenőt megérdemeltem, de még így is egy kicsit bűntudat gyötört. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Huszonhatodikán, szerda reggel
telefoncsörgés ébresztett. Hálás voltam Lewisnak, mert így nem aludtam
délig. Megkérdezte, hogy akkor lát-e a Magyar Nagydíjon. Először elég
értelmetlen fejet vágtam, de utána leesett, hogy hétvégén rendezik. Időközben
teljesen kiment a fejemből az egész Forma-1, csakis a szinkronúszásnak éltem.
Azonban ideje volt a lazításnak. Mellesleg, Tatyana megtiltotta, hogy a
pihenőben az edzéssel foglalkozzunk. Mindezt azért, hogy elkezdjen hiányozni,
és lelkesen vágjunk neki újra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jó
ötletnek tartottam.</i> </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 16.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Azzal a feltétellel, hogy
szerez nekem belépőt és repülőjegyet, rábólintottam a meghívásra, és közöltem,
hogy már este boldogítani fogom a pilótát. Magam sem tudtam, honnan jött az a lelkesedés,
amivel beledobáltam a bőröndbe a cuccaimat. Utoljára jó pár éve tapasztaltam
ilyet, mikor még nem volt minden ilyen véresen komoly. Egyszerűen csak boldog
voltam. Izgatottan vártam a gépen, amire időközben megkaptam a jegyet. Az
idióta az első osztályra intézett, hiába erősködtem, hogy teljesen jó a
fapados. Mosolyogtam. El is felejtettem, mennyire hiányzik a brit, Daniel, meg
az a nyüzsgés, az izgalom, ami körülöleli a paddock világát. Szerencsésnek
tartottam magam, hogy odakerültem. Semmi nem szeghette a kedvem, még az sem, hogy
orbitális dugóba keveredett a taxi Moszkva utcáin. Nem gondoltam a jövőre, hogy
visszatérnek az edzések, nem gondoltam a botrányokra, se semmi negatívumra,
csakis a jelenben éltem. Hiányzott ez az érzés, régóta vártam rá. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A felhőtlen boldogságra.</i></div>
</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-81199038935285556372017-07-28T10:46:00.001-07:002017-12-04T13:54:20.546-08:0047<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 21.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyarország, Budapest</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csütörtökre esett le igazán, egyet aludni kellett rá, hogy
felfogjam, tényleg világbajnok lettem. Reggel a biztonság kedvéért gyorsan
ellenőriztem, nem csak egy álom volt az egész, ezért az éremmel együtt feküdtem
vissza az ágyba. Polina természetesen hülyének nézett, de inkább rám hagyta. </div>
<div class="MsoNormal">
A mai egy szünnap volt, legalábbis pár ember számára.
Délelőtt a kombinációs kűr selejtezőjét tartották, s mint említettem, mi nem
indultunk ebben a számban. Az ok egyszerű, csak a csapatra koncentráltuk. S
mivel nem olimpiai szám, Tatyanáék feleslegesnek tartották, plusz sok a macera
vele, elég a junioroknak megcsinálni évente a vb-re. Nekem sem volt a szívem
csücske, igaz, több pihenő volt benne, mint a rövidprogramban vagy a csapatban,
de nekem valamiért nem jött be. Ki is használtuk a délelőttöt, végre, először a
héten aludhattunk. Ekkor is csak kilencig, mivel a szálloda éttermében tízig volt reggeli, és egy jó idő, mire mindenki felöltözik és lekászálódik. Ennek
örömére egy csapatreggelit beszéltünk meg, mivel eddig mindenki elvétve
bekapott pár falatot, de normális étkezésre nem jutott idő, csak a nagyon korán
kelőknek. Mi Polinával pont nem ebbe a kategóriába tartoztunk, így esélyünk sem
nyílt még egy kiadósat reggelizni. Negyed tízkor már ott ültünk a
kerekasztalnál. Mikor mindenki megérkezett (Vlada is, az örök késő),
felálltunk, és elmentünk szedni magunknak. Sok ínycsiklandó fogást láttam,
azonban rengeteg zsírban úszott, Tatyana és Natalie előtt pedig esélytelen
ilyet megenni, mert elveszi és kidobja, vagy ha nem akar ételt pazarolni, és
jól is néz ki, akkor megeszi ő. Találtam valamiféle töltött csirkét, ami
szalonnába volt göngyölve, és nem is nézett ki hízlalónak, ezért melléraktam
rengeteg zöldséget, és visszamentem. Útközben megakadt a szemem az italos pulton,
ahol az automata mellett frissen készített turmixok sorakoztak. Ott állt
mellette egy egyenruhás ember. Biztosított róla, hogy nincs benne cukor, csak
gyümölcs, így boldogan töltöttem egy pohár céklalevet. Az automatából nem
szabadott innunk, hiába gyümölcslé volt benne, de dobozos, ergo rengeteg kalória.
</div>
<div class="MsoNormal">
Visszatértem az asztalhoz, páran már elkezdték enni a
főfogást. Semmi leves, esetleg olyan tipikus reggeli ételek, mint kenyér,
sonka, ilyesmik. A legtöbben valamilyen húst vagy tojást választottak. Az egyik
oldalamon Varvara ült, a másikon pedig Aleksandra. Feltűnt, hogy utóbbi nagyon
nézi az italomat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az mi? - bökött rá a sötétlila lére. </div>
<div class="MsoNormal">
- Cékla - mondtam, és felé tartottam a poharat. Elvette és
beleivott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszi. Ez finom, hozok én is. Honnan?</div>
<div class="MsoNormal">
- Az automata mellett, a poharaknál. Frissen facsart.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ó, szuper - mondta, és elsietett. Mellesleg, ennyi volt
közöttünk az összes kommunikáció a bajnokság ideje alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Végül az asztalnál mindenki ilyet ivott, kivéve Natalie, aki
megkóstolta, és közölte, hogy borzalmas. Meg tudtam érteni, hiszen csak nálunk
volt ennyire favorit a cékla, hiszen ő az egyedüli az edzők közt, aki nem
orosz, hanem svájci származású. </div>
<div class="MsoNormal">
Kedélyesen elbeszélgettünk az ebéd alatt, rajtunk egyáltalán
nem volt nyomás, de Tatianán érezhettük, hogy fejben már kezdte összerakni az
edzéstervet. Mindenesetre, nem edzők és sportolók voltunk, hanem egy jókedvű
társaság. </div>
<div class="MsoNormal">
A duón kívül mindenkit útjára engedtek, annyi kikötéssel,
hogy legkésőbb fél hétre legyünk a ligetben. Kisebb csoportokba verődve
mindenki eltervezte a napját. Azonban, mielőtt nekivágtunk volna a városnak, a
csapat egy emberként felvonult a saját szobájába, és visszadőlt egy kicsit
pihenni. Miközben éppen élveztem a semmittevést, a telefonom üzenetet jelzett.</div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ha megyünk
valahova, együtt megyünk?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Persze.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ennyi volt a nagy beszélgetés. Még igazából én sem tudtam,
merre megyünk. Annyit hallottam, hogy Polina és Daria vagy Darina mennek a napi
kávé adagjukért. Ráírtam Vladára, hogy mit fognak csinálni, még vele vagyok
nagyjából közeli barátságban, meg ő mindenkivel kedves.</div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szia, mit
csináltok ma?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Vlada: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elmegyünk
műugrást nézni, jössz velünk? :)</i></div>
<div class="MsoNormal">
Nem is Vlada lett volna, ha nem rak mosolygós fejet a végére.</div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nincs jegyem.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Vlada: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sportolóként
ingyen bemehetünk, csak hozd a kártyát.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Varechka is jöhet?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Vlada: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Persze, én és
Maria megyünk. Egykor kezdődik, de még oda is kéne jutni. Találkozzunk itt a
folyosón délben.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rendben, megírom
Varvarának.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Értesítettem róla a lányt is. Tizenöt perc alatt
elkészültem, komótosan, hiszen még volt időm. Leültem a liftnél kihelyezett
fotelek egyikébe. Hamar érkeztem, ugyanúgy, mint Maria. Konkrétan egyszerre
nyitottunk ki az ajtót. Igyekeztem megtörni a kínos csendet, ami beállt közénk,
hiszen mi nem nagyon szoktunk beszélgetni. Végül egész jól eltársalogtunk,
Varvara pontosan érkezett, viszont Vlada pár perces csúszással.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindegyikünknek a nyakában lógott a kártyája. A kései
reggeli miatt nem voltunk még éhesek, elterveztük, hogy miután vége az
eseménynek, csak akkor megyünk el enni. Körülbelül másfél órás, állítólag.</div>
<div class="MsoNormal">
Felültünk a lelátóra, és akkor vettünk észre, hogy Svetlana
Romashina és Alla is eljöttek. Sajnos mellettük már nem volt szabad hely, ezért
nem ültünk oda. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Titkon egy kicsit örültem
is, de inkább nem hangoztattam.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Igaz, egyáltalán nem értettem ehhez a sporthoz, de
meglehetősen élveztem. Bámulatos ugrásokat mutattak be a deszkáról, néha csak
kapkodtam a fejem. Vladának az egyik ismerőse versenyzett, ezért is jöttünk ki,
de lelkesen magyarázott mindent. Csak az orosz eredményeket néztük, végül Ilia
harmadik lett, Evgenii pedig a nyolcadik helyen zárt.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután az egésznek vége lett, elmentünk a kijárathoz, és ott
álltunk még egy darabig. Addig is kiderült, hogy Evgenii Vlada unokatestvére. A
két férfi egyszerre jelent meg az ajtóban, egy hatalmas táskával a vállukon. A
lány egyből odament, és megölelgette mindkettőt, gyanítottam, régóta ismerte
őket. </div>
<div class="MsoNormal">
- Mariát már ismeritek, ők itt Elena és Varvara - mutatott
be minket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Evgenii Kuznetsov.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elena Radulova - fogtam kezet a barna hajú férfival. Nem
sok hasonlóság volt köztük, de a szemük ugyanabban az árnyalatban pompázott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ilia Zakharov - jött oda a társa. Mikor rám nézett,
elmosolyodott, és kacsintott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Flörtölni
akart.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Elena Radulova - ismételtem el a nevemet, és igyekeztem
minél hamarabb távolabb lépni tőle.</div>
<div class="MsoNormal">
Velünk jöttek ebédelni is, megint halat ettünk. Viszont Ilia
állandóan nyomult rám, amitől egyre idegesebb lettem. Ebből semmit sem mutattam
ki, de legbelül már vagy hatszor elküldtem a francba, amikor mindig <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>véletlen<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i> megérintett. Az egész étkezés alatt frusztrált, de ezen
kívül a társaság többi tagjával remekül szót értettem. Úgy éreztem, hogy ez a
négyes (én, Varvara, Maria és Vlada) nagyon jól összejött. Elbúcsúztunk a
fiúktól, azonban még csak négy óra volt. Végül a Deák Téren kötöttünk ki, az
óriáskeréknél. Vlada mindenképpen fel szeretett volna ülni rá, ezért mentünk
vele mi is. Kisebb volt, mint a londoni, de szépen beláttuk ilyen magasságban
is a várost. </div>
<div class="MsoNormal">
Ezek után már tényleg nem tudtuk, hová is menjünk.
Mindenképpen le szerettünk volna ülni, ezért bementünk egy kávézóba. Igaz,
Maria ivott egyet egyedül, de jól esett ott ülni a légkondicionált helyiségben
és kibeszélni az élet dolgait. </div>
<div class="MsoNormal">
Fél hétkor már a lelátón ücsörögtünk, ellentétben a többi
emberrel. Ugyanis a bejáratnál hatalmas sor kígyózott, de mi versenyzőként
máshol jöttünk be. Mindenki megérkezett időre, és elő is szedtük az orosz
zászlóinkat. A duó szabadprogram következett, az utolsó a páros kategóriából,
vagyis itt dőlt el ezen világbajnoki cím sorsa. </div>
<div class="MsoNormal">
Mikor a mi lányaink következtek, egy emberként pattantunk
fel a helyünkről, és feltartottuk a lobogót. Hangosan szurkoltunk nekik,
szerintem nem lehetett a legkellemesebb a körülöttünk ülőknek egy csapat oroszt
hallgatni, akik számukra valamilyen fura nyelven ordítoztak. Megnyerték.
Hihetetlen, hogy Svetlana Kolesnichenko már a tizenharmadik címét szerezte meg.
A szokásos ceremónia után egyből mentünk vissza a szállodába, miután a lányok
fotózkodtak, meg ünnepeltek. Tatianát be is lökték a medencébe, Natalie-nek
kellett száraz ruhát adnia neki. </div>
<div class="MsoNormal">
Holnap számunkra véget ér a világbajnokság. Délelőtt lemegy
a csapat döntő, utána pedig már csak a mix duók vannak hátra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Felemelő érzés volt, de ugyanakkor
elszomorító is, hogy mindjárt vége.</i><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves>false</w:TrackMoves>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="371">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 31.0pt 0cm;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm; text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Ma dőlt el, pénteken, hogy
megnyerjük-e a csapatot vagy sem. Ami délelőtt kezdődött, tehát véget ért a
nyugalmas időszak. Áldottam az eget, hogy tegnap legalább aludhattunk egy
kicsit. Megint éreztem, hogy van bennem egy egészséges félelem és izgatottság,
de nem különösebben zavart. </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Nyolcadiknak indultunk a
tizenkettőből. A felkészülés már annyira megszokott volt, hogy inkább le sem
írom. Bemelegítés egyenlő halál, majd ruhapróba és fejdísztűzés. Egyébként a
ruhánk kifejezetten szép volt, bár nem az én stílusom. </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Pontosan nem tudtam leírni azt
az érzést, amely abban a pillanatban uralkodott bennem. Ha nem vétünk valami
tragikus hibát, miénk az arany. Nem szabadott elbízni magunkat, ugyanolyan
leszegett fejjel vágtunk neki. Arra sem emlékeztem, hogy hogy kerültünk a
bevonuláshoz. Szinte aludtam még. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak
most tapasztaltam meg igazán, mennyire fárasztó a folyamatos versenyzés.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Egyszerűen olyannyira
kimerített ez az időszak, hogy alig bírtam. Megtettem mindent, a maximumon
csináltam végig. Ráadásul a fura dupla emelésnél valaki a lábával telibe kapta
az arcomat. Amikor <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRFp-Y6CTbM49cQEwbGxkLIJmwDIeqMZmEzPe_luXrWg8yfE6hAz4yq6WEJLBr6Tmq8lV7SdWx47ZLnqQjxhHTPPUW6MUT64gjxODgc9AiDsEf0JuOhbVRxYj63mcjibc_PuuijhRyowE/s1600/49-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRFp-Y6CTbM49cQEwbGxkLIJmwDIeqMZmEzPe_luXrWg8yfE6hAz4yq6WEJLBr6Tmq8lV7SdWx47ZLnqQjxhHTPPUW6MUT64gjxODgc9AiDsEf0JuOhbVRxYj63mcjibc_PuuijhRyowE/s200/49-1.jpg" width="200" /></a></div>
kijöttem a vízből, kedvem lett volna elsírni magam. A
megkönnyebbülés, hogy már nincs több, ez volt az utolsó, mázsás súlyt vett le a
vállamról. Legszívesebben megállítottam volna az időt, és elbújtam volna sírni
egyet. Nem azért, mert elrontottuk, csak így jött ki rajtam a stressz és a
fáradtság. Miközben a létra felé evickéltem, elterveztem, hogy ma délután
kivételesen nem megyek sehova, hanem befekszem az ágyba és alszom egyet. Este
úgy is vissza kellett jönni szurkolni a mix duónak. </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Felálltunk, és vártuk a
pontokat. Úgy hozta az ég, hogy a kínaiak megint előttünk versenyeztek le. Mire
felfogtam volna, hogy mit kellett nézni, addigra már meg is jelent a táblázat,
ami a pontokat mutatta. 97.3000. Majdnem a számat is eltátottam, olyan hirtelen
ért ez a magas pontszám. Megnyertük. Amint leértünk, mindeni megrohamozta az
edzőket. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sütött róluk, hogy iszonyatosan
büszkék ránk.</i> </div>
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 31.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDk-cRKQtmz7DZ0-2tdnD1XTvXIFeQoVVQEh3N4W7JfXYuGNjrJX41zH5NNisfiAxjPWHDklFO1UKZKDE3anaxzeWtgc2gbkNWdEBzaHAcifYcDpCt-9IqOdvEOopYod9PVX84Vz8t9Vs/s1600/49-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="900" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDk-cRKQtmz7DZ0-2tdnD1XTvXIFeQoVVQEh3N4W7JfXYuGNjrJX41zH5NNisfiAxjPWHDklFO1UKZKDE3anaxzeWtgc2gbkNWdEBzaHAcifYcDpCt-9IqOdvEOopYod9PVX84Vz8t9Vs/s200/49-2.jpg" width="200" /></a>Miközben a himnuszunkat
hallgattam a dobogón, nyakamban a második világbajnoki aranyérmemmel,
elgondolkodtam. Nyilvánvaló, hogy ennyinél nem állok meg. Végre kerettag <br />
vagyok
mindkét kűrben, és minden bizonnyal az edzők azt sem bánták meg, hogy engem
indítottak<br />
szólóban. De ez még csak a kezdet. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Cél az olimpia!</i></div>
</div>
</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-19061097429971503682017-07-26T07:58:00.004-07:002017-12-04T13:54:25.985-08:0046<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 19.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyarország, Budapest</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kedden délelőtt igazából csak lézengtünk. A duó
szabadprogram selejtezőt néztük meg, ahol ismét szurkolhattunk a társainknak.
Kezdtem igazán jól érezni magam. A tegnapi bukást a szólóval már kihevertem,
igyekeztem tiszta lappal kezdeni a mai napot. Egészen megkedveltem a várost.
Még nem voltam ilyen nagy versenyen, ami több mint három napon át tartott.
Szinte mindennaposság vált, hogy két szám közt elugrunk valahova kisebb
csoportokban. Mivel még nem ehettünk akármit, a többiek legtöbbször kávéztak,
vagy csak szimplán elmentünk várost nézni. A csapatszellem összességében
rengeteget javult, Varvarát nagyon megkedveltem, de ugyanez igaz az egész
tegnapi társaságra, vagyis Mariára és Vladára. Rengeteget nevettünk, azt
tudtam, hogy az utóbbi őrült, mindenhez kitalált valami hülyeséget, és még
Maria is elhagyta a lekezelő stílusát. Megbeszéltük ma Varechkával (Varvara
beceneve), hogy elmegyünk egy könnyű ebédre, és megnézzük a várat. Amint végeztek
a lányok, szóltunk Tatyanáéknak, hogy nem jövünk vissza a szállodába, hanem
egyből mentünk is úgy, ahogy voltunk. A bőröndöket bezártuk egy szekrénybe, és
átsétáltunk a medencékkel szomszédos Vajdahunyad Várba. </div>
<div class="MsoNormal">
Sajnos sokáig nem maradhattunk, inkább beültünk egy kései
ebédre. Természetesen egészségeset ettünk, nem is kívántam mást, már csak az
kellett volna, hogy a vízben elnehezüljek. Végül halra esett a választásunk
rengeteg zöldséggel. Nem a szállodában, hanem a helyszínen csináltuk meg a
hajunkat, nem akartunk csak ennyiért visszabuszozni. Nem különösebben izgultam,
tudtam, hogy menni fog. Nem indultunk annyira hátul, a tizenkettőből hatodiknak
álltunk rajthoz, a kínaiak és a japánok is előttünk voltak. </div>
<div class="MsoNormal">
Bemelegítés után (inkább nem részletezném, röviden, az edzők
bal lábbal keltek, ezért a tüdőnket is kiköptük), újra vehettünk fel azt a
pántos borzalmat, amit kűr dressznek csúfoltak. Mellesleg, szerintem csak én
voltam ezen a véleményen, de inkább nem hangoztattam. Még tegnap szóba került ez
is, mikor elmentünk négyen, Mariának és Varvarának tetszett, de Vlada csak
húzta a száját. Én visszafogottan annyit mondtam, hogy nem igazán az én
stílusom. </div>
<div class="MsoNormal">
Minden a szokásosan alakult. Túlzottan nem izgatott a tény,
hogy mi most a döntőben versenyeztünk. Nem arról volt szó, hogy kézpénznek
vettem volna a győzelmet, egyszerűen csak hittem magamban. A tegnapi rossz
napnak nyomát sem láttam, valahogy elszállt, vagy nem is tudom. </div>
<div class="MsoNormal">
Már a bevonuláshoz készülődtünk. A levegő még mindig
borzalmasan párás és meleg volt, úgy éreztem, hogy megfulladok. A ruha bevágott
az oldalamba, egészen kidörzsölte a pánt, rettentően kényelmetlennek bizonyult.
Ennek ellenére teljes lelki nyugalommal álldogáltam, és vártam, hogy az
előttünk lévő csapat lemenjen, és átadja a terepet nekünk. A dobást már
annyiszor átgyakoroltuk, hogy ezer százalékig sikerülni fog, mint ahogy minden
más is. Egyszerűen annyit készültünk erre, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC_PahwXK5t6b9V5TLcH6BrpAPi_lDI8u3a2FU5fIfjd8zracZAy7342peAV_6GfKYnjNi626VXZa38f8Gx7kKiSK-sqj6XC6hkGfczXfIKdHmmDsjxO6PDsSzekBbs8o61XB8S_orySI/s1600/48.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="900" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC_PahwXK5t6b9V5TLcH6BrpAPi_lDI8u3a2FU5fIfjd8zracZAy7342peAV_6GfKYnjNi626VXZa38f8Gx7kKiSK-sqj6XC6hkGfczXfIKdHmmDsjxO6PDsSzekBbs8o61XB8S_orySI/s320/48.jpg" width="320" /></a></div>
annyira ki lett maximalizálva a
tökéletesség, hogy véletlen el se lehetett rontani. Csak direkt, de ki akarná
tönkretenni? <br />
<div class="MsoNormal">
Amikor kimásztunk a vízből, a kűr végén, már rendesen elfáradtam. A lábam elzsibbadt, alig éreztem, ráadásul a talpam
még be is görcsölt a folytonos feszítés miatt, így alig tudtam járni.
Felmentünk a pontokért, és megint a szám számított. Minden komolyabb ellenfél
már leversenyzett, előttünk indultak. Mutatták a közvetítést, majd megjelentek
a pontszámok is. A sok rizsa nem érdekelt, nem néztem meg a részeredményeket,
hanem egyből a legalját, az összesítést. 96.0106, első hely. Elégedetten
elmosolyodtam, s rohantunk is megölelgetni Tatyanát és Natalie-t. A technikai
számban egyértelműen domináltunk, és ez hatalmas büszkeséggel töltött el.
Megöleltem Varvarát is, aki teljesen bezsongott a győzelem miatt. Nem csaptunk
nagy partit, diszkrét kereten belül beszéltük ki az eseményeket, ugyanis az
érmeket csak a szabadprogram után osztják, és azt is meg kéne nyerni. De ez már
a jövő, jelenleg minél gyorsabban oda kellett érni a szállodába, legalábbis
nekem, hogy kipihent legyek a holnap délelőtti szóló döntőn. Már nem izgultam.
Tudtam, hogy mindent bele fogok adni, nem történhet meg az, hogy elszáll a
kedvem. Ezen az estén megéreztem valamit. Amiért bármire képes lettem volna,
hogy megtapasztaljam még egyszer. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A
győzelem ízét.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
Szerda reggel, tizenkilencedikén izgatottan és győzelemre
éhesen ébredtem. Egy falatot is alig bírtam letuszkolni a torkomon, de tudtam,
hogy muszáj valamit ennem, vagy nem bírom a napot. A hajamat tegnap
este nem mostam ki, úgy voltam vele, és az edzők is mondták, hogyha tudok
benne aludni, akkor felesleges. Varvarával karöltve járkáltam mindenhova, aztán
a bemelegítésre odajött Svetlana és Tatiana. Fürdőruhában sétáltam ki a medence
partjára, ahol már éreztem, hogy éget a nap. Nem elég, hogy a kinti edzések
miatt úszósapkával barnultam le, ezért a fejemen volt egy fehér rész, még lett
rajtam egy további csík. A sápadt fehér bőröm már normál színben pompázott, a
leégést sikeresen elkerültem egyelőre. Az úszósapkát viszont borzalmas volt
felvenni a hajamra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXBQFhhw_btuaLdOTDDVgDy9XgXiWYWLGzXyLghW9nhVEMUSUuIAXkDm6RqnH6SEzU_cI4MTBQLCFNHPtJf9qjCKIPlbqJQHEzHATsBN8oBVlqK807XQyX5zLvB774Lx1FVGJ-H0d7lmM/s1600/48-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="598" data-original-width="592" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXBQFhhw_btuaLdOTDDVgDy9XgXiWYWLGzXyLghW9nhVEMUSUuIAXkDm6RqnH6SEzU_cI4MTBQLCFNHPtJf9qjCKIPlbqJQHEzHATsBN8oBVlqK807XQyX5zLvB774Lx1FVGJ-H0d7lmM/s200/48-2.jpg" width="197" /></a></div>
Szorította a fejemet, lecsúszott, sokkal rosszabbnak éreztem,
mintha frissen készítették volna a hajam. <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Valahogy túléltem az egészet. Elküldtek öltözni, utána pedig
szenvedtek egy sort a már megszáradt hajammal. Ugyanis régebben kenték fel, ami
egyenlő volt azzal, hogy borzalmasan keményre száradt. Így konkrétan fel
kellett törni. Nyöszörögtem egy sort, ugyanis néha nemes egyszerűséggel beleszúrták
a fejbőrömbe a kontytűt. Nincs is rosszabb érzés, amikor berakják a tűt,
végigszakítja a kontyot, majd a fejbőrt is. Ezt megspékelve, hogy nem megy bele
elsőre, ezért még ki-be húzkodják. Ezek után a sminket pillanatok alatt
megcsinálták, de még volt időm. A sorsoláson megint az utolsók közt húztak ki,
a tizenkettőből tizenegyediknek indultam, utánam csak Macau, vagyis mindenki
más előttem. Addig volt időm gondolkodni, míg ideér Svetlana, ugyanis vele küldtek
el számolni.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak most gondoltam bele igazán, éreztem a súlyát annak,
hogyha ezt megnyerem, akkor felnőtt világbajnok szólista leszek. Ami azt jelenti,
hogy a következő bajnokságig konkrétan én vagyok az egész világban a legjobb.
Ez már nem volt játék. Tudtam, hogy meg kell csinálnom, és ha minden jól
alakul, kétszeres bajnokként távozhatok. Ehhez pedig az kellett, hogy mindent
beleadjak. Muszáj volt megnyernem. Kiskorom óta erről (is) álmodoztam. Hogy
egyszer én állok majd a dobogó legfelső fokán, én leszek a legjobb. Ez volt a
legmagasabb rang a szólóban, ugyanis az olimpián csak duó és csapat indulhat,
eltörölték az egyszemélyes kategóriát még a kétezres évek előtt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eddig észre sem vettem, hogy esélyem nyílt
az egyik álmomat beteljesíteni.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
Megérkezett Romashina, kiszakítva a merengésemből, és
elmentünk egy üres részre. Ötvenegyére számoltam le, de nem untam. Volt bennem
egy egészséges félelem, izgatottság. Az utolsó utáni pillanatban értünk vissza,
már éppen keresett a bíró. Pár másodperc múlva, megvártam, míg szólítanak.
Megjelent az orosz zászló a kivetítőn. Megfogtam Svetlana törölközőjét, és
teljes erőből a földhöz vágtam. Felkaptam a fejem, és mosolyogva indultam meg a
lépcsőn. Éreztem a testemből áradó erőt, úgy éreztem, mintha emberfeletti
dolgokra lettem volna képes. Vártam a sípszót, hogy </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHm0ixVJPsG0nboaJ0uU2a7p7g7G1Zv1jpZ-sJuz5uZWRhBncfq5g9fdUtw0PARDmC2JwVs80uX5Suyql9i8l9KKOGKrB0T8CRey7YhrBKvnDi5WZYM-l_gs2KDylBtuia4XqSJioCllU/s1600/48-3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="494" data-original-width="750" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHm0ixVJPsG0nboaJ0uU2a7p7g7G1Zv1jpZ-sJuz5uZWRhBncfq5g9fdUtw0PARDmC2JwVs80uX5Suyql9i8l9KKOGKrB0T8CRey7YhrBKvnDi5WZYM-l_gs2KDylBtuia4XqSJioCllU/s200/48-3.jpg" width="200" /></a></div>
végre megszólaljon a zene,
de nem túl lenni akartam rajta. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egyszerűen csak élvezni.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Hatalmas vigyorral az arcomon úsztam a létra felé. Csak
ekkor éreztem, hogy igazán elfáradtam. Az összes izmom elsorvadt, a lábam
görcsölt, a kezem rettenetesen fájt, annyira megfeszítettem magam. A kűr valami
fenomenális volt. Minden erőmet beleadtam, akkor nem létezett semmi más, csak
én és a zene. Igazam lett. A tűz mindvégig megvolt, s most felszínre is tört.
Csak a bírókra figyeltem, a szemükbe néztem, de máskor pedig üveges tekintettel
meredtem magam elé. Folyamatosan a fejemben pörgött Tatiana, Natalie és
Svetlana összes tanácsa. Szavakba se tudtam önteni az érzést, euforikus állapotba
kerültem, miközben csináltam a gyakorlatokat.</div>
<div class="MsoNormal">
Felsétáltam az emelvényre. A szívem a torkomban dobogott,
ekkor kezdtem el igazán izgulni. A számat harapdáltam. Megszűnt a külvilág, a
fülemben dobogó vértől nem hallottam a közönség tapsolását, se a többiek
kiabálását a lelátóról, se a bemondót. Csakis az előttem lévő kivetítőt
pásztáztam. 96.1333 első helyezett. Lehunytam a szemem. Magam sem hittem el,
hogy sikerült. Integettem a lelátók felé, majd lesétáltam, és egyenesen
Tatianára ugrottam. Miután kiugráltuk magunkat, még Natalie is adott egy
ölelést, pedig neki nem szokása. Átmentünk a lelátók alatt, ahol a kezembe
kaptam a törölközőmet. Interjút kellett adnom, de nem bántam, hiszen szívesen
beszéltem a győzelemről, ami még nekem is hihetetlen volt. Tatianával egyszerre
végeztünk, és elindultunk az öltözők felé. Véget is ért az egész kategória.
Sajnos nem maradt időm a csapattársaim nyakába ugrani - majd az
eredményhirdetés után -, mivel mindössze öt percem volt felöltözni. A minimum
harminc fokban is fel kellett vennem a hosszú ujjú, fehér színű feliratos
melegítő felsőt és a hosszú nadrágot is, ami ugyanilyen színben pompázott.
Nemes egyszerűséggel rávettem a kűr dresszre. Felálltam ugyan oda, ahol
bevonultunk, és már szólítottak is. Harmadik helyezett Anna Voloshyna,
meglepő, de legyőzték az ukránok a japánokat ebben a számban. Másik helyezett Ona
Carbonell, a spanyol riválisom. És végül én következtem. Kimentem, és felálltam
a dobogó mögé. Még egy kis ideig eltartott, amíg odaadják a virágot és a
plüsst, meg mindenki kezet fog mindenkivel, ezért végignéztem a lelátókon.
Megüresedett az egész, csak a rajongók maradtak itt, plusz a csapattagok és a
családok, meg még páran, akiket érdekelt az egész ceremónia. Végre rám került a
sor. Kezet fogtam a szövetségi kapitánnyal, aki feladta az érmet. Hihetetlen
érzés volt végre a nyakamban érezni az aranyat. Öt másodpercenként meg kellett
érintenem, hogy tudjam, ez nem csak egy álom. Megkaptam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ17NxfriftnH-jpJnWB6CM57kODAK7ZB04C5YuSZFzJrTVv5XN1uAfPuNUYQ37jPWrDK-L1-CwY3nwNkDJvogQunH5J1E1SKvvDghbgMl1x8gmr-2bHXWVmZ3A_q2uhOcvBLaW3mJZiE/s1600/48-4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="598" data-original-width="592" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ17NxfriftnH-jpJnWB6CM57kODAK7ZB04C5YuSZFzJrTVv5XN1uAfPuNUYQ37jPWrDK-L1-CwY3nwNkDJvogQunH5J1E1SKvvDghbgMl1x8gmr-2bHXWVmZ3A_q2uhOcvBLaW3mJZiE/s200/48-4.jpg" width="197" /></a></div>
a csokor virágot, majd
a rózsaszín vízililiom plüsst is, aki a kabalája az eseménynek, Lilinek
keresztelték. Felhúzták a zászlókat, hatalmas örömmel töltött el, hogy az orosz
lebeg középen. Ezután az orosz himnusz következett, amit büszkén hallgattam végig.
Végre én is tettem valamit a nemzetért.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Miután lezajlott az eredményhirdetés, hátraszaladtam, és
Varvara nyakába ugrottam. Mindenki lejött és megölelgetett, még Aleksandra is
gratulált. A többiek elkezdtek szedelődzködni, azonban Varvara ott maradt velem
és fotózkodtunk mindenhogyan. Tatyana is megtalált.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van, nem hoztál szégyent ránk - mondta elérzékenyülve.
- Büszke vagyok rád.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Egyél egy sütit délután, megérdemled. Meg különben is,
olyan vékony vagy, mint a kisujjam, nem voltál te ennyire sovány - nevetett. </div>
<div class="MsoNormal">
- Még meggondolom - válaszoltam.</div>
<div class="MsoNormal">
- De tényleg - mosolyodott el őszintén. - Csak ne bízd el
magad ezek után! - fenyegetett meg játékosan, azonban én tudtam, valójában
milyen komolyan gondolta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hosszú még az út, nem csak egyet szeretnék, és mindent
bele fogok adni, akármennyi munkába is kerül. Azt szeretném, hogy majd egy mozdulatból
mindenkinek eszébe jussak - mondtam, de Tatyana és Natalie egy pillanatra
lefagyott. Láttam, ahogy a vörös hajú edző felvonja a szemöldökét, és ránéz a
mellettem állóra, akinek a szemében felismerés tükröződött. Fogalmam sem volt,
hogy éppen mi történt, féltem, hogy valami rosszat mondtam. Azonban
visszagondolva sehol sem találtam a bukkanót. </div>
<div class="MsoNormal">
- Helyes - veregette meg a vállamat Tatyana, majd nemes
egyszerűséggel elsietett. Kérdőn néztem utána, majd Natalie-re.</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi baja, csak a lánya is ugyanezt mondta egy verseny
után szóról szóra, és felzaklattad - mondta.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy pillanatig csak kérdőn néztem magam elé, de miután
leesett, bűntudatom támadt, mégha nem is szándékosan tettem. Azzal nyugtattam
magam, hogy nem tudtam, ezért nem lehetek hibás. </div>
<div class="MsoNormal">
Felsóhajtottam, és kivettem a szekrényből a bőröndömet.
Varvara megvárt az öltözőben, a többiek már kint voltak és a buszra vártak.
Másra sem vágytam, csak arra, hogy kimossam végre a hajamat. Azonban eszembe
jutott, hogy még este van a csapat selejtező. Magamban káromkodtam egyet, a
hátam közepére kívántam. Kiértünk az öltözőből, majd kimentünk az előtérből is.
Körbenéztem kint. Átsiklott a tekintetem pár emberen, akik fotózkodni akartak
vagy aláírást kérni, de egyen megakadt a szemem. Egy pillanatra ledöbbentem, de
páran megrohamoztak. Készségesen odaálltam mindenki mellé, vagy ráfirkantottam
a nevemet a papírra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Majd odasétáltam
Danielhez.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Te jó ég, hogy kerülsz ide? - kérdeztem hitetlenkedve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eltévesztettem a magyar nagydíj időpontját - kacsintott. -
Amúgy gratulálok, igazán megérdemelted, fantasztikus voltál.</div>
<div class="MsoNormal">
- Láttad? - csodálkoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, és gyönyörű voltál - adott egy ölelést. - Mondjuk,
ezt a szemöldököt még nem szoktam meg - nevetett. </div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor tűnt fel, hogy a kezében egy csokor virágot tartott.</div>
<div class="MsoNormal">
- A világbajnoknak személyesen - viccelődött, és odaadta. </div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig nem hiszem el, hogy eljöttél - vigyorogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Érdekelt, hogy mit is csinálsz, meg még amúgy se voltam
ilyenen. Mellesleg, valamikor a délután tudnánk találkozni?</div>
<div class="MsoNormal">
- Most visszamegyünk a szállodába, lerakom a cuccaim és
lemosom ezt a borzalmat a fejemről, de utána estig szabad vagyok. Meddig
maradsz?</div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap reggel repülök vissza, gondoltam, nincs sok
szabadidőd.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól gondoltad. Este lesz a csapat selejtező, arra vettél
jegyet?</div>
<div class="MsoNormal">
- Egész napos - mutatta meg. - A hotel elé megyek, melyikben
szálltatok meg?</div>
<div class="MsoNormal">
- Radisson Blu Beke Hotel, nincs messze.</div>
<div class="MsoNormal">
- Oké, majd hívj, hogy mikor leszel kész.</div>
<div class="MsoNormal">
- Körülbelül egy óra múlva?</div>
<div class="MsoNormal">
- Megbeszéltük.</div>
<div class="MsoNormal">
Megérkezett a busz, így kénytelen voltam elbúcsúzni a
hirtelen látogatómtól. Nem hittem el, hogy ezért képes volt eljönni. Másrészt
viszont nagyon boldognak éreztem magam, és még ez is rátett egy lapáttal. A
buszon megint Varvara mellé ültem. Egy ideig az érmemet tanulmányoztam, míg ő
csak bámult ki az ablakon. Hirtelen felém fordult.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mentek valahova az… ismerősöddel? - Meglepett a kérdése.
Viszont tetszett, hogy nem képzelte Danielt a barátomnak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, ebédelni a városba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem helyi?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem - nevettem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mondjuk látszott rajta - vonta meg a vállát. - Én is
elmennék ebédelni, annyira nem jó a szállodai koszt, hiába van négy csillaga.
Csak sajnos nincs kivel - húzta a száját. Nem úgy tűnt, mint aki utalni szeretne
bármire is, egyszerűen csak kijelentette. Bevallom őszintén, Daniellel
kettesben képzeltem el az ebédet, de megsajnáltam a lányt. Egész végig kedves
volt, megvárt, nagyon jó barátnők lettünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Eljössz velünk? Ő néz majd konkrét helyszínt. Mellesleg,
csak egy baráti ebéd, nem vagyunk együtt - előztem meg azt a gondolatát,
miszerint gyertyatartó lett volna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem zavarnék?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem - mosolyogtam rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor szívesen jövök - ujjongott. Jó érzéssel töltött el,
hogy fel tudtam dobni. </div>
<div class="MsoNormal">
A hotelben villámgyorsan bemásztam a fürdőkádba, pár
pillanat múlva pedig Varechka is csatlakozott hozzám. Polina elment valahova
Dariáékkal, így nyugodt szívvel mosakodhattam. Varvara állítása szerint
megizzadt, ezért ő is lefürdött, közben segített kiszedni a hajamat. Nem
éreztük magunkat kínosan, hogy együtt fürödtünk, hiszen mindketten lányok
vagyunk, ráadásul az öltözőben is mindig látjuk egymást meztelenül. Plusz így
gyorsabban készültünk, hogy ketten vakartuk le a zselét a fejemből. Most
kivételesen adtunk magunkra, én egy sima kék színű nyári ruhát vettem fel szandállal,
ő pedig egy virágmintás, rövidnadrágos egybe ruhát. A sminket feleslegesnek
tartottunk, csak dezodort fújtunk magunkra. Megfogtam a telefonomat és a
pénztárcámat, és kimentünk az előtérbe. Felhívtam Danit, aki biztosított róla,
hogy már itt áll, és talált is egy jó helyet. A busz hat órakor indult a
szállodától, addigra kellett elkészülni a hajjal is, meg mindennel, vagyis
bőven volt időnk, mivel még csak egy óra múlt. Biztos voltam benne, hogy az
edzőtársam és Dani kedvelni fogják egymást. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mondjuk,
szerintem az ausztrált nem lehetett nem szeretni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Varvara Subbotina.</div>
<div class="MsoNormal">
- Daniel Ricciardo - fogtak kezet. Az ausztrál eléggé
meglepődött, mikor közöltem, hogy csatlakozik hozzánk még valaki, de úgy
láttam, nem volt ellenére. </div>
<div class="MsoNormal">
Egy kisebb étterembe mentünk. A főfogás mindhármunknak
egészséges étel volt, nem meglepően. Utána pedig megfogadva Tatyana tanácsát,
rendeltem egy tortaszeletet. Túrós-málnásra esett a választásom, ami még
nagyjából egészségesnek volt mondható. Nem bírtam volna megenni egy marcipános
csokis cukros valamit. Kifejezetten jól esett ez a kis édesség. Az
edzőtársamnak is adtam belőle egy falatot, vonakodva az alakja miatt
(megjegyzem, csont vékony), de elfogadta. A végén pedig kért még egy harapást. Az
ebéd nagyon kellemesen telt, Varvara először feszengett, de egy idő után ő is
ugyanolyan felszabadultan nevetett Daniel bohóckodásán, mint én. Az ausztrál
természetesen csinálta a fesztivált, a hasam is fájt már, de nem az étel miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Sajnos vissza kellett indulnunk a hotelbe. Gyorsan
megcsináltuk a hajunkat, és lementünk az előtérbe, ahol Vlada újra előadta a
különszámát. Csak annyi volt a különbség, hogy most az egyen melegítőben,
amiben mindnyájan voltunk. </div>
<div class="MsoNormal">
A bemelegítéshez és a versenyhez se volt semmi kedvem.
Végigszenvedtem az egész melegítést, délelőtt kiadtam magamból mindent, estére
pedig semmi energiám sem maradt. Mintha az égiek tudták volna, ezért másodiknak
sorsolták a csapatot. Jelen pillanatban szívesen cseréltem volna Varvarával,
aki kényelmesen ücsörgött a parton. Tudtam, hogy szíve szerint ő is bent lenne
és versenyezne.</div>
<div class="MsoNormal">
Átvettük a fürdőruhát, ami kifejezetten tetszett. Bár nem az
én stílusom, legalább nem volt pántos a háta, hanem az egészet testszínű anyag
borította.</div>
<div class="MsoNormal">
Már szinte megszoktam azt az érzést, hogy mindent beleadjak,
s most sem volt ez másképp. Tudtam, hogy száz fölötti százalékon fogom
végigcsinálni, ettől nem féltem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Viszont
attól igen, hogy egyáltalán kijövök-e a vízből.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-56188923357536709772017-07-24T14:58:00.002-07:002017-12-04T13:54:55.070-08:0045<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 17.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyarország, Budapest</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ma teljes extázisban ébredtem. Fogalmam sincs, miért, de
boldog voltam. Az egyik részem már túl akart lenni rajta, de a másik pedig
mindent bele akart adni, hogy bebiztosítsa a helyet. Polina megint elküldött a
francba, hogy miattam kellett még egyszer felkelni, de nem komolyan mondta.
Villámgyorsan megcsináltuk a hajamat, és futottunk is le az előtérbe, ahol már
mindenki ott ücsörgött. Edzők és busz híján ott is ragadtunk egy darabig. Azonban
nem unatkoztunk, ugyanis Vlada (<i style="mso-bidi-font-style: normal;">nem Elena
barátnője, hanem egy másik lány, aki kerettag - szerk.</i>) szokásosan fel volt
pörögve. Míg mi az ott található bőrfotelekbe süppedtünk bele, esetleg néhányan
a földön foglaltak helyet, addig ő vígan táncolt körülöttünk a csapatszínű
egybe ruhájában. Egy egyszerű, rövid ujjú ruha, ami térd feletti, a mell aljáig
piros, majd a derékig fehér, utána pedig sötétkék. A legfelső részen pedig orosz
betűkkel ,,Oroszország" volt ráírva. Mellesleg, mindenki más feketében
ücsörgött, de őt ez nem zavarta különösebben, sosem érdekelte más véleménye.
Maria előszeretettel osztotta meg Instagramon az egyre őrültebb felvételeket,
ez az ő barátságukba belefért. Vlada előszeretettel ugrálta körbe a
padlószőnyegen elhelyezkedett Marinát és Anastasiát, akik csak nyugodtan
folytatták tovább az eszmecserét. Még egy saját számot is előadott a lány,
annyira nem is volt rossz. Azonban megérkeztek Tatyanáék is, mikor már a fél
csapat elunta az életét, a másik fél pedig azzal volt elfoglalva, hogy vajon
melyik számot halandzsázza Vlada, végre elindulhattunk. Mindenki maga után
vonszolta az edzőtáskáját, vagy aki praktikusabban gondolkodott, az a bőröndjét.
A többiek sem fognak unatkozni, amint lement a szóló, ugorhattunk is vízbe,
hogy gyakoroljunk a holnapi rövidprogram döntőre. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztos voltam benne, éreztem, hogy végig fogom szenvedni az egészet, de
csak arra tudtam gondolni, hogy utána szabadok leszünk.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
A Városligetbe érve izgatottság lett úrrá rajtam. Most nem
pánikolhattam be úgy, mint a technikai gyakorlatnál. Az is csak egy hajszálon,
az elszántságomon múlt, hogy nem fulladt kudarcba az egész. Bemelegítettem a
parton és a vízben is Tatiana és Svetlana közreműködésével. Szerettem, hogy ott
volt Romashina is, ilyenkor a szóló- és duóedző mintha megenyhült volna egy
kicsit, nem ordított le annyira. Viszont volt egy aggasztó tényező. Valahogy
nem éreztem azt a pluszt a melegítésnél. Megcsináltam a formalitásokat, meg
minden, de semmi több. Egyszerűen nem sikerült kicsikarni magamból és a
teljesítményemből azt a száz fölötti százalékot. Pedig nagyon kellett volna.
Egyetlen reményem maradt, bizakodtam, hogy élesben visszatér. </div>
<div class="MsoNormal">
A kűr az ,,Amazon" fantázianevet kapta, eredetileg
Svetlana Kolesnichenkonak készült, de végül én kaptam meg. Került rám egy elég
érdekes smink, húztak tusvonalat, a szemöldököm végére rajzoltak egy másik
vonalat, leginkább a kígyónyelvhez tudtam hasonlítani. A vöröses-rózsaszínes
rúzzsal kidíszített szám közepére egy fekete vonalat pingáltak (mellesleg
szemceruzával, de ez kit érdekelt). Csak kontydíszem volt, arany-fekete, a
fürdőruhámhoz passzoló színekben. Az aljából, a tarkómra lógott ki belőle
rengeteg szalag, nem hosszúak, épphogy leértek a nyakamig. Jól nézett ki az
összképen, és szerencsére egyáltalán nem volt zavaró. </div>
<div class="MsoNormal">
Egy pillanat alatt elstartolt a szám, még időm sem volt
felkészülni. Harmadiknak indultam a harminckettőből. Próbáltam magam győzködni,
hogy így legalább nem kellett itt maradnom este tizenegyig, amíg az utolsók is
lemennek, de hiába. Nem múlt az idegességem. Annyi a pozitívum, hogy nem indult
kínai szóló szabadprogram, de a spanyol Ona ettől még valós veszélyt jelentett.
Anna Voloshyna inkább Inui Yukikoval vívott a harmadik helyért, úgy számoltuk,
nem igazán volt beleszólása az élmezőnybe. </div>
<div class="MsoNormal">
Igyekeztem lassan, minden pillanatot elnyújtva odasétálni a lépcsőhöz.
Sajnos nem volt mit tenni, tettetett magabiztossággal bevonultam. Ekkor éreztem
magam életemben először igazán elveszettnek egy versenyen. Abban is kezdtem
kételkedni, hogy igazán megérdemeltem-e ezt a kűrt. Azonban megkezdődött a
szám, elhangzott a sípszó, és elindult a zene. Gépiesen csináltam meg a parti
részt, ami cigánykerékkel meg minden egyébbel volt telerakva, hogy biztosan ne
legyen túl egyszerű, és beugrottam a vízbe.</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor kimásztam, éreztem, hogy ez egyszerűen kevés volt.
Nem jöttem rá, mi ütött belém, elillant a szenvedély, a tűz, pedig tudtam, hogy
valahol mélyen szikrázik még. Tatiana megölelt, de Natalia </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAft5k24B8ixKHUNee6LVVsnthGSA7rPYeMOpJ9O-Z-aLOQAaVExjZs_z0Y4wDtOIUGDwNCIbPOkvjptuMqKhFnB_9WHPtORaq9Lb2TKXG2RYnOYPwPQ4XBWdHSVpKbH7UnJwLbjDBawM/s1600/47.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="380" data-original-width="637" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAft5k24B8ixKHUNee6LVVsnthGSA7rPYeMOpJ9O-Z-aLOQAaVExjZs_z0Y4wDtOIUGDwNCIbPOkvjptuMqKhFnB_9WHPtORaq9Lb2TKXG2RYnOYPwPQ4XBWdHSVpKbH7UnJwLbjDBawM/s200/47.jpg" width="200" /></a></div>
inkább csak csendben
biccentett. Ismert, jól tudta, hogy nem kellett semmit se mondania, én fogom
felemészteni saját magam. Amikor vártam a pontokra, képzeletben homlokon
csapkodtam magam, hogy miért nem sikerült. Kedvem lett volna elsírni magamat,
felelőst keresni a történtekért, de nem volt értelme, hiszen az egyedüli, aki
ezt elrontotta, az én voltam. Persze a közönség mit sem vett észre ebből, nekik
mindössze annyi tűnt fel, hogy ez nem egy olyan erős szám, nem lett jól
összerakva a kűr, nem gyakoroltuk eleget, esetleg valami egyéb ok. De ez is
csak a szakértők szemeit szúrta ki, aki gyakran látott már orosz
szinkronúszást, a közönség ugyanúgy füttyögve éljenzett. Megkaptam a pontokat,
egészen magasnak éreztem, ahhoz képest, amit csináltam, de necces volt.
Pengeélen táncoltam, ha megnyertem volna, az is csak a szerencsén múlt, nem
megérdemelt. Visszamentem a többiekhez, nem adtam interjút, selejtezőn csak a
helyiek adtak, örültem, hogy nem szakadt a nyakamba még ez is. Minél messzebb
akartam lenni ettől a helytől, azonban kűr hajjal együtt ugorhattam is vissza a
vízbe. Csak kiszedték a díszt, meg lemostam a sminkem, de már vehettem is fel
újra a vizes melegítő fürdőruhát. Úgy nézhettem ki, mint akinek a fogát húzzák,
de igyekeztem mindent beleadni. Miután még ötvenszer elgyakoroltuk az első
dobást, meg minden egyebet, két óra után bekövetkezett az, amire egész nap
vártam. A szabadidő.<br />
<div class="MsoNormal">
Az öltözőben nem nagyon beszélgetett senki, nem uralkodott
valami vidám hangulat, ez részben a fáradtságnak is betudhattuk. Vlada és
Varvara, sőt, még Polina is aggódó tekinteteket vetett rám, de nem jöttek oda,
aminek örültem. Biztos voltam benne, hogy érezték, ez nem az igazi, hiába nem
rontottam el semmit sem, én ennél sokkal többre képes lennék. Miután mindenki
összeszedelődzökött, indultunk ki az épület elé, ahol reményeim szerint a busz
fog ránk várni, de útközben megakadt a szemem a kiíráson. Már is kirakták a
selejtező eredményeit. A szívem hevesebben kezdett dobogni, valahol mélyen
reménykedtem, hogy az én nevem fog szerepelni a legtetején, de pontosan tudtam,
hogy ez egyenlő volt a lehetetlennel. Mégis, vágyakozva pillantottam a
táblázatra. 1. Carbonell Ona 94.2000. Átkoztam magamat, hogy hiú reményeket
tápláltam, ami még jobban nehezítette elfogadni a tényt. Következő sor. 2. Radulova
Elena 94.1667. Nem hittem a szememnek. Dühített a tény, hogy mindössze
kevesebb, mint négy század fosztott meg az első helytől. Ennyit simán bele
tudtam volna még adni. Kétségtelen, tiszteltem Onát, igen nagyra tartottam, jó
példaképnek, akármilyen jó is volt ma, ezt nem ő nyerte meg. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hanem én vesztettem el.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Beszálltam a többiek után egy kicsivel lemaradva a buszba,
és megnéztem, hol van még szabad hely. Varvara integetett, hogy üljek mellé,
örömmel mentem oda hozzá. Elkezdett locsogni mindenféléről, határtalanul hálás
voltam neki, hogy elterelte a gondolataimat. Miközben azt vitattuk meg, hogy
vajon az idei télen melyik lesz a legmenőbb szín, mert akkor olyan lábmelegítőt
veszünk, a két ülés között előrehajolt hozzánk Maria. </div>
<div class="MsoNormal">
- Elmegyünk kávézni, a városban van egy hely, jöttök velünk?
Én és Vlada megyünk - mondta. Egy kicsit meglepett. Kérdőn Varvarára néztem, és
ő bólintott. Én azonban egy kicsit vacilláltam a kimozdulás kapcsán, inkább
otthon maradtam volna, mély depresszióban, a puha hotelágyban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szeretem a kávét - húztam a számat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem baj, van ott más is, fő a társaság - kacsintott, és
ezzel igennek is vette, hogy velük megyek. Örültem neki, hogy elhívtak, végül
beláttam, hogy ha este korán lefekszem, kutya bajom se lesz. Úgy se
maradhattunk sokáig el, általában közösen szoktunk vacsorázni a szállodában.
Valahogy nem féltem a holnaptól, ha a csapatra gondoltam. Valamit éreztem.
Lehet, hogy csak a későn jött önbizalom? Ki tudja. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindenesetre, egyszer úgy is bekövetkezik minden.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-42657296541656666992017-07-24T11:43:00.001-07:002017-12-04T13:55:01.823-08:0044<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 16.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyarország, Budapest</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ma rendezték meg a technikai duett döntőjét és a
rövidprogram selejtezőjét. Ugyanúgy kelhettünk korán Svetlana és Aleksandra
miatt. Viszont szerencsére a délelőtt szabad volt (nekünk), csak szurkolni
kellett bemenni. Felmentünk a lelátóra, mindenki kezében egy orosz lobogó
díszelgett. A program pontban tizenegy órakor kezdődött, s mi jegy híján a
lépcsőre ültünk, esetleg, ha volt szabad hely, akkor oda. Senkivel sem törődve,
üvöltve szurkoltunk a mieinknek, és örömmel töltött el az, amikor láttam fent
más oroszokat is ujjongani. Páran még zászlót is hoztak. Egyébként a kűr még
Svetlana Romashináé és Natalia Ischenkoé volt, de a lányok bámulatosan megcsinálták.
Elég nagy fölénnyel meg is nyerték ezt a számot. Nekik is már csak a
szabadprogram volt hátra, ugyanúgy, mint nekem, plusz még a csapatok. Egy óra alatt
le is ment az egész, de még ünnepeltünk ott egy kicsit. Ezek után mehettünk
vissza a szállodába. Mivel még volt időnk, egyre már a hotelben pihentünk, de
csak fél ötre kellett kész lennünk hajjal, ezért úgy gondoltam, lenne még idő
gyorsan megnézni a várost. Páran elmentek műugrást nézni, a duó pihent, ezért
ráírtam Varvarára. Bírtam a lányt, velem egyidős, most került be csak a
rövidprogramba, a csapatban még nincs benne. Ugyanúgy szólista, mint én. Ha
nagyon vetélkedni akartam, akkor még azt is mondhattam volna, hogy veszélyes a
helyemre nézve. Háromszoros junior-világbajnok (mint én), gyönyörű a lába és
borzasztóan hajlékony. Azonban én nem olyan voltam, aki ezek miatt nem
barátkozik valakivel, sőt, még nem is féltékenykedtem rá, mert nagyon kedves lány.
Mellesleg, két szobával arrébb feküdt csak mellettem, de azért üzenetben
beszéltünk. Eddig jóban voltunk, persze nem annyira, mint Vladával.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Varechkaaa</i></div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi az?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nincs kedved
elmenni gyorsan egy kis városnézésre?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Polináék is
oda mentek, nem?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem, hanem
kávézni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Felőlem
mehetünk, csak érjünk vissza.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Öt perc múlva az
előtérben?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ok. Amúgy át
is jöhettél volna, itt vagyok pár szobával melletted.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Akkor átjövök, ha
kész leszek :D.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Te átöltözöl?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Menjünk a
melegítőben?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Varvara: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Este úgy is
újra át kell venni, szerintem az így praktikusabb.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Én: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rendben.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy, ahogy voltam, megfogtam a pénztárcámat és a
telefonomat, majd kisiettem az ajtón. Kopogtam kettőt, de nem jött válasz.
Hirtelen kinyílt a mellettem lévő, amin Varvara dugta ki a fejét. Érdeklődve
nézett rám, hogy én mégis miért ütögetem valaki más ajtaját. Mikor leesett,
hogy benéztem a számokat, felnevettem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Reméljük, nincs ott senki - mosolygott ő is. </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
Végül a nagy városnézésből nem lett sok minden, elmentünk a
Margit-szigetre és leültünk a parkban. Jól esett egy kicsit beszélgetni
valakivel, elpanaszolni az élet problémáit. Össze-vissza csapongtunk a témák
között, ha valaki kívülállóként figyelte a beszélgetést, az valószínűleg egy
szót sem értett belőle, és nem csak a nyelv miatt. </div>
<div class="MsoNormal">
Polinával gyorsan megcsináltuk egymásnak a haját,
összepakoltunk a hátizsákba, és elindultunk a buszhoz. Ötre már ott is voltunk
a helyszínen. A huszonnégyből tizennyolcadiknak álltunk rajthoz, megint jó
hátul, mint mindig. Igazából sokkal jobb, mint elől kezdeni, de így később is
végeztünk. A bemelegítés maga volt a pokol, szokásosan. Még fél hatkor is
rendesen tűzött a nap, de szerencsére </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF7JoqUYVUOoMz93a8GJeEIuwO1qM-C0SCD5ZExYLuUkgQZT0TfBovRFvoStWzQplpcj8SvH_3ZFc21tyDovY4o7HK2G8qhA9oaN-m1DJUrWzNoYn-xndZvWc9_tXapKUP7bhN6DPbAv8/s1600/46.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="388" data-original-width="593" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF7JoqUYVUOoMz93a8GJeEIuwO1qM-C0SCD5ZExYLuUkgQZT0TfBovRFvoStWzQplpcj8SvH_3ZFc21tyDovY4o7HK2G8qhA9oaN-m1DJUrWzNoYn-xndZvWc9_tXapKUP7bhN6DPbAv8/s320/46.jpg" width="320" /></a></div>
már nem égetett. A dobást az elején
rengetegszer próbáltuk újra a biztonság kedvéért, a végére teljesen
elszédültem, pedig nem szokásom. Már minden bajom volt, mikor kiengedtek,
rendesen kaptunk a fejünkre Tatyanától, hogy csináljunk már végre valamit.
Kiosztották az új ruhákat, miután kimásztunk, és egyből elküldtek öltözni.
Személy szerint nekem annyira nem tetszett, pántos hátú (bah), az egész
ezüstszínű, és alig takart valamit. Rengeteg helyre testszínű anyagot raktak, a
szürkésen szikrázó részre pedig rengeteg követ. Ha kimentem a napra vele, akkor
úgy csillogtam, mint egy diszkó gömb. Szép volt, meg minden, csak nem az én
stílusom. Persze, nem kezdtem el problémázni, úgysem én választhattam. <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Nem kaptunk pihenőt, hanem azonnal elküldtek számolni. Abban
a háromnegyed órában kétszer összeveszett a csapat, a versenyek előtt akkora a
stressz, mindenki ideges, csak valakinél könnyebben elpattant húr. Varvarával
mi ketten voltunk a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>kicsik<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i>, szép csendben meghúztuk
magunkat, és inkább nem szóltunk bele. Természetesen ezek nem voltak valami
nagy viták, maximum a bevonulásról, egy alakzatról, de pár perc múlva már
mindenki túllépett az összeszólalkozáson, és ugyanúgy csináltuk tovább a
dolgunkat. Ezek után már nem volt más hátra, mint leülni, és várni. Az árnyékos
részen, a bemelegítős medence mellett tartottunk egy megbeszélést. A zene
folyamatosan dübörgött, már rég elkezdődött a verseny. </div>
<div class="MsoNormal">
- Mindenkinek össze kell szednie magát - mondta Anastasia,
aki ideiglenesen magára vállalta a csapatkapitány szerepét. - Nagyon fontos az
első dobás, Elena, ugorj olyan jól, mint amikor először ugrottál a
melegítésnél… - Innentől már nem is nagyon figyeltem, hogy mit mondott. Csak a
sablonszöveg, nem engem kellett motiválni, hiszen én mindig beleadtam mindent,
most sem volt ez másképp. Tatyana hívott, hogy menjünk, mert hamarosan mi
jöttünk. Előttünk már minden veszélyesebb ellenfél (Kínaiak, Japánok)
leversenyzett, utánunk már csak olyanok voltak, mint Costa Rica, meg ilyenek.
Még egy utolsó csatakiáltás után ténylegesen elindultunk. Felálltunk a fal
mögé, ahol még semmi sem látszódott belőlünk. Az előttünk lévő kűrt
végigugráltuk, folyamatosan melegen tartva az izmainkat. Elhalkult a zene. Az
ott lévő bíró azonnal szólt, hogy álljunk be a bevonuláshoz. Felsorakoztunk a
lépcső elé. Ugróemberként én középen mentem, a külső sorban, mi értünk a vízbe
először. Mellesleg, Varvara most nem versenyzett, az edzők biztosra akartak
menni, ezért a selejtezőre Marynát (Goliadkina) rakták be, és ha megnyerjük,
akkor lesz csak ő a döntőben. Nem akartak kockáztatni, hátha a kínaiak
fölzárkóztak a tavasz és a nyár alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy körbenéztem, a lelátókon egyre több orosz lobogót
fedeztem fel. Azt tudtam, hogy az emberek között ült a két Svetlana,
Aleksandra, és időközben Varvara is felment hozzájuk. Mégis örömmel töltött el,
hogy rajtuk kívül, egy idegen országban is voltak szurkolóink. Nem is figyeltem
arra, mit mondott a bemondó, csak a végét hallottam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Number eighteen, the Russian Federation! - Tapsvihar
követte a mondatot.</div>
<div class="MsoNormal">
Daria számolására bevonultunk. A lelátók, de még a széksorok
között húzódó lépcsők is teljesen megteltek, egy nagy csoportban lengett jó pár
orosz zászló. Direkt végignéztem a bírókon, mindegyiknek a szemébe, ez kötelező
volt, hiszen ezért még magasabb művészi pontokat adtak. Csak az volt a
fejemben, hogy az első dobás sikerüljön, és onnantól már minden jó lesz.</div>
<div class="MsoNormal">
A parti részünk felért egy komplett kűrrel, mire végül
beálltunk a kezdő pozícióba. A szívem a torkomban dobogott, mikor meghallottam
az ismerős zenét. Szerettem magát a kűrt, elektronikus zenéje kiváló ütemet
adott, az egész pörgött, és ez élvezettel töltött el, nem volt nyugis része.
Beértem a nem is annyira hideg vízbe, est létére már egészen közel hasonlított
a levegő hőmérsékletéhez. Megbizonyosodtam róla, hogy a víz alatti zene kifogástalan.
Egyből ráálltam a dobóemberek kezére, megfogtam a fejüket, és amikor odaért a
zene, ellöktem magam. A lányok hatalmasat dobtak, a forgás kiválóan sikerült,
pedig nem egy könnyű elemről volt szó. Innentől már - ettől is felbuzdulva -
színtiszta lelkesedéssel csináltam végig az egészet. Mosolyogtam mindenkire,
egyszerűen csak élveztem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ugyanis volt
mit.</i></div>
<div class="MsoNormal">
A felejthetetlen pillanat, amikor véget ért az első éles
bevetése ennek a rövidprogramnak. Kifelé úszva láttam, ahogy Tatyana és Natalie
megölelte és vállon veregette egymást. Az arcukon elégedettség látszott, azok
is lehettek. Az ő érdemük ez a kűr, ami valljuk be, a sok fullasztó rész
ellenére fantasztikusan sikerült. Egymás után mentünk fel oda, ahol
bevonultunk. Beálltunk a sorba, és az előttünk lévő kivetítőre meredtünk. Nem
is igazán a pont érdekelt, hanem az előtte szereplő szám, ami azt mutatta, hogy
jelenleg hányadikak voltunk. Egyet pislogtam, és bejött az eredmény. Egy!
Megnyertük a selejtezőt! Tudtam, hogy ez még csak a kezdet, két nap múlva dőlt
el minden, de akkor is boldog voltam, mint mindenki. Még egy kadenciát
bemutattunk, integettünk a szurkolóknak, majd lesétáltunk, helyet adva a
következő csapatnak, és odamentünk az edzőkhöz. Természetesen gratuláltak, de
ők sem akarták elbízni magukat. </div>
<div style="border-bottom: solid windowtext 1.0pt; border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 1.0pt 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: solid windowtext .75pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm; padding: 0cm;">
Ezek után egyből hazafelé vettük
az irányt, felszálltunk a buszra, ugyanis holnap már a szóló selejtező következik.
Amolyan szabadnap volt, hiszen én délelőtt leversenyzem, estére pedig semmit
sem terveztek. Nem tudtam, hogy vajon direkt, vagy csak véletlen, mindenesetre,
örültem a fél napnak, amikor nem voltak követelmények. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igyekeztem minél előbb az ágyba jutni, elgondolkodva, hogy a holnapi
milyen fontos nap lesz.</i></div>
</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-24449808920733914062017-07-20T16:45:00.000-07:002017-12-04T13:55:08.518-08:0043<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 15.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyarország, Budapest</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam, mi volt, szerintem valami hiba csúszott a
szervezésbe, de a vizes világbajnokság megnyitója előtt tartották a szóló és a
duó selejtezőt. Így délelőtt már ugorhattam is vízbe, mielőtt még hivatalosan
is elkezdték volna az eseményt. Egy hete itt laktunk már Budapesten, egy
szállodában a folyóparton. Azonban nem a Városligetben edzettünk, a medencében,
ahol a versenyt tartják, hanem egy fél órányira lévő kisvárosban, az érdi
uszodában. Végül az egész csapat idejött. Az oka az volt, hogy mivel új a szóló
és a duó is, ezért nem akarták Tatyanáék megmutatni, csak akkor, amikor már
élesben ment az egész. Örültem, hogy Polinával osztottak egy szobába, jól
kijöttem a velem egyidős lánnyal, akit még csak most raktak be a keretbe. Volt
nagybeszélgetés, hogy mit várnak el tőlünk, ilyesmik. Négy edző utazott el
velünk, Tatyana, Tatina, Natalie és Margarita. Plusz még itt lesz Svetlana
Romashina, és lehet Natalia is lejön majd.</div>
<div class="MsoNormal">
A tegnap délelőtt rendezett szóló selejtező jól sikerült, de
éreztem, hogy nem volt meg az a plusz, az a százhúsz százalékos erő, csak
száztíz. Dühös voltam magamra, tudtam, hogy ennél többre vagyok képes, hiába
nyertem meg több mint egy ponttal. Itt, ahol a századok is döntő fontosságúak,
az előnyöm hatalmasnak tekinthető. Nem bíztam el magam, hiszen Ona Carbonell, a
spanyol szólista milliókkal tapasztaltabb, mint én, és Yukiko Inui sem
tekinthető könnyű ellenfélnek. Annyi szerencsém volt, hogy nagy meglepetésre,
nem volt kínai technikai gyakorlat, pedig még ők szoktak erősek lenni. Mellesleg,
a verseny előtt eluntam az életemet, a harmincból sikeresen kisorsoltak
huszonkilencediknek, vagyis még két órát ülnöm kellett. A ruhám nagyon
tetszett, én csináltattam, és meg is vettem, ami azt jelentette, hogy csak az
enyém, és hazavihettem. Fontosnak tartottam, hogy az első technikai szólós
dresszemet megtartsam emlékként. Erős citromsárga színű, egy jégtáncos ruha
alapján lett készítve. Rengeteg kő díszíti, és szintén sárga szalagok futnak
rajta átlósan felfelé, kicsit egy tűzmintára hasonlít, ugyanis van pár narancssárga
csík is. A háta teljesen kivágott, elegáns fazonú, hátul a nyakamnál volt két
csat, ami összetartja. Plusz még a közepén két testszínű szalag (amik
egyáltalán nem látszanak) fogja össze az egész ruhát, hogy a biztonság kedvéért
még véletlenül se essen le. Nem fej, hanem kontydíszem volt, egyszerű, sárga
köves. A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nero (Two Steps From Hell)</i>
könnyed dallamára tökéletesen illett. </div>
<div class="MsoNormal">
Pár bíró, miután lement a selejtező, és Tatianával
ácsorogtam a medence szélén, odajött hozzánk és gratulált a szólóhoz.
Tagadhatatlanul jól esett, ez azt is mutatta, hogy már is elértem valamit. Este
megnéztük a megnyitót, csodálatos volt, rengeteg táncos, tűzijáték, nagyon látványosra
sikeredett. Svetlana (Romashina) mellett ültem a lelátón, amikor hozzám szólt.
Elmondta, hogy szinte mindenki tátott szájjal nézte a programomat, ugyanis
senki sem számított erre, azt hitték, hogy sokkal gyengébb lesz, koromnak
megfelelő. Onnan nézte végig, ahonnan a többiek is, akik már leversenyeztek.
Hallott pár pletykát, elvileg a spanyolok már elkönyvelték a győzelmüket annak
tudatában, hogy Ona sokkal tapasztaltabb, és nem győzték összekaparni az
állukat, miután lementem. Most, hogy így mondta, észrevettem, hogy mikor
visszamentem oda, hogy leszedjék a fejdíszemet, miután végeztem, sokan eléggé
furán néztek rám. Azt mondta, hogy mindenki csodált, egyszerűen nem tudták,
hogy hogy. Hogyan? - hangzott a kérdés sokak szájából. Még egy furcsa dolgot
megosztott velem Svetlana: Tatyana elsírta magát, miután végeztem a kűrrel, és
azt suttogta, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">gyönyörű. </i>Ő állt abban
a szobában, mert Tatiana és Margarita voltak kint a medence partján a gyakorlat
alatt. Persze, amikor már nekem gratulált, nyoma sem látszott ezeknek az
érzelmeknek, csakis a büszkeség sugárzott belőle. </div>
<div class="MsoNormal">
Ma délelőtt volt a szóló döntő, délután pedig a technikai
vegyes páros (fiú-lány duó).</div>
<div class="MsoNormal">
- Reggelt! - morgott Polina, miközben kikapcsolta az
ébresztőt. </div>
<div class="MsoNormal">
- Neked is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én még visszafekszem egy kicsit - mondta, azután, hogy
felült, körbenézett, és megbizonyosodott róla, hogy hol is van éppen. Nekem a
bemelegítés miatt hamarabb ki kellett mennem, de mivel egy busz visz mindenkit,
ezért a többieknek is kelniük kellett. Kapkodva pakoltam össze, mivel az utolsó
utáni pillanatban keltem fel. </div>
<div class="MsoNormal">
- Gyere! - szóltam oda az öltöző lánynak. Egy pillanat alatt
magára kapta a dzsekijét, és az össze-vissza álló frizuráját igazgatta, mivel
mindössze öt perce ébredt ténylegesen. Irigyen néztem, ahogy megfogja a pénztárcáját
és a telefonját, berakja egy miniatűr táskába, és indulásra késznek nyilvánítja
magát. Ehhez képest én itt cipeltem a magamnál is nagyobb hátizsákot, benne
milliónyi cuccal. </div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére nem utoljára érkeztünk. A buszon még mindenki
aludt. Tatiana mellé ültem, aki folyamatosan magyarázta, hogy mikre figyeljek,
és rögtönzött lelkesítő beszédet tartott. Mire odaértünk, úgy éreztem magam,
mint aki simán megmászná az Everestet, teljesen felspannolt. Az időpont
kegyetlen volt, mivel tizenegykor kezdés, ezért már reggel nyolc órakor
elkezdődött a vizes bemelegítés, de jóval előtte ott kellett már lenni a
helyszínen. Ezt a többiek szívták meg, mivel a semmiért kellett korán
felkelniük. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ugyanis rajtam kívül ma senki
sem versenyzett.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Egy gyors szárazföldi bemelegítés után már ugrottam is a
vízbe, ahol Svetlana és Tatiana felváltva osztottak ki folyamatosan. Kezdett
nagyon elegem lenni az egészből, hogy akármit csinálok, nekik semmi se
számított jónak. Valahol mélyen tudtam, arra ment ki a játék, hogy
idegességemben a maximumot hozzam ki magamból, de akkor is idegesített.
Bosszúsan másztam ki az egy óra leteltével és ültem le, miután magamra vettem a
köntöst, és hagytam, hogy a lányok nekiugorjanak a hajamnak az öltözőben.
Annyira az idő szűkében voltunk, hogy a végén már hidegre állított
hajszárítóval próbálkoztak, hogy kössön már meg az anyag. Addig Allától kaptam
egy jó erős sárgás-ezüstös sminket, természetesen a szemöldökömig felért a szemhéjpúder,
de meglehetősen szép lett. Az ajkamra egy halvány rózsaszín rúzs került, hogy
tökéletes legyen az összkép. Ellenőriztem a zsebemben, hogy megvan-e még a
gyűrűm, szerencsére ott volt. Megfogadtam, amit elhatároztam, azóta is mindig
velem volt az apró köves, levélszerű ékszer, mióta megvettem. Mára már teljesen
hozzám nőtt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hiányérzetem támadt, ha nem
volt az ujjamon.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
A tizenkettő szólistából harmadiknak indultam, közvetlenül a
spanyol Ona előtt, akit Yukiko követett. Ennél szuperebb sorrendet álmodni se
mertem volna, erős iróniával. Valóságos rémálomnak éreztem. Minden csak rajtam
állt. Ha elrontottam volna, már semmi esélyem a javításra, ezer százalékosan
kellett teljesítenem, hiszen én voltam a mérce. Nagyban befolyásolja a
pontozást az is, hogy ki volt előtted. Most Ona került abba a szerencsés
helyzetbe, hogy utánam áll rajthoz. A pánik, a stressz elhatalmasodott rajtam,
csak akkor fogtam fel igazán, hogy ezt most tényleg meg kellett csinálnom, már
nem játék. A tüdőm szorított, kedvem lett volna hisztérikusan toporzékolni, de
nem tehettem. Próbáltam megőrizni a hidegvéremet, ami ezen a versenyen
valamiért cserben hagyott. Már nem a holmi kis verseny volt, hanem A
világbajnokság. Én képviseltem egész Oroszországot, a nemzetemet abban a
számban, egyedül én, senki más. Az elvárás mázsás súlyként nehezedett a
vállamra, hiába voltam fiatal, nyilvánvalóan, ha már engem indítottak, mindenki
a dobogó tetejére várt. </div>
<div class="MsoNormal">
Már a váróteremben voltunk, ahonnan folyamatosan szólították
ki a soron következőt. Meghallottam kintről a zenét. Elkezdődött a technikai
szóló döntője. Svetlana és Tatiana volt velem a szobában, ők vigyáztak rám,
Tatiana és Margarita a másik oldalon várakozott, onnan mentek ki a medence
partjára, amikor én jöttem. Egyre nehezebben vettem a levegőt, a tüdőm
összeszorult, szédültem, sehol sem volt már az a felspannolt lány, aki kiszállt
a buszból. Svetlana látta rajtam, hogy baj van, ezért odaült mellém, és a
kezembe adott egy kisméretű törölközőt. Kérdőn néztem rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyik barátnőm mutatta, aki ritmikus gimnasztikázik, hogy
mielőtt kimenne, földhöz vág egy rongyot vagy törölközőt, és evvel együtt
ledobja a stresszt is. Próbáld ki, szerintem hatásos - küldött egy bíztató
mosolyt. </div>
<div class="MsoNormal">
Mivel a következő én voltam, ezért felálltam, és végig
ugráltam az ajtónál a második kűrt. Közben megnyugtattak, hogy száz százalékig
jó a víz alatti hangosítás, hiszen ez világbajnokság. Hamarosan véget ért az
előttem lévő lány programja. Hirtelen odaállt velem szembe Tatyana. A vállamra
rakta mindkét kezét, és mélyen a szemembe nézett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tedd meg. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alléért</i>
- halkította le az utolsó szót. Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, de gyorsan
kellett reagálnom, ezért bólintottam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Alléért - egyeztem bele. Még kérdezni sem tudtam semmit, a
szemébe nézni, hogy miért hozta fel a lányát, elállt előlem, mutatták, hogy
menjek ki és készüljek. Kisétáltam a tűző napra, azonban most nem az volt a
legfontosabb gondolatom, hogy leégek. Mélyen beszívtam az összes levegőt a
tüdőmbe, és a földhöz hajítottam a törölközőt. A szemem sarkából még láttam,
hogy Svetlana gyorsan odafutott és felvette. A lépcső elé sétáltam, és vártam,
hogy a mellettem tébláboló bíró jelezze, mehetek. Intett egyet, én pedig
bevonultam. Beálltam a világ legképtelenebb pozíciójába, eléggé váll- és
nyaktörős volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Feszülten csináltam meg
az első mozdulatokat a parton, majd egy fejessel elmerültem a több mint három
méter mély vízben.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Tulajdonképpen nem is emlékeztem, mit csináltam eddig.
Annyit láttam, hogy a számláló abban a pillanatban egy percet jegyzett. Csak
csináltam, mint egy robot, nem adtam bele a lelkemet, pedig akkor lesz a
legjobb. Egy pillanat alatt változott meg a mentalitásom a kűr közben.
Elkezdtem élvezni. S mikor pár pillanattal később láttam, hogy Tatiana magasba
tartott kezekkel mutogatja, hogy így tovább, valami elszabadult. Valami, ami
azt eredményezte, hogy teljes beleéléssel, odaadással kezdtem el csinálni, nem
foglalkozva azzal az apró ténnyel, hogy éppen a halálomon voltam. Semmivel sem
törődtem, csak eszeveszettül vigyorogtam. Nem is százhúsz, hanem kétszáz
százalékosan teljesítettem, igyekeztem kijavítani azt az egy percet, amit
elpazaroltam. Nem éreztem azt, hogy megfulladok, esetleg leszakad a lábam, a
kűrnek olyan hihetetlen dinamikája volt, hogy egyszerűen nem volt időm ezeken
agyalni. </div>
<div class="MsoNormal">
Felhangzottak az utolsó ütemek, én pedig elmerültem a
vízben. A magyar közönség között felleltem a csapattársaimat a lelátón, akik
bőszen lobogtatták az orosz zászlókat, és ujjongtak. Elmosolyodtam, és
integettem nekik. Mikor kifelé akartam úszni, szembesültem egy problémával.
Konkrétan nem tudtam használni a lábamat. Igyekeztem nem szerencsétlenül
kinézni, a mosoly továbbra is ott volt az arcomon. Ügyetlenül evickéltem a
kezemmel, amiben szintén nem volt valami sok erő. </div>
<div class="MsoNormal">
Valahogy sikerült feljutnom a színpadra, oda, ahol
bevonultam, csak most a pontokat vártam. A mosoly egy pillanatig lehervadt az
arcomról, majd újra előtört, de ezúttal sokkal őszintébb formában. 94.2036.
Elég jónak éreztem. Lesétáltam az emelvényről, és odamentem Tatianáékhoz. Jól
megölelgettek és megpuszilgattak. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy
örültek nekem. Átsétáltunk és leültünk egy amolyan pihenő részlegben, ahol volt
kivetítő is. Csak a spanyol pontokat vártuk meg, az edzők szerint a japánoktól
nem kellett tartani, lehet, őket még az ukránok is beelőzik, de elég nagy a
szakadék köztünk és közöttük. A törölköző szélét markolásztam, amikor a
pontokat mondták. Ona Carbonell. 93.6534. Vagyis megnyertem. Mélyeket kellett
lélegeznem, hogy ne visongjak, ugyanis még nem volt ok az ünneplésre. Még
hátravolt a szabadprogram szóló. A kettő kategóriának összeadják a pontjait, és
így születik meg a szóló győztes. Tudtam, hogy az kemény menet lesz, talán még
keményebb, mint a mostani. Viszont ott nem lesz izgulás. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Abba tényleg mindent bele fogok adni.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-57908642237581512332017-07-18T15:23:00.001-07:002017-12-04T13:55:19.049-08:0042<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 11.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Monaco, Monte Carlo</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Külső szemszög</b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az a baj… hogy fogalmam sincs, mi legyen. Teljes
kilátástalanság, de tényleg. Egyszerűen nem megy… - sóhajtott fel Lewis.
Fáradtan hajtotta hátra a fejét a kanapén, pár másodpercig lehunyt szemmel
élvezte a csendet, majd újra felült.</div>
<div class="MsoNormal">
- Winnie vagy Elena. Mi fogott meg bennük? - tette fel a
kérdést Spinz, és a tekintetét a britre emelte. Lewis a gondolataiba merült.
Igyekezett választ adni a haverja igen fontos kérdésére. Rá hagyatkozott,
mondván, ő biztos jobban kiigazodik rajta.</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7gQi0RkRn50i_2xxNYfn5zKo62_wvUaOBx4RvpSJ_OTufhgPwJEKR_kd-qUzYFS3-5Z13vhHQOT8M5btk5dxIK83b3AjWH-hO6DDiizyDMqOYeOUBx-XPVwMnHGUXtnKjIM5kSy_V9rQ/s1600/%25C3%25A9rz%25C3%25A9sek.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="265" data-original-width="398" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7gQi0RkRn50i_2xxNYfn5zKo62_wvUaOBx4RvpSJ_OTufhgPwJEKR_kd-qUzYFS3-5Z13vhHQOT8M5btk5dxIK83b3AjWH-hO6DDiizyDMqOYeOUBx-XPVwMnHGUXtnKjIM5kSy_V9rQ/s200/%25C3%25A9rz%25C3%25A9sek.jpg" width="200" /></a>- Hát… Winnie nagyon szép lány, de tényleg. Nem érdekel a
betegsége, tisztelem őt, hogy idáig eljutott. Nyilván nem különböztetek meg
valakit a bőrszíne miatt, most nem azt néztem. Bírom vele a bulikat, azt, hogy
ilyen vagány, mindenben benne van, éli az életet. Ráadásul, szerelmes belém.
Még </div>
nem vallotta be, de nem vagyok vak, látom rajta. Az ölelések, ha megfogom a
kezét, érzem, ahogy melegség önti el. Őszintén, szívesen lennék az a férfi, aki
mellett lehorgonyoz, büszkén fognám a kezét. Szeretem vele eltölteni az időt. Megmozdít
bennem valamit, néha olyan szívesen megcsókolnám, vágyom rá. Bírom, amikor
kivágott ruhákban hajolgat előttem, tudja, hogy előszeretettel bámulom, és ezt
ki i használja. Férfiból vagyok, nem tudok ellenállni egy csinos testnek -
tárta szét a karját. - A másik oldalon viszont ott van Elena. Maga a
tökéletesség. Nincs modell alakja, de szerintem gyönyörű, vékony, de sportos.
Ha belenézek a szemébe, megborzongok. Voltam egy edzésén, bámulatos, amiket
csinál. Csodálom az elhivatottságát, volt szerencsém az anyjához is, borzalmas
nő, sajnálom a lányt, hogy nem volt normális gyerekkora. Viszont ő mindent a
sportra tett fel. Nagyon ritkán tud csak elutazni az edzések miatt, vagy én
megyek hozzá, de akkor sincs otthon egy fél napot. Nem jár bulizni, tiltott
minden étel, folyamatosan porokat szed, nem ismeri az életet, egyáltalán nem
volt normális kamaszkora. Nem tudja, milyen elengedni magát, és csak lógatni a
lábát egész nap. Erről jut eszembe, képzeld, megkóstoltatott velem egy orosz
kaját, valami Vigirnyet vagy mi, már nem tudom. Eszméletlenül furcsa volt,
céklás, de finom. Na, visszatérve a témához. Nem tudom megmagyarázni azt az
érzést, ami Lenához köt. Mikor ma Winnie átölelt, borzalmasan éreztem magam.
Ezért is nem közeledtem hozzá mikor nála voltam, ha állandóan csak ölelgettem
és csókolgattam volna - pedig szívesen megtenném - most még nagyobb lenne a
bűntudatom. Inkább megismerni próbáltam. Rengeteget mesélt a múltjáról.
Elvarázsolt. Viszont a hírnevemet csak tovább dobná, ha összejönnék Winnie-vel.
Sok kapcsolata van, ráadásul mindenki azt nézi ki belőlem, olyan az imidzsem a médiában,
hogy biztos egy modell lesz a barátnőm. De ha Elenát választom, akkor nagy az
esély rá, hogy beszürkülök, mint például Sebastian, lesz egy szerető családom,
meg satöbbi, de hírnevem az nem. Az embereknek pletyka kell, amiken hónapokig
tudnak csámcsogni, de ha egy szimpla sportolót veszek el, akkor lereagálják két
cikkben és ennyi. Azt is meg kell majd gondolnom, hogy hova megyek. Nyilván
nekem egyáltalán nem okozna gondot, ha Oroszországban kellene élnem, nekem
mindegy, csak Elenával legyek. A karrieremnek viszont nem. Valahogy fent kell
tartanom a nevemet, eljárni híres amerikai klubokba, bulizni, ahogy eddig is
tettem. Az emberek ezt várják el tőlem, erről írnak, beszélnek, de ha
összeköltözök egy sportolóval konkrétan az északi sarkon, arról lesz két sor és
ennyi. Nem több. És most kezdene beindulni az F1 után a karrierem. Ahj, milyen
elcseszett világ ez, hogy ezt is figyelembe kell venni - temette a kezébe az
arcát.<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilZZeDT1oaV1jXyoohIWYJJN8XhUvjdbhypeCzdkiRA7r7Ghn4NliLlNV06z9aj-UVWzxWF569CpLEwXC7VJ5T-yICjY-II40r1EawNhYrszDYr55hKGvA6vncT6wwN01WeQyTrDBFl2w/s1600/%25C3%25A9rz%25C3%25A9sek-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="397" data-original-width="290" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilZZeDT1oaV1jXyoohIWYJJN8XhUvjdbhypeCzdkiRA7r7Ghn4NliLlNV06z9aj-UVWzxWF569CpLEwXC7VJ5T-yICjY-II40r1EawNhYrszDYr55hKGvA6vncT6wwN01WeQyTrDBFl2w/s200/%25C3%25A9rz%25C3%25A9sek-2.jpg" width="145" /></a>- Most próbálok valami okosságot mondani. Süt rólad, hogy
fülig szerelmes vagy Elenába. Winnie-t inkább csak kívánod, férfiból vagyunk,
egész nap ott rázza magát előttünk. Ha a szerelmet választod, akkor egész
életedben boldog leszel, karriert meg számtalan más módon lehet építeni, de ha
inkább csak a hír érdekel, hidd el, mocskosul bánni fogod, hogy anno otthagytad
Elenát. A szerelmet nem lehet megvenni, úgy látszik, te megtaláltad, szóval ne
szalaszd el, mert egy van az életben. Nem </div>
vagyok valami érzelmes ember, de
ahogy meséltél erről a csajról, úgy éreztem magam, mintha én is szerelmes
lennék belé - mondta Spinz, és mindketten felnevettek.<br />
<div class="MsoNormal">
- Kösz, ezt az egészet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Alap. Mondd csak ki! Hallani akarom - vigyorgott
eszeveszetten a zenész. Lewis könyörgően nézett rá, de Spinz nem engedett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó, rendben - sóhajtott. - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szerelmes vagyok Elenába.</i><br />
<br />
<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i>(Néha lesznek ilyen külső szemszöges, rövid részek, hogy jobban megértsük a másik oldalt ;). Ezzel a jellel<b>⋟ </b>lesznek jelölve, a számozásba nem számítanak, szóval ez után a 45. rész fog következni.)</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-9405052392505804902017-07-17T18:35:00.000-07:002017-12-04T13:55:27.623-08:0041<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. július 4.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A garázs egy emberként ugrott fel a helyéről. Daniel
Ricciardo megnyerte az Azerbajdzsáni nagydíjat. A futamot tűkön ülve néztem
végig, egyáltalán nem volt unalmas. Amint megjelent az ünnepelt pilóta, azonnal
a nyakába kapott. Nevetve fogadtam a pezsgős ölelését, az sem zavart, hogy a
ruhám is olyan lett. Egészen beesteledett, már csak a mi garázsunkban volt
hangzavar. Valaki megbökte a vállam. Az egyik szerelő volt az. Oldalra
mutatott, ahol a bejáratnál Lewis toporgott. Nyilván nem akart bejönni és
feltűnést kelteni. Kifelé bökött a fejével. Megértettem a jelzést, összeszedtem
a cuccom, és utána mentem. Kiértünk a folyosóra, ahol már egy lélek sem járt. </div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj… - kezdte. - Arra gondoltam, hogy mivel te
nyilvánvalóan nem tudsz sehova se menni az edzések miatt, ezért én jönnék
hozzád. Valamelyik nagydíjra ki tudsz jönni?</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak a magyarra - húztam a számat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mielőtt Ausztriába mennék, beugornék hozzád - kacsintott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem bánod, hogy a nap nagy részében edzésen vagyok. -
Nem akartam elmondani neki, hogy a szüleimmel élek. Valamiért kínosnak éreztem
ezt az információt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem úgy is jó, csak veled legyek - mosolyodott el, nekem
pedig elöntötte a pír az arcomat. </div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben.</div>
<div class="MsoNormal">
- Majd írok. Addig is, vigyázz magadra! - Közelebb lépett,
és egy puszit nyomott a számra. </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
A keddi napon a világ legédesebb mosolya köszöntött.
Ráadásul Lewis megígérte, hogy bejön hozzám az edzésre. Megkérdeztem az
edzőket, akik rábólintottak, hogy a szóló vizes edzésemen ott legyen. Azonban ebben
a kicsivel több, mint egy hétben rengeteg dolog történt. </div>
<div class="MsoNormal">
Az első és legfontosabb, hogy Svetlana Romashina nem került
be a keretbe. A csapat teljesen megújult, a duót pedig Aleksandra és Svetlana (Kolesnichenko)
kapta meg. Engem indítanak technikai és szabadprogram szólóban is. Kombinációs
kűrünk nincs. Így, hogy Aleksandra is duózik, kiszedték a csapatprogramokból.
És engem raktak be. Svetlana helyére pedig egy másik felnőttet, aki eddig csak
tartalékként volt jelen, Polinát. Meg még pár új embert. Nem számítottam arra,
hogy bekerülök a rövidprogramba, viszont így nem volt megállás. Az edzések
nagyon húzóssá váltak, ezerrel készültünk a világbajnokságra, ahol életünk
formáját kellett nyújtanunk. A szólóm pedig… ha azt hittem, hogy régen nehéz
volt, az semmi ahhoz képest, amit most raktak be. Nem is igazán a levegő, hanem
az elemek miatt. Olyan technikás elemek voltak benne, mint amilyeneket még
Natalia csinált fénykorában. Tudtam, hogy tizennyolc évesen az élmezőnyben
hatalmas kiváltság elindulni, és Tatyanáék bizalmat szavaztak nekem, simán
elindíthatták volna Svetlanát, de adtak egy esélyt, hogy bizonyítsak. Ami plusz
edzést is jelent, természetesen. A központban egész álló nap bent vagyunk, az
számít pihenőnek, ha a parton számolunk, a kőkemény erősítés miatt folyamatosan
izomlázzal küszködtem, alig bírtam járni. De összeszorítottam a fogamat, és
minden áron kibírtam. Akkor is, ha láttam, sok társam kidőlt, azok, akik velem
együtt jöttek fel ebben az évben a korosztályba. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én akkor is megcsináltam.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Lewis betartotta az ígéretét, és amint lerendezte a
tárgyalást Franciaországban az azerbajdzsáni incidens kapcsán, azonnal repült
Oroszországba. Tegnap este állított be hozzám, miután kipanaszkodta magát az
orosz betűk és a szerinte érthetetlen szavak miatt. Csak nevetni tudtam a
telefonban. Egy öleléssel köszöntött. Egész este jól elvoltunk, először még
feszengtem, de egy idő után már teljesen feloldódtam. Megkérdezte, hogy
aludhat-e velem, amire természetesen rábólintottam. Azonban valami más volt. Nem
tudtam rájönni az okára, okozott is egy álmatlan éjszakát. Valami megváltozott
benne. Nem volt olyan közvetlen, egyáltalán nem nyomult, mint az előző
nagydíjon. Mintha inkább megismerni akart volna, arra terelni a hangsúlyt, és
nem flörtölni. Fogalmam sem volt, hogy miért, egyszerűen csak simán meggondolta
magát, vagy ilyesmi. Sokkal óvatosabb lett, de egyben figyelmesebb. Rengeteget
kérdezgetett rólam, a múltamról, és úgy tűnt, hogy érdekli is. Nem az a része,
hogy kik voltak az osztálytársaim, milyen gimnáziumba jártam, hova szoktam
elmenni… nem, hanem a sportról. Mintha egy kis csodálatot is láttam volna a
szemében, de nem akartam illúziókba ringatni magam. A szinkronúszókat nem sokan
becsülik, a legtöbb ember abban a tudatban él, hogy ez pofonegyszerű. Azonban,
ha valaki a felszín - jelen esetben a víz - alá néz, akkor láthatja, hogy kemény
munka ára mindez. A stressz, a konfliktusok, harc a keretbe bejutásért, és a
többi mind-mind felemészti az idegrendszert. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak az maradhat meg ebben a sportágban, aki kibírja mindezt.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Nyúzottan keltem fel, és készítettem el a reggeli turmixot.
Gyorsan összepakoltam a táskámat, beraktam minden szükséges dolgot az edzésre.
Az italból egy kicsit hagytam Lewisnak, még tegnap este mondta, hogy meg akarja
kóstolni, mit kell nekem legyűrni minden reggel. Ma úgy döntöttem, hogy epreset
csinálok, hiszen már javában tombolt a nyár, így a gyümölcs is megérett. Mikor
már éppen indultam volna, megjelent a pilóta a lépcső alján, mindössze egy
boxerben. Akaratlanul is végignéztem a felsőtestén, valljuk be, nem
panaszkodhattam a látvány miatt. Miután sikeresen zavarba hozott - ismét -,
kissé kómásan átölelt, és egy jókívánsággal búcsúzott, ugyanis én már késésben
voltam.</div>
<div class="MsoNormal">
A feladatokat dupla erőbedobással csináltam,
motivációhiánytól nem szenvedtem. Másrészt meg az is mindig meghozta a kedvem
az esti szólózáshoz, hogy imádtam késő délután a tájat. Nem volt túl meleg, se
hideg, a nap nem vakított, de ugyanakkor még sütött, azonban a fények már égtek
a medence partján… nyáron mindig a kinti részen edzünk, amihez egy lelátó is
tartozik, közvetlenül a víz mellett. Egy rövid pihenő után bekaptam pár
falatot, majd követtem Tatianát. A csapatot hazaengedték, egyedül én maradtam
itt, Margarita (aki eredetileg balettot oktat a kecsesebb mozgásért, most engem
is külön edz)Tatiana, Natalia és Svetlana, a két olimpiai bajnok és szólista társaságában. Egy fejessel lazán beugrottam a vízbe,
az a zöldség, amit ettem, erőt adott, de nem nehezített el. Sokat amúgy sem
ehettem volna, hiszen most következett a két órán át tartó forgás a víz alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kábán és szédelegve ültem ki a medence szélére. El sem
hittem, hogy végre vége. Már a falak is összemosódtak, a kezemet alig bírtam
használni. Éreztem, hogy sürgősen be kell ülnöm a jacuzziba, vagy különben
holnap mozdulni se bírok. Felnéztem a lelátóra, ahol két alakot véltem
felfedezni. Lewist felismertem, a mellette ülőnek pedig törölköző volt a hátán,
és egy nagy sporttáska mellette. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csakis
Vlada lehetett az.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
- Szia - köszönt mézes-mázosan a barátnőm, mikor odaért
mellém. - Tudod, hogy mi milyen jóban vagyunk…</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi kéne? - kérdeztem nevetve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Fuvar - mosolygott. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hát… - húztam a számat.</div>
<div class="MsoNormal">
- Amúgy anyukám csinált Vinyigretet, rengeteg adagot,
szerintem maradt - somolygott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért nem ezzel kezdted? Persze, hogy hazaviszlek! - Semmi
kedvem sem volt főzni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Így már mindjárt más. Megvárunk az előtérben, siess!</div>
<div class="MsoNormal">
Eközben Lewis egy kissé mögöttünk lépkedett. Mikor
megláttam, egyből odamentem hozzá és megöleltem, direkt úgy, hogy a legtöbb vizes
foltot hagyjam rajta. Nevetve tűrte, ahogy még a fejemet is belé törlöm, csak
azért is alapon, de nem foglalkozott vele, inkább átkarolta a derekamat. Egy
kicsit feszengtem, hiszen mégiscsak egy fürdődresszben járkáltam előtte,
ráadásul gyanítottam, azért nem jött mellénk, mert a fenekemet nézte. Plusz a
beszélgetésből semmit sem értett.</div>
<div class="MsoNormal">
Elszaladtam az öltözőbe, és villámgyorsan kapkodtam magamra
a ruháimat. A csuromvizes hajamat csak simán felkontyoltam, nem volt idő
szárítgatni. Minden cicoma nélkül kimentem, sminket amúgy sem hordok magamnál,
hiszen csak edzésről jöttem. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem gond, gyorsan hazavisszük még Vladát is, meg az
anyukája csinált ebédet, így nem kell otthon még ezzel szenvedni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, nekem mindegy - mondta, és elindultunk kifelé. </div>
<div class="MsoNormal">
Beültünk az autóba, Lewis ült az anyósülésre, míg a barátnőm
hátra szorult. A két ülés között átfurakodva kapcsolgatta a rádiót, míg nem
elégedetten felkiáltott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tudtam, mi fog
következni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Vlada teljes beleéléssel elkezdte énekelni a Despacitot,
természetesen nulla énekhanggal. Ahhoz képest, hogy nem tudott spanyolul, a
teljes dalszöveget kívülről fújta. Velem is megtanultatta, mikor egyszer nálam
aludt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Despacito… Quiero respirar tu cuello despacito. Deja que
te diga cosas al oído. Para que te acuedes si no estás conmigo… Despacito! -
ordította teljes hangerővel. Először csak nevettem rajta, majd én is beszálltam
az éneklésbe, ami inkább üvöltésnek volt megfelelő. Lewis csak döbbenten
nézett, majd nyugtázta, hogy nem vagyunk normálisak. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nos, ha Vlada elemében volt, ez sokszor megesett.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsan bementünk a házba, a szülők örömmel fogadtak. Ahogy
láttam, amíg mi kiszedtük az ételt és elcsomagoltuk, Lewis Vlada apjával
beszélgetett az autókról, akiről - mint kiderült - nagy autósport-rajongó. Mindig
is imádtam a barátnőm szüleit, úgy kezeltek, mintha én is a lányuk lennék.
Hosszas búcsúzkodás után (azt akarták, hogy náluk vacsorázzunk, de tekintve,
hogy Lewis reggel indult, minden percet szerettem volna kihasználni kettesben)
végre hazajutottunk. És még főzni sem kellett. Nincs is jobb Vlada mama
Vinyigretjénél. Lewist megkérdeztem, hogy szereti-e a céklát, rábólintott, de
kíváncsi voltam, hogy tényleg ízleni fog-e neki a hagyományos orosz étel. Azonban,
mikor kinyitottam a bejárati ajtónkat, egy kellemetlen meglepetésbe ütköztem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mégpedig anyukámba.</i></div>
<div class="MsoNormal">
A konyhában tevékenykedett. Amint megláttam, kővé dermedtem,
kis híján majdnem elájultam. Mégis mit keresett itt? Úgy volt, hogy apával megy
az Egyesült Királyságba, hogy egy kicsit együtt lehessenek az Osztrák nagydíj
előtt. Ehhez képest itthon takarított. </div>
<div class="MsoNormal">
- Elena! - köszöntött. Még mindig nem tért vissza a
lélekjelenlétem. Remegtem. Félelem járta át a testemet. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mit akar?</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia - köszöntem döbbenten. A hangomat nem is ismertem
fel, eszméletlenül vékony és ijedt volt. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ma is voltál edzésen? Ugye indulsz a világbajnokságon? -
kérdezte. Semmi hogy vagy, jól vagy, ilyesmik… nem, egyből a VB.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, kerettag vagyok a rövid- és a szabadprogramban is,
továbbá én szólózom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Na és a kombi? Oda nem sikerült bejutnod? Látod,
keményebben kellene edzened, nem holmi pasikkal fecsérelned az idődet. Ráadásul
láttalak az újságban is, és most megint mással mutatkozol? Inkább a sporttal
foglalkozz, mert csak akkor lehetsz sikeres. Maga pedig ne pazarolja tovább a
lányom idejét… - mondta, de félbeszakítottam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs kombink - ráztam meg a fejemet. Ellentmondást nem
tűrően fogtam meg Lewis kezét, és felvonszoltam a szobámba. Becsuktam az ajtót,
és a biztonság kedvéért kulcsra zártam. Hatalmas önuralomra volt szükségem,
hogy ne kezdjek el zokogni. Miért nem vagyok neki elég jó? A saját lányát
ócsárolja. Mindenben benne vagyok, de neki ez sem elég. A büszkeség szikráját sem
véltem felfedezni a szemében. Neki csak az számít, hogy minél többet és többet
érjek el. Egy újabb nap, amikor nem érdekelte, hogy mi volt velem. És ami a
legszomorúbb, hogy ráadásul az újságoknak hisz, és egy világi ribancnak gondolt
most. Nagyon nyomasztó tudott lenni, hogy mindig a legjobbat kell nyújtanom,
vagy ha nem, akkor már is egy utolsó senkiházi voltam. Azonban ma már nem
érdekelt, hogy mit gondoltak rólam a szüleim. Bár apukámmal egészen
normalizálódott a viszonyom. Anyával meg kétlem, hogy bármikor is fog.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi, csak nem bírtam már egy légtérben maradni vele.
Maximum fél óra, és elmegy itthonról - sóhajtottam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Megértem. - Csak ennyit mondott. Odajött hozzám, és
megölelt. Tudta, hogy nem kellenek szavak. Jól esett a mellkasára hajtani a
fejem. Nem tudtam, hány percig álltunk így, de egy idő után elengedett. Leültem
az ágyamra, ő pedig odasétált a szekrényhez, amin a díjaim voltak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még nem is néztem meg őket - mondta. Mindegyikről
megkérdezte, hogy mikor volt, milyen volt, érdeklődött mindenről. És én csak
meséltem, és meséltem… a végére teljesen kiszáradt a szám, de nem úgy tűnt,
mint aki unja.</div>
<div class="MsoNormal">
Óvatosan lemerészkedtem a tál étellel a kezemben.
Szerencsére elment. Gyorsan megterítettem a vacsorához. Figyeltem a pilóta
reakcióját, és kikértem a véleményét az orosz salátáról. Szerinte furcsa, de
nem rossz. Én viszont imádtam, ezért egy hatalmas adagot pusztítottam el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egyébként nem értem az anyukádat. Bámulatos, amit edzésen
is csináltál, a szinkronúszók, akiket láttam így olimpián, meg ilyesmiken, mind
sokkal idősebbek, de te ezt ilyen fiatalon tudod. Gyönyörű volt, de tényleg -
bókolt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszi - motyogtam. </div>
<div class="MsoNormal">
Nem hittem el, már megint zavarba hozott! Jézusom, már egy
mondattól elpirultam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem lesz ez így jó!</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem gond, beülnék a jacuzziba egy kicsit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jövök én is fürdeni…</div>
<div class="MsoNormal">
- Fürdőruhában - fejeztem be a mondatot, eloszlatva a
reményt, hogy meztelenül láthat. A szobámban gyorsan átöltöztünk, természetesen
külön, majd egy törülközővel lementünk. Eszméletlenül jól esett bebújni a habok
közé a forró vízbe, végre lazíthattam egy kicsit. Pár percig csak csendben
élveztük ki a pillanatot, majd utána elkezdtünk teljesen random dolgokról
beszélgetni. Rengeteget nevettünk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jó
volt… nagyon jó.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-style: normal;">*Vinyigret: Orosz hagyományos étel, céklasaláta.</span><span style="mso-bidi-font-style: normal;"></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /></i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-39733045882107934592017-07-07T11:36:00.001-07:002017-12-04T13:55:33.054-08:0040<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. június 24.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azerbajdzsán, Baku</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel ismét nem bírtam egy falatot se megenni. Úgy éreztem,
ha így haladok, lassan el fogok fogyni. Tudtam, hogy a reggeli a nap
legfontosabb étkezése, és súlyosan árt a diétámnak, ha kihagyom, de egyszerűen
nem ment. Az étel gondolatától is elkezdtem rosszul érezni magam. Felöltöztem,
egyszerű farmernadrág-póló kombináció, megspékelve a hármas számú Red Bullos
sapkával. A nyakamba akasztottam a belépőmet és a zsebembe csúsztattam a
telefonomat. Miután késznek nyilvánítottam magam, elindultam a pályára. Néztem
útvonalat a telefonomon, mindössze tíz perc sétányira volt a pálya. Nem akartam
erre a kis távra taxit hívni, ezért nekiiramodtam gyalog.</div>
<div class="MsoNormal">
Tizenegy órakor léptem be a bejáraton. A harmadik
szabadedzés kettőkor kezdődött, addig még bőven volt időm. Elmentem megkeresni
Danielt. Reméltem, hogy nem egyeztet adatokat. A szerencse megtalált, ugyanis
az ausztrál éppen kifelé tartott a szobájából. </div>
<div class="MsoNormal">
- Dani! - szólítottam meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia Elena! - köszönt, és megölelt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudunk most beszélni? - kérdeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Reggel elintéztem mindent, fél egykor van az ebéd, addig
szabad vagyok - kacsintott. </div>
<div class="MsoNormal">
Kisétáltunk a boxból, és elindultunk a pályán. Feltűnt, hogy
egy ideje már szótlanul ballagott. Úgy döntöttem, rákérdezek pár dologra, hátha
kiderül, mi nyomta a szívét. Egyetlen értelmes téma sem jutott eszembe, csak
egy név, ami miatt nálam kötött ki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van Jemmával? - néztem rá. Felsóhajtott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Úgy látszott, beletrafáltam.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Szakítottunk - mondta. Érdeklődve vártam a folytatást. -
Közös megegyezés alapján. Mindketten rájöttünk, hogy ez így nem működik. Amikor
vele voltam, már nem éreztem a tüzet köztünk, egyszerűen elmúlt. Elszállt a
rózsaszín köd. Furcsa belegondolni. Így utólag nem is értem, mit szerettem
benne. Persze, rendes lány, meg minden, csak… nem is tudom. Olyan furcsa
elmagyarázni. Szóval rájöttem, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">iránta</i>
már nem érzek semmit - nyomatékosította a mondanivalóját, erősen kihangsúlyozva
az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>iránta<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i> szót. - Ezért szétmentünk. Jobbnak láttam inkább külön.</div>
<div class="MsoNormal">
- Értem… - motyogtam. - Ahogy látom, mégis bánt egy kicsit,
hiába te döntöttél így.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem könnyű lezárni ezt az öt évet - válaszolt. </div>
<div class="MsoNormal">
- Pár nap, és úgy is jól leszel - mosolyogtam rá.</div>
<div class="MsoNormal">
- Látom, elég jól ismersz - vigyorgott rám, és játékosan
átkarolta a vállamat. </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
Megebédeltünk. Utána Daninek el kellett mennie valamit
elintézni a csapattal. Pontosan elmagyarázta, hogy mit, de egy szót sem
értettem belőle. Elindultam a paddockban egy sétára. Reméltem, hogy összefutok
Lewisszal. Látványosan járkáltam a Mercedes home-ja előtt. Utólag visszagondolva,
rettenetesen ciki lehettem, de mindegy. Leültem egy asztalhoz, és az embereket
kezdtem bámulni. A nap vakító sugarai égették a bőrömet. Képes voltam akár öt
percen belül leégni. Az eszembe véstem, hogy holnap a rövid kaftánomat vegyem
fel, ami ugyanakkor vékony, de eltakar. Párszor láttam Lewist elmenni, de ahogy
észrevettem, ő nem különösebben keresett engem. Legalább tíz percig vártam
arra, hogy megpillantson, és idejöjjön végre, de ez nem történt meg. Inkább
visszamentem a garázsba, ahol már javában készülődtek a harmadik tréningre. Leültem
az egyik félreeső székre, egy ventilátor közelébe, hogy ne zavarjam a fiúkat a
munkában. Ekkor világosodtam meg: miért vártam el, hogy ő keressen? Hiszen én
is odamehetek hozzá. Igaz, ő akart beszélni velem, de ha nem jön, hát akkor én
megyek. Viszont, már minden bizonnyal nem ért rá, hiszen hamarosan kezdés volt.
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elhatároztam, hogy időmérő előtt odamegyek
hozzá. </i></div>
<div class="MsoNormal">
A huszonhat fokban még a hűvös szél sem segített. Az
aszfaltból és az autóból áradó meleg kikészített. A kezemmel legyeztem magam, a
fejhallgató rám izzadt. Amint felvillantak a zöld lámpák, a mezőny egyből
kigurult a pályára. Állítólag valamit módosítottak is, mindenki ezt szerette
volna letesztelni. Az első mért kör Palmer neve mellett jelent meg. Mindössze
csak négyen nem voltak még kint az első öt percben. Az egyik Renault leállt, és
kigyulladt a motorja, mégpedig Palmeré. Félrehúzódott a bukótérbe, a munkások
poroltóval a kezükben igyekeztek az autóhoz. Még a sárgazászlós időszak előtt
Sainz javított, így az élre ugrott. Pár perc múlva a csapattársa, Kvyat vette
át a vezetést. A pilóták lágy és szuperlágy gumikon köröztek. Ricciardo a
negyedik helyen állt, mikor Bottas bejött az élre. A finn pilóta folyamatosan
javított a saját idején. Fél óra elteltével már a verseny szimulációk futottak,
ezért mindkét RB kiszorult a top tízből. A negyvenedik percben Hamilton vette
át a vezetést. Pár perc múlva már a Mercedes az első helyen, Valtteri újabb
kört autózott. Verstappen bejött a harmadik helyre, miközben Bottas átvette a
vezetést. A negyvenkilencedik percben Max autója leállt. Lengették a sárga
zászlót, a tizenhatos kanyarban állt meg a holland. Mindössze hat perc maradt
az edzésből, mikor újra lehetett normálisan menni. Daniel bejött a negyedik
helyre, Lewis mögé. Az edzést Bottas nyerte Raikkönen előtt. Stroll az utolsó
percben megpördült, ezzel zárult az utolsó tréning.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy kis ideig ülve maradtam. Dani kiszállt, és nemes
egyszerűséggel elvitte a sapkámat. Csak megvontam a vállam, remélve, azért
egyszer visszaadja majd. Akcióba lépett a tervem. Ez a nagy magabiztosság
egészen addig tartott, míg kiértem a paddockba. Ott viszont elbizonytalanodtam
egy pillanatra. Mi van, ha nem is kíváncsi rám? Ilyen gondolatok futottak át az
agyamon. Sóhajtottam egyet. Rajtam állt, hogy megoldom-e ezt az ügyet, ezért cselekedtem.
Elindultam egyenesen. Megpillantottam. Pont befelé igyekezett. A szívem őrült
tempóval dobogott, majd' kiugrott a helyéről. A lábam, mintha zseléből lenne,
azt hittem, összeesek. Fogalmam sem volt, hogy miért váltott ki belőlem ennyire
erős reakciókat pusztán a jelenléte, de ebben a pillanatban nem is számított.
Futólépésben értem utol. Elkaptam a karját, és megszólítottam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lewis!</div>
<div class="MsoNormal">
Bosszúsan fordult meg, de mikor észrevett, meglepődve kapta
rám a tekintetét. Kérdőn nézett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Beszélhetnénk? - kérdeztem félve. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Viszlát, önbizalom!</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Menjünk fel a teraszra - biccentett. Hiába figyeltem, az
arca teljesen érzelemmentes maradt a napszemüveg mögött. Nem tudtam, mire
számítsak. </div>
<div class="MsoNormal">
Követtem őt felfelé a lépcsőn. A motorhome emeletéről nyílt
egy kis rész, ahova ki volt helyezve pár szék és asztal, fölöttük pedig
napernyő. Kihúztam az egyik műanyag széket, és leültem vele szembe. A gyomrom
liftezett, féltem a fogadtatástól.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval? - kérdezte, miközben levette a napszemüvegét.
Egyenesen a szemembe nézett. A tekintete rabul ejtett. Egy hang nem jött ki a
torkomon. </div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap beszélni akartál velem - habogtam, miután
feleszméltem a csokibarna íriszek bámulásából.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen - válaszolt. Csak nem egészen erre akartam
kilyukadni. </div>
<div class="MsoNormal">
- Most mondhatod, amit mondani akartál - nyögtem ki végül. </div>
<div class="MsoNormal">
- Komolyan csak ezért kerestél meg? - nevette el magát, én
pedig kezdtem egyre kínosabban érezni magamat. </div>
<div class="MsoNormal">
- Igen - mondtam, és kedvem lett volna elsüllyedni.
Elkomolyodott, majd felsóhajtott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Meg akartam magyarázni, hogy miért nem kerestelek a
Spanyol nagydíjon, de ahogy láttam, te inkább mással foglalkoztál - jegyezte
meg gúnyosan, mire az egekbe szökött a vérnyomásom. </div>
<div class="MsoNormal">
- Sebastian csak az edzőtársam felől érdeklődött, hogy mikor
jön el velem! Ne kombinálj! - néztem rá szúrósan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? - csodálkozott el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen - mondtam bosszúsan. Sikerült rendesen felidegelnie.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bocs, csak tudod, egy ilyen gyönyörű lányt rengetegen
megkörnyékeznek, ebből gondoltam. - Halványan rám mosolygott. Zavartan kaptam
el a tekintetemet róla, és inkább azt asztalt tanulmányoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval, mit akartál mondani? - tértem vissza a tárgyhoz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az Orosz nagydíj nem úgy sikerült, ahogy akartam, gondolom
láttad, hogy eléggé szenvedtem. Ezért Spanyolországban nagyon oda akartam tenni
magam. Nem akartam, hogy kizökkentsenek a koncentrációmból. Az volt a hiba,
hogy pont a futam előtt kerestél, akkor mondtam meg Angelának, hogy senkivel
sem akarok beszélni, és ezt be is tartottam, persze a mérnökökön kívül. Ezért
küldött el. Miután megvolt a csapatfotó meg minden egyéb, kerestelek, de
eltűntél. </div>
<div class="MsoNormal">
- Bulizni mentem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te és a buli? - nevetett fel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hidd el, nem jó párosítás - húztam el a számat, miközben
visszagondoltam a kissé halovány emlékekre. </div>
<div class="MsoNormal">
- Mesélj csak! - mosolygott rám, én pedig belekezdtem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Jó hangulatban telt az a fél óra, amit végig beszélgettünk.
Főleg rólam érdeklődött, mit csináltam eddig, hogy mennek az edzések, indulok-e
a VB-n… ilyesmik. Néha kérdeztem, nem akartam csak én jártatni a számat. Telefonszámot
is cseréltünk végre. Akik elmentek mellettünk, sokat sejtő pillantásokat
vetettek ránk, de igyekeztem nem foglalkozni velük. Hirtelen megjelent
mellettünk egy inges férfi a csapatból.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lewis, fél óra és időmérő - mondta, utalva arra, hogy
menjen. A brit felsóhajtott, és felállt. Ugyan így tettem én is. </div>
<div class="MsoNormal">
- Mennem kell - nézett rám bűnbánóan. </div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - mondtam. Igazából nem is tudtam, hogy mit kéne válaszolnom.
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én sem szerettem volna, ha elmegy.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerencse puszi? - nézett rám. Az öltönyös alak elindult
befelé. Utólag felismertem Toto Wolffot, a csapatvezetőt. Nevetve bólintottam.
Lábujjhegyre álltam, és egy puszit nyomtam az arcára. Wolff az ajtóból nézett
minket, várva arra, hogy végre a garázsba terelje a pilótáját. </div>
<div class="MsoNormal">
- Megnyerem neked a pole-t! - mondta, és egy öleléssel
búcsúzott. Mélyen beszívtam az illatát. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Melegség
öntött el, mikor a karjai a derekamon pihentek. </i></div>
<div class="MsoNormal">
Az időmérő hamarosan kezdődött. Dani már a kocsiban ült,
mikor visszaértem. A levegő még öt órakor sem hűlt le, még mindig izzasztó
meleg volt. Az utolsó három rajthelyet fixen lefoglalták, Palmer nem indult el
az időmérőn, a két McLaren pedig összeszedett egy harmincöt és egy negyven
rajthelyes büntetést. Tizenhét órakor egyszerre özönlött ki mindenki a pályára,
csak a Mercedesesek és Vandoorne nem indult még el az első percben. Az első
gyors körök után Stroll került az élre, azonban Verstappen javított, majd
Raikkönen. Végül Hamilton vette át a vezetést. Tíz perccel később még mindig
óriási forgalom volt a pályán, Lewis javított, Max pedig bejött másodiknak.
Hamarosan lengették a sárga zászlót, Massa sodródott ki a nyolcas kanyarnál. A
Q1 kiesői: Alonso, Grosjean, Ericsson, Vandoorne, Palmer (DNS). Elkezdődött a
második szakasz, ahol már egy kicsit felpörögnek az események, de nem az
élcsapatok számára. Tizenöten voltak a pályán, jöttek a jobbnál jobb köridők.
Fél óra elteltével Hamilton vezetett, és ez így is maradt. Daninek egy jó kört
sem sikerült összeraknia, nagyon reméltem, hogy a Q3-ban megmutatja, mit tud. A
Q2 kiesői: Kvyat, Sainz, Magnussen, Hülkenberg, Wehrlein. Négyen azonnal
elindultak, a két Mercedes, plusz Ricciardo és Raikkönen. Az első idő Vettel
mellett jelent meg, de Verstappen, majd Bottas vette át a vezetést. Hamilton is
ment egy kört, de csak a második pozíciót foglalta el. A garázs hirtelen egy
emberként mordult fel. Daniel megállt a pályán az utolsó négy percben. Jól
látszott, hogy defektet kapott, miután a hatos kanyarnál a falnak csúszott.
Sajnáltam a kiesését, és azt is, hogy holnap minden bizonnyal a tizedik helyről
rajtol. Hat óra öt perckor újra elindult a Q3. Mindössze három és fél perc
maradt. A nagy hajrában, az utolsó pillanatban Lewis egy fantasztikus kört
ment, amivel majdnem fél másodpercet adott Bottasnak, aki a második helyen
végzett. Vissza kellett fognom az örömömet, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0Tui3-VjO4oWqRFde1597qqV1I8b5oUDYa_ugIEU_x_-09xPvzYcb0e5_9okGDprZOYa5wso0Yak3uRAjzD40XTI0CxPK42ga6YmH_CFNqqHpO0ZTGvW2QYYGlp4bPEMKWrOsfr5kgcU/s1600/43.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="529" data-original-width="791" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0Tui3-VjO4oWqRFde1597qqV1I8b5oUDYa_ugIEU_x_-09xPvzYcb0e5_9okGDprZOYa5wso0Yak3uRAjzD40XTI0CxPK42ga6YmH_CFNqqHpO0ZTGvW2QYYGlp4bPEMKWrOsfr5kgcU/s200/43.jpg" width="200" /></a></div>
ugyanis Verstappen csak az ötödik
helyet tudta elcsípni, Raikkönen és Vettel mögött. <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Érthető módon Danielnek nem volt sok kedve itt maradni.
Gyorsan elintézett pár interjút, majd hozzám igyekezett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Itt a sapkád - nyomta a fejembe. - Visszajössz a
szállodába?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, még maradok egy kicsit - válaszoltam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te tudod… - nézett rám furán, majd otthagyott.
Természetesen Lewist vártam, viszont azt nem tudtam, hogy hol. Ezért leültem a
paddockban egy padra, remélve, hogy majd megtalál. Küldött egy üzenetet, hogy
üljek le a home bejáratánál, pár perc és ott lesz. Besétáltam a fekete
épületbe, és leültem a recepció mellett. A telefonomat nyomkodtam, mikor valaki
megállt előttem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mehetünk? - kérdezte Lewis.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze. Gratulálok! - öleltem meg hirtelen felindulásból a
pilótát, aki szívesen viszonozta. </div>
<div class="MsoNormal">
Beszálltunk a szponzorált autóba, és visszavitt a
szállodához. A szobám előtt álltunk, mikor elbúcsúztunk. A mellkasához vont, és
egy puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam, és még jobban hozzábújtam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Jó éjt, Lena - súgta a fülembe.</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-25902836458126447992017-06-28T12:21:00.000-07:002017-12-04T13:56:28.381-08:0039<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. június 23.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azerbajdzsán, Baku</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A tegnapot sokkal nagyobb életkedvvel csináltam végig. Ez
Tatyanának is biztos feltűnt, mert elégedetten nézett rám, mikor kijöttem a
vízből. Felhívtam Danielt, aki ujjongva fogadta a hírt, miszerint kijövök a
futamra. Intézett szállást is, meg mindent. Pakoltam, majd este tíz órakor már
a terminálban várakoztam. A gép késett, nem is keveset, ezért csak reggel ötkor
estem be hullafáradtan a szobába. Az időeltolódás nem jelentett gondot, mivel
csak egy óra volt a különbség Moszkvához képest. </div>
<div class="MsoNormal">
A bakui Boulevard Hotel mesésen nézett ki. A luxus minden
mennyiségben megtalálható volt mindenhol. A szoba különösen tetszett, örültem,
hogy nem foglaltak nekem egy tengerparti lakosztályt, ezzel is bőven
megelégedtem. Maga a helyiség nem volt valami nagy, egy sima, franciaágyas háló
fürdővel, viszont annál ízlésesebb. A szürke, barna és fehér színek domináltak.
A bejárati ajtón belépve egy szekrénysor után található a háló. A jobb oldalon
a fal mellett húzódott az ágy. Vele szemben lévő falon fa dekorációval
körbevéve egy hatalmas plazmatévé. Ha </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6E1OmLBWxnDzvOQ6TYXX47r112U2MkHynoLp0tIG-gxvHS_LjxT-Qv4YnfjIRYKU5GwQ4dC1XiEt2bUnwwDe7kxXfbbZRizqstk24KyydXBLU4iN-ppPZjiuQzHOxRU4-dk8pw5O0fAI/s1600/42.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="684" data-original-width="1024" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6E1OmLBWxnDzvOQ6TYXX47r112U2MkHynoLp0tIG-gxvHS_LjxT-Qv4YnfjIRYKU5GwQ4dC1XiEt2bUnwwDe7kxXfbbZRizqstk24KyydXBLU4iN-ppPZjiuQzHOxRU4-dk8pw5O0fAI/s200/42.jpg" width="200" /></a></div>
továbbmentünk, a fekhely után még egy
szürke fotel terpeszkedett, előtte egy dohányzóasztallal. A másik sarokban egy
gurulós szék és egy íróasztal kapott helyet, amin rajta volt egy fehér virág. A
fürdőbe belépve az ember eltátotta a száját. Az egész szoba szürkésfehér
csempékkel volt kirakva, meglepő, de ízléses hatást kölcsönözve. A fürdőkád
hatalmas volt, de mégsem foglalta el az egészet. Ahhoz képest, hogy milyen
előítéletekkel érkeztem ide, egyből beleszerettem a helybe.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Bekopogtam Danielhez, aki egy csontropogtatós ölelés után
odaadta a belépőt a pályára. Leszaladtam reggelizni, azonban pár falat is alig
ment le a torkomon. Nem tudtam, miért. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Talán
az igalom miatt? Vagy csak ennyire örültem, hogy itt lehettem? </i></div>
<div class="MsoNormal">
Az edzés kezdetére értem oda, így időm sem volt megállni és
a paddock szépségeit bámulni. Egy órakor startolt el az első szabadedzés, jó
sokáig készülődtem. Egy egybe ruhát vettem fel, szalmakalapot és napszemüveget.
A hőség már-már elviselhetetlen volt, szerencsére mellettem zúgott a ventilátor,
ami enyhítette egy kicsit. Tíz percig még a boxban állt mindkét Red Bull, addig
Daniel avval szórakoztatott, hogy kacsintgat rám. Elég hülyén nézhettünk ki
külső szemmel, mint akiknek tikkel a szemük. A tizenhatodik percben gurult ki
egy installációs körre, vissza is tért két percen belül. Húsz perc telt el a
másfél órából, de mindenki a garázsban pihent. Öt perccel később Vettel gurult
ki. Végre valaki! Mindössze két pilótának volt ideje a neve mellett, senki más
sem körözött. Fél óra elteltével megsokszorozódtak az eredmények, a
harminchetedik percben Lewis átvette a vezetést. Daniel ment egy mért kört, de
bent ragadt a középmezőnyben. Alig egy óra telt el, lecsendesedett a pálya. Az
ausztrál kiszállt az autójából, ha jól hallottam, három perc pihenőt kapott. </div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem ez jobban állna - jött oda hozzám nevetve,
kezében egy Red Bullos baseball sapkával, amin a hármas szám díszelgett.
Levettem a szalmakalapot a fejemről, és hagytam, hogy a fejemre rakja az övét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Érezd magad megtisztelve, ezt másoknak meg kell venniük! -
hülyéskedett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Te jó ég, a nagy Daniel Ricciardo adott nekem egy sapkát!
Úristen! - tettettem visongást. </div>
<div class="MsoNormal">
- Alá is írhatok, de csak ha nagyon akarod - kacsintott rám,
folytatva a játékot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az arcomra - mutattam vigyorogva. Hirtelen elővett
valahonnan egy filcet, és mire észbe kaptam volna, a jobb oldalam dedikálva is
volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Idióta! Nem gondoltam komolyan - csaptam a mellkasára
játékosan. </div>
<div class="MsoNormal">
- Örülök, hogy ilyen jól elvagytok, de még szabadedzés van -
szólalt meg mögülünk Horner. Daniel visszaült az autóba, én pedig ott maradtam
a Red Bullos sapkával és az aláírt arcommal. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Reméltem, legalább nem alkoholos volt a filc.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Az idők csak úgy röpködtek. Egészen a hetvenedik percig nem
történt semmi említésre méltó, de utána már igen. Perez nekicsapta az autóját a
falnak, ezért piros zászlóval megszakították az edzést. Az ausztrál most nem
boldogított, hanem ment az adatokért. Negyed órán keresztül állt a pálya, csak
az utolsó öt percre végeztek. Az állás nem változott, Max nyert Daniel előtt.
Mindenki tudta, hogy ez még semmit sem jelent, nem akarták előre elbízni
magukat, hiába ment jól az RB. Megvártam, míg a pilóta felöltözik, és
elindultunk az ebédlőbe. A szerelők jót mosolyogtak az arcomon. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elterveztem magamban, hogy ezt még
megbosszulom.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Csak ketten ebédeltünk, most nem csatlakozott hozzánk senki
sem. Azonban megint nem volt étvágyam, csakis a párolt zöldséget ettem meg,
semmi mást.</div>
<div class="MsoNormal">
- Miért nem eszel? - nézett rám aggódva Daniel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs étvágyam - húztam el a számat. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hogyhogy?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom - vontam meg a vállam. Hallgattunk egy ideig.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fáj a fejed? - kérdezte hirtelen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Most nem annyira, reggel fájt egy kicsit - válaszoltam, az
igazsághoz hűen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Fogalmam sincs, mi bajod lehet - nézett rám szomorúan.
Inkább ráhagytam a dolgot.</div>
<div class="MsoNormal">
Tettünk egy sétát a paddockban, mielőtt vissza kellett volna
mennie megbeszélésre. Elsétáltunk a boxok előtt. Akaratlanul is rápillantottam
a Mercedes home-jának az ajtajára, mikor nagy meglepetésemre Lewist vettem
észre. Nem volt menekvés, ő is kiszúrt. Lefagytam, de ő elkezdett felém
igyekezni, az arca meglepődöttséget sugárzott. Azonban Daniel hirtelen elkapta
a karomat, és maga után kezdett húzni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem, már elhagytalak - nevetett, de én csak egy
vérszegény mosolyt produkáltam. </div>
<div class="MsoNormal">
Mintha beszélni akart volna velem a brit. Bár, az is lehet,
hogy mögöttem állt valaki, és ahhoz igyekezett. Ezt Danielnek köszönhetően sose
tudtam meg. Egy kicsit fújtam is rá emiatt, de nem hangoztattam. Sose szerette,
ha Lewisról beszéltem.</div>
<div class="MsoNormal">
Áldottam az eget, hogy mennie kellett, így egyedül
maradhattam a gondolataimmal. Kimentem a paddock mellé, a szűk utcákra
kóborolni. Pár ember járkált csak itt, a legtöbb csapatruhát viselt.
Felsóhajtottam, és felnéztem az égre. Szeretem Danielt, a legjobb barátomnak
tartom, meg minden, de miért kellett pont akkor megzavarnia? Talán meg tudtuk
volna beszélni, hogy mégis miért nem szólt hozzám. Megint emlékeztetnem kellett
magamat, hogy mi van akkor, ha nem is engem keresett? Viszont a szívem mélyén
éreztem, hogy nem. Hozzám igyekezett. Viszont Dani is egy rejtély maradt. Volt
egy olyan érzésem, hogy ő is észrevette a pilótát, ezért húzott el olyan
gyorsan, hogy ne beszélhessen velem. Megráztam a fejem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az egész olyan zavarosnak tűnt.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ránéztem a telefonomra, és rájöttem, hogy hamarosan
elkezdődik az edzés. Fejben teljesen máshol jártam, csak a lábam vitt előre
monoton tempóban, így fogalmam sem volt, hogy éppen hol is voltam. A lényeg,
hogy nem egy üres helyen, hanem viszonylag sokan tartózkodtak a közelemben.
Hirtelen valaki fellökött. Vissza sem nézett, csak folytatta az útját, kissé
feldúlt állapotban. Majd megfordult, és mindketten megdöbbentünk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lehet akkora véletlen, hogy pont ő ütközött
nekem?</i></div>
<div class="MsoNormal">
Meglepődve a szemébe néztem, amiben mintha megcsillant volna
valami. Halvány mosolyra húzta a száját, és felém lépdelt. Nem tudtam, mit kellene
reagálnom, hogyan kéne viszonyulnom hozzá a múltkori eset után. Ezt a
pillanatot választotta egy vörös ruhás ember, hogy elém lépjen. </div>
<div class="MsoNormal">
- Elena, ugye? Te vagy az a múltkori csaj - mosolyodott el
Vettel. Magamban legszívesebben félrelöktem volna, hogy rossz időpontot
választott, nem tudunk beszélni. Bájvigyorral a képemen, doboltam a lábammal,
hogy mikor mehetek már végre. Nem akartam bunkó lenni, hogy félreállítom, ezért
végighallgattam.</div>
<div class="MsoNormal">
A háta mögé néztem. Lewis mosolya egy pillanat alatt
lehervadt. Megsemmisítően nézett rám, majd sarkon fordult, és elsétált. Utána
futottam volna, mert egész biztos, hogy félreértette. A semmit. Ezek után
leshetem, hogy valaha is keresni fog. Ha nem lettem volna nyilvános helyen,
toporzékoltam, hisztiztem volna egy sort, hogy miért kell nekem ilyen
szerencsétlennek lennem. Azonban Vettel velem szemben állt, ezért muszájnak
éreztem megnevelni magam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Képzeld, sokat beszéltem Allával. De egy ideje már nem ír,
nem tudod, mi lehet vele? - kérdezte. </div>
<div class="MsoNormal">
- Csak sok az edzés, készülünk a vébére - válaszoltam.
Vágytam rá, hogy felképeljem, habár nem ő tehetett attól, hogy a lehető
legrosszabb pillanatban talált meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Értem. Azt nem tudod, mikor fog kijönni egy futamra?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, sajnos. - Megsajnáltam. Sütött az ártatlanság a
gyönyörű, kék szemeiből. Tudtam, hogy teljesen belebolondult a csapattársamba.
Hiába, Allának van egy olyan kisugárzása, hogy mindenkit megkap, akit csak
akar. Ezzel tisztában is van. Éppen ezért egyszerre több vasat tart a tűzben,
nem a komoly kapcsolatok híve. Élvezi, ha körbeugrálják, elhalmozzák mindennel.
Sebastian naiv és ártatlan. Nem látja, milyen is valójában a lány. Miért is
venné észre? Profi a megtévesztésben. Ráadásul Sebastian nős, két gyerekkel.
Nem dobhatja el a családját Alláért, aki csak kihasználná, és egy hónap után -
miután jól kiforgatta a vagyonából - otthagyná! Nem hagyhattam, hogy
beleszeressen a lányba. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak tönkretenné
magát.</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
A második szabadedzésből nem sok maradt meg. Végig azon
kattogtam, hogy hogyan tudnám eltávolítani Allát. Már egyáltalán nem tartottam
jó ötletnek, hogy elhoztam egy futamra, akármilyen bulinak is tűnt akkor. </div>
<div class="MsoNormal">
Daniellel mentem vissza a hotelbe, majd lementünk a wellness
részbe. Jól esett egy kicsit elterelni a gondolataimat. Hülyeségekről
beszélgettünk, hálás voltam, hogy nem hozott fel komolyabb témákat. Míg a habokban
úszkáltam, elhatározásra jutottam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Holnap
meg fogom keresni Lewist, és végre tisztázni fogom vele, mi is volt ez az
egész. </i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-35475331048182625702017-06-22T03:31:00.002-07:002017-12-04T13:56:35.300-08:0038<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. június 21.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szerda reggel szokatlanul boldogan ébredtem. Lementem,
megittam a szokásos turmixot reggeli gyanánt, és mentem is edzésre. Irigykedve
néztem a vendégszoba felé, ahol Dani még nagyban az igazak álmát aludta. A
csapattársaimnak is feltűnt, mennyire feldobott voltam, természetesen egyből a
tegnapi pasira gyanakodtak, le sem tudtam mosni magamról. Vladának annyit
mondtam, hogy tényleg csak egy barát, a többiek kombinálnak. A feladatokat
dupla erőbedobással csináltam, és felettébb élveztem a kűrözést is. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ritka az ilyen.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Délután Daniel kérésére bejártuk a várost, megmutattam neki
a kedvenc helyeimet, bementünk a bevásárlóközpontba is, ahol összefutottunk
Vladával. A lány először nagyon meglepődött, de utána már kellemesen
elbeszélgettünk. Említette, hogy csak egy töltőért ugrott be az egyik boltba.
Az ausztrálnak sem volt ellenére, így a csapattársammal kiegészülve folytattuk
utunkat. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nagyon örültem, hogy jóban
lettek.</i></div>
<div class="MsoNormal">
A felüdülés után következett a mélypont. Csütörtök reggel
könnyes búcsút vettem Danitől. A kedvem alábbhagyott, az edzést
végigszenvedtem. Szerencsére pénteken nem kellett menni, egy nap pihenőm volt,
majd visszatért a szenvedés. A csapattársaimnak nem is (Vladán kívül, ő tudott
mindent), de Natalie észrevette a szokottnál is nyomottabb hangulatom. A lányok
azért nem, mert én mindig ilyen voltam, semmi életkedv nem látszott rajtam
általában. Aztán szombat reggel állt a bál. Maria közölte, hogy nem tud jönni jövő
hét szombaton, mert muszáj elmennie valahova. Tatyana tajtékzott, de a végén
kiadta szünetnek azt a napot is, mert egy ember nélkül mit ér a csapat.</div>
<div class="MsoNormal">
Ma csak csináltam a szokásos rutint, és áldottam az eget,
hogy már hét közepe van, azaz szerda. Holnap egy edzés, utána két nap pihenő!
Csak ez éltetett. Majdnem elaludtam a vizes edzésen, pedig egyáltalán nem volt
unalmas, csak én voltam fáradt. Edzés végén odaintett magához Tatyana.
Kiszálltam a vízből, elszaladtam gyorsan a törölközőmért, és megálltam előtte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Feltűnt, hogy valamiért állandóan rosszkedved van -
mondta. Nem csodáltam, hogy kiszúrta, hiszen pszichológia szakon is végzett. - Nem
tudom, miért, és nem is érdekel, de emiatt romlani fog a teljesítményed is. Rád
férne a pihenés, ha utána újult erővel tudsz visszatérni. Van valami
barátocskád, azzal elmehetnél a hétvégén valahova, mit tudom én hova, valami
nyugodt környezetbe, ahol jól érzed magad, felőlem aztán más ország is lehet,
csak érj vissza időben. Pénteken és szombaton nincs edzés, a vasárnapot pedig
elengedem neked, csak rövidprogramozni fogunk. A lényeg, hogy menj el valahova,
pihend ki magad, és hétfőn újult erővel gyere vissza. Semmi buli és alkohol -
nézett rám szúrósan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - motyogtam. El sem hittem, hogy komolyan
elengedett. Nem mondta, de tudtam, hogy ettől még nem csökkennek az esélyeim a
bekerülésre. Meglepett, hogy ennyire törődött velem, az érzéseimmel. És az még jobban,
hogy ő kérte, ne jöjjek edzésre.</div>
<div class="MsoNormal">
Öltözés közben gondolkodtam, hogy hova tudnék menni. Az
itthon kuksolás nyilvánvalóan nem fog segíteni. Erősen töprengtem a dátumon.
Június huszonharmadikán mégis hova mehetnék? És ekkor beugrott egy ország. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azerbajdzsán!</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-29475892835301888142017-06-19T07:40:00.000-07:002017-12-04T13:56:43.069-08:0037<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. június 13.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tegnap kora este sikeresen megérkezett Daniel. Nem mentem ki
elé a reptérre, épphogy vége lett a legtöbb rendezvénynek, párat így sem tudtam
megnézni. Mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, már csengettek is. Az
ausztrál mindössze egyetlen bőröndöt húzott maga után. Két puszival üdvözölt.
Nem úgy nézett ki, mint aki szívbajos lenne, de betudtam annak, hogy ő mindig
vidám. Miután bejött, fogalmam sem volt, hogy hova rakja a cuccait, ezért
szimplán csak a nappali közepén hagyta. Beleégett az agyamba az a momentum,
mikor úgy mért végig a szemével, mintha levetkőztetne. Bele is pirultam, de nem
lehetett észrevenni. Majd egyszerűen megjegyezte, hogy csont és bőr vagyok,
egyek már valamit. Tíz percig győzködtem, hogy nem küszködök étkezési zavarral,
csak egy kimerítő edzés nagyon felkavarja a gyomromat, ezért néha egy falat se
megy le a torkomon este. Közölte, hogy kedden edzés után elvisz egy délutáni
ebédre. Érdekes, hogy elvileg neki van problémája, mégis miattam aggódik. Nem
volt mit tenni, beleegyeztem. Mondta, hogy csinosítsam ki magam, egy étterembe
fogunk menni. Az sem zavarta, hogy én vagyok otthon, ő pedig még életében most
volt itt először, megesküdött, hogy megoldja. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Inkább ráhagytam.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Egész este semmi érdemlegeset nem csináltunk, csak feküdtünk
a tévé előtt. Miközben azzal volt elfoglalva, hogy keressen egy angol nyelvű
adót, én elmeséltem neki mindent. Allát sem hagytam ki. Sajnálta, hogy végül ez
lett, pedig ő rendes lánynak ismerte meg, ilyesmiket beszélt. Hét óra tájban
korgott a hasam. Az ausztrál azonnal felpattant mellőlem, és diadalmasan
közölte, hogy eszünk. Mit, azt ő se tudta. Mindig ráhibáztam, hogy csak akkor
álltam neki az ételnek, ha éhes vagyok, mindig nehéz volt megállni, hogy főzés
közben ne faljam fel a nyers dolgokat. Mivel előre elkészített, fagyasztott,
vagy akármilyen tartósítószerben bővelkedő ételeket nem fogyaszthatok, maradt a
legalább tizenöt szöszmötölés a konyhában. Danivel közöltem, hogy amíg itt van,
csak egészséges kaján fog élni, ugyanis én nem fogok kétfélét csinálni, egy is
bőven elég tripla adagban. Elhatároztam, hogy pilmenyit főzök, mert nem volt
otthon csirke, csak darált hús. Lényegében egy tészta, hússal töltve,
tejföllel. Mikor kimondtam, Daniel csak nézett egy nagyot, nem is csodáltam,
hiszen ez orosz étel. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e a hozzávalókat, amiket
majd beleraktam, mindenre igennel válaszolt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Úgy gondoltam, nem lesz gond.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Átlagosan fél óra alatt szoktam meglenni, azonban ez az idő
a duplájára nőtt, köszönhetően Dani pepecselésének. Mikor még a liszttel bíbelődtünk,
fogta magát, és egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsapott a fenekemre. Normál
esetben zavarba jöttem volna, de amikor hátrafordultam, és megnéztem a helyét,
azonnal felment bennem a pumpa. Ennek az idiótának lisztes volt a keze, így a
fekete cicanadrágomnak a hátulján egy hatalmas, fehér kéznyom éktelenkedett. Szájtátva
bámultam rá. Kevés dologgal lehetett felbosszantani, és azok is csak apróságok,
de ez közéjük tartozott. Megfogtam az egyik, eddig még sértetlen tojást, és
összetörtem a fején. Utáltam, ha a ruhámnak bármi baja lesz, ráadásul ez volt
az egyik edzős gatyám. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szuper, holnap
fagyhatok meg rövidnadrágban, ha nem jön ki.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Elképedve pislogott, miközben a fehérje folyt le az arcán.
Nemes egyszerűséggel kiröhögtem, elég viccesen nézett ki tojáshéjjal a fején.
Egy pillanat alatt reagált, a tálból, amibe kiöntöttük a lisztet, belenyúlt, és
az arcomba dobott egy kicsit. A számba is került, ezért elkezdtem köhögni, azt
tettetem, hogy mindjárt megfulladok. Érdeklődve hajolt hozzám közel, hogy
megnézze, élek-e még, azonban a meglepetés erejét kihasználva ráborítottam a
tálat. Serényen keresett valamit a pulton, amit rám kenhet, azonban az ő hasa
is felkordult.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem, el kéne kezdeni a vacsorát - nevetett fel
kínosan. Megpróbáltam leporolni az arcomat és a fenekemet, meg amire jutott
liszt, míg ő a hajával foglalkozott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Összeállt a liszt meg a tojás, tészta lett a hajamból! -
sopánkodott, miközben megpróbálta szétszedni az összeállt masszát. </div>
<div class="MsoNormal">
- Inkább zuhanyozz le, addigra kész lesz a kaja - nevettem,
és megmutattam, merre van a fürdőszoba. Adtam törülközőt és megmutattam a tusfürdőket.
A fenti, vagyis a saját fürdőszobámba kísértem, nem akartam, hogy anya valamit
furcsálljon, ha hazajön. Viszont így az egész emeleten is végigtrappolt, csupa
liszt lett utána minden. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lehet, még is jobb
lett volna lent, porszívózhattam ott is.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Miután visszaértem a konyhába, feltűnt, hogy a bőröndje
érintetlenül hevert, még mindig a nappali közepén. Zavarta a szememet a csomag,
ezért beraktam az egyik kanapé mellé. Fél óra múlva már a tálaláshoz
készülődtem, amikor egy hangra lettem figyelmes.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hova raktad a bőröndöm? - kérdezte a pilóta. Felé
fordultam, de nem kellett volna. Mindössze egy törölköző takarta a derekát. Egy
kis ideig a felsőtestén legeltettem a szemem, s miután rájöttem, már ott áll
egy ideje, zavartam válaszoltam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ennél
kínosabb már nem is lehetett volna.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Megterítettem és összeporszívóztam mindenhol, ami beletelt
még tíz percbe. Fogalmam sem volt, mit csinál eddig az ausztrál. Már leültem az
asztalhoz, amikor megláttam a lépcső tetején.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csináltál ennyi ideig? - furcsálltam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak nem öltözött több mint tíz percig.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Körülnéztem a szobádban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mert?</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy adatot gyűjtsek rólad - viccelte el. - Amúgy a
díjaidat néztem ennyi ideig, megakadt rajtuk a szemem, eltévesztettem az ajtót.
Nem semmi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Remélhetőleg egyszer majd egy olimpiai arany is ott lesz
mellettük - mosolyodtam el. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy álom
válna valóra.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Csendben fogyasztottuk el a vacsorát, ő ette meg a
háromnegyedét a tésztának. Mivel már elég későre járt, lehoztam pár párnát és
egy pokrócot. Meglehetősen meleg volt, az éjjel tizenöt fok körül ingadozott a
hőmérséklet. </div>
<div class="MsoNormal">
Reggel már korán elmentem edzésre, hagytam egy üzenetet a
konyhapulton az alvó pilótának, hogy van mirelit a fagyasztóban, vagy ha nem
akar főzni, rendeljen valamit. Vittem magammal sminket, és egy fekete egybe
ruhában indultam el itthonról. Megnéztem az előrejelzést, napos időt jósolt,
huszonöt fok körül. Ennek örültem, bár a reggeli hideg miatt felvettem egy
bőrdzsekit. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mondjuk edzőtáskával kicsit
furcsán nézett ki a szett, de mindegy.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Az edzésnek pontosan lett vége három órakor. Daniellel
megbeszéltük még reggel, hogy négyre jön a központhoz, így még volt időm elkészülni.
A hajamat megszárítottam, és megkértem Vladát, hogy dobjon rám egy nem túl erős
sminket. A szememre nude szemhéjpúder került, feketével kihúzva. Highlightert
is kent rám a lány. Rúzst nem akartam. Meglehetősen furcsa volt, de szépnek
éreztem magam. A fekete pántos ruhában és egy ezüstösen csillogó elegáns
cipőben voltam. A hajamat a természetes formájában hagytam, hogy a hátamra omoljon,
csak megszárítottam, hogy ne legyen vizes.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak nem készülsz valahova? - húzta fel a szemöldökét
Gelena. Ahhoz képest, hogy erről senki sem tudott, hova megyek, Vlada nem is
kérdezősködött. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tudta, hogy majd elmondom
magamtól is.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak baráti - vontam meg a vállam, igazsághoz hűen. Nem is
kellett több, egyből elkezdte találgatni, hogy ki lehet a pasi jelölt, de
inkább ráhagytam, és kifelé igyekeztem.</div>
<div class="MsoNormal">
A lépcső alján várt rám. Amint meglátott, levette a baseball
sapkát. Egy szürke ingben volt, sötét farmerben, szemét napszemüveggel takarta
el. Meg kellett hagyni, igazán jól nézett ki. Elmosolyodtam, és odafutottam
hozzá. Megöleltem, és beszívtam a kellemes parfümjét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az, ennyire hiányoztam? - kérdezte nevetve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hidd el, nem te, hanem az ebéd - oltottam le egy pillanat
alatt, mire szomorú fejet vágott. - Jó, azért te is egy kicsit - mosolyogtam
rá, és egy puszit nyomtam az arcára. Még engem is meglepett, hogy </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8WdToQ75omKJZDozs115UbwsoEs09Hohs10l1qkwktEKHm2O8dmzPpPW_C_BTMLGf0wofAZlHN1mDk9IC7bb8S5ijAA9egNJODaTdrlWoZdI8Tz8j6RouwG78-K6EN-UE6R6XLozhiG8/s1600/bandicam+2017-06-19+16-39-26-852.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="513" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8WdToQ75omKJZDozs115UbwsoEs09Hohs10l1qkwktEKHm2O8dmzPpPW_C_BTMLGf0wofAZlHN1mDk9IC7bb8S5ijAA9egNJODaTdrlWoZdI8Tz8j6RouwG78-K6EN-UE6R6XLozhiG8/s200/bandicam+2017-06-19+16-39-26-852.jpg" width="171" /></a></div>
mennyire
nyitottan fogadtam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Teljesen
összeszoktunk.</i><br />
<div class="MsoNormal">
Átkarolta a derekamat, és a kocsi felé terelt. Ami amúgy az
enyém, ő biztos taxizott. Felé tartottam a slusszkulcsot, hátha ő akar vezetni,
mert nekem semmi kedvem sem volt. Örömmel elfogadta, ezért az anyósülésre
ültem. Az edzőcuccomat nemes egyszerűséggel csak hátradobtam, feleslegesnek
tartottam bármit is bevinni a pénztárcán kívül. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak nem várhattam el tőle, hogy az egészet ő fizesse.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Mindig is érdekelt, hogy milyen egy pilóta mellett ülni az
autóban - jegyeztem meg, megtörve a beállt, de nem kínos csendet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megnyugtatlak, teljesen átlagos - nevetett. Olyan
könnyedséggel vezetett, félig nem is az utat nézte, de nem lépte át a
sebességhatárt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mondjuk, ezzel a kocsival
nem is lehet.</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
Feltűnt, hogy egy ideje csak turkálta az ételt, és meredten
nézett előre. </div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj? - kérdeztem, miután megrágtam a falatot.
Felsóhajtott. Nyoma sem volt az életvidám pilótának.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jemma - ejtett ki egy nevet, feltételeztem, a barátnőjét. </div>
<div class="MsoNormal">
Hallgattam, nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha
kifaggatnám. Felnézett, majd folytatta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Összeveszett velem, hogy sosem jövök haza, csak a
munkámmal törődök. Nem érti meg, hogy nekem ez az álmom! Épp most teljesítem!
És ha címet akarok nyerni, akkor dolgoznom kell! Aztán belekevert téged is.
Elkezdte, hogy rád biztos jut időm, meg ilyesmik - sóhajtott. - Ne érezd magad
hibásnak, nem tehetsz semmiről, csak féltékeny. Aztán meg fogtam magam, és
eljöttem a futamra, onnan pedig ide, azóta nem láttam. </div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam, mit mondhatnék. Nem tetszett, hogy ilyen véleménnyel
volt rólam a lány.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem le kéne ülnötök beszélgetni. Vidd el több közös
programra, ilyesmik, érezze, hogy törődsz vele. - Próbáltam a legokosabb
tanácsot adni, ami pillanatnyilag eszembe jutott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszi - mosolyodott el halványan. </div>
<div class="MsoNormal">
Befejeztük a késői ebédet. Rég ettem már ilyen jót, teljesen
megtelítődtem. Hazaérve csak ledőltünk a kanapéra. Bekapcsoltuk a tévét, hogy
legyen valami háttérzaj, de igazából csak hülyeségekről beszélgettünk.
Megpróbálta lefordítani az orosz híradót, természetesen az egészet
kiparodizálva. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rég nevettem ennyit, mint
ezen az estén.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-421190120070220412017-06-17T04:18:00.002-07:002017-12-04T13:56:56.943-08:0036<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. június 11.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vasárnap este kilenc óra volt. Levágtam magam a kanapé elé,
és bekapcsoltam a tévét. Az ölembe készített gyümölcstálból eszegettem, és
vártam a Kanadai nagydíj kezdését. Végre volt időm megnézni egy nagydíjat!
Küldtem még egy bátorító üzenetet Daninek, aki a hatodik helyről kezdett, a
csapattársa mögül. A pole-t Hamilton szerezte meg, másodikként rajtolt Vettel,
utána Bottas, Raikkönen és Verstappen. Elkezdődött a felvezető kör. Kvyat Toro
Rossója nem indult el. A mezőny elrajtolt, a piros lámpák kialudtak. Hamilton
maradt elöl, de Verstappen feljött másodiknak, Dani pedig megelőzte Raikkönent.
Hirtelen bevillant a biztonsági autó. A visszajátszásban mutatták, hogy
Grosjean lökte Sainzot Massának, az utóbbi kettő ki is esett. Szerencsétlen
brazil, semmiről sem tehetett, a fedélzeti kamerából látszott, hogy egyszer
csak meglökte valaki (jelen esetben Sainz), és a falban landolt. Két kör után
újraindult a verseny. Vettel kijött a boxba, új orrkúpot kapott és kereket is
cseréltek. A tizennyolcadik helyre esett vissza. Mivel semmi érdekes sem
történt, visszajátszották a rajtot, ahol látszott, hogy Max vitte le az első
szárnyát. Nem értettem, miért nem kapott büntetést érte a holland. Mutatták
Sebastian rádióbeszélgetését, ahol jelentette, hogy az új légelterelőjéről is
elhagyott valamit. A tizedik körben Verstappen autója leállt. A váltó nem
ugrott egyesbe, a sebesség pedig hirtelen elment. Akármilyen kedves is volt
velem a holland, még mindig én voltam az egyszemélyes Verstappen-ellenszurkolók
klubjának alapító tagja. Virtuális biztonsági autós időszak kezdődött. Annyi
érdekesség volt még ebben a pár körben, hogy valaki bedobott egy sapkát a
nyolcas kanyarba. Mehetett újra a futam, de nem történt említésre való. A
tizenhetedik körtől megkezdődtek a kerékcserék, elsőként Raikkönen állt ki.
Feltűnt, hogy Vettel már a hetedik helyen száguld. Ha a Mercedes nem áll le, ez
a futam egyértelműen Lewisé lesz, akinek már több mint kilenc másodperc volt az
előnye Bottasszal szemben. Vettel autóján valami nem stimmel, a rádió szerint a
padlólemezen volt egy törés. Közben Kvyat újabb büntetést kapott, mivel az FIA
elrontotta az előzőt, csak egy áthajtásost kapott, és a plusz tíz másodperc
lemaradt, csak utólag írták hozzá. A negyvenhetedik körben Daniel a dobogóért
küzdött. Összekulcsoltam a kezem, és imádkoztam, hogy meg tudja tartani a
harmadik pozíciót. Két körrel később Vettel üldözi a csapattársát. Az
ötvenkilencedik körben Kvyat autóját betolták a garázsba, ez nem az orosz
hétvégéje volt. A Ferrarinál megtörtént a helycsere, Sebastian immáron a két
Force Indiát üldözte. Végül Vettel megelőzte mindkettőt, és felért a negyedik
helyre. Az utolsó előtti körben Alonso kiesett a McLaren-Hondával, ami ismét
motorhiba miatt állt meg. Nevetséges az a motor, a hatból mindössze egy futamot
tudott teljesíteni a spanyol. Mutatták, ahogy felmegy a lelátóra a nézők közé,
akik egyből körülveszik a pilótát. </div>
<div class="MsoNormal">
Lewis Hamilton hatodszorra nyerte meg a kanadai nagydíjat,
mögötte Valtteri Bottas, a csapattársa végzett, a harmadik helyen pedig Daniel
Ricciardo ünnepelt. Vettel a negyedik helyre ért fel, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieeuXzg-XYog4KExRiWOgEVr8dyhpy8zt5pLblVykBVXQaJrKAI2g7rFe1Prw-sHswsSx2T-iJpkrkuHUxiCVK5FVLSwuXD2LQZeFnx2D34mIWZGwUtp1BC_vVOU1HkO2PryWYTzU9wSw/s1600/39.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="473" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieeuXzg-XYog4KExRiWOgEVr8dyhpy8zt5pLblVykBVXQaJrKAI2g7rFe1Prw-sHswsSx2T-iJpkrkuHUxiCVK5FVLSwuXD2LQZeFnx2D34mIWZGwUtp1BC_vVOU1HkO2PryWYTzU9wSw/s200/39.jpg" width="158" /></a></div>
megelőzve a két Force
Indiát, akiket a csapattársa, Raikkönen követett. A nyolcadik helyen Nico
Hülkenberg zárt a Renault-val. Lance Stroll élete első Forma-1-es pontjait
szerezte meg a kilencedik helyen. A top 10-et Romain Grosjean zárta.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Tizenegykor lett vége a futamnak, úgy döntöttem, elmegyek
aludni, hogy holnap jól bírjam a napot. Ez meg is történt, elmosogattam, fogat
mostam és befeküdtem a párnák közé. Lehunytam a szemem, és azon gondolkodtam,
hogy holnap megint álmosolyt kell magamra erőszakolnom, és erőltetetten kell
bájolognom az elnök előtt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mondjuk,
ennyit megért az, ha cserébe támogat.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Már majdnem elaludtam, mikor a telefonom maximális
hangerővel szólalt meg az éjjeliszekrényen. </div>
<div class="MsoNormal">
- A francért nem némítottam le! - morgolódtam magamban.
Ötletem sem volt, ki kereshet ilyenkor. Éjfél körül járt már az idő. Meg sem
néztem a hívót, csak felvettem. Morcos hangon kérdeztem bele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia Elena! - köszönt bele egy nagyon ismerős hang.</div>
<div class="MsoNormal">
- Daniel? - kérdeztem, miközben ásítottam egyet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Szóval az van, hogy… jaj, bocsi, elfelejtettem az
időeltolódást. Gondolom felkeltettelek, akkor majd máskor, nem fontos -
nevetett fel kínosan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Már úgy is mindegy, mondjad - legyintettem, bár ő ezt nem
láthatta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval… mit csinálsz a jövő héten? - Komolyan ez lett volna
az a fontos dolog?</div>
<div class="MsoNormal">
- Semmit, edzésre megyek, esetleg csapattársammal vásárolni
maximum, ennyi. Itthon leszek, miért?</div>
<div class="MsoNormal">
- A barátnőmmel összevesztem, és arra gondoltam, hogy… -
Elhallgatott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy?</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem zavarnék, esetleg… - Nem fejezte be a mondatot.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mondd már!</div>
<div class="MsoNormal">
- Ott lehetnék egy kicsit nálad? Elalszom kanapén is, vagy
foglalok szállodában helyet, rendelek magamnak ételt, csak hagy legyek egy
kicsit ott! Muszáj kikapcsolódnom, és te tudnál segíteni, hiszen lány vagy… </div>
<div class="MsoNormal">
Először megdöbbentem. Komolyan át akar jönni hozzám? Egy kis
ideig hallgattam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Itt vagy? - kérdezte aggódva - Ha zavarok, csak mondd, nem
erőltetem rád ezt az egészet, csak gondoltam… - mentegetőzött.</div>
<div class="MsoNormal">
- Daniel, a szüleimmel élek. Mondjuk, apa értelemszerűen
Angliában lakik, nem fog hazajönni, anyukám pedig franc tudja, mikor, nem
láttam már egy ideje - sóhajtottam fel, majd folytattam - valószínűleg nem is
lesz itthon, szóval jöhetsz. Viszont vendégszobánk nincs, ha itt akarsz lenni,
be kell érned a kanapéval - nevettem. - Tudok főzni, majd több személyre
csinálok, csak azt ne felejtsd el, hogy holnap ünnep van, tömeg a városban,
arra kötelező kimennem, délután fogok hazaérni. Meddig maradnál? A péntek
kivételével minden nap körülbelül háromig edzésen vagyok, vagy négyig.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csütörtök reggelig maradok, délutánra már a gyárban kell
lennem. Nem baj, ha edzésre mész, addig elfoglalom magam, körbenézek a
városban, vagy ilyesmi. Sosem jártam még Moszkvában. Biztos nem zavarok?</div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam, hogy nem, esténként amúgy sem szoktam semmit
csinálni, csak pihenni. Ha nincs otthon kaja, akkor néha elmegyek bevásárolni,
csak ennyi. Gyere nyugodtan.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Akkor holnap délután érkezem! Mondasz egy címet? </div>
<div class="MsoNormal">
- Persze - válaszoltam, és bediktáltam az orosz utca nevét.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod mit, inkább írd le üzenetben - nevetett. Sejtettem,
hogy semmit sem értett belőle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Oké, akkor várlak, szia! - köszöntem el.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még egyszer köszönöm, szia! - rakta le a telefont. Gyorsan
bepötyögtem a címet és elküldtem. </div>
<div class="MsoNormal">
Így, késő este is meglepett. Nem gondoltam volna, hogy nálam
akar tölteni pár napot. Nem értettem, miért ide jött, ha van még rajtam kívül
rengeteg ismerőse, de mindegy is. Nem tudtam tovább gondolkodni ezen, mert
egyre nehezebb lett a szemhéjam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még bele
sem gondoltam igazán, hogy Daniel Ricciardo nálam fog lakni négy napig.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-9608103045844897392017-06-14T06:30:00.004-07:002017-12-04T13:57:02.516-08:0035<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. június 10.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az elmúlt egy hónapban csak és kizárólag az edzéssel
foglalkoztam. Nehezen, de helyrehoztam az egyszeri kilengésemet. Igen, egy
fáradtság is rengeteget számít. Ez az orosz válogatott. Nem engedhettük meg
magunknak ezeket, főleg én, tőlem senki sem várt ilyet. Többet edzettem, mint a
többiek. Teljes mértékben a VB-re készültünk, ezerrel nyomtuk a szólómat is. Svetlanának
még mindig keresik a megfelelő duótársat, az az ügy teljes mértékben homály. Az
elmúlt hetekben így nézett ki egy napom: felkeltem, egy turmixot ittam
reggelire, elmentem edzésre, hazajöttem, spiccet törtem, ettem és elmentem
aludni. Tatyana meg is jegyezte, hogy lefogytam. Apropó, Tatyana. Végül
magamban tartottam ezt az egészet, nem szerzett tudomást róla senki. Párszor
elővettem még a könyvet. Erőt adott Alle kitartása, hogy mindenben meglátta a
jót, összetartotta a csapatot. A példaképemmé nőtte ki magát, hiába volt
fiatalabb. Kétszeres erőbedobással csináltam meg a gyakorlatokat, még akkor is,
ha rám kellett várni, és már mindenki kész volt. Otthon is edzettem,
rendszeresen jártam futni az edzésmentes időszakban, a spicctörés pedig már nap
rutinná nőtte ki magát.</div>
<div class="MsoNormal">
Mellesleg, a csapatban teljes volt a kavarodás egy ideig.
Natalia visszavonulásával megüresedett egy hely, ahova nem lehetett csak úgy
berakni az egyik tartalékot, egy ötszörös olimpiai bajnokot nem lehet csak úgy
pótolni. Ezért át kellett variálni mindent, az összes helyet. Én például
továbbra is tag maradtam szerencsére. Natalie is megbékélt velem, Tatyana
szívatásait pedig megszoktam. Helyet cseréltem Mariával, ő ment Aleksandra
helyére. Gelenát állították be Svetlana helyére, aki megkapta a visszavonult
Natalia helyét, meg még sorolhattam volna. A lényeg, hogy így én lettem az
elsődleges ugróember, és úgy tűnt, - nagy örömömre - végre megszilárdult az
ottlétem a keretben. Persze tudtam, hogy egy hiba, még egy fáradtság, és
azonnal kiraknak. Alla is benne maradt a csapatban, kapott egy utolsó esélyt,
de még így is pikkelnek rá. </div>
<div class="MsoNormal">
Daniellel néha beszéltem, életjelet adtam magamról. Jól
esett egy fárasztó nap után a beszámolóját hallgatni a futamról, vagy csak
simán egy családdal töltött napról. A monacói nagydíjat nem is követtem, csak
nagyvonalakban kértem élménybeszámolót az ausztráltól. Cserébe én is meséltem
pár itthoni dolgot, de nem volt annyira érdekes. Természetesen nem nézte jó
szemmel, hogy a végletekig hajtom magam, óvásra intett, mondván, tönkreteszem
magam. Fogok pihenni, majd a másfél hónap múlva megrendezett világbajnokság
után, addig nincs megállás. Nem magyaráztam el neki részletesen, mekkora dolog
az, hogy tizennyolc évesen már a keretben vagyok. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mint Max tizenhét évesen a Forma-1-ben, körülbelül. </i></div>
<div class="MsoNormal">
Elengedtek a reggeli edzésről, ugyanis ma fotózásra kellett
mennem. Csak az volt benne az egyetlen jó, hogy kisminkeltek és felöltöztettek
szép ruhába. A téma a virág lesz, mivel a Flowers Project Moscownak álltam
modellt. Tízre mentem a helyszínre, a sminkesek egyből elkaptak, és lekentek
egy kiló vakolattal. Miután tökéletessé varázsolták a bőröm, a hajtövemhez
virágokat raktak. A hajamat lágy, egyenletes hullámokba sütötték. Egy
aranyszínű, zsákszerű ruhát adtak rám. A lábamra apró fehér virágfejeket
ragasztottak. A fehér vásznon egy részre leraktak szénákat, arra kellett ülnöm.
A kezembe adtak egy csokrot. Szerencsére nem kellett a kamera felé néznem, csak
oldalról fotóztak, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ8khqBg2XuGCjgKLXPJ_1IrVEAN29Hpzj6g3m2mFBq6dEidXLwcGaMOVNp5V9CZtjZ4S4ElbbLBzbfX6pXC6Jf00ZI8UahQA6F31tkP657kmhQgXfXO_Xmf7mryG4qOb1Wd42q9YUKfs/s1600/38.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="591" data-original-width="589" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ8khqBg2XuGCjgKLXPJ_1IrVEAN29Hpzj6g3m2mFBq6dEidXLwcGaMOVNp5V9CZtjZ4S4ElbbLBzbfX6pXC6Jf00ZI8UahQA6F31tkP657kmhQgXfXO_Xmf7mryG4qOb1Wd42q9YUKfs/s200/38.jpg" width="198" /></a></div>
ahonnan még valamennyire jól is nézek ki. Mellesleg, azért
csak én mentem a fotózásra, mert eddig Natalia volt az arca a cégnek, csak ő
ugye visszavonult, ezért elküldtek engem. Igazából nem is bántam, hiszen
szponzor, csak annyi a dolgom, hogy félévente beöltözök és lefotóznak. <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Körülbelül az egész procedúra négy órát vett igénybe,
kettőkor már szabad voltam, mint a madár. Gondoltam, hogy elküldöm Danielnek a
képeket, hogy véleményezze, melyik lett a legjobb, de aztán eszembe jutott,
hogy valószínűleg nem ér rá. Hiszen ezen a hétvégén rendezték a kanadai nagydíjat.
A hülye időeltolódás miatt tíz percen át számolgattam, hogy ott mégis hol jár
az óra. Moszkvához képest hét órával korább tartanak, vagyis még csak most
fognak felébredni. Végül elvetettem az ötletet, nem akartam, hogy miattam
fáradt legyen a szabadedzésen. Örömmel nyugtáztam magamban, hogy este lesz mit
néznem. Holnap és hétfőn sincs edzés, bátran fent maradhatok egy kicsivel
tovább. Ugyanis hétfőn lesz a Függetlenség Napja, ami miatt zárva lesz minden a
fővárosban. A holnapot pedig megadták pihenőnapnak. Vladával megbeszéltük, hogy
együtt fogunk menni a rendezvények sokaságára. Amúgy is kötelező kimenni,
legalább egy </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Z8y1McB4y0GPjLScxpEIUyJ4ssoqELxU0mpREXqlC7aCPAoEfIwacMjMHz6Mk7wjokaQUHxLt9Gasj7mqkOZE-JUtBOfpCOUV_IBXElE4PBtGEnC9FA7AhRtU6t4-Ckd9t_BCUIhrmc/s1600/38-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="595" data-original-width="473" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Z8y1McB4y0GPjLScxpEIUyJ4ssoqELxU0mpREXqlC7aCPAoEfIwacMjMHz6Mk7wjokaQUHxLt9Gasj7mqkOZE-JUtBOfpCOUV_IBXElE4PBtGEnC9FA7AhRtU6t4-Ckd9t_BCUIhrmc/s200/38-2.jpg" width="158" /></a></div>
kézfogásra az elnökkel. Tavaly még egy szelfit is lőttem Putyinnal.
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Az unalmas óráimban elkezdtem tervezgetni a szezont.
Nyilvánvaló, hogy a VB-ig nem tudok sehova sem menni. Maximum a magyar
nagydíjra, ami pont egy időben lesz. Nézegettem a FINA naptárat, de nem írt
utána más versenyt. A világbajnokságon végig ott leszünk, hiszen Tatyana is
szervezi az egészet. Ott valószínűleg addig levezető edzések, majd megyünk
haza. Augusztusban végig nyomatjuk az edzőtábort, négy hétig. Ha jól számoltam,
idén pont lesz még pár nap, azt biztos elengedik. Szeptember és október egy
nagy homály, valószínűleg mindenhol csak bemutatózni fogunk. Novemberben már
mehetünk akárhova, folyamatosan szoktak táborokat szervezni, ugyanúgy
decemberben is. Az ünnepeket természetesen otthon tölti mindenki, és január
közepéig szünet. Összefoglalva, augusztus után már jóval szabadabbak vagyunk,
ott még lehet esélyem utazgatni. Mellesleg, rájöttem, hogy imádok repülni.
Szerettem volna megismerni a többi országot, eddig nem nagyon volt rá
lehetőségem.</div>
<div class="MsoNormal">
Beesteledett. Örültem az edzésmentes holnapnak. Ahogy néztem
a száguldó autókat, bevillant egy név. Muszáj volt elgondolkodnom ezen az
egészen, hiszen eddig a pillanatig csak eltemettem magamban, de ott motoszkált
a fejemben.</div>
<div class="MsoNormal">
Lewis. Ha beszélni akart volna velem, már rég megkeresett
volna. Mivel telefonszámot nem cseréltünk, és tudta, hogy Danivel mindig
kommunikálok, rajta keresztül. Nem hittem el, hogy csak úgy felszívódott. Talán
csak nem akarta, hogy futam előtt megzavarja valaki - futott át az agyamon. De
akkor a verseny után megkeresett volna, vagy üzenhetett az ausztrállal. Pro és
kontra listát csináltam a fejemben, de mindig oda lyukadtam ki, hogy lett volna
lehetőségünk beszélni. Lehet, nekem kellett volna odamennem még egyszer. A
véget nem érő lista. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi lett volna, ha…</i></div>
<div class="MsoNormal">
Késő este még nagyban a laptopomon pötyögtem. Úgy éreztem,
ideje bepótolni a kihagyott heteket, amikor rá se néztem semmilyen oldalra.
Újra olvastam Cosmopolitant, Forma-1-es hírportálokat, megnéztem a
történeteket. Örültem, hogy végre lazíthatok pár napot. A legjobb mégis az
lenne, hogyha elmehetnék egy futamra. Annyira megszerettem azt a világot, a
luxust, az autókat. Szerencsésnek mondhattam magam, hogy belekerültem.
Felmentem az egyik weboldalra, és megnéztem a naptárat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Kanadai Nagydíj</b> -
2017. június 11. </div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Azerbajdzsáni Nagydíj</b>
- 2017. június 25.</div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Osztrák Nagydíj</b> -
2017. július 9.</div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Brit Nagydíj</b> -
2017. július 16.</div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Magyar Nagydíj</b> -
2017. július 30.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az volt a baj, hogy ezek közül csak a Magyar nagydíjra látok
reális esélyt, hogy kimegyek. Azerbajdzsán és Ausztria repülővel három óra, az
Egyesült Királyságba pedig öt. Valahogy meg akartam oldani, hogy eljussak
valamelyik futamra, de biztosra kellett volna mennem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem engedhettem meg magamnak még egy ilyen fáradtságot, pláne, hogy
egyre közelebb kerültünk a versenyhez. </i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-33357214702301434242017-06-10T06:52:00.002-07:002017-12-04T13:57:09.404-08:0034<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. május 16.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div class="MsoNormal">
Egy kiadós edzés után végre újra elterülhettem a kényelmes
bőrkanapén. Alla, miután meglátták a központban, azonnal félrehúzták. Legalább
húsz percig volt távol, de néha áthallatszott a vasajtón Tatyana és Natalie
üvöltése. Az előbbi teljesen ráállt a lány szívatására, egész nap ezt csinálta.
Nem sajnáltam, hisz megérdemelte, azok után, hogy elment bulizni, ráadásul még
engem is elrángatott magával. Nem akarom ráhárítani a felelősséget,
természetesen akkor még én is benne voltam, hiszen jó ötletnek tűnt, annak
állította be. Alla teljesen összetört, nem bírta a nyomást. Legszívesebben jól
megmondtam volna neki, hogy én majdnem minden edzésen ezt éltem át, az ő baja,
hogy kihúzta a gyufát. Mellesleg, eddig tartott a nagy barátságunk, az
öltözőben félrehúzott, és elég sértő dolgokat mondott rólam. Egyáltalán nem
különb, mint Aleksandra. Erősnek akartam látszani, de a végén odáig jutottunk,
hogy én voltam a ribanc, véletlenül se ő, aki két pasival kavart egyszerre.
Mivel ő a nagyobb, volt bennem annyi tisztelet, hogy nem szájalta vissza, hanem
némán tűrtem a szitkozódását. Szívesen megmondtam volna a magamét, de a saját
érdekemet kellett néznem, nem akartam bárkivel is összekapni a csapatból. Tudtam,
hogyha tovább folytatja ezt az életmódot, simán kiteszik a keretből, akkor
pedig én fogok mosolyogni. </div>
<div class="MsoNormal">
Vlada tegnap itt aludt nálam, főztünk zöldségekkel gazdag
vacsorát, és beszélgettünk mindenféléről. Bármennyire is jó barátnőm, a
csapatról akkor sem akartam beszélni, sem erről az egész Danieles és Lewisos
dologról. Ráért majd a maga idejében, nem akartam semmit sem elsietni, mint
Allánál tettem, hogy egyből beavattam mindenbe. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egyszer nyíltam meg, és ez lett a vége.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
Kedd este hat óra volt, vagyis idejének éreztem vacsorázni.
Vladát hazaküldtem, mondván, legyen egy kicsit a családjával is, ha már vele
törődnek. Így lehetőségem nyílt elővenni az áhított könyvet. Egy serpenyőnyi
párolt zöldség után felmentem a szobámba, és előkotortam a bőrönd mélyéről a
rózsaszín-szürke borítójú könyvet.</div>
<div class="MsoNormal">
Az első oldalon csak a szokásos, szerződi jogok, meg minden
egyéb. Tovább lapoztam. A szívem a torkomban dobogott, magam sem tudtam, miért.
A kezem remegett. Végre többet tudhatok meg róla! Erre vártam, már mióta.
Egyszerűen annyira érdekelt a múltja, úgy éreztem, nekem szól, pedig tudtam,
hogy az utóbbi gondolat fatális hülyeség.</div>
<div class="MsoNormal">
A második oldalon is alig van valami. A lap közepén Alle jellegzetes
mondata, amivel benne maradt a köztudatban.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>Egy mozdulatban újra megtalálsz.<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lejjebb tévedt a szemem, és a lány neve és dátuma volt
feltüntetve.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alle Danchenko </i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">1982. december 16. - 1999. január 18.</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A döbbenettől tágra nyílt a szemem. Átfutottam újra és újra
a dátumot, de még mindig nem hittem el. Nem létezett, hogy pont azon a napon
történt. Minden bizonnyal ezért nem hangoztatták, nem akarták, hogy bármit is
foglalkozzak vele. Tatyana valószínűleg nem szerette volna feltépni a régi
sebeket. Hihetetlen, teljesen lesokkoltam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem
tudtam felfogni, hogy pont Alle halála napján születtem. </i></div>
<div class="MsoNormal">
A harmadik oldalon cím és leírás kapott helyet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Egy öngyilkosság előzményei</b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A napló</b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-size: 10.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-size: 11.0pt;"></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,A naplót ketten vezették, Alle és a barátnője. A normál betűvel írt
részek Alle írási, a dőlt betűsek pedig a barátnőé, </i><b><span style="mso-bidi-font-style: normal;">M</span></b><i style="mso-bidi-font-style: normal;">-é.</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A naplót Alle szobájában találtuk meg, barátnője (</i><b><span style="mso-bidi-font-style: normal;">M</span></b><i style="mso-bidi-font-style: normal;">) írt bele utoljára.
A tragédia másnapján a naplót lemásoltam, és odaadtam </i><b><span style="mso-bidi-font-style: normal;">M</span></b><i style="mso-bidi-font-style: normal;">-éknek, legyen annál,
aki Alléval felváltva írta. Talán megőrzi…</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vannak benne jó és rossz dolgok is. Hiszen ez az élet."</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Volt egy kép a külső borítóról, ami a könyvön is látható.
Továbblapoztam. A napló első oldalán csak idézeteket gyűjtöttek, vagy találtak
ki. Nem éppen a legvidámabbak. A második és harmadik oldalon csak <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">M</b> írásai olvashatók. Feltűnt, hogy az
összes névnek csak a kezdőbetűje van ott. Gondoltam, a jogok miatt. Érdekesnek
találtam az akkori életet, teljesen beleéltem magam. Mindent lerövidítettek, de
látszott, hogy mennyire szoros a kapcsolata a két lánynak. Irigyeltem őket. A
negyedik oldal végén kicsit elsápadtam. Csak úgy szívtam az információkat.
Megtudtam pár dolgot a régi Tatyanáról is. Elmosolyodtam azon a részen, mikor
leírta, hogy mennyire várta a rövidprogramot. Arra következtettem, hogy
novemberben írta ezeket. A szöveg mellett kis rajzokat is felfedeztem, gondolom
ezek a naplóból lettek kimásolva. A lap alján látszik Alle írásából, hogy már
ekkor nem volt minden rendben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,De most komolyan! Én nem bánnám, ha véletlen meghalnék. Persze,
öngyilkosságról szó sincs, csak nem bánnám, ha mindennek vége lenne, vagy
újrakezdhetném az életem. Annyira jó lenne! Sokkal jobban csinálnék mindent. Én
is beleszületnék egy <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">S</b>-féle
családba, és kész! Boldogan élek, míg meg nem halok, vagy ilyesmi…"</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ötödik oldalon a rosszkedvem csak fokozódott. Leírta,
hogy mennyire jó volt minden régen, és bár visszamehetne. Arra következtettem,
hogy valami fiú is bekavart. A szülei sokat veszekedtek. A hatodik és hetedik
oldalon a barátnője írt. A lány meglehetősen lazán kezelte az életet, ez meg is
látszott a millió hangulatjelen és az írásán. Legszívesebben megkeresném, és
kifaggatnám mindenről, amit tud Alléról. Szívesen megismertem volna. Allének is
hasonló családja volt, mint nekem, annyi különbséggel, hogy az írása alapján
Tatyana és a férje rengeteget veszekedett, ő pedig ettől nagyon rosszul érezte
magát. A tízedik oldalon teljesen kirajzolódott ez a pasi ügy. Reménytelen
szerelem, mi más. Szíven ütött, mikor elolvastam ezeket a sorokat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Tudod, hogy miről szoktam ábrándozni? Arról, hogy egyszer biztosan minden
jó lesz. Annyira szeretném! Mármint azt, hogy ne legyen ennyi bajom. Csak az a
gáz, hogy én az a fajta ember vagyok, aki saját maga ellensége. Nagyon sok
mindenben rosszul döntök, a saját káromra. Ezért ma is sírtam, meg még a
szokásos dolgok miatt is. Komolyan, csak az segített, hogy egész este a
fülemben bömbölt a zene. Szerencse, hogy anyu nem vette észre, tuti rám szólt volna,
hogy este edzés, és legyek kipihent!"</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A tizenötödik oldalon már világos volt minden. Alle
depressziós lett, sajnos a barátnőjénél sem volt sokkal fényesebb a helyzet,
ezért nem tudta megnyugtatni. Mégsem tett semmilyen öngyilkosságra való
utalást. Csalódtak mindketten, és ha jól értelmeztem, az edzésen is volt egy
kis zűr a csapatban. Igazából Alle tartotta össze a csapatot. Megpróbált minden
problémát megoldani, békét teremteni, a legtöbb dolgot magára vállalta. Talán
ez volt az egyik gond, hogy magát hibáztatta. </div>
<div class="MsoNormal">
Nem értette meg az embereket. A világ kegyetlen volt vele. A
tizenhetedik oldal kétségbeesett írása megrázott. Sajnos teljesen igaznak
bizonyult. Ilyen világban élünk, ahol az emberek előre ítélkeznek a másikról.
És ebből Allénak is kijutott bőven.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Igen, engem már egy üzenet is boldoggá tud tenni. Tudod, miért van?
Mert ki vagyok éhezve a szeretetre, meg arra, hogy valaki gondoljon rám, és
törődjön velem. Annyira rossz, hogy én itthon sem kapok semmi olyat, ami arra
utalna, hogy szeretnek!</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szeretetre vágyom! Itthon ehelyett csak üvöltözést kapok sajnos."</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha Tatyana időben kimutatja az érzéseit, akkor nem történt
volna ez. Svetlana mondta, mikor szóba került, hogy Tatyana egy héten négyszer-ötször
gyertyát gyújt Alle sírjánál. Sajnos ő ilyen, nem mutatta ki, pedig biztos
vagyok benne, hogy nagyon szerette a lányát. </div>
<div class="MsoNormal">
A huszonhetedik oldalon már nőtt a gombóc a torkomban. Már
január elején jártunk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megpróbálta.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,De itt vagyok, és nem haltam meg! Nem vágtam el az ereimet. Mást
csináltam… és azt hiszem, ha tudom, hogy mi mennyi… akkor már nem írom le ezt
neked. Hát, túl vagyok egy jókora gyomormosáson és két hét kórházi kezelésen."</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Összefacsarodott a szívem, mikor utána leírta a jövőbeli
terveit, hogy mi akar lenni. Színész, grafikus, lakberendező… csak sajnos egyik
sem valósulhatott meg. Egy oldallal később már tudtam, hogy közel jártunk ahhoz
a bizonyos dátumhoz. Még egyszer megpróbálta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Úgy egy héttel ezelőtt minden összejött, és nagyon rossz volt! Nem
volt otthon senki, és tudtam, hogy nem is fognak hazajönni, csak órák múlva, és
hát én… elővettem az összes gyógyszert, ami otthon volt, azt hiszem, úgy
ötfélét. Mindegyikből bevettem vagy kettő-hármat, nem féltem, nagyon elszánt voltam.
Én annyiban különbözök <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">G</b>-től, hogy meg
is csináltam, amit elkezdtem. Bevettem az összeset, és még ittam is rá… nem
keveset. Rá egy öt percre nagyon rosszul lettem. Elkezdett rázni a hideg és
rettenetesen szédültem. Elájulhattam, mert a földön ébredtem. Nem bírtam
felállni. Éreztem, hogy hánynom kell, ezért feltápászkodtam és berohantam a
WC-be. Aztán megint összeestem. Megint felébredtem, és elmentem lefeküdni.
Nagyon rosszakat álmodtam.</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én olyan szarul, mint akkor, még sosem voltam. Azt hittem, hogy VÉGRE
meghalok. De anyuék hangjára felébredtem, azt kérdezgették, hogy mi történt,
rosszul vagyok-e. Bekamuztam, hogy csak hánytam, biztos gyomorrontás. Nagyon
mérges voltam, hogy még élek! Ha belegondolok… meg is halhattam volna, ha nem
tizenhármat szedek be, hanem húszat! De akkor ez nem jutott eszembe. Akkor
semmi sem… csak egy célom volt: meg kell halnom!</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Két-három napig nagyon rosszul voltam, de már korántsem annyira, mint
abban az órákban. Nem gondolkodtam, hogy mit vagy kit hagyok itt. Ilyenkor az
ember csak magával foglalkozik. Pedig én nem vagyok önző, azt hiszem. Na, de az
a baj… hogy tegnap megint próbálkoztam… de most nem mertem. Alig vettem be
párat, mert nem mertem még egyszer azt átélni, amit akkor. (…)</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A tegnapi adag csak arra volt elég, hogy összerogyjak és kialudjam
magam. Ne félj, én nem fogom magam szurkálni vagy felakasztani, mert én azt nem
bírnám… már nem!"</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Te jó ég. Biztos sokat lehetett otthon egyedül, ha ezt nem
vették észre. Amit viszont utána a barátnője írt erre, nem bírtam tovább,
lecsordultak az első könnycseppek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,(…) Áh, figyelj, nem
téged hibáztatlak, hanem az embereket, akik ezt tették veled. Járkálsz
körülöttük, mégsem tudod egyiket sem megkülönböztetni a másiktól. Érted, amit
mondok? </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindegyik a saját
életét éli és nem érdekli őket, hogy a miénket eltapossák, senkit sem. Így hát,
amikor én meg akartam halni, legelőször újra értékeltem az embereket. Érnek
neked annyit, hogy itt hagyd ezt a kibaszott világot? Ha te nem érdekled őket,
akkor téged miért érdekelnek? Ebből látszik, hogy nem vagy önző, mert mindig
másra gondolsz. Mindig a másiknak a jobbat, szebbet. (…)</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eszembe jutott egy
név: <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alle Danchenko</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eszembe jutott még egy
név: <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Z</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eszembe jutott még egy
név: <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">S</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eszembe jutott még egy
név: <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Tatyana Danchenko </b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eszembe jutott még egy
név: <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A</b></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">(…) Képzeld el azt,
hogy egy metróaluljáróban ülsz azokon a barna székeken. Amik nem is barnák,
mert színtelenek. Szürkék. Vagy nem is, hanem olyan seszínűek. És jönnek az
emberek. Némelyiket ismered is, leülnek, beszélgetnek veled, még talán
viccelődtök is, de egyszerűen burok van körülötted, ami elzárja a színeket.
Elzárja, mint a karantén a baktériumokat (de képzeld közben). Aztán az említett
személyek egyesével belépnek a látókörödbe. Egy-egy színt fedezel fel bennük,
és aki iránt a legtöbb érzelmet táplálod, az a legszínesebb… a ruhája, haja,
akármi. És én, ha jobban megfigyelem őket, ritmust is észlelek bennük. Akit a
legjobban szeretek, az mindig a hangulatommal megfelelő ritmust vesz fel.
Érted? Harmóniát fedezek fel magamban mikor veled beszélgetek, megnyugszom.
Érzem rajtad, hogy én milyen passzban vagyok. Én ezekért a beszélgetésekért
élek. Ezekért a színekért és ritmusokért. A harmóniáért. Mert tudom, hogy azért
csak pár emberben érzem, mert elég barátkozó típus vagyok, de ezzel próbálom
tükrözni, hogy én igazából kurvára zárkózott lennék! </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Talán azért is benned
érzem azt, amit, mert kiskorunktól kezdve együtt nőttünk fel, együtt nevettünk,
sírtunk, szenvedtünk. Nagyon sokszor éreztük ugyan azt, mert vagy rá voltunk
kényszerülve, vagy együtt játszottunk. Együtt voltunk. És ez az érzés <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Z</b>-ben is megmaradt, hidd el nekem. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ugyanúgy tudod te is,
ha valami bajom van, akár legyünk nagyon messze egymástól, ugyanúgy én is
sokszor felébredek este, és érzem, hogy te még mindig nem alszol. És tudom,
hogy te is érzed ezt! Tudom. Ha nem is fogalmazódott meg benned, de tudom. És
azt is, hogy <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Z</b> is mindig érzi
ezeket. Nem egyszer van az, hogy felhív, és megkérdezi:</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Figyelj <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">M</b>, Alléval minden ok? Múltkor eszembe
jutott, és az az érzés fogott el…</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">És akkor jön az én
mesém, hogy nem, <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Z</b>, Alle baromira ki
van borulva, de nem tudom, miért, csak érzem. Nem kamu, esküszöm!</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én ezt nem meséltem el
neki, mert ő nem olyan. Mindent könnyebben elvisel, nem olyan érzékeny. Neked
viszont, most elmondtam, hogy miért élek. Kik miatt és milyen dolgok miatt.
Nevethetsz, mosolyoghatsz rajta, bár tudom, hogy nem fogsz. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azért mondtam ezt el,
mert éreztem, hogy szükséged van rá. Talán segít, talán nem.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem szeretnélek
elveszíteni, mert akkor az a burok örökre rám zárulna… örökre.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Viszont tőled ismét
barnák azok az aluljárós székek.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Érted Alle, amit
beszélek?!</i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-style: normal;"><b>M</b></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">."</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Harmincöt oldalas a napló, de a harminckettedik után már
csak <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">M</b> írt bele. Alle azt írta, még
kitart egy darabig. Már világos volt, amit a barátnője írt, az betalált. Tatyana
biztos észrevette, hogy gond volt, csak nem akarta elhinni. Nem akartam
elhinni, hogy hogy lehet az ő boldog és vidám lánya depressziós. Inkább úgy
tett, mintha észre sem vette volna, pedig ezzel csak rontott a helyzeten. </div>
<div class="MsoNormal">
Nem akartam hibáztatni senkit, tudtam, hogy utólag könnyű
okosnak lenni. Már elhasználtam egy halom papírzsebkendőt. A következő oldalon
egy képet pillantottam meg a temetésről és a napló sorsáról. A füzetet rárakták
a sírra, és azzal együtt eltemették. Kitört belőlem a zokogás. A megannyi
feketébe öltözött ember a kiásott lyuk körül mélységesen lehangolt. Mikor
belegondoltam, hogy Alle nincs többé, újra rázkódni kezdett a vállam. Pár
percet vártam, hogy lenyugodjak, és inkább továbblapoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A körülmények</b></div>
<div class="MsoNormal">
- szerepelt a lap közepén. A következő oldalon egy <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">M</b> által írt levél volt Allénak. Egy
évvel a halála előtt. Egy szemszög volt, hogy ők hogyan látták a világot. A
szerző leírta, hogy rongyosra olvasva, körülbelül egy évig hordta a táskájában
összehajtva.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A család</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,A novellába Alle belesűrítette néhány maradandó sérelmét
családtagjaival szemben. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Pár éve azonban megváltoztak a körülmények. Úgy tűnt, megnyugodott,
lehiggadt mindenki. Nyoma sem volt a régi, viharos helyzetnek.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">De ez nem nyugalom volt. Hanem közöny, érdektelenség.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Allét az, hogy a szülei néha napokig nem beszéltek egymással, jobban
megviselte, mint akár a tettlegesség. Amíg a veszekedések napirenden voltak,
érezhette mindenki, hogy valami még működik. Voltak érzelmek. Többnyire
negatívak, de voltak.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Aztán csend lett. Mindenki bevonult a szobájába. El voltunk távolodva
egymástól, és ez Allénak nagyon nem tetszett."</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A szerelem</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Alle szeretett egy fiút. Előttünk csak a barátjaként emlegette. Sőt,
nem is emlegette, mi kérdeztünk rá néha. Aztán volt egy szilveszter, amit Alle
otthon töltött.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Barátja egy bulin volt, ahol összejött egy lánnyal, Alle egyik
csapattársával. Alle ezt tudomásul vette, hihetetlen fegyelmezettséggel. A
naplóban olvasható, ahogyan róluk ír.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azt mutatta, hogy milyen jó, hogy összejöttek, milyen szép pár… stb. De
belül nagyon szenvedett. Még mindig szerette a fiút. Nemsokára a pár szakított.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A fiú újból Allét szerette volna. A másik lány a szakítás miatt
öngyilkosságot kísérelt meg, fel akarta vágni az ereit. Olvasható ez is a
naplóban.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Allénak ez sok volt, ráadásul a lány nem állt szóba vele. A fiú pedig
csak hajtott és hajtott.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ő pedig két mély érzés között őrlődött. Nagyon sajnálta a lányt, de
szerette a fiút. Ettől kezdve magába zárta az érzelmeit, de még azt megmondta a
fiúnak, hogy vége. Az utolsó üzenetet is neki küldte."</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A versenysport</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,A sportág a szinkronúszás. Alle öt éves kora óta csinálta. Saját maga
választotta, és már akkor következetes volt. Két év úszásoktatás után kezdhette
el.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Anyukája nagyon sokat ült a medence partján. Olyan sokat, hogy lassan
elleste minden csínját-bínját. Azután edző lett. Bekerültek a válogatottba is,
ahol már együtt dolgoztak. Rengeteg edzés, táborok, versenyek. Nagyon sokat
voltak együtt, mint edző és tanítvány. Mint anya és gyermek már nem is nagyon
beszélgettek. Csak a sport. Kívülről úgy tűnt, kielégítő a kapcsolatuk, de ez
nem így volt. Mindkettőjüknek hiányzott a másik. Nem mint sportember, hanem
mint a legközvetlenebb hozzátartozó."</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A szoba</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Alle szobája az egész lakás legnyugodtabb helysége. Nem csak
hangulatában árasztja ezt, de még a hőmérséklet is egy-két fokkal melegebb
mindig, mint a lakás többi részében. Különös, de nem a fekvése miatt (keleti),
és nem azért, mert jobb a fűtés. Nyitott ablaknál sem hűl ki olyan hamar, mint
a többi szoba.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem tartozott mindig a lakáshoz. Mikor a mellettünk lévő lakás
megüresedett, kértük a csatoláshoz az engedélyt, és megkaptuk. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy bácsi lakott előtte benne, akinek a felesége nem természetes
halállal halt meg. Elvágta a saját nyaki ütőerét, és elvérzett.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Előttük ennek az asszonynak a szülei éltek a szobában, amíg egyszerre
meg nem haltak. Megkéselték egymást.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alle volt a sorban a negyedik, aki nem természetes halállal halt meg,
és ebben a szobában lakott. Sajnos utólag tudtuk meg a szoba szörnyű
titkait."</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A műtét</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Alle január első hetében kórházba került. Kézműtéten esett á, egy
cisztát távolítottak el a jobb csuklójából.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ő maga választhatott, hogy érzéstelenítéssel vagy altatásban végezzék
el a beavatkozást. Az altatás mellett döntött.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Gyakran megkérdezte, hogy milyen lehet az az állapot. Ő maga válaszolt
is rá, szerinte olyan, mintha meghalna.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Többször is erre terelte a beszélgetéseket, nagyon érdekelte. Jobban,
mint az, hogy milyen lesz a műtét, hány hétig tart a gyógyulás, mik az
esetleges veszélyek stb. El is játszotta egyszer a halált."</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A heg</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Volt egy hátborzongató játéka Allénak. Becsapott vele.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Többször segítségért kiabált és fogta a kezét vagy az ujját, egyszer
még a lábát is, amit piros színnel befestett. Ilyenkor megijedtünk: Jaj, mi
történt veled? Mutasd! - és ekkor vettük észre, hogy nem vér, ami vörösödik,
hanem csak festék. Nagyon élethűen tudta előadni, még a fájdalom is kiült az
arcára. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A halála előtti napon is kirontott a szobájából a csuklóját
szorongatva, jajveszékelve. Édesanyja főzés közben nézett oda, de már edzett
volt. Megkérdezte: mikor hagyod már abba? - és folytatta a főzést.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Másnap este, mikor a kihűlt, élettelen testét magunkhoz szorítottuk, még
ott volt a csuklóján a csík. Egy hosszú heg.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alvadt vér."</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">A hurok</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Az esettel foglalkozó rendőrszakos állítása szerint Alle egy egészen
speciális és biztos módszert választott. Tutira ment.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A lényege ennek az, hogy nem fulladással jár, hanem a nyaki verőereket
szorítja el, ami ájulást okoz. Esélye sincs a menekülésre, ellentétben azzal,
aki nem kap levegőt, és talán feléled benne a természetes életösztön. Ő nem
adott magának erre lehetőséget.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tudnia kellett ezt, mert nagyon gondosan előkészített magának mindent,
négy vagy öt csomóval rögzítette a kötelet. Sokáig csinálhatta.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Azt nem tudom, honnan tanulhatta. Kitől? Szerintem nagyon sokan
közülünk csak azt ismerjük, amit filmekben, esetleg képeken látunk. Honnan
tudott ő erről?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Honnan tudta azt, hogy
ez egy nem fájdalmas fajtája ennek a halálnak?</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nagyon mélyen belevágott a kötél Alle nyakába. Még egyszer kérdem:
honnan tudott ő erről?"</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csak ledöbbenve ültem a könyv fölött. A könnyeim elfogytak.
Egyszerűen csak mérhetetlen fájdalmat éreztem. Bele sem mertem gondolni, hogy
mit érezhetett akkor Tatyana és az apja, mikor meglátták a kötélen. Nem
vitatkozhattam ezzel, ő tényleg öngyilkos akart lenni. A szobát negatív erők
vették körül. Olvasgattam a mitológiáról, valószínűleg innen is eredhettek a
hajlamai. </div>
<div class="MsoNormal">
Ezeken kívül volt még egy novella, amiben Alle részletezte a
legjobb barátnője halálát. Mindig elfog a rettegés, ha Anastaisára gondolok.
Hallottam még régebben a történetét. Egy késői edzés után ment hazafelé
egyedül, mert Alle pont aznap lett beteg, ezért nem ment, pedig mindig együtt
jártak. A lányt - azt pontosan nem tudom, hogy hol - elkapták, és bevitték az
erdőbe. Megerőszakolták, utána megölték. Ezért jártam hazafelé rettegésben,
mikor még nem volt autóm. Siralmas, de ez Moszkva. Bármikor előfordulhat az
ilyen. Szokott lenni Anastasia emlékére egy rendezvény, általában télen. El sem
tudtam képzelni, mit élhetett át Alle. Egyszerűen túl sok volt neki mindez. A
szoba, az iskola, a barátnője, a fiú, a családja, a sport. </div>
<div class="MsoNormal">
Elolvastam az utolsó napot is az apja szemszögéből. Nem
sírtam, csak mérhetetlen ürességet és fájdalmat éreztem. Fájt, hogy nem
ismerhettem meg ezt a csodálatos lányt, akinek túl sok jutott a rosszból.
Legszívesebben Tatyanánál és a korábbi felnőtteknél kérdezősködnék róla, de
tudtam, hogy nem szabad. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még csak ki se
ejthettem a számon a nevét, azt pedig főleg el kellett titkolnom, hogy
egyáltalán megvan ez a könyv. </i></div>
<div class="MsoNormal">
Csodáltam Tatyanát, hogy ilyen erős maradt még most is. Az
életét a szinkronúszásra áldozta. Ha lányom lenne, és meghalna, akár csak egy
baleset folyamán, nem élném túl, az biztos. </div>
<div class="MsoNormal">
Már kilenc óra volt. Túlságosan felzaklatott ez az egész. Tudtam,
hogy nem fog álom jönni a szememre egyhamar. Ahogy azt is, hogy holnap minden
színészi tehetségemre szükség lesz, hogy Tatyana szemébe tudjak nézni. A
gyógyszeres szekrényhez mentem, és kivettem az altatót. Egy másodpercig
eljátszogattam a gondolattal, mi lenne, ha mindenből bevennék párat. Nem azért,
hogy öngyilkossági kísérletet tegyek. Csak meg akartam tapasztalni, érdekelt,
hogy vajon mit élhetett át Alle. Megráztam a fejem, és száműztem ezeket a
gondolatokat az agyamból. Bekaptam azt az egy szemet, és elvonultam aludni.
Beállítottam öt ébresztőt, hogy biztosan el ne aludjak. Te jó ég, el is
felejtettem, hogy Natalie szívatni fog. Fáradtan felsóhajtottam. Ez az egész
úgy felzaklatott. Látni akartam a saját szememmel. Ha tehettem volna,
természetesen visszahoztam volna Allét. Meg akartam ismerni, azt kívántam, bár
ne akkor születtem volna, pont a tragédia napján, hanem jóval előtte.
Egyszerűen csak az élete érdekelt, magam sem tudtam, miért vonz ennyire. Talán
van valamennyi hasonlóság is köztünk. Teljesen úgy éreztem, mintha én is olyan
lennék, mint ő. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak egy jobb életben.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,Részlet a könyvből</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Semmi, csak úgy, szia! - ezek voltak az utolsó szavai, amiket
hallottam.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fél három körül ért haza, édesanyjával és bátyjával ebédelt. Volt egy
kis vita a gombaleves miatt, nem szerette. </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">A bátyja négy óra után ment el otthonról, édesanyja, aki az edzője is
fél ötkor.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Akkor majd hétre gyere! - mondta neki. Ez volt az utolsó mondata a
lányának.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Alle egyedül maradt 16 óra 30 perckor.</b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Meghalt 18 óra 25 perckor.</b>"</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="color: #e06666;">(A rész megtörtént eseményeken alapul. A történet részben H. Eszter halálát dolgozza fel.) </span></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-9660296792003459512017-06-05T10:45:00.000-07:002017-12-04T13:57:14.534-08:0033<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. május 15.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Oroszország, Moszkva</i></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel semmi extra nem történt, csak egyszerűen
felöltöztünk, és lementünk enni. Beültünk egy kicsit a wellness részlegbe, ha
már holnap úgy is vissza kellett térni a normális életbe. Daniellel mentünk ki
a pályára. Az ausztrálnak mára kutya baja se volt, ugyanúgy poénkodott vezetés
közben is, mint máskor. Egy szót sem ejtettünk a délután kettő órakor kezdődő
futamról, tudtam, van elég baja, minek felhozni. A paddockban elváltak útjaink,
míg mi békésen sétálgattunk, ő a mérnökeihez igyekezett. Érződött a levegőben -
a párán kívül -, hogy itt kezdődik valami. Csak úgy, mint Ausztráliában. Imádom
a Forma-1-et, mintha eddig ezt senki sem tudta volna. A közvetítések nem adják
vissza azt az igazi érzést, mikor hallom, hogy a motorok felbőgnek, a kerekek
csikorognak. Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni azt, ami átjárja a
szívemet. Ezt csak az igazi fanatikusok érthetik meg. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bár mindenki eljuthatna egyszer ide, és megnézhetné, mi is zajlik a
színfalak mögött. </i></div>
<div class="MsoNormal">
Épp a motorhome előszobájába ücsörögtünk hármasban, a légkondicionált
részen. Már inkább nem is kérdeztem meg, mi történt abban a fél órában, míg
elmentem megkeresni apát, ugyanis Alla keze az ausztrál combján pihent, mikor
visszaültem. Nem akartam beleszólni a lány dolgába, úgy is azt csinál, amit
akar, felőlem aztán mindenkivel összefeküdhet. Úgy tűnt, nem zavartatták
magukat, ha jól tudtam, Daninek nem volt barátnője. Oda sem néztem, mikor
kinyílt az üvegajtó, azt hittem, megint az egyik szerelő, vagy ilyesmi.
Hirtelen Max állt meg előttünk. </div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap Sebastian, ma Daniel? Holnap már én következem? -
kérdezte erőltetett nevetéssel. Az ausztrál már szólásra nyitotta volna a
száját, nagy valószínűséggel megerősítve a csapattársa számára, hogy ők csak
barátok, de Alla megelőzte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne szólj bele a nagyok dolgába, kisgyerek - húzta fel az
orrát, és lesajnálóan nézett Maxre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, hogy fiatalabb vagyok, de több ész szorult belém,
az biztos - replikázott vissza a holland.</div>
<div class="MsoNormal">
- Inkább maradj a kisautóknál, ide is csak bekönyörögted
magad. - Hogy lehet, hogy ezek ketten fél perc ismeretség után vérig sértegetik
a másikat?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pedig azt hittem, még én
vagyok rosszban Maxszel. </div>
<div class="MsoNormal">
- Állítsátok már le magatokat! - szólt indulatosabban
Daniel. Csak csendben figyeltem, és vártam a szócsata végét. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jobbnak láttam kimaradni belőle.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Max, még egy gyors edzésre el kell menned - állt meg
mellette egy csapatruhás nő.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben - legyintett a holland, oda sem nézve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még találkozunk! - tartotta fel a mutatóujját, Allának
üzenve. </div>
<div class="MsoNormal">
- Kisgyerek.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ribanc. - Ezzel le is zárták a beszélgetést. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Öröm látni, hogy ilyen ,,jó" viszonyban
vannak.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Az onimózus párbeszéd után Daninek is el kellett mennie.
Beültünk a helyünkre, és vártuk a futam kezdetét. Nem faggattam Allát arról,
hogy mi is volt ez az egész, az ausztrál arca teljes mértékben azt sugallta,
hogy nem lát bele semmit, maximum a lány képzel bele többet.</div>
<div class="MsoNormal">
Húsz perccel a kezdés előtt már mindenki kirámolt a
rajtrácsra. A himnusz ceremóniája is lezajlott, hozták a hatalmas spanyol
zászlót is. Elkaptam apát gyorsan a kezdés előtt, csak az időjárásról
érdeklődtem. Mondta, hogy nincs esély esőre, a hőmérséklet pedig ugyan olyan
volt, mint tegnap, huszonöt fok körül ingadozott. Elindult a felvezető kör.
Izgatottság fogott el, nagyon reméltem, hogy Daninek jól sikerül a rajtja, és
nem keveredik balesetbe. Két perc csúszással ugyan, de mindenki visszatért a
rajtrácsra. Sorra villantak fel a piros lámpák. Az ujjaimat szorongattam
idegességemben. Kialudtak a fények, és megkezdődött a spanyol nagydíj. Vettel
lerajtolta Hamiltont, de Raikkönen nagyon visszaesett. Először nem láttam, mi
történik hátul. Jött az első kanyar. Három autó akart elmenni egymás mellett,
ez általában lehetetlen, egy nagyon apró hiba is elég a koccanáshoz.
Beigazolódott a félelmem. A belül haladó Mercedes, vagyis Bottas meglökte Raikkönent,
és a legkülső íven haladó Red Bullt. A garázsban hangosan mérgelődött mindenki,
a hülye rajtszámok miatt viszont először nem láttam, ki esett ki. Hatalmas kő
esett a szívemről, mikor megláttam, hogy Verstappen volt az. Danivel semmi baj
sem történt, nem rajtolt valami jót, de így ki is maradt ebből az egészből. A
visszajátszásban mutatták azt is, ahogyan Alonso átvág a füvön, ezért
visszaesett. Massa érkezett először a boxba, mindössze pár kör után, egy gyors
kerék- és orrkúpcserére. Valakivel biztos összeakadt. Vettel eközben egyre
jobban leszakította magáról Hamiltont, a brit nem tudta tartani a tempóját. Közben
írták, hogy senkinek sem lesz büntetés, versenybalesetnek minősítették. Mivel
semmi izgalmas sem történt, ezért mutatták még egyszer a balesetet,
felülnézetből, ahonnan tisztán látszott, hogy Bottas lökte meg a mellette
haladókat. A tizenkettedik körig semmi érdekes sem történt, a különbségek
állandósultak. Az első igaz kerékcsere Alonsóé. Két körrel utána jött ki
Vettel, lágy gumikért. A nagy kérdés az volt jelenleg, hogy meddig marad kint a
Mercedes. Feltűnt, hogy Lewis nagyon lihegett a rádióban, mikor bejátszották a
beszélgetést. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, inkább figyeltem a mi
pilótánkat. Vettel megelőzte Danit, bár ez nem volt mérvadó, az ausztrál pár
kör után jött is ki, ahogy Hamilton is, mindketten közepesekért. A csapat
nagyon jó munkát végzett, 2.2 másodperc alatt bonyolították le. A Ferrari
lágyon, a Mercedes közepesen. Érdekesnek ígérkezik az élen a csata. Sajnos muszáj
volt azt néznem, hiszen az RB nem annyira jó, hogy meg tudja előzni a két
csapatot, így be kell érnünk mögöttük. Vettel utolérte Bottast. A vak is látta,
hogy a Merci felhasználj őt arra, hogy Hamilton időt nyerjen. Konkrétan
elrontották emiatt a stratégiáját is, rajta kívül csak Wehrlein nem jött még
ki. A huszonötödik körben Sebastian parádés előzéssel megelőzte a finnt. Egy
párszor visszajátszották - izgalmak híján -, még a fűre is ráhajtott a német. A
Mercedes stratégiáját megerősítette, hogy Bottas simán, bármiféle csata nélkül
elengedte Lewist. Vettel eközben kezdett folyamatosan elhúzni, már nyolc
másodperc volt az előnye a harmincharmadik körben. Két körrel később Vandoorne
a kavicságyban. Massával csatázott, miközben a virtuális biztonsági autó alatt
többen is kijöttek kereket cserélni. A harminchatodik körben Hamilton jön ki
lágyakért. A Ferrari azonnal reagált, a közepesek mentem fel Vettel autójára,
de pont véget ért VSC időszak! Hirtelen eltűnt az a nyolc másodperc hátrány,
közvetlenül a német mögé ért vissza. Közben Bottas a pálya szélén, ömlött a
füst az autóból. Valószínűleg a motor adta meg magát. Örültem rendesen, így
Daniel a harmadik helyen autózott, nagyon reméltem, nem történik vele semmi,
mert így összejöhet az év első dobogója, és lesz okunk bulizni is. A
negyvennegyedik körben Hamilton megelőzte Vettelt, nem volt valami nagy csata,
a brit sokkal gyorsabb volt a lágyabb gumikon. Húsz kör volt hátra. Ment a
találgatás, hogy lesz-e C-terc a Ferrarinál, hogy visszanyerjék a vezető pozíciót.
Nem történt semmi érdekes. Csak azt nem értettem, hogyha a lágy kibírt harminc
kört, akkor miért cserél mindenki már tizenöt után? Valószínűleg nem fogom rá
megkapni a választ. Tizenöt óra negyven perckor leintették a futamot. Allával
felálltunk, és tapsoltunk a fiúkkal együtt, hiszen Daniel végül megtartotta a
dobogós helyét, harmadiknak futott be. Ahogy sejteni lehetett a végén, Lewis
Hamilton megnyerte a Spanyol Nagydíjat, mögötte Sebastian Vettel. Érdekes, hogy
a dobogósokon kívül mindenki körhátrányban fejezte be. </div>
<div class="MsoNormal">
Mi is kivonultunk a pódium alá a csapattal. Határtalan
boldogság fogott el, mikor megláttam az ausztrált a pódiumon. Végre összejött
neki! Egyszerűen csak boldog voltam. A német és a brit himnusz után alaposan
meglocsoltak pezsgővel, a hajam teljesen összeállt, a ruhám ragacsos lett, de
nem érdekelt. Mikor lejött, és kezet fogott mindenkivel, odajött hozzám.
Először csak megállt előttem, majd nemes egyszerűséggel felkapott és a levegőbe
repített. Nevetve zuhantam a karjába, úgy tűnt, nem voltam neki valami nehéz.
Alla ugyan mosolygott, de láttam rajta, zokon vette, hogy Dani először nem őt
ölelte meg, és nem is úgy, ahogy engem. Nem foglalkoztam vele, de igazából nem
értettem, miért reagált így. Az ausztrál egy köszönömöt tátogott felém, de csak
legyintettem. Visszamentünk a garázsba, ahol újabb pezsgősüvegek kerültek elő.
Miután elkészült a csapatkép, Dani nemes egyszerűséggel nyakon öntött. Felém
tartotta az üveget, amibe egy kis habozás után bele is ittam. Nem volt annyira
rossz, mint számítottam. A szokásosnál is oldottabb hangulatban tértünk vissza
a hotelbe fél óra után. </div>
<div class="MsoNormal">
Villámgyorsan felszaladtunk a szobánkba. Megvolt a fürdés,
hajmosás, természetesen hagytam, hogy a vállamra omoljanak a tincseim.
Felvettem az Alla által megvásárolt vörös ruhát, a lány kisminkelt, egy röpke
óra alatt ki is csíptük magunkat. Feszengve indultam kifelé a szobából, úgy
éreztem, mintha konkrétan fehérneműben flangálnék. Azon kattogtam, mi lesz, ha
elkönyvelnek ebben a ruhában egy igazi ribancnak. Hiába Alla győzködése, ezeket
a gondolatokat nem tudtam elhessegetni. Ő bezzeg magabiztosan lépkedett az
ezüst tűsarkújában előttem, modelleket megszégyenítő járással. Már a
visszafutáson gondolkodtam, annyira jelentéktelenül éreztem magam a talpig
megtestesült szépség mellett. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Viszont megígértem
Danielnek, nem vonulhattam vissza.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
A helyből, ahova letett minket a taxi, szerencsére nem áradt
a luxus, inkább egy kis, nyugis kocsmának nézett ki kívülről. Megláttuk Danit a
bejárat előtt ácsorogni. Mosolyogva intett felénk, odamentünk hozzá. </div>
<div class="MsoNormal">
- Én leszek ma a testőrötök! - húzta ki magát, miután köszönésképpen
puszit nyomott az arcunkra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Reméltem, nem
lesz sminkes az arca, ezért még számolni akartam Allával.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Mutatta, hogy menjünk előre. Beszélgetett pár taggal az ajtó
mellett, akik szélesre tárták azt, és beléptünk a helyiségbe. Kívülről nem tűnt
semmi extrának, de ahogy beléptünk, őrület volt. Már javában folyt a buli,
erőteljes alkoholszag csapta meg az orrunkat. Fintorogtam. Nem tetszett ez az
egész, valahogy nem éreztem az én világomnak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Csak pár pohár, és mindjárt jobb lesz - mondta Alla, és
elhúzott a bárpult felé. Az ausztrál elveszett a tömegben, azonban a lány
annyira szorította a csuklómat, hogy egy tornádó sem szakíthatott volna el
minket. Úgy látszott, a fejébe vette, hogy ma inni fogunk. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi, az alkohol nem rossz dolog, sőt! Csak jobb lesz
tőle a parti! Először gyengével kezdünk. Két pohár rosét! - intett a csaposnak.
Nem is néztem, hogy kifizette-e egyáltalán, csak a kezembe nyomta a vöröses
löttyöt. </div>
<div class="MsoNormal">
- Gyümölcsös - mosolygott, már le is húzta az egészet. A
számhoz emeltem a poharat. A szaga nem volt annyira vészes, mint számítottam.
Beleittam. Alla türelmesen megvárta, míg elfogyasztom az italt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Na? - kérdezte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira nem rossz - mosolyogtam rá erőltetetten. Egy
kicsit émelyegni kezdtem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem tudtam,
hogyan kéne reagálnom a borra, sosem ittam még.</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak még egy, utána keressük meg a fiúkat!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- ordított a fülembe a lány, megpróbálta
túlüvölteni az elektronikus zenét. Előre féltem, mit akar még rendelni. Nem
hallottam, mit mondott a srácnak, de már adta is a kezembe.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ne szagolgasd, idd! - A szájához emelte, és egy húzásra
kiitta a tartalmát. Egy kicsit megborzongott, de látszott rajta, hogy már
tapasztalt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elégedetten mosolyodott el.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Egy húzásra megittam a löttyöt, ami feketés árnyalatban
pompázott. Azt hittem, abban a pillanatban kiadom a gyomrom összes tartalmát.
Pár perccel később sem tűnt el a számból a borzalmas íz. Akaratlanul
összehúztam a szemem, minden erőmmel azon voltam, hogy ne köpjem rá az egészet
az előttem álló lányra. Pedig ez még nem volt semmi. A nyelőcsövemet végigmarta
a folyadék, a tüdőm szorított, azt akartam, hogy legyen vége. Mintha
meggyújtottak volna belül, annyira égetett. Éles fájdalom hasított a fejembe.
Percekkel később is hányingerrel küszködtem. Hogy tudnak ebből az emberek akár
több pohárral is inni? Akár egy egész üveggel? Jézusom, én már ettől is
kikészültem, teljesen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mi volt ez? - kérdeztem, mikor már megtaláltam a hangom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Unicum - nevetgélt össze-vissza. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hát, őt sem nehéz leitatni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Miközben Alla egy asztal felé indult, ahol állítása szerint
Danielék ülnek, szem elől tévesztettem a lányt. Kétségbeesetten forgolódtam,
mikor szerencsére egy ismerősbe botlottam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elena, szia! - köszöntött Carlos. - Örülök, hogy eljöttél
- mosolygott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia Carlos! Hát, megígértem - vigyorodtam el. Nem
aggódtam Alla miatt, örültem, hogy van végre itt valaki, és nem kellett
állandóan a lány után futnom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hölgyem? - tartotta a kezét, felkérve egy táncra. Normál
esetben elutasítottam volna a félelmeim miatt, hiszen nem is tudtam táncolni,
és nem is ismerem annyira a spanyolt. Kezdett hatni a pia, egyre jobban kezdtem
feloldódni. Megfogtam a férfi felém tartott kezét, és hagytam, hogy a tömegbe
vezessen. Fogalmam sincs, mit és hogyan csináltam, de a reakcióiból ítélve, nem
lehettem annyira rossz. Mondjuk, akkor nem is érdekelt különösebben. Azon
töprengtem a csípőm tekergetése közben, hogy én erre biztosan emlékezni fogok.
Nem hittem, hogy ki fog esni pár részlet, hiszen azt gondoltam, ennyi még nem
ártott meg. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bár nem is voltam matt részeg,
inkább csak feloldódtam, igaz, ezt akkor a világért sem ismertem volna be. </i></div>
<div class="MsoNormal">
Őrülten jól mozgott a spanyol. Egyre közelebb kerültünk
egymáshoz, a buli a tetőfokára hágott. A keze a derekamon pihent, mikor a
fülemhez hajolt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyönyörű alakod van. - Kirázott a hideg a rekedtes
hangjától, jó értelemben. Azonban a tekintetemet nem szakítottam el, továbbra
is a gyönyörű barna szemébe fúrtam. Sokáig vacilláltam, mit kéne válaszolnom.
Azonban az a rész már kiesett, csak arra emlékeztem, hogy otthagytam a
spanyolt, és a bárpult felé igyekeztem. Kikértem még egy pohár rosét, és az
asztal felé igyekeztem, ahova eredetileg terveztem menni. Ó, bár vesztem volna
el megint a tömegben! Arra sajnos tisztán emlékeztem, mikor odaértem a
társasághoz. Daniel és Alla egymásba gabalyodva, önfeledten elvesztek egymás
szájában. Azonnal sarkon fordultam, és otthagytam őket. Tudtam, hogy este
egyedül alszom - már ha aludni fogok egyáltalán -, hiszen a lány minden
bizonnyal a pilótát fogja boldogítani. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem az
ausztrál, hanem a csapattársam iránt. Daniel a barátom, nem akartam hagyni,
hogy szórakozzon vele. Alla nem volt az a lány, aki komoly kapcsolatot keresett.
Mondjuk ki az igazságot, nem bírt megmaradni egy pasi mellett. Más szóval,
ribanc. Éreztem, hogy Dani pofára fog esni. Nem érdemli meg, hogy kihasználják.
Hatalmas a szíve, és igazán szerencsés az, akit igazán szeret. A fejemben már
egy komplett haditervet szőttem, hogy hogyan távolítsam el őket egymás
közeléből. Úgy éreztem, nem vagyok még ehhez eléggé berúgva, csak még több
alkoholt akartam. Teljesen feloldódtam, egyszerűen minden problémám elillant,
pár perc múlva már el is felejtettem ezt az egészet. Nem agyaltam, csak meg
akartam szabadulni minden gondolatomtól, ezért egyre többet és többet kértem a
roséból, ami még viszonylag ízlett is. </div>
<div class="MsoNormal">
- Elég lesz! - szólt rám nevetve Carlos, aki időközben
odakerült mellém. Rávigyorogtam, és a táncparkett felé húztam. Csak foszlányok
maradtak meg ebből is. A lényeg, hogy addig táncoltunk, míg teljesen
kitikkadtam, így levágtam magam valamelyik szobában egy székre. Elsőre azt
hittem, ismeretlenek közé kerültem, azonban mikor kitisztult a fejem, rájöttem,
hogy az egyik férfi nem más, mint Max. Nem tulajdonítottam neki nagy
jelentőséget, csak elterültem az ülőalkalmatosságon, és néztem ki a fejemből.
Azt hittem, elmúlt az alkohol mámoros hatása. Tisztán emlékeztem az érzése, a
mellkasom szorított, és úgy éreztem, értelmetlen az életem. Kitört belőlem
minden bánat. A holland, látta, hogy szét vagyok csúszva, ezért átült mellém.
Időközben kiszállingóztak az emberek a szobából, csak ketten maradtunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,- Olyan értelmetlen
az életem… - kezdtem magyarázni Maxnek. - Lewis sem szeret, beszélni sem akar
velem. Mit rontottam el? Jó, tudom, nem vagyok modell, és nem tudok kijönni
minden futamra, de akkor legalább személyesen a képembe mondta volna, hogy nem
akar látni! Így még az okát sem tudom! Aztán ott van ez a ribanc. Öcsém, már
flörtölt két pasival a paddockból, mit akar Danieltől, akinek ha van, akkor
komoly a szándéka? Nem akarom, hogy megbántsa! Én nagyon szeretem őt, de tudod,
hogy csak barátként. Utálom Allát. Miért kaphat meg annyi pasit? Csak egy
szavába kerül, és már úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Én miért nem vagyok elég
jó ehhez? Hm? Mi a baj velem? Mondd meg! De nem akarom, hogy ők összejöjjenek!
Alla tuti megcsalná. Így is, ő rángatott bele ebbe az egészbe, csakis Carlos
miatt érte meg eljönni, legalább táncoltam egy jót. Ha máskor is jövök, tuti
nem hozom magammal. Láttad, milyen féltékenyen nézett, mikor Dani megölelt?
Pedig én azt hittem, hogy igazi barátnő. Biztos csak azért jött, hogy elvegye
előlem Danit. Ráadásul ezek ketten szobára mennek, így még haza sem tudom
vitetni magam, taxit se tudok hívni… ah, ezt nem bírom idegekkel, kevés volt a
pia!"</i></div>
<div class="MsoNormal">
Felálltam a helyemről, de azonnal vissza is estem, vagyis
valaki lerántott. Kiszakadt belőlem minden, ami nyomta a szívemet, össze-vissza
csapongtam a témák között. Úgy éreztem, hogy teljesen kijózanodtam. Alkoholért
kiáltottam, egyszerűen még többet akartam. Tudtam, hogy simán rá tudnék függni.
A holland megrökönyödve hallgatta a kirohanásomat, de nem szólt semmit. </div>
<div class="MsoNormal">
Újabb emlékezetkiesés, csak arra emlékeztem, hogy a holland
nemes egyszerűséggel a hátára kapott, és a hátsó ajtón kivitt a helyiségből. Bedobott
hátulra, és elindult. </div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,- Háromkor megy a
gépem haza - nyögtem félálomban, mire csak egy morgás volt a válasz, és
hirtelen irányt váltottunk. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Ma lesz edzésed? -
kérdezte.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Igen, reggel
kilenckor kezdődik - morogtam. Már majdnem elaludtam, de felkeltett. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Ébresztő! - üvöltött
a fülembe teli torokból, mire tarkón csaptam. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak nyöszörögni tudtam,
hang nem jött a számra.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- A cuccaidat utánad
küldetem, fel kell szállnod erre a gépre, a következő csak hat óra múlva megy,
oda kell érned edzésre - mondta, és kiszedett az autóból. - Az irataid, a
kulcsod és a telefonod itt van, elkértem Allától. Most menj becsekkolni! -
utasított. Nemes egyszerűséggel kinevettem, újra elkattant valami az agyamban.
Csak viháncoltam össze-vissza, mire a holland fogta a fejét.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Édes Istenem -
sóhajtott fel az égre nézve."</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a rész teljesen megmaradt. Innentől már nem emlékeztem,
mit mondott, annyi maradt meg, hogy próbált megnevelni. A torkomon lenyomott
valamilyen fehér tablettát, amitől egyre laposabbakat kezdtem pislogni. Mire
sikeresen leültem az ülésbe a repülőn, elnyomott az álom.</div>
<div class="MsoNormal">
Teljesen józanul ébredtem fel a légiutas-kísérő hangjára.
Becsatoltam a biztonsági övemet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól aludt? - kérdezte hirtelen a mellettem ülő férfi.
Erősen koncentráltam, de nem ismertem fel. Valószínűleg látta az értetlen
fejemet, ezért kisegített.</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy fiatalember megkért rá, hogy figyeljek önre, mert a
beszállásnál nem volt teljesen magánál - mondta. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ó, Max!</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, már rémlik, köszönöm - mondtam, mire legyintett, és
tovább olvasott valamit.</div>
<div class="MsoNormal">
A fejembe éles fájdalom hasított, és felvillantak az este
képei. Te jó ég! Megfogadtam, hogy soha többet nem rúgok be. Mikor Danielre és
Allára gondoltam, a szívem összefacsarodott. A lányról jut eszembe, ő most hol
is van? Ez az egy járat ment ebben az időben Moszkvába, akkor itt lenne.
Forgattam a fejemet, de sehol sem találtam. Tehát lekéste. A következővel talán
az edzés végére ideérne, de arra már felesleges bejönni. Maxen viszont alaposan
meglepődtem. Miatta értem el a gépet. Tudta, milyen fontos nekem a
szinkronúszás, és nem hagyta, hogy egy buta este miatt tropára menjen az egész
karrierem. Edzés után terveztem felhívni, hatalmas köszönettel tartozom neki. Sikeresen
leszálltunk. A reptéren öt percet álltam a futószalag mellett, mire rájöttem,
hogy nem is volt bőröndöm. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Na, igen, a
fáradtág jelei.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Fél kilenc, a francba! Hülye időeltolódás, pont Moszkvában
van egy órával később, nem előbb. Villámgyorsan hazamentem, de zuhanyra már nem
volt idő, ezért telefújtam magam dezodorral, hogy ne érezzék a piaszagot. Az
elfolyt sminkemet lemostam. A látványtól elborzadtam. A szemem alatt hatalmas
karikák éktelenkedtek, a hajam egyenlő volt a szénakazallal. Gyorsan
összefogtam egy copfba. Szerencsére az edzőcuccomat mindig összekészítem előre,
így csak felkaptam, és rohantam a kocsihoz. Vezetés közben nehéz volt nyitva
tartani a szemem, akár állva is képes lettem volna elaludni. Villámsebességgel
vettem fel a fürdőruhát az üres öltözőben, a társaim már mind fent voltak a teremben.
Kilenc óra egy percre estem be, már pont vették fel a lányok a cipőt a
futáshoz. Csak elhúztam a számat. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kezdődhetett
a szenvedés.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Kínkeserves négy óra volt, de túléltem. A kimerültség miatt
olyan voltam, mint egy zombi, semmi dinamikát sem produkáltam. Az edzés elején
szerencsére Tatyanáék azon idegeskedtek, hogy hol van Alla, és nem azon, hogy
miért vagyok ilyen. Az ebédszünetben Natalie odaintett magához. Követtem a nőt,
egészen ki a lépcsőfordulóba. Becsukta mögöttem a teremajtót, hogy ne hallatszódjon
semmi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hajnalig buliztál, azért vagy ilyen fáradt? - emelte fel a
hangját, mire összerezzentem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ennyire
látszik?</i></div>
<div class="MsoNormal">
- Sejtettem - rázta meg a fejét, miközben fel-alá járkált
idegességében. - Alla rángatott bele ebbe az egészbe, ugye? Azért nincs itt -
mérgelődött. Leültem a kőlépcsőre. Így se volt valami jó kedvem, köszönhetően a
Daniel és Alla párosnak, de a kiabálás még rátett egy lapáttal. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt nem csinálhatod meg! Hogy akarsz így bekerülni a
keretbe? Egyáltalán, hogy akarsz így válogatott lenni? Ezek a kis bulik
nincsenek megengedve, nem férnek bele! Mi vagyunk az oroszok, a szinkronúszás
legjobbjai, nem engedhetjük meg ezt magunknak! Sokan ölni tudnának a helyedért
és az eredményeidért, erre ilyen felelőtlenül elszórakozod az egészet? Ha be
akarod bizonyítani, hogy nem hiába vagy ott, ahol, nem hiába vagy Tatyana
kedvence, nem hiába kaptál szólót, nem hiába téged raktunk be a csapatba! Így
hálálod meg? Legalább valami pasi van az ügyben, aztán te is depressziós
leszel? Hah, még csak az kéne - horkant fel. - Lehet, hogy más válogatottban
megengedik ezt, de itt nem! Megértetted? - kérdezte, szinte szikrát szórt a
szemével. Nem bírtam megszólalni, csak erőtlenül bólogattam. </div>
<div class="MsoNormal">
A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, majdnem elsírtam
magam. Ezt elrontottam, de nagyon. Eljátszottam Natalie bizalmát. Mikor
visszamentünk, azt hittem Tatyanától is kapok még egy adagot, de Natalie
megelőzött. </div>
<div class="MsoNormal">
- Örülj, te Tatyanától nem fogsz kapni, nem akar a sírba
vinni - mondta, miközben megforgatta a szemét. Éreztem, hogy a lányára utal, Alléra.
</div>
<div class="MsoNormal">
Igaz, szárazon nem kaptam a fejemre, de a vízben annál
inkább. Visszatért a régi Tatyana, már kezdtem megszokni, hogy mindig engem
szemelt ki magának. Minden egyes apró hibámért belém kötött. Ma csak erősítés
volt, minden mennyiségben. Az sem segített, hogy tegnap óta nem ettem semmit
sem. A hajam borzalmasan fájt, forgott velem a medence. A falak összemosódtak,
alig láttam valamit. Mikor feljöttem, eszméletlenül szédültem. Szerencsére mára
vége volt az edzésnek. A sportitalom is elfogyott, már az sem segített. A
medence szélén kinyomtam magam, de amint felálltam, elvágódtam oldalra. Ha egy
erős kéz nem tart meg, simán koppant volna a fejem a csempén. </div>
<div class="MsoNormal">
- Jól vagy? - nézett rám aggódva Vlada. </div>
<div class="MsoNormal">
- Aha - nyögtem erőtlenül, de a következő lépésnél megint
majdnem összeestem. </div>
<div class="MsoNormal">
- Leesett a vércukrod - közölte Tatyana, aki a mellettünk
lévő padon pakolta a cuccait az uszodatérben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elmehetne orvosnak, csak ránéz az emberre, és megmondja, mi baja.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor ettél utoljára? - kérdezte Vlada. Nehéz volt, de az
évek alatt már megtanultam visszafogni a könnyeimet. A hasamat, mintha
felvágták és összehúzták volna, eszméletlenül fájt. Ezt a másnaposság csak
tetézte. Lefektettek a földre, felpolcolták a lábaimat, és megitattak izotóniás
itallal. Nem szerettem a szénsavas dolgokat, de muszáj volt belőle párat
kortyolnom. </div>
<div class="MsoNormal">
- Tegnap délben - hunytam le a szememet, mert tudtam, hogy
az edző ki fog akadni ezen. Azonban Tatyana csak sóhajtott egyet, és inkább lenyelte
a kikívánkozó korholást. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem akar a sírba
vinni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Vlada volt olyan kedves és felajánlotta, hogy hazavisz, nem
akarták, hogy ilyen állapotban vezessek. Közben beugrottunk a cuccaimért is,
így már teljesen hazaértem. A lány annyira kedves volt, azok után, hogy úgy
elhidegültünk egymástól Alla miatt. Vlada szerint ő ugrasztott szét minket, és
állt közénk. Én ezt annyira nem érzékeltem, de rettentő boldog voltam, hogy
újra a barátnőmnek mondhatom őt. <span style="mso-bidi-font-style: normal;">Megígérte,
hogy később átjön, és segít vacsorát főzni.</span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Addig is, ledőltem egyet pihenni.</i>
</div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-47554696097183689392017-05-31T11:38:00.001-07:002017-12-04T13:57:19.942-08:0032<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. május 13.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Spanyolország,
Barcelona</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pontban hat órakor csörgött az ébresztő, de már előtte is az
erkélyen nézelődtem. Tegnap hamar ágyba bújtunk, és sikerült is elaludnom. A
függönyöket direkt nem húztuk be, így a reggeli napfény teljesen bevilágította
a szobát. Imádtam erre kelni, sokkal üdébbnek éreztem magam tőle. Alla
természetesen ezzel nem így volt, nyöszörögve nyomta le a telefonját, hogy
megszűnjön az idegesítő zaj. Miután realizálta, hogy hol is van, felült, és rám
nézett.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig akarsz menni? - kérdezte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, szóval kezdj el öltözködni - mondtam, és bevonultam
a fürdőbe. Megfésülködtem, és lófarokba kötöttem a hajam. Sminket természetesen
nem vittem fel. Szerencsére futócuccot mindig csomagoltam. Egy sima fekete
rövidnadrágot, sportmelltartót és egy trikót vettem fel, plusz a
napszemüvegemet. A telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd becipzáraztam, és
készen is álltam. A szobatársam még csak most nyitotta ki a bőröndjét. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ez most komoly? - álltam csípőre tett kézzel. </div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van, na - mérgelődött. </div>
<div class="MsoNormal">
Fél hétkor léptük át a pálya bejáratát. Csak egy üveg vizet
hoztunk, amit az immáron kinyitott Red Bull motorhome-ba le is raktunk. Úgy
terveztük, hogy törölközőt majd Danieltől kérünk, a szállodait nem akartuk
elhozni. Kiértünk a tiszta pályára. A paddockban és a boxutcában csak pár ember
lézengett, azok is főként csak a szervezők. Furcsa volt így, lenyugodva látni a
Catalunyát. Egy sóhajtás után megindultunk futólépésben. Úgy terveztük, hogy
körülbelül nyolckor már végzünk, visszaszaladunk a hotelbe egy zuhanyra, és
jövünk tizenegyre, a harmadik szabadedzésre.</div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére semmi és senki sem zavart minket, kényelmes
tempóban kocogtuk végig a körülbelül öt kilométer hosszú pályát kétszer. Nem
siettünk sehova. Nem mondom, hogy nem volt megterhelő, de azért nem rohadt le a
lábam. A levezető sétát végigbeszéltük. Szó esett Lewisról is, a témával
kapcsolatban kiadtam magamból mindent. Teljesen megnyíltam Alla előtt, sokkal szorosabbnak
is éreztem a barátságunkat, mint Vladával. Mellesleg, azt sem tudtam, mi van a
lánnyal. Nekem úgy tűnt, inkább Aleksandra társaságát kereste, nem is gátoltam
meg ebben. Azért örültem, hogy valaki mellettem áll a csapatból is, ha már
Natalia visszavonult, az egyedüli, aki támogatott a keretből. </div>
<div class="MsoNormal">
A kijárat felé igyekeztünk a sok ember között. A pálya
megtelt élettel, nyolc után már a csapatok nagy része megérkezett. Pár méterre
voltunk csak a kaputól, amikor egy biciklis tartott felénk. Utat akartunk
engedni neki, de megállt előttünk. A tagot nem ismertem fel egyből a
napszemüvege miatt. Lerakta a lábát és megtámasztotta magát. </div>
<div class="MsoNormal">
- Jót tesz a reggeli futás - mosolyodott el kisfiúsan. A
szakálla miatt nem hittem, hogy korunkbeli. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGb1XD2wxeGyvw_qvSiQPk_kDAT9t0f8WUZU3PkbmCzJ0lRemgkV7e4vZy_w31NeUFH4M5d85VMtLTtxWhywNoabn6rM8Q6iCp2c0NrAvfF2ha-nVh0cXFNalw0wb0KvhsmL2xeMk3zxk/s1600/35-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="799" data-original-width="1200" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGb1XD2wxeGyvw_qvSiQPk_kDAT9t0f8WUZU3PkbmCzJ0lRemgkV7e4vZy_w31NeUFH4M5d85VMtLTtxWhywNoabn6rM8Q6iCp2c0NrAvfF2ha-nVh0cXFNalw0wb0KvhsmL2xeMk3zxk/s200/35-1.jpg" width="200" /></a></div>
Szőke haján csillogott a napfény,
hasonló fazonja volt, mint Danielének. Levette a napszemüvegét, de még így sem
ugrott be a neve. Te jó ég, azok a szemek! A tengerkék íriszek teljesen rabul ejtettek.
Hogy lehet valakinek ilyen szép szeme? Pár pillanatig fogva tartotta a
tekintetemet, majd átvándorolt a mellettem álló lányra. Annyira rájöttem, hogy
a nemzetisége német, látszott rajta.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosan - kacsintott rá Alla. Nem is számítottam másra,
egyből flörtölni kezdett vele. Ő már csak ilyen, mondjuk, én elképzelni sem
tudnám, hogy bepróbálkozok valakinél. Inkább az a félénk, csodára várós típus
voltam. Ezzel ellentétben a csapattársam nagyüzemben tolta az ipart, az ujjai
köré csavarta Danielt, és úgy látszik, most ezt az idegent is célba vette.
Maxet szerencsére még nem ismeri, bár, ha jól tudom, nem szereti a
fiatalabbakat. Nem rosszindulatból, de kíváncsi vagyok, végül lesz-e valami itt
a paddockban.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mennem kell, örülök a találkozásnak! - intett, miután egy
vörösbe öltözött ember befelé terelte. A szállodába vezető úton természetesen
szóba került.</div>
<div class="MsoNormal">
- Láttad azokat a szemeket? - tett fel egy költői kérdést
Alla.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mehetek zuhanyozni, vagy mész te? - kérdeztem, ügyet sem
vetve az öt perce tartó áradozására.</div>
<div class="MsoNormal">
- De láttad? - nézett rám úgy, mint aki mindjárt elolvad.
Igen, Alla képes beleszeretni valakibe öt perc alatt. Néha irigylem ezért a
tulajdonságáért. Sokkal szórakoztatóbb lehet úgy az élet, hogy bármit meg mersz
tenni, egyszerűen csak élsz. Nekem még ez se megy. Valami szerelemhez hasonló
dolgot tapasztaltam, de az is csak a múlt. Tizennyolc évesen az átlagember
bulizni jár, miközben nekem még a társalgás is gondot okozott. Valamennyivel
nyitottabb lettem az elmúlt időben, Danielnek köszönhetően, de még így is
szoktam érezni, hogy a vér az arcomhoz áramlik egy baráti bók után is. </div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, láttam - biztosítottam róla, miután rájöttem, hogy
még nem válaszoltam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mehetsz előre, még ki kell választanom a szettemet -
válaszolta, és bevonultam a fürdőbe. A hideg vizes zuhany rettentően jól esett,
teljesen felfrissültem. A hajamat inkább összekontyoltam, tudtam, hogy
iszonyatosan párás lesz a levegő, nem akartam, hogy felforrjon az egész hátam.
Egy szál törülközőben kimentem, és megálltam Alla mögött.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit vegyek fel? - kérdeztem tőle, tudva, hogy biztos
kitalál valamit, nekem ötletem sem volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Valami egybe ruhát, ami jól néz ki - mondta, és becsukta
maga mögött az ajtót. Eszembe jutott, hogy még régebben vettem egy nyárias, sötétlila
színű ruhát. A háta ki volt vágva, de a dekoltázsa nem sokat mutatott. Inkább
az elegánsabb kategóriát képviselte, plusz kényelmesen éreztem magam benne.
Felvettem a gyűrűt, és indulásra készen leültem a fotelba. Írtam Danielnek,
hogy majd este lemegyek a könyvért, tegnap ugyanis nem volt alkalma odaadni.
Nem akartam, hogy Alla belefolyjon ebbe az egészbe, ezért nem is örültem volna
neki, hogyha tudomást szerez róla. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sikerült kezdésre beesnünk, azonnal elfoglaltuk a helyünket,
és figyeltük az edzést. Raikkönen azonnal ki is gurult közepes keveréken, ami
amúgy teljesen felesleges volt erre a hétvégére, a futamon senki sem használta.
Daniel kigurult egy körre, de vissza is jött, ahogy eddig igazából mindenki.
Alonsóé az első mért idő, de folyamatosan panaszkodott a rádióban. A
tizenhetedik percig igazából semmi érdekes nem történt - mondjuk utána se
nagyon -, a Ferrarik ugrottak az élre. A két Mercedesnek még nem volt ideje,
mint ahogy még az RB-nek se. Fél óra kellett, de az ausztrál is ment egy mért
időt, igaz, csak a hatodik helyre volt elég. A negyvenegyedik percben Perez
csúszott ki a tizenhármas kanyarban. Daniel feljött az ötödik helyre közepesen
kemény garnitúrán, de ebben az egy órában kétlem, hogy a valós sebességeket
láthattuk. Lesz itt még meglepetés, bőven. Tíz perccel a leintés előtt Vettel
autója állt meg, a szerelők tolták vissza a Ferrarit. Az utolsó kilenc percre
Valtteri Bottas is kigurult, akinek egészen idáig szerelték az autóját. Letelt
az egy óra, véget ért a harmadik szabadedzés. Nem szolgált túl sok izgalommal,
Dani maradt a hatodik helyen, Max mögött. Pár percig csak nézelődtem, majd
felálltam, hogy megnézzem, kicsatolták-e már az ausztrált, ugyanis vele
szándékoztunk ebédelni. Felénk sétált, még a bukója is rajta volt. </div>
<div class="MsoNormal">
- Találkozzunk az ebédlőben, átöltözöm - mondta, és
elsietett. </div>
<div class="MsoNormal">
Tíz perccel később már a tegnapi társasággal falatozgattunk.
Csak a szokásos, újabb csata az edző és a pilóta közt, egészséges ételek
tömkelege. A fiúk elmentek edzeni egyet az időmérő előtt, így sajnos maradtam
Allával és a hülye ötletével. Igen, már megint kitalált valamit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sétáljunk végig a boxutcán! Így Lewis is láthatja, milyen
szexi vagy, na meg megkereshetem azt a szép szemű idegent - áradozott.
Kérlelően néztem rá, de nem menekülhettem, magával rángatott. Azt inkább meg
sem említettem neki, hogy mi van, ha éppen edzenek, esznek, nincsenek is kint. </div>
<div class="MsoNormal">
A legalább harminc fokos aszfaltra értünk ki. Rajtunk kívül
még rengetegen sétálgattak, szerelők, fotósok, vagy csak simán látogatók. A
garázsok el voltak kerítve a kíváncsi tekintetek elől, bent már serényen folyt
a munka, felkészülés az időmérőre. A nagy emberforgatagban nem sokat láttunk, a
szél is felélénkült, ezért figyelnünk kellett a szoknyánkra, nehogy belekapjon,
és a végén egy hatalmasat villantsunk. Miközben Alla a tömeget kémlelte, én az
autóalkatrészeket figyeltem, </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsN3Y33mXAiL-8zIjh8zpSEESf6FGBhMWt4pgn3kzOozS20AseCcvvljGEEpcWEMl-3VlHP6RFLmABAHet25D8kMErgcmFSWQlxidWqrewUELQYshMuU7XpzjDVURd6ok8g2Niw9KFypo/s1600/35-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="600" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsN3Y33mXAiL-8zIjh8zpSEESf6FGBhMWt4pgn3kzOozS20AseCcvvljGEEpcWEMl-3VlHP6RFLmABAHet25D8kMErgcmFSWQlxidWqrewUELQYshMuU7XpzjDVURd6ok8g2Niw9KFypo/s200/35-2.jpg" width="200" /></a></div>
legfőképp a kihelyezett tartalék orrkúpokat.
Érdekesnek találtam a kialakításukat, legszívesebben végigsimítottam volna
rajtuk, csak tudtam, hogy nem szabad. Az edzőtársam, miután megunta a hasztalan
nézelődést, átirányított a paddockba. Fogalmam sem volt, hogy hogy jegyezte meg
az utat, mindenesetre, már a pálmafák közt találtuk magunkat. <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
- Ott van! - sikított fel Alla, mire jó páran felénk kapták
a tekintetüket.</div>
<div class="MsoNormal">
- Leégetsz - motyogtam magamban. Ügyet se vetve rám, a többi
embert fellökve rántott magával egy piros sapkában lévő férfi felé. Mire
odaértem, már épp a számát kérte el a lány. Fogalmam sincs, hogy hogy tud ilyen
közvetlen lenni másokkal. Mellesleg érdekes, hogy én nem akarok pasit, és nem
is foglalkozom velük, mégis alakulóban volt egy, ő pedig mindenáron szeretne
valakit maga mellett tudni, és be is veti magát, de nem talált még senkit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Áh, te is itt voltál reggel - fordította felém a fejét. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jó, hogy észreveszel, itt állok mellettetek
már vagy fél perce.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Nem akartam harmadikat játszani, ezért megbeszéltem a
lánnyal, hogy fél kettőkor találkozzunk a boxban. Először nem volt ötletem,
ezért megkerestem Danielt, de rájöttem, hogy ő minden bizonnyal elfoglalt.
Ezért a Red Bull udvarába igyekeztem, ahol mindenki tolongott, más csapatokból
is. Kihúztam az egyik műanyag széket, és leültem rá. Csak élveztem a friss
levegőt, a nyüzsgést, ami betöltötte a helyiséget. Figyeltem az embereket, mi
jót csinálhatnak, úgy tűnt, mindenki kedélyen elcseverészett a másikkal.
Hornert néztem, aki az épület mellett ácsorgott. Tovább vezettem a tekintetemet
az ajtóra, bár ne tettem volna. Egy szőke hajú nő futólépésben igyekezett,
azonnal felismertem. Imádkoztam magamban, hogy ne ő kövesse, de nem találtak
meghallgatásra imáim. Lewis teljes életnagyságában, látszólag nagyon elfoglalva
sietett a nő után. Napszemüveget nem viselt, csak a csapatsapka fedte a fejét,
így követni tudtam, merre néz. Egy pillanatot sem pazarolt rám az életéből,
pedig eléggé észrevehető helyen ültem. Átvágtak a létesítményen, és el is
tűntek a szemek elől. </div>
<div class="MsoNormal">
Úgy gondoltam, ennyi levegő elég is volt, reméltem, Alláék
is végeztek a romantikázással. Visszamentem a boxba, és leültem arra a helyre,
ahonnan majd követni fogom az időmérőt. Hirtelen levágta magát valaki mellém,
arcra talán az egyik Red Bull fotós. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nézd! Ez szerintem jó lett - tartotta felém a gépét, amin
egy fotó volt megnyitva. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor felállok,
rátámaszkodok a pultra, és egy kicsit előre hajolok. Ez akkor történt, mikor
megnéztem, hogy Daniel kiszállt-e már. Meglepően jól sikerült, ahhoz képest, hogy
én vagyok rajta. Megkérdezte a férfi, hogy felteheti-e a csapat közösségi
oldalaira. Beleegyeztem, igazából nem akartam megbántani, ha már ilyen jó fotót
lőtt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lengett a zöld zászló, hivatalosan is megkezdődött az
időmérő edzés. Alla pár perccel ezelőtt esett be, még órákig búcsúzkodott az új
szerelmétől. Nem kérdeztem meg, hogy mi is történt, inkább feszülten figyeltem,
ahogy Daniel beszáll az autóba. Mindenki tudta, hogy ez az év nem úgy
kezdődött, ahogy várták, a feszültség a tetőfokára hágott. Igazából én csak
azon izgultam, hogy Max előtt végezzen, a többi nem is nagyon érdekelt. </div>
<div class="MsoNormal">
Két perc telt el, mikor Daniel lecsapta a sisakrostélyt. Egy
pillanat alatt levették a gumimelegítőket, és már ki is gurult az RB13-as.
Páran már kimerészkedtek. Egy perccel később az egyik Ferrari megállt a pályán.
Titkon reméltem, nem indul el, hiszen egy már egy hellyel előrébb lett volna,
de sajna percek múlva újra elindult. Olyannyira, hogy az élre is ugrott. Grosjean
megpördült a tizenhármas kanyarban. Mellesleg, ott rengetegen szoktak hibázni,
nem valami könnyű az a forduló. Öt perccel a Q1 vége előtt a kiesőhelyen:
Kvyat, Magnussen, Palmer, Stroll és Grosjean. Azonban a legutóbbi javítani
tudott, így Vandoorne került veszélybe. Egy perc volt hátra. Míg a középcsapatok
róják a jobbnál jobb köröket, az élcsapatok pihentek. Dani is a boxban
várakozott. Végül a Q1 kiesői: Ericsson, Palmer, Stroll, Vandoorne, Kvyat.
Elindult a Q2, Hamiltoné volt az első mért kör. Még itt sem szoktuk látni a
valós erőviszonyokat, igaz, mi mindent beleadunk, de például a Mercedes bevett
taktikája, hogy a végén felcsavarják a motort, és hirtelen ellépnek. Grosjean
elszállt a sikánnál, átugrott a fekvőrendőrökhöz hasonlító valamin, és
visszatért a boxba. Lengették a sárga zászlót, gondoltam, a törmelék miatt. A
Q2-ben kiesők: Magnussen, Sainz, Hülkenberg, Grosjean, Wehrlein. Felvillant a
zöld lámpa, elindult a Q3! Hamilton és Vettel már a pályán körözött. Egy perc
sem telt bele, már a két Red Bull is kint volt. Lement az első roham, sajna
Daniel Max mögött végzett, de sebaj, általában megy még mindenki egy mért kört.
A garázsban annyira nem volt nagy a feszültség, legalábbis nem érződött. Letelt
az idő, ilyenkor már csak a versenyzőket várják, hogy befejezzék a kört.
Csalódottan meredtem a képernyőre. Dani megint hatodik, Max mögött. A top tíz:
Hamilton, Vettel, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Ricciardo, Alonso, Perez,
Massa, Ocon.</div>
<div class="MsoNormal">
Megvártam, míg Dani átöltözik, és elindultunk vissza a
szállodába. Borzalmas volt látni, ahogy a mindig vidám ausztrál arcán még egy
apró mosoly sem suhant át. Csak remélni mertem, hogy holnap minden jól alakul,
ha már ez az eddigi futamokról nem volt elmondható.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha dobogón leszel, ígérem, eljövünk bulizni a csapattal -
ígértem meg neki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán.</div>
<div class="MsoNormal">
- Megígéritek? - kérdezett vissza.</div>
<div class="MsoNormal">
- Persze. Elena nem tud kibújni alóla, már ruhánk is van! -
lelkesedett Alla, és innentől kezdve végigbeszélte az utat.</div>
<div class="MsoNormal">
Felmentünk a szobánkba, de előtte még odasúgtam Danielnek,
hogy lejövök a könyvért. Nem akartam, hogy Alla ebből bármit is észrevegyen.
Mikor a lány elvonult zuhanyozni - tudtam, hogy legalább egy óráig eltart az
esti rutinja -, átmentem az ausztrálhoz. A második kopogásra nyitotta ki. </div>
<div class="MsoNormal">
- A könyvért jöttem - mondtam halkan. Valószínűleg
felébresztettem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kómás fejjen nagyon
aranyosan nézett ki.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Csak intett, hogy jöjjek befelé. Biztos, hogy aludt,
mindössze egy pólóban és bokszerben sétált előttem. Felkapcsolta a nagylámpát.
A hirtelen jött világosság miatt hunyorogva támolygott előre. Lehajolt a földre
dobott sporttáskához. Pár pillanatig kotorászott benne, majd kiemelte a fehér
virágos borítóval tarkított könyvet. </div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm. Mindjárt jövök, fent hagytam a pénzt - mondtam.
Már indultam volna az ajtó felé, mikor megfogta a kezem, és visszahúzott. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyjad csak - legyintett. Másodpercekig csak néztünk
egymás szemébe, próbáltam valamit kiolvasni a gyönyörű, barna íriszeiből,
amiből most teljesen eltűnt a csillogás, a lelkesedés. Nem tudtam, mit
szeretne. Nem akartam megszakítani a pillanatot, csak némán meredtem előre.
Felsóhajtott. A hirtelen érintésére összerezzentem. Egy pillanatig megállt, de
utána magához vont. Az arcát a hajamba temette, amit időközben kibontottam.
Kissé esetlenül körbefontam a karom a dereka körül. Nem tudom, meddig
állhattunk így, de kifejezetten jól esett. Megnyugtatott. A vállára hajtottam a
fejem, s beszívtam az illatát. Egy újabb sóhajtás közepette eltolt magától.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó éjszakát - mondta búcsúzásképp. Nem akartam tovább
zavarni, tudtam, mennyire fáradt. Látszott rajta, hogy megviselte az újabb
vereség, mégha a futam csak holnap lesz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Neked is - válaszoltam. Lekapcsoltam a nagyvillanyt, csak
az éjjeliszekrényen lévő lámpa adott félhomályt a szobának. Mikor elhagytam a
szobát - ami egyébként ezerszer nagyobb, mint a miénk -, épp leült az ágyra.
Halkan becsuktam az ajtót, és elslisszoltam a szobáig. Villámsebességgel dobtam
a könyvet a bőröndöm aljára, rá egy halom ruhát raktam, a biztonság kedvéért.
Alla pár pillanattal később lépett ki a fürdőből. Egy gyors zuhany után már nem
volt lehetőségem olvasni a lány közelében. Valószínűleg meg kell várnom, míg
hazarepülünk.</div>
<div class="MsoNormal">
A holnap este roppant érdekes lesz. Hajnali kettő-három
körül indul a gépünk Moszkvába, addig minden bizonnyal bulizni fogunk. Edzésre
pedig hullaként megyünk, alig pár óra alvás után. Még sosem voltam buliban, és
azt sem tudom, kik lesznek ott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Érdekes
este elé nézünk.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-69638397718766028672017-05-27T04:18:00.003-07:002017-12-04T13:57:29.171-08:0031<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. május 12.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Spanyolország,
Barcelona</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Első nap spanyolban. Alig tudtam aludni pár órát, reggel hét
órakor ugyanis valaki őrült erővel dörömbölt az ajtónkon. Miután realizáltam,
hogy hol is vagyok, felkészültem, hogy melegebb éghajlatra küldjem az illetőt.
Sajna a tervem kudarcba fulladt, az ausztrál, miután meglátott, azonnal a
karjaiba zárt. Daniel olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt.
Mellesleg, Alla fel sem ébredt erre az egészre.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi, hogy ilyen korán zaklatlak, csak köszönni akartam,
mielőtt lemennék a pályára - vigyorgott. Egyből jókedvre derültem a közelében. </div>
<div class="MsoNormal">
- Bejössz? - kérdeztem, az udvariasság kedvéért.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, köszi, mindjárt mennem kell. Hoztam belépőt -
nyújtott át két nyakba akasztható valamit, amin a nevünk díszelgett. - Érezd
magad megtisztelve, nem sok embernek adunk ám ilyet! - kacsintott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen nagylelkű itt valaki! - hecceltem. Ránézett az
órájára, és megcsóválta a fejét. </div>
<div class="MsoNormal">
- Sajna mennem kell, ha még meg is akarok fésülködni. Mikor
jöttök?</div>
<div class="MsoNormal">
- Az első szabadedzésre kiérünk. Biztos nagyon fontos, hogy
a bukó alatt is jó legyen a hajad - nevettem. </div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor majd a pályán! - intett, és még egyszer megölelt. </div>
<div class="MsoNormal">
Becsuktam az ajtót, és visszamentem a szobába. Majdnem
felbuktam a szétszórt bőröndökben, amiket nem volt kedvünk még hajnalban rendesen
kipakolni, vagy legalább arrébb rakni. A kétszobás lakhelyünk elég jól nézett
ki, letisztult, kifinomult, egy tipikus ötcsillagos hotel. Apám kifizette az
egészet, mondjuk, már egy hónapja nem láttam őt se. Szerintem az egész pályát
megvette volna nekem, hogy eljöjjek. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sajnos
szeretetet nem tud venni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Nagy nehezen felkeltettem Allát is, ennél már csak az volt a
nagyobb kihívás, hogy mit vegyünk fel. Ő mindenképpen egy szexi egybe ruhát
akart ráerőszakolni, de leállítottam, mondván, csak a pályára megyünk. Így
végül egy farmer rövidnadrág és egy feszülősebb póló mellett döntöttünk (ha már
a kivágást nem akartam). Megfésülködtem, a hajam természetes hullámokban fedte
az egész hátamat. A tarkóm egész biztos meg fog sülni, de mindegy. Nem akartam
sminkelni, de Alla - fogalmam sincs, miért - hozott egy komplett
sminkkészletet, és ezzel együtt be is vonult a fürdőszobába, magával húzva
engem is. A kis helységben ketten nyomorogtunk, de ő nyugodtan pakolgatott.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem fogok sminkelni - tettem fel a kezem védekezően.</div>
<div class="MsoNormal">
- Rúgj ki egy kicsit a hámból, rakj már fel egy rúzst
legalább! Ha nem is vöröset, de egy halvány rózsaszínt. Na, kérlek! -
noszogatott, de én csak a fejemet ráztam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha megyünk bulizni, rakhatsz rám olyat, de a pályán biztos
nem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor highlightert. Nézd, milyen jól csillog! - tolta az
arcomba a fénylő palettát. Ha nem mondja, az életben nem jövök rá, hogy mi ez. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt hova? - kérdeztem bizonytalanul. Maximum
szemhéjpúdernek jó.</div>
<div class="MsoNormal">
- Az arcodra. Na, csak egy vékony vonalat! Nem feltűnő, meg
semmi, csak jól néz ki.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem feltűnő, akkor minek rakod rám? - húztam fel az
egyik szemöldököm.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lehetetlen vagy - forgatta a szemét. - Tetszeni akarsz
Lewisnak, vagy nem? És ne gyere a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>belső
a fontos<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i> dumával. Ragyogj végre
egy kicsit! - lelkesedett. Összeillenek Daniellel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó, de csak ezt az egyet - adtam be a derekam, és hagytam,
hogy rám kenje a csillámló port.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kész is, gyönyörű vagy! Pont olyan a színe, mint a
gyűrűdnek - mosolyodott el. A járomcsontomon egy hatalmas, aranyosan csillogó
vonalat fedeztem fel. Annyira nem is rossz. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igazi
kihívás lesz nem elkenni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Mivel alaposan eltöltöttük az időt a fürdőben, ezért sietni
kellett. Csak párolt zöldséget reggeliztünk, nem kóstoltuk végig a helyi
specialitásokat, sajnos nem jutott rá idő. Taxival mentünk ki a pályára. Hiába
az orosz vér, egy kicsit izgultam a Lewisszal való találkozás miatt. Végre újra
láthatom! Amint átléptük a kaput, hatalmába kerített ugyan az az érzés, mint
Ausztráliában. Tíz perccel a szabadedzés előtt érkeztünk meg. A paddockban az ismert
nyüzsgés fogadott. Csapatruhás emberkék szaladgáltak ide-oda, újságírók és
fotósok mindenütt. Nagyrészt az emberek ilyenkor általában már elfoglalták a
helyüket, kevés nézelődőt látni. Alla ide-oda forgolódott, mindent meg akart
nézni. Szerencsére nem volt annyira hatalmas az egész, mint Ausztráliában,
ezért könnyen megtaláltam a Red Bull motorhome-ját. A nap nem sütött, az eget
felhők borították, de a levegő páratartalma miatt egyáltalán nem volt hideg,
húsz fok körül lehetett. Imádtam a pálmafákat, gondolkodtam, hogy beszerzek
egyet otthonra, de azért valljuk be, mégiscsak Oroszországban lakom. Maximum a
műnövény jövet szóba, de az meg nem olyan szép. Egyszerűen csak élveztem, hogy
megint itt vagyok. Beléptünk a légkondicionált épületbe, ami egyfajta felüdülés
volt a pára miatt. A hajam a tarkómra tapadt, és csak reméltem, hogy kezdett el
életre kelni a sok hullám. Természetesen Alla a szög egyenes loboncával semmi
ilyesmi problémával nem küzdött, egyedül én szenvedtem. A home-ba belépve
köszöntem a recepciósnak, meg még annak a pár embernek, aki az előtérben ült. Nagyon
magabiztosnak nézhettem ki, azonban innentől fogalmam sem volt, hogy merre
tovább. Szerencsére jött a felmentő sereg Christian személyében, aki egy
másodperc töredéke alatt lehadarta, hogy merre és hogyan. Útnak indultunk a
folyosókon, fél perc alatt megtaláltuk a garázst. Még jó, hogy Alla jobb
tájékozódási képességgel van megáldva, mint én. Az RB13 még csodálatosabban
nézett ki, mint a múltkor. Leültünk Daniel oldalára, és kaptunk egy-egy
fejhallgatót. Az ausztrál szerintem nem vett észre minket, csak az előtte lévő
monitort bámulta. Épphogy elhelyezkedtünk, el is kezdődött az első szabadedzés.
</div>
<div class="MsoNormal">
Az új rajtszámok az autókon elég érdekesen néztek ki,
legelőször inkább azokat figyeltem. Tetszett az, hogy mindkét Mercedesnek más
színű a száma, és a zászlók is jól mutattak a cápauszonyon. A Ferrarinál
személy szerint nekem nem jön be ez a retro stílus, de illik a festéshez. A
miénken, vagyis a Red Bullon elölnézetből egyáltalán nem látszik a szám, mert
sokkal feljebb rakták. Ugyanez a Force Indiánál, ott is csak felülről lehet
tájékozódni. Amit még érdekesnek találtam, az a Toro Rosso, amin kivehetetlen a
szám, de még az uszonyon is, a piros festék miatt. Így csak a sisak alapján
lehet felismerni a versenyzőket. Amikor megláttam a Mercedes fejlesztéseit,
majdnem eltátottam a szám. Brutálisan nézett ki, imádtam. Az orr érdekes volt,
egy teljesen új megoldás, plusz egy különleges légelterelő. Ha működni is fog,
egész biztos, hogy valaki bejelenti vizsgálatra az FIA-hoz, hogy szabályos-e. Egy
új volt a mezőnyben, Szergej Szirotkin a Renault-nál egy szabadedzés erejéig
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOcdgMUApglHaiFWSXTVE4hb0yq_wjcbuMPz8jUd10h-leWERzIl5rtU2-ydYb034fLqrVm5M9joTXdSvkhgkQfJAIOJ6-IP_g35dCZbM85vqAh6w8gM1Sz1fTnhLcLY5vZjmzAWYLIEQ/s1600/34.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="594" data-original-width="597" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOcdgMUApglHaiFWSXTVE4hb0yq_wjcbuMPz8jUd10h-leWERzIl5rtU2-ydYb034fLqrVm5M9joTXdSvkhgkQfJAIOJ6-IP_g35dCZbM85vqAh6w8gM1Sz1fTnhLcLY5vZjmzAWYLIEQ/s200/34.jpg" width="200" /></a></div>
vezethette az autót. Az első mért körre kilenc percet kellett várni, ami Felipe
Massáé lett. Lewisnak is a neve mellett jelent meg idő, de ez még nem volt az
igazi. A tizenharmadik percben Alonso a McLarenben hatalmas füsttel kicsúszott
a pálya szélére. Valószínűleg a motorral lehetett valami, mert az autóból
ömlött az olaj. Sárga zászló, bejöttek elvontatni. Ahogy felemelte a daru, mintha
vödörből öntenék, úgy fojt az egész. Két perc múlva újra szabaddá tették a
pályát. Egyre többen gurultak ki a boxból. A huszonnegyedik percben újabb autó
állt meg: egy Ferrari, mégpedig Vettelé. Szerencsére ő vissza tudott jutni a
boxba, így nem kellett megszakítani az edzést. Harmincnyolc perce tart az
edzés, az idők már sokkal jobbak, mint a tavalyiak. Hamilton volt az élen. Két
perc múlva az egész mezőny lecsendesedett, a Williamsesek kivételével mindenki
a boxban pihent. Tíz percet kellett várni arra, hogy egy kicsit nőjön a
forgalom. A mezőny közepes gumikra váltott, és sorra érkeztek a jobb idők. A
Mercedes brutális, egy másodpercet adott a Ferrarinak. Igaz, ez még csak az
első edzés, hülyeség lett volna messzemenő következtetéseket levonni. Negyed
óra maradt még az edzésből, mikor Magnussen autója leállt. Miután
eltakarították, szűk két perc maradt, amiben igazából semmi érdekes sem
történt, csak köröztek. Letelt a másfél óra, Mercedes, Ferrari, Red Bull
pilóták sorrendben. Felálltam, és nyújtózkodtam egy kicsit. Dani visszatért a
garázsba. Allával arrébb sétáltunk, hogy ne zavarjuk a srácokat a munkában. <br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
- Na? - kérdeztem, utalva arra, hogy hogy tetszett neki az
edzés. </div>
<div class="MsoNormal">
- Egész jó volt, unalmasabbra számítottam. Bár, még nem
nagyon értettem mi micsoda - nevetett, saját magán.</div>
<div class="MsoNormal">
- Majd belejössz - legyintettem. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hölgyeim - szólalt meg mögülünk egy hang. Vigyorogva
fordultam hátra, tudtam, hogy az ausztrál az.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szia! - köszönt Alla, ugyanis ők ma még nem találkoztak.
Puszival köszöntötték egymást, majd felém fordult a férfi.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó a sminked - kacsintott, és egy kicsit el is pirultam. -
Éhesek vagytok?</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudnék enni - vontam meg a vállam.</div>
<div class="MsoNormal">
- Átöltözök, a konyhán találkozunk - mondta, és elsietett a
szobája felé. Visszamentünk a motorhome-ba, apától kértem útbaigazítást. Lassan
sétáltunk, de még így is egy kicsit várnunk kellett. Nem tudtam, mi tart ennyi
ideig. Jó, mi lányok vagyunk, nekünk ez a normál, de ötletem sem volt, hogy
mivel szöszölhetett Daniel. Felsóhajtottam, mikor végre megláttam az ausztrált,
de nem egyedül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha nem nagy baj, csatlakozik hozzánk Stuart, a személyi
edzőm - magyarázta.</div>
<div class="MsoNormal">
- Stuart Smith - mutatkozott be nekünk.</div>
<div class="MsoNormal">
- Elena Radulova.</div>
<div class="MsoNormal">
- Alla Shishkina.</div>
<div class="MsoNormal">
Bementünk a terembe, ahol megcsapta az orromat a finom
kajaszag. Hm, van párolt zöldség is! Előre engedtek minket a fiúk, Alla nem
tudom, hogy mit szedett, de biztos valami egészségeset, én pedig a zöldségekhez
egy kis csirkemellet. Imádom a párolt dolgokat, és ezért még Tatyana sem
szidhat le. Leültünk egy négyes asztalhoz. Daniel a tányérját roskadásig
megpakolta, amit az edzője sem hagyhatott figyelmen kívül.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ha ezt mind megeszed, dupla annyi felülést csinálsz! -
fenyegette meg.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én még éhes vagyok - könyörgött az ausztrál. </div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogsz beférni az autóba!</div>
<div class="MsoNormal">
- De ha nem eszek, nem lesz izmom! El fog tűnni a formás
lábam! - mondta kétségbeesett hangon, mire Allával nevetésben törtünk ki. Erre
az említett bevágta a hisztit, de láthatóan Stuart nem foglalkozott vele.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mindig ez van - legyintett. </div>
<div class="MsoNormal">
Miután befejeztük az étkezést, a fiúk visszamentek a
garázsba, mi pedig úgy döntöttünk, hogy körbenézünk a paddockban. Mondjuk a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>döntöttünk<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i> eléggé nagy túlzás, Alla kijelentette, hogy most
meglátogatjuk Lewist. Egy kicsit izgultam. Csak remélni mertem, hogy épp nincs
semmi dolga. A lány hősiesen elindult előre, utat törve magának, még mielőtt
figyelmeztethettem volna, hogy a Mercedes boxa pont a másik irány. </div>
<div class="MsoNormal">
- Majdnem - tartotta fel a mutató ujját, jelezve, hogy meg
se szólaljak. Így csak halkan kuncogtam magamban.</div>
<div class="MsoNormal">
A paddockban sétáltunk át, célba véve a szürke épületet.
Bevallom, kicsit ideges voltam, viszont alig vártam, hogy újra lássam őt. Az ő
boxukba nem volt engedélyünk bemenni, Red Bullosként nem is hiszem, hogy
beengedtek volna. Mellesleg, a paddockot újra ellepték az emberek, így találtuk
meg Angelát is, Lewis valamilyen emberét, azt hiszem média szakos, vagy
ilyesmi. </div>
<div class="MsoNormal">
- Angela! - fogtam meg a vállát, mikor elhaladt volna
mellettem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? - kérdezte meglepődve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Beszélhetnék Lewisszal? - kérdeztem, egyből a lényegre
térve.</div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, de Lewis nem akar beszélni - közölte faarccal.</div>
<div class="MsoNormal">
- De én vagyok Elena! Lena! - mondtam meglepődötten.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, ki vagy. Mint említettem, Lewis nem akar beszélni,
ő mondta nekem, elhiheti. Ha nem zavar, még dolgom van - mondta, és elsietett.</div>
<div class="MsoNormal">
Teljesen lesokkoltam. Mi az, hogy nem akar beszélni se velem?
Nem értettem, mi az oka. Hiszen Oroszországban még teljesen rendben volt
minden! Lehet, azóta már megharagudott rám? Ki tudja. Alla látta rajtam, hogy
teljesen lesokkoltam, ezért megragadta a karom, és visszahúzott a Red Bull
felé. Nem szoktam kimutatni az érzéseim, de kedvem lett volna sírni. Idegesített,
hogy nem tudtam az okát, nem tudtam, miért nem akar látni se. Csak kihasznált
volna? Nem úgy tűnt. Mégis igaz lenne a nagy nőfaló hírneve? Nem hiszem. Nem
olyan embernek ismertem meg, tudom, hogy akármit állítanak, ő nem olyan. Ha nem
ez, akkor pedig mi a baja? Legalább egy szót szólhatott volna, vagy igazán
megmondhatta volna, hogy egyszerűen nem akar keresni. Személyesen, nem
embereken keresztül. Nem jutottunk el a motorhome-ba, hanem inkább kimentünk,
és a szurkolói részen leültünk egy székre. A kezembe temettem az arcom, de nem
sírtam. Nem akartam gyenge lenni. Hát, volt egy bimbózó kapcsolat-féleségem,
ami megszakadt. Úgy fogok tenni, mintha meg sem történt volna ez az egész. Nem
vettem észre, hogy mennyire megváltoztam. Pozitív, vagy negatív, azt döntse el
mindenki maga. Nyitottabb lettem, bátrabb, és kaptam két igaz barátot. Csak
most jutott eszembe Daniel, az ausztrál, kinek nem hallgattam a szavára. Okkal
mondta, hogy csak szüksége volt valakire, de amint jól lesz, már nem fogok
kelleni. Igaza volt, be kellett látnom. Féltett tőle, a nagy pofára eséstől, de
azt hittem, nem lehet semmi baj. Csak most tapasztaltam meg az életet. Viszont
azt eldöntöttem magamban, hogy nem leszek olyan, mint a többi lány. Csak
csinálom a dolgaimat normálisan, ha tudok, kijövök Danielhez a futamra, de nem
változtatok stílust, meg semmi ilyesmi, nem akarom megmutatni, hogy mit
vesztett. Egyszerűen csak elfogadtam, ez az ő döntése. Mégha fájdalmat is
okozott, próbáltam leplezni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak
csinálni akartam azt, mint eddig, mint Melbourne péntekén, amikor még nem
ismertem.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom, meddig ülhettünk ott. Egyikünk sem szólalt meg,
csak hallgattuk a minket körülvevő nyüzsgést. Volt egy olyan érzésem, hogy Alla
egyből kitalálta a gondolataim, tudta, min rágódtam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Visszamegyünk? - kérdezte csendesen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mehetünk. De ne említs semmit Danielnek. - Nem akartam,
hogy elkezdje az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>én megmondtam<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i> dumát. Semmi kedvem sem volt végighallgatni
a prédikációját. </div>
<div class="MsoNormal">
Visszaértünk és leültünk a garázsba, ahol már lelkesen
készülődtek a következő szabadedzésre. Fel sem tűnt, hogy ennyire elvoltunk,
úgy tűnt, mostanában gyakran hagyott cserben az időérzékem. Az időjárás
felmelegedett, immáron huszonöt fokban gurultak ki a pályára a versenyzők
pontban kettő órakor. Daniel futólépésben érkezett meg, és egyből bepattant a
kocsiba, de csak tíz perc után gurult ki a forgalomba. Jelenleg Sebastian
Vettel állt az élen, átlépte a 320 km/h-s csúcssebességet. A garázs másik
oldala is dolgozott rendesen, Max - akinek mellesleg még nem is köszöntem -
feljött másodiknak. Hallgattuk a rádióbeszélgetéseket is, bejátszották, ahogy
mondták Raikkönennek, hogy hűtse az autót. Mindenki közepes keveréken ment,
volt egy olyan érzésem, hogy a keményet többször nem is fogjuk látni a
hétvégén. A huszonnegyedik percben zaj csapta meg a fülemet, még a fejhallgató
keresztül is, ugyanis Verstappen kicsúszott a kavicságyba. Szerencsére vissza
tudott jönni a boxba, de így is lengették a sárga zászlót. Egy perc sem telt
bele, már vissza is vonták a sárgát. Az első, aki lágy gumikra váltott, az
Vettel volt, majd a másik Ferrari követte őt. Daniel mindeközben csak a
tizenegyedik helyen volt, nem ment túlzottan gyors köröket, de úgy tűnt, senki
sem aggódott. Gondoltam, verseny szimuláció, vagy ilyesmi. Félidőben így nézett
ki a top 10: Hamilton, Bottas, Raikkönen, Vettel, Hülkenberg, Palmer, Massa,
Sainz, Grosjean, Ocon. Három perccel később beállt az első edzésen látott
sorrend: Verstappen a Mercik és a Ferrarik mögött ötödik, Ricciardo hatodik. A
közvetítésben megjelent a narancssárga, Verstappen-szurkoló oroszlán. Egyedül
Alonsonak nem volt még mért köre, de a spanyol már a kivezetőt csinálta.
Reméltem, összejön neki valami eredmény hazai közönség előtt. Három órakor
piros zászlót lengettek. Először nem tudtam, miért, majd mutatták, ahogy Sainz
autójáról lerepült egy darab, és azért kellett bemenni. Huszonöt perc volt
hátra, mikor zöld zászlót kapott a mezőny. Max jelezte a rádión, hogy nem
fordult az autója, látványosan ki is csúszott a tizenhármas kanyarban. Nyolc
perccel a vége előtt megint alkatrész került a pályára: Raikkönen T-szárnyának
jobb oldala esett le. Páran panaszkodtak a szélre, Bottas és Vettel is kicsúszott
egyszer. Fél négykor lengették a kockás zászlót, Max ötödik, Daniel hatodik. A
program holnap folytatódik a harmadik és egyben utolsó edzéssel, majd az
időmérővel. </div>
<div class="MsoNormal">
Egy órával később, mikor lezajlott minden interjú, Daniellel
karöltve visszamentünk a szállodába. Allával úgy döntöttünk, hogy holnap
hajnalban elmegyünk egyet futni a pályára, de addig is, ma este beülünk a wellnessbe.
Jól esett a forró fürdő, és egy kicsit kiültünk a teraszra napozni is. Igaz,
gyéren sütött, de legalább így nem égtünk le. Mondjuk, nem is barnultunk, de
jól hangzott. Egy könnyű vacsora után hamar bebújtunk az ágyba, holnap ugyanis
korán fogunk kelni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meg tudnám szokni ezt
a luxust.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-77526957617277033622017-05-21T10:29:00.001-07:002017-12-04T13:57:52.503-08:0030<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "calibri";">2017. május 11.</span></i><br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "calibri";">Oroszország, Moszkva</span></i></div>
<span style="font-family: "calibri";">A versenyt követő egyetlen egy edzésmentes nap alatt nem
sikerült kihevernem azt a három hetet, még úgy sem, hogy egész nap semmit se
csináltam. Anyámmal találkoztam otthon, szerintem fel sem tűnt neki, hogy nem
is voltam itthon. Hétfőn már mehettünk vissza a központba, ahol korántsem volt
minden rendben. Amint sejteni lehetett, Natalia Ishchenko bejelentette a
visszavonulását. Svetlana némileg elveszettnek tűnt nélküle, nagyon sajnáltam,
hogy duótárs nélkül marad. Azon az estén, edzés után meg is tartottuk a
búcsúztatót, ami eléggé érzelgősre sikeredett. Már a találgatás is elkezdődött,
hogy ki lesz a helyén, hogy lesz a felállás, meg ilyesmik, de az edzők semmit
sem mondtak. Jut eszembe, Daniel írt, hogy sikerült beszereznie a könyvet. Róla
jutott eszembe, hogy időközben lement az Orosz nagydíj, már egy hete, csak
annyira lefoglalt a szinkronúszás, hogy teljesen kiment a fejemből. Utólag
visszanéztem mindent, mit ne mondjak, a beszámolók alapján semmiről sem
maradtam le. Állítólag egy darab előzés történt az egész futamon. Mondjuk, nem
lepett meg, nem a versenyért jönnek ide, hanem a pénzért. Mindenki megszeppent
Putyin közelében, a kínos csendet és a kézfogásokat felettébb szórakoztató volt
nézni. Bár az elnök úr kedvel engem, szelfiztem vele egyet még a belvárosi
karácsonyi ünnepségen. Látja, hogy sokra fogom még vinni ezért pénzel rendesen,
én pedig teszem a szépet, és hozom az eredményeket. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ez így van rendjén.</i><o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">A keddi, a szerdai és a mai napot is végigszenvedtem,
egyszerűen egy este alatt nem tudtam kipihenni magam. Visszatértek az erősítős
edzések, mikor csak alaphelyzeteket vagy gyakorlatsorokat nézünk, semmi kűr. A
következő verseny csak júliusban lesz, a FINA Vizes Világbajnokság Budapesten. Ma
Anzhelika (az ugróedző) nem volt jó kedvében, amint átértünk az artistaképzőbe,
egyből felcsatolt a kötélre, és ugráltatott, folyamatosan. A lábamat sem
éreztem, bár a többiek sem voltak jobbak, akik dobáltak. Az egyik alkalommal
sikerült rosszul leérkeznem, majdnem felnyaltam a földet. A kezem nem úszta
meg, jól belecsaptam a puha anyagba, így egy hatalmas duzzanat éktelenkedik az
alkaromon. Ahhoz képest, a vízben egy darab emelést, vagy dobást nem
csináltunk. Ráadásul az edzés végén ,,ünnepélyesen<i style="mso-bidi-font-style: normal;">" </i>bejelentette Tatyana, hogy egy fotózásra hívtak a jövő
hétvégén, valamelyik kis országba, aminek elvileg nagyon szép a tengerpartja.
Mondjuk, a sós víznek örültem, de reméltem, hogy nem napközben szervezik, a
tűző napon, mert akkor biztosan egy leégéssel is fogok gazdagodni. És nem
hiányzott az, hogy teljesen piros bőrrel mászkáljak, ugyanis a hulláéhoz
hasonló színnel tíz perc alatt is simán megtörténik a baj. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">Mint korábban is említettem, az egész hétvégét megkaptuk
szünetnek, így három napon keresztül kell látnom a központot, mert pénteken
eleve nincs edzés. Elkezdtem gondolkodni. A mai tréninget is letudtam, de az
alkarom még mindig sajgott. Csütörtök van, tizenegyedike. Valami rémlett,
mintha lett volna egy esemény betervezve tizennegyedikére. Mi az istennyilát
csinálnék én vasárnap? Egy kevésbé kiadós vacsora után felmentem a szobámba, és
felnyitottam a laptopom, ami már egy ideje nem volt bekapcsolva. Hirtelen azt
sem tudtam, mit nézzek meg, úgy látszik, rengeteg dologról maradtam le az
elmúlt hónapban. Ránéztem a bulvárra, a fanfictionokre, és a Forma-1-es
hírportálokra. Az utóbbin rámentem a versenynaptárra, és minden bevillant.
Hétvégén rendezik a Spanyol nagydíjat! És megígértem Carlosnak és Danielnek is,
hogy elmegyek. Az utóbbi különösen fontos a könyv miatt. Te jó ég. Megnéztem a
menetrendet, ha ma hajnalban elindulnék, odaérnék a szabadedzésekre, hétfő
reggelig haza tudnék érni. Igaz, hullafáradtan. Öt percen át mérlegeltem
magamban a lehetőségeket, a pro és kontra listám végtelennek bizonyult. Azalatt
a három hét alatt, amit szinte egész végig Allával töltöttem, tanultam valamit.
Ő tipikusan az a lány volt, aki nem gondolkodott, csak a dolgok közepébe
vágott, nem számítgatott előtte, meg semmi. Tudtam, hogy ő az én emberem.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Mi az? - szólt bele egy álmos hang a telefonba. El is
felejtettem, hogy már tizenegy óra múlt.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Sürgős dolog, szükségem van a segítségedre!<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Mi az? - Már sokkal élénkebb hangnemben szólt vissza.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Elmenjek Spanyolországba a nagydíjra, vagy ne? Épphogy
visszaérnék a hétfői edzésre - hadartam el.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Elena… - kezdte. - Ne gondolkodj, hanem szedd a lábad! És
ne felejtsd el azt a ruhát is berakni! Add át, hogy üdvözlöm Danit! Egyszer
élünk, fiatal vagy, rád fér a bulizás - motyogta, már álmosabb hangon. Nem
nagyon segített, még mindig kételyek gyötörtek. Igaza van, egyszer élünk.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Nem akarsz velem jönni? - tettem fel hirtelen a kérdést. <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "calibri";">- Mikor indul a gép? - kérdezte egyből. Ahogyan számítottam
rá, neki nem kellett több óra agyalás, csak belevágott a közepébe. Öt perc
múlva már nálam is volt. Fogalmam sincs, hogy kezel ilyen lazán mindent, vagy
csak szimplán én aggódom túl a dolgokat. Daniellel is beszéltünk, aki majd'
kiugrott a bőréből, annyira örült. Intézett nekünk egy hotelszobát, hogy hogy,
azt nem tudom, mivel a szállodák ilyenkor roskadásig meg vannak telve, de
mindegy is. Barcelonában az előrejelzések szerint napközben huszonöt fok körüli
lesz a hőmérséklet, így annak megfelelően pakoltunk be, természetesen a
legalább hatvan faktoros naptej sem hiányozhatott. Hajnali háromkor indul a
gépünk. Még mindig nem fogtam fel, hogy Allával Spanyolországba készülök, a
Forma-1-es futamra. Rájöttem, hogy borzalmasan hiányzik az a légkör, csak ott
éreztem azt, hogy igazán kikapcsolódtam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">És
persze, újra láthatom Lewist.</i><o:p></o:p></span></div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-83140034771959335472017-05-17T08:56:00.001-07:002017-12-04T13:57:58.318-08:0029<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. május 6.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kanada, Torontó</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ritkán jutok el Amerikába, amit ki is élveztem. Voltam
városnézésen, ahonnan időben sikerült visszaérnünk Allával. Mellesleg, a
verseny már másodikán elkezdődött, rengeteg kategóriát rendeztek meg. Tegnap
beültünk a Highlight csapat kűrök versenyére. Pontosan nem voltam tisztában
azzal, hogy maximum hány személyes lehet, így arról nem tudtam nyilatkozni. Az
átlag nyolc ember volt. Ez a kategória majdnem ugyan olyan, mint a csapat, csak
itt arra kell figyelni, hogy minél több és különlegesebb dobás legyen benne.
Nem játszanak fontos szerepet a csapatrészek, az ugrások viszont annál inkább,
és ennek megfelelően megy a pontozás is. Általában egyesületek indulnak, vagy
,,kisebb" válogatottak, vagyis mi biztosan nem. Mondjuk, kipróbáltam
volna, hogy milyen egy egész kűrön keresztül folyamatosan ugrálni, így
irigykedve néztem a versenyzőket. A medence viszont nem volt valami nagy, se az
uszodatér. Az öltözőben alig fértünk el, még úgy is, hogy a táskáinkat a földön
tároltuk. A bemelegítésre összesen húsz percet kaptunk a megszokott negyvenöt
helyett, így muszáj volt turbó üzemmódba kapcsolnunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span>A szálloda, amiben megszálltunk, mindössze egy utcányira
volt az uszodától. Így, ha bármit a szobában felejtettünk, csak simán
visszaszaladtunk érte, úgy, ahogy voltunk. Szerda este egy szál kűr dresszben
futottam át a közeli kisboltba, mert elfogyott a hullámcsat, más egyesületektől
pedig nem akartunk kérni. Mit ne mondjak, kicsit furcsán néztek rám, nem
mindennapi látvány, ha egy lány talpig kicicomázva besétál egy közértbe. </div>
<div class="MsoNormal">
Harmadikán elindultam a szabadrutinos szólóban, vagyis ugyan
abban, mint eddig. A gond ott kezdődött, hogy Tatiana előszeretettel lenevezett
a technikai (!) rutinban is, így megint előtte pár nappal rendezhettük a kűrt.
Vagyis mindkét kategóriában ugyan azzal indultam, pár mozdulatsor kivételével. Negyedikén
alaposan megszenvedtem az elemekkel, de végül - a kevés indulónak hála -
mindkettőt megnyertem. Igazából csak azért jöttünk erre a versenyre, hogy
gyakoroljunk élesben is. És, itt az egyik legmagasabb a pénznyeremény. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Akármennyire is próbálta tagadni Natalie,
azért mi sem vagyunk hülyék.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Ötödikén csak a párosok kaptak helyet, a szabad rutinos
versenyzők és a mixeltek. Egész nap a lelátón ténferegtünk, bár volt mit nézni.
Mindig is érdekesnek találtam a férfi szinkronúszást, meg kell mondjam, annyira
nem voltak rosszak, sőt, az egyik még spárgázott is. Számomra nem volt túl sok
esemény, de pletyka annál inkább. Már nem is tudom, ki vetette fel, talán
Gelena, azt, hogy Natalia vissza fog vonulni. Nem tudom, ebből mennyi igaz, bár
elég valószínűleg tartom, hiszen már harmincegy éves. Bár, azt nem tudom, mi
lesz így Svetlanával, a duótársával, aki négy évvel fiatalabb nála, így egészen
biztos, hogy nem megy vele ,,nyugdíjba<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i>.
Az edzők előtt igyekezett mindenki a legnagyobb titokban tartani, bár Svetlana
eléggé kiakadt, hogy ezt terjesztik, de nem cáfolta. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindenesetre, előbb-utóbb úgy is kiderül.</i></div>
<div class="MsoNormal">
Hiába volt rengeteg kategória, a rövidprogram kimaradt. Ki
tudja, lehet, jobb is így, Aleksandrának egyel kevesebb oka volt utálni. Nem
tudom, mi történt, de a péntek végül ilyen pletykás nap lett, mert rólam is
elterjedt az, hogy abba fogom hagyni a túl nagy nyomás miatt. Mondjuk, nem
tudom, ki az az idióta, aki ezt kitalálta, de pont az ellentéte igaz rám.</div>
<div class="MsoNormal">
A csapathoz készülődtünk. Felvettem a dresszet, megvolt a szokásos
hajtűzés, sminkelés és egyebek. Egyáltalán nem izgultam, inkább a pokolba
kívántam az egészet. A hét közepén még szívesen elszólózgattam, de szombatra
már alig maradt energiám. Az utóbbi pár hetem teljes egészében csak a
szinkronúszásról szólt, a telefonomat egy ideje nem is használtam, csak az
elemekre gondoltam. Egyik este Tatiana jelent meg az álmomban, és azt
üvöltötte, hogy feszítsem át a lábam. Lehet, hogy egy kicsit ki kéne
kapcsolódnom. Azt viszont nem értettem, hogy Aleksandra egyáltalán minek jött
el Kanadába, mert városnézésen és lelátón ücsörgésen kívül nem sokat csinált,
rövidprogram híján. Összesen két csapat indul ellenünk, a győzelmünk
borítékolható, hiszen se spanyol, se japán, se kínai, aki veszélyes lehetne. Csak
a hazai, kanadai csapat és az ukránok, akik mindenhol ott vannak. Most vonultak
be az előbbiek, mi utolsónak indulunk. A váróteremben ücsörögtünk, elég fagyos
hangulatban. Volt egy kisebb összeszólalkozás a két főkolompos, Gelena és Maria
között. Már nem is emlékszem, min vitáztak, valami teljesen lényegtelen dolgon,
de egyik sem akart lemondani a dicsőségről, és védte az igazát. Svetlana és
Natalia igyekezett csitítani őket, páran még beszálltak, de én inkább nem
szóltam bele. Elgondolkodtam rajta, hogy a külvilág ebből mit érzékel?
Valószínűleg semmit. Kimegyünk, megcsináljuk tökéletes összhangban, minden
klappol, és eszükbe sem jut az embereknek, hogy valami nincs rendben. Nagyon
ritka az összetartó csapat. Ha kilenc lány van összezárva, akaratlanul is
terjednek pletykák, ha valaki már egy kicsit nem kedveli a másikat. Főleg, ha
két vezéregyéniség van a csapatban, vagy több, akkor elkerülhetetlenek a néhai
veszekedések. </div>
<div class="MsoNormal">
Egyre jobban kezdtem megszokni a csapatot. Már nem kerülget
az ájulás, mikor kijövök a vízből, bár most azért rendesen éreztem magamon a
fáradtságot. Ugyan az emeléseknél még mindig szenvedek, de az is haladásnak
számít, hogy már nem az első lábba fulladtam bele, hanem csak utána. A kűr
mintha egy másodperc lett volna, azon kaptam magam, hogy kint álltam, és vártuk
a pontokat. Integettünk a mini lelátókon ülő, nagyrészt kanadai közönségnek, és
visszamentünk. Szerencsére az eredményhirdetésre nem kellett sokat várni, még
át se öltöztünk, de már hívtak. Nem volt egy nagy esemény, csak megkaptuk az
aranyat, meg az eurót tartalmazó borítékot, és mehettünk haza. Igazából már
Natalie-ékat se érdekelte, hogy mit csinálunk, megpróbáltak úgy tenni, mintha
nem lenne olyan biztos a dobogó felső foka, és nem csak az extra euróért
jöttünk volna, de a végén már nem is erőlködtek. Remélem, leszerveznek egy edzőtábort
valamilyen tengerpartra, vagy ilyesmi, mert annak örülnék. </div>
<div class="MsoNormal">
Mivel fehérneműt senki se hozott (már fürdőruhában érkeztünk
az uszodába), ezért úgy, ahogy voltunk, a kűr dresszre rávettük az egyen
pulcsit, hátunkra kaptuk a hátizsákot, és gyalogoltunk. Este indul a gépünk
vissza, Moszkvába. Közben megbeszéltük az edzéseket. Hétköznap normálisan kell
jönnünk újra, annyi pihenőt kaptunk, hogy a hétvégét elengedik, így három napot
edzés nélkül tölthetek. Viszont jelenleg csak arra tudtam gondolni, hogy
hamarosan felszáll a gép, és végre magam mögött hagyhatom egy időre a
versenyeket. Nem hittem volna, de sikerült. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Túléltem
ezt a három hetet.</i></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-92171859894429723142017-05-15T09:38:00.000-07:002017-12-04T13:58:04.325-08:0028<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><i style="mso-bidi-font-style: normal;">2017. április 30.</i><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Japán, Tokió</i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF74GXupf2qWeVomNumWgESIu6sviiatuaDmcUNh_I7ENXCujdSJDpG72nwtmdTIZ7X04cIEBl1cbX98Xed25g_iR5i9F0tdMFXr0W6mWPdl7Z1JP14IUH6bMt9DBfe8fjZYMyS_9sWHQ/s1600/31.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF74GXupf2qWeVomNumWgESIu6sviiatuaDmcUNh_I7ENXCujdSJDpG72nwtmdTIZ7X04cIEBl1cbX98Xed25g_iR5i9F0tdMFXr0W6mWPdl7Z1JP14IUH6bMt9DBfe8fjZYMyS_9sWHQ/s200/31.jpg" width="166" /></a>Néha az ember frissen és üdén kel fel reggel, maga se tudja,
miért. Hát, én pont nem. A tegnap este elhúzódott, szerencsére Maria jó fej volt,
és fedezett minket. Allával egy remek napot töltöttem el, nem gondoltam volna,
hogy ennyire élvezni fogom, bár végül nem mentünk ki a mixelt duókra. Délelőtt
még nem volt annyira jó idő, de délutánra úgy kisütött a nap, hogy a dzsekimet
is levettem. Legfőképp a várost jártuk, majd beültünk egy sushi étterembe. Alla
nagyon erőlködött, hogy bekapjak egy falatot is abból a hínáros tekercsből,
egyet meg is kóstoltam, de nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Nem tudtam, hogy
lehet nyers halat enni, vagy azt a zöld valamit, ami a szélén volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,</i>igazi<i style="mso-bidi-font-style: normal;">"</i> buli, nem nevezném annak. Viszont a lányt nem tudtam egy
koktélról lebeszélni. Én teljesen tiszta maradtam, de neki az a színes lötty
beütött, nem nagyon, de feltűnően sokat vihogott. Ráadásul még a pénztárcája se
bánta, mert meghívatta magát. Még napközben említettem neki a spanyolországi terveimet,
ezért muszájnak érezte, hogy kiválassza nekem a megfelelő koktél ruhát.
Mondjuk, azt <br />
nem tudtam, miért volt biztos annyira a partiban, de inkább
ráhagytam. Miután a negyedik üzletbe rángatott be, és elküldött ötven ruhával
próbálni, megtalálta a tökéleteset. Bevallom, tényleg nem állt rosszul, még
tetszettem is benne magamnak. Viszont rettentően kihívó. Még pontosan él az
emlékezetemben az egész jelenet. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Amit egyedül
finomnak találtam benne, az a rizs. Az este egy kicsit elszabadult, a várossal
együtt mi is feléledtünk kilenc óra tájban. Alla mellett teljesen
felszabadultnak éreztem magam, bekeveredtünk egy helyi klubba. Nevettünk,
táncoltunk, de egy pillanatra se vesztettük el egymást. Nem volt <br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,- Nem hiszed el,
megtaláltam a tökéleteset! - ujjongott Alla.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Már megint? -
kérdeztem szem forgatva, és kilestem a függöny mögül. Nem viccelek, a kezében
egy piros, konkrétan tűzpiros ruhát tartott, majd mikor meglátott, felém
nyújtotta. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Én ezt fel nem
veszem - hadakoztam. - Te jó ég, ennek van egyáltalán eleje? - kérdeztem hüledezve,
ugyanis alig volt valami anyag a felső részén.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Pedig fel fogod.
Olyan szexi lennél, ebben a szettben akármelyik pilótát megkaphatnád - lelkesedett.
Egy sóhajtás közepette elvettem tőle, és kiadtam az öltözőben lévő további tíz
ruhát, amelyek nem passzoltak. Először gondot okozott a bebújás, a megcsavart
részének köszönhetően, de pár perccel később sikerült kiigazodnom rajta. A
piros színnel remekül összhangban volt a szőke hajam, nem sápasztott. Viszont
az elején hatalmas kivágás éktelenkedett, és a hátát sem fedte semmi. A combom
közepéig leért, azzal nem volt gond. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Kész vagy? -
hallottam a hangot kintről.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Igen - sóhajtottam,
és kilestem. Nem akartam kimenni, de Alla nemes egyszerűséggel kirántott a
folyosóra, hogy a nagy tükörben is megszemléljen. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Ez valami
fantasztikus! Egy arany nyaklánc, tűsarkú és tökéletes lesz! Megvesszük, ebben
fogsz menni - jelentette ki, ellenvetést nem tűrően. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Nem túl kivágott? -
forgolódtam, beletörődve, hogy rengeteg kíváncsi szempár mered ránk.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Nem, pont jó,
egyáltalán nem ribancos - nyugtatgatott Alla, sikertelenül. Természetesen egy méregdrága,
márkás darabot sikerült kiválasztania, de a lelkemre kötötte, hogy ha ezen
múlik, ki is fizeti. Elutasítottam a segítségét, és az újonnan szerzett darabot
gyorsan leraktuk a hotelbe. A lányt nem tudtam róla lebeszélni, így ha törik,
ha szakad, ebben kell mennem. Ha ezt felveszem, előtte mindenképp megkérdezem
Danielt, hogy mit gondol róla férfiszemmel. Jobb biztosra menni."</i></div>
<div class="MsoNormal">
Persze, az együtt töltött idő alatt rengeteg képet lőttünk,
Alla a legkülönfélébb helyeken és pózokban fotóztatta magát, de inkább
ráhagytam. Rólam csak két kép készült, az egyik még a délelőtti órákban,
kabátban, kibontott hajjal az egyik bevásárlóközpont teraszán, a másik meg már
délután, a nagy hőségben, csak egy random utcában. Mellesleg, elég hülye fejet
vágtam, szerencse, hogy az időközben vett napszemüveg takarta az arcomat. </div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-fareast-language: HU; mso-no-proof: yes;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
Vasárnap, az utolsó, Japánban töltött nap is végre
elérkezett. Tegnap reggel még nem voltam százas, de mára már sikerült kialudnom
a lázat, vagy akármi is volt. Mindegy is, mára már csak az </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYtdKdj6DbmidJmgs_9N7-C_IgRHQQ-MKwB-DmmoEJvAEkyVG7WgbK_sEXH6tIdoKDBJUlfeEYLV5xw8wptj2yvA_FDiMn-cCfUZvU42dutfCCvY7ePeiWu41GP8rJc5BS-BqS3q-KqjA/s1600/31-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYtdKdj6DbmidJmgs_9N7-C_IgRHQQ-MKwB-DmmoEJvAEkyVG7WgbK_sEXH6tIdoKDBJUlfeEYLV5xw8wptj2yvA_FDiMn-cCfUZvU42dutfCCvY7ePeiWu41GP8rJc5BS-BqS3q-KqjA/s200/31-2.jpg" width="161" /></a></div>
életkedvem
hiányzott. Imádtam versenyezni, de nem így, abban az állapotban, amiben voltam.
Éjféltájt estünk be a hotelszobánkba, és egy laza hat óra alvás után már
csinálhattuk is a hajunkat. Majd következett fél napnyi fetrengés, míg lementek
a duók. Svetlana és Natalia szokás szerint elsöprő győzelmet aratott, mind a
tizennyolc párost maguk mögé utasították, bár ez két ötszörös olimpiai
bajnoktól nem is meglepő. <br />
<div class="MsoNormal">
Az egész napomat leginkább a szenvedés jellemezte. Nem
akartam beugrani a jeges vízbe, nem akartam felvenni a kűrruhát, nem akartam
bevonulást gyakorolni, se semmit. Nagyon hisztis hangulatomban voltam, igaz,
ezt nem mutathattam ki, ezért magamban szidtam a világot. Egészen addig tartott
a melankóliám, amíg Natalie meg nem itatott velem egy narancsos löttyöt.
Fogalmam sincs, mi volt abban, gyanítom, mesterséges szénhidrát vagy
teljesítményfokozó, de eszméletlenül felpörgetett. A nap további részében
kedvem lett volna végigölelni mindenkit, ugrálva közlekedtem, egyszerűen
élveztem az egészet. Mosolyogva bújtam bele az angyalszárnyas csapatdresszbe, a
fejem már készen volt. Alla kisminkelt mindenkit, és kivételesen örültem a
töménytelen csillámpornak a fejemen. Egyszerűen csak tudtam, hogy szép vagyok,
és sikerülni fog. Észben tartottam, hogy majd meg kell köszönnöm Natalie-nek a
löketet. Mindig az van, hogy az első napot élvezem, majd a végén már a pokolba
kívánom az egészet. Utólag már tudtam, hogy ez az a szer volt, ami felpörget.
Nem szabálytalan, csak jól vannak kimatekozva az ásványok. A szénhidrátszerű
valami, ami benne van, felpörget, de nem hizlal. Ritkán szokták használni, mert
megvan ennek az árnyoldala is. Akkor még nem voltam tisztában vele, és nem is
érdekelt, de ez az egész csak négy-öt óráig tart. Utána pedig az ember kétszer
olyan fáradtnak érzi magát, nem beszélve az esetleges rosszullétről, ami
néhányaknál jelentkezhet. Jut eszembe, egyszer már felnyomtak a vezetőségnek a
kínaiak a tiltott szer miatt, de nem találtak benne semmi rendelleneset, szóval
nincs mit tenni, legális az egész. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Persze,
a receptet nagy titokban őrzik.</i> </div>
<div class="MsoNormal">
A kűrt csak kimentem, magabiztosan és tökéletesen
megcsináltam, mindenfajta izgalom nélkül. A szóló és a rövidprogram után
már-már gyerekjátéknak volt mondható. A dobások nagyon magasak lettek, mintha a
fürdőruhának tényleg szárnyai lettek volna. A morcos fej közben majdnem
elnevettem magam. Élveztem minden egyes másodpercét, az érzés egyszerűen
mennyei volt. Fullasztó volt, de nem vészesen. Tudtam, hogy részben a szernek
köszönhető ez a nagy lelkesedés, de nem érdekelt. </div>
<div class="MsoNormal">
A vízből kijövet már-már hiányoltam azt a szokásos <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,össze akarok esni"</i> érzést. Magabiztosan
vigyorogtam, tudva, hogy bebizonyítottam a tehetségemet. Aleksandra pedig megsárgulhat
az irigységtől, előbb-utóbb úgyis kapok helyet a rövidprogramban is, és ezt
kevesen mondhatják el magukról tizennyolc évesen.</div>
<div class="MsoNormal">
Megnyertük, nem lepett meg. Azért könyörgöm, mégis csak az
orosz válogatott vagyunk! Az viszont meglepett, hogy a Japánok nagyon közel
vannak, Kínának pedig nincs is csapata. Ez a két ország a komolyabb ellenfél,
akikkel általában számolni kell, elvétve a spanyolok zárkóznak fel néha, de ők
inkább csak duóban.</div>
<div class="MsoNormal">
Az estéből nem emlékszem sokra, teljesen kiütött az ital.
Már nyolc órakor, amint befejeződött az eredményhirdetés, már a reptérre
mentünk. <span style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11.0pt; line-height: 107%;">Egyből
Kanadába megyünk, Torontóba, ahol szerdán kezdődik is a verseny. </span> Már a gondolattól még jobban elfáradtam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A felszállás után egyből a mély, álommentes
alvásba menekültem.</i> </div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5348518445425175249.post-70070249958199862662017-05-11T07:36:00.000-07:002017-12-04T13:58:10.369-08:0027<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "calibri";">2017. április 28.<o:p></o:p></span></i><br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "calibri";">Japán, Tokió</span></i><br />
<i><span style="font-family: "calibri";"></span></i><br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Szerdán már a repülőn ültünk, úton a Japán főváros felé.
Imádom Tokiót, versenyeztem már itt párszor, de megunhatatlan. A hatalmas
épületek, nyüzsgés, csúcstechnika, és a kellemes, meleg időjárás. A hőmérséklet
húsz fok alá nem igazán ment. Megkaptuk a versenyprogramot. Rövidprogram és
szóló pénteken, kombinációs kűr és mixelt páros (fiú-lány duó) szombaton,
csapat és duók vasárnap. Megúsztam a két programot egy napra, sőt, még szünet
is lesz a kettő között. Megbeszéltem Allával, hogy szombaton elmegyünk várost
nézni, majd este beülünk a mixelt párosra, mert az még érdekes szokott lenni.
Az egyik jó oldala, ha versenyzel, hogy akármikor ki-be járkálhatsz az
uszodából, csak a belépő kell hozzá. Az utazás alatt semmi érdekes sem történt.
Daniellel üzengettem, aki azzal szórakozott, hogy az Orosz népi bábukkal, a
matrjoska-babákkal fotózkodik a paddockban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">A közérzetem sokkal jobb lett. Visszatért valamennyire az
életkedvem is, miután találkoztam Lewisszal. Hatalmas kő esett le a szívemről,
mikor megtudtam, hogy nem haragszik, és hisz nekem. Nem aggódtam, hanem pozitív
energia töltött fel, mikor rá gondoltam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Péntek van. Megtörtént a szokásos hajrutin, újra rajta van
az az undorító anyag a fejemen. Sokkal jobban stresszeltem, mint Kínában. Velem
együtt tizenegy induló volt, spanyolok, kínaiak, japánok, a fő vetélytársak.
Oda kell tennem magam, sokkal jobban, mint legutóbb. Ráadásul Tatiana
elvetemült. Tegnap berakatott egy újabb elemet, egy nappal a verseny előtt!
Amit alig bírok megcsinálni. Öt alkalomból egyszer sikerült, sanszos, hogy ma
is menni fog. Nem tudom, mit gondolhatott, hiszen alig gyakoroltam. Natalie
pedig úgy döntött, nem szól bele, csináljunk, amit akarunk a szólóval, nem
akart feleslegesen veszekedni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Az összes kűr dressz ugyan az maradt, mint előző héten. Tíz
órakor már a hideg vízben landoltam, ami szerencsére nem volt olyan jeges, mint
Kínában. A négy méteres, ha jól tudom, műugró medence viszont kicsit ijesztőnek
tűnt, ha lenéztem a víz alá. A Japán stadion az egyik legnagyobb, kétoldalt
húzódnak a lelátók, a víz is hatalmas területet foglal el, egy kötéllel
választották le a felesleges részt. Rengeteg zászló csüngött a plafonon, az
oroszt azonnal kiszúrtam. A medence mögött még van egy part, ahol szárazon
lehet gyakorolni, ilyen is ritkán szokott lenni. Az öltözők hatalmasak, külön
zseléző termet is kialakítottak, ahol hajat lehet csinálni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Kimásztam a vízből, idő közben véget ért a bemelegítés.
Kedvem lett volna elsírni magam. Az új elem mindössze egyetlen egyszer
sikerült, pedig rengetegszer megpróbáltam. Egyszerűen nem volt meg hozzá a
kellő dinamikám, hogy kiforogjam a másfelet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">- Ne feledd, ha nem sikerül, rögtönözz - veregetett vállon
Tatiana, és elküldött öltözni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Micsoda jó
kilátások a versenyre!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Igazából nem is nagyon számít, ha úgy vesszük. Ez csak egy
kicsi, házi verseny, amire úgy tartotta kedvük az edzőknek, hogy eljöttünk.
Csak hozni kell a szintet, ennyi az egész. Villantani egy tipikus orosz kűrt,
hogy emlékezzek rá, mi vagyunk a legjobbak, bár kétlem, hogy bárki is
elfelejtette volna. Egyedül az Európa- és világbajnokságok számítanak, na meg
az olimpia. Lényegében ez csak a kis klubok versenye, csak a válogatottak
belerondítanak az erőviszonyokba. A kínaiak is csak azért jönnek, hogy
teszteljék az új kűrt élesben, amit hoznak majd a VB-re, a japánok meg helyiek,
meg kell mutatni az egyesületeknek, ki is a válogatott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">A kűr dresszet igazgattam, miközben a hajamat tűzték. Ugyan az
minden. A hátamon futó anyag borzasztóan kényelmetlennek bizonyult, a flitterek
rettentően szúrták a bőrömet. Mindig azzal nyugtatom magam, hogy a kűr közben
úgysem ez a legfontosabb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Az előszobában ültem, arra várva, hogy én következzek. Az
előttem lévő szólót végig ugráltam, igyekeztem, hogy ne hűljek ki, és kössenek
meg az izmaim. Nem izgultam annyira rettenetesen, mint szombaton, orosz
hidegvérrel vártam a sorra kerülést. Tatiana megveregette a vállamat. Az edzők
bevonultak a szokásos helyükre, ahonnan a legjobban tudják szakértő szemmel
vizslatni a kűrt. A csapattársaimat megpillantottam a közönség soraiban, de
felleltem még rajtuk kívül is orosz zászlókat, amik nekem lobogtak.
Elmondhatatlanul jó érzés töltött el, hogy itt is vannak szurkolóink. Felraktam
az orrcsipeszt. Nem izgultam, biztos voltam a dolgomban. Egyszerűen csak
tudtam, hogy sikerülni fog. Lewis szavai jártak a fejemben, miközben
odasétáltam a lépcső aljához. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nyerj meg
mindent, Lena!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Leszegett fej, megfeszített karok, erőteljes testtartás,
csak egy átlagos bevonulás. Beálltam abba a kényelmetlen és nyakatekert
kezdőpozíciómba. A közönség tombolását, azt a nyüzsgést, amely jelen volt a
medencetérben, csak apró zajként érzékeltem. Elhomályosult tekintettel meredtem
előre. Nem néztem, csak bámultam. Figyelmen kívül hagytam mindent, és mélyen a
gondolataimba merültem. Lepergett a szemem előtt Tatiana összes tanítása, az az
új elem és az összes hozzá tartozó mozdulat, kar. Vártam a zenére, hogy
megszólaljon. Nem is érzékeltem a sípot. Csak pár másodperc telt el, mégis, egy
örökkévalóságnak éreztem. Megszólalt Halsey dalának első üteme. Ilyenkor jövök
rá, hogy mennyire szeretem ezt csinálni. Mégha néha úgy is érzem, csak a
megszokás hajt, ezért a pillanatért mindenképp megéri. Egyszerűen imádom,
amikor az egész lelátó engem figyel, én vagyok a középpontban, és nem
mellesleg, gyönyörű vagyok. Az érzés semmihez sem hasonlítható, mikor
megfeszített lábbal belecsobbanok a jegesnek tűnő vízbe, bár nem feltétlenül
pozitív értelemben. A hajam azonnal meglazult, a fejemet is tudtam forgatni a
leolvadó zselének köszönhetően. Örömmel nyugtáztam, hogy van víz alatti
hangosítás. Tisztán hallatszódtak az ütemek. Már nem gondolkodtam, csak
csináltam a berögzött mozdulatsorokat. Régi barátaim, a fulladás okozta szemem
előtt ugráló kis fekete körök visszatértek, de nem volt annyira borzalmas, mint
múltkor. Eljött az idő. Nem is értem, hogy miért ide kellett berakni, miután
lenyomtam a kűr háromnegyedét, és ilyenkor mindig a halálomon szoktam lenni. Összeszorítottam
a fogamat, és immáron sokadszorra besüllyedtem a víz alá. A fejem és a tüdőm
hasogatott, a kezem konkrétan lerohadt, alig bírtam tartani magam vele, de
muszáj volt. A szemem bekönnyezett, és elkezdtem öklendezni, ami a legrosszabb
érzés a világon. A tüdőd oxigénért kiált, próbálsz levegőt venni a víz alatt,
pedig tudod, hogy nem lehetséges. Borzalmas, de e nélkül nem kűr a kűr. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Sajnos ilyen ez a szinkronúszás. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Megcsináltam. Sikerült. És még élek. Mondjuk, azt nem tudom,
hogy hogy nézett ki, mert már a lábamat sem éreztem, így fogalmam sem volt,
hogy hol jár éppen. Remélem, hogy legalább valamit villantottam, ha már majdnem
belefulladtam. Tatiana mondta, ha ezt megcsinálom, utána tök mindegy, mit
hordok össze a végén, karozzak, mit bánja, csak legyen szép. Amit ő berakott,
az nekem nem tetszett. Az utolsó két nyolcba beraktam magamnak egy kiszúrt. A
kedvencemet, egyenesen kijövök, majd berántva a lábamat, forogva süllyedek le.
Igaz, hogy így megnöveltem a víz alatt töltött időm számát, de szívesebben
csináltam. Feljöttem az ijesztően mély medencéből, amelynek majdnem az aljáig
lesüllyedtem, és találomra beálltam egy kecses pozícióba. Elhalkult a zene, már
csak a nézők tapsolását lehetett hallani. Megráztam a fejem, de minden összemosódott.
Semmit sem láttam tisztán, csak foltokat. Úgy éreztem, hogy mindjárt szétszakad
a fejem. A hányinger érzése alapvetőleg megvolt, nem is lepődtem meg,
megszoktam, hogy ilyenkor mindig ugrál a gyomrom. Tudtam, hogy nem fogom
megnyerni, és azt is, hogy sokkal kevesebb dicséretet fogok kapni, nem is
számítottam rá. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindig csak az első
alkalmat istenítik, a többit már elvárják. </i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Kimásztam a medencelétrán. Léptem párat, elindultam az
edzőim felé. A fejem borzasztóan sajgott, szédültem, és alig láttam. Hirtelen
előrebuktam, de szerencsére ott volt előttem Natalie, aki elkapott, és
megtartott. Látta rajtam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, így inkább
tovább tartott az alkaromnál fogva. Összeszedtem, magam, és mosolyogva, szép
kecsesen feltámolyogtam az eredményemért. A pontjaim jobbak voltak, mint a
múltkor, bár az erőviszonyokat még nem tudjuk. Integettem a kameráknak és a
közönségnek is, majd lesétáltam. Amint beértem az öltözőbe, lerogytam az első
székre, ami az utamba került. Megkapaszkodtam az oldalában, és igyekeztem nem
elájulni. Fogalmam sincs, hogy miért történt ez az egész. Nem szoktam ilyen
rosszul lenni egy kűr után. A csapattársaim lejöttek, és egytől egyig
megölelgettek. Csöppet javított a hangulatomon, bár tisztában voltam vele, hogy
mindig mindenkit meg kell ölelni, ha kijött a vízből. Botladozva visszasétáltam
az öltözőbe Alla oldalán, aki szünet nélkül magyarázott a holnapi terveiről.
Jó, hogy neki ennyi energiája van, kész kihívást jelentett folyamatosan
figyelni rá. Amint megérkeztünk az öltözőbe, ahol nincs senki más a csapaton
kívül, se kamerák, de közönség, levágtam magam a padlóra, és elterültem.
Enyhült a fejfájás, de még mindig gyötört, egy apró szédüléssel keverve. Az
edzőknek csak annyit mondtam, hogy kikészültem, egy szót se említettem arról,
milyen belső harcot vívok magammal a túlélésért. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szerintem belázasodtam, de nem akartam gyengének tűnni.</i> </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "calibri";">***</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">A büfé előtt ücsörögtem Allával. Barátilag egészen közel
kerültünk egymáshoz, bár vele egészen más témákról lehetett beszélgetni, mint
Vladával, aki sajnos nincs benne a keretben, ezért nem jöhetett. Örültem, hogy
nem voltam egyedül, mint a kisujjam, az idősebbek közt. Durva belegondolni,
hogy például Natalia Ishchenko és köztem tizenhárom év van. Igaz, ő a
legidősebb a csapatban. Alla addig feszegette a pasi témát, míg kitálaltam neki
Lewisról. Teljesen belelkesedett, és gratulált. Mondta, hogy értesítsem, ha
bármi történik, és ő is szívesen kilátogatna majd egy futamra. Sanda gyanúm
volt, hogy köze van Danielhez is, de inkább nem faggatóztam. Egy kicsit
megkönnyebbültem. Őszintén elmondtam mindent, megbíztam a lányban, aki hasznos
tanácsokkal látott el. Cserébe igyekeztem megnyugtatni, mikor elkezdte
tervezgetni, hogy hány macskával öregszik meg. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Volt már veled olyan, hogy az egyik pillanatban még
nyugodtan kavargattad a teádat a büfénél, élvezve, hogy nem kell ma már többet
vízbe ugranod, de egy másodperc múlva minden a feje tetejére állt? Na, velem
pontosan ez történt meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Azzal kezdődött az egész, hogy Natalie szó szerint berontott
a büfébe, ahol kényelmesen pletykáltunk a csapattársammal, mögötte kifulladva
lépkedett Tatiana, akinek ráadásul nem az erőssége a futás. Ez a jelenet már
önmagában meglepett, hát még az, ami utána jött! Natalie csípőre tett kézzel,
vöröslő fejjel és fújtatva rám nézett, mire egy kicsit hátrahőköltem. Valami
nagyon rossz történt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">- Készen állsz a rövidprogramra? - kérdezte tőlem.
Köpni-nyelni nem tudtam, nem értettem, mire céloz. Először nem mertem
válaszolni, szerencsére megérkezett Tatiana, aki elmagyarázta, mi is volt a
helyzet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">- Aleksandra nem tud vízbe ugrani, mert rosszul lett.
Tatyana most ápolja. Te vagy a tartalék - lihegte, még mindig kifáradva a
futástól. Natalie a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">,,beteg"</i>
szóra megforgatta a szemét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">- Vagyis vízbe kell ugranod a helyén. Gyertek, hamarosan
bemelegítés - mondta Natalie, és elindult. A másik edző egy sóhajtás után
követte, és lassan mi is szedelődzködni kezdtünk. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">- Te jó ég, rövidprogramozol! Életedben először, de aranyos!
- vigyorgott Alla, és azt hiszem, nosztalgiázott egy kicsit az ő elsőjéről. Visszaértünk.
Aleksandra az öltöző padlóján feküdt feltett lábakkal, és a fejéhez szorított
egy vizes törülközőt. Nem is nézett ki szörnyen, fogalmam sem volt, mi baja
lehetett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Nem is fogtam fel teljesen ezt az egészet, inkább csak az érdekelt,
hogy hogy lehet valaki ennyire gyenge. Én majdnem beleájultam a vízbe, lázas is
voltam, mégse mutattam ki, ráadásul még egyszer vízbe kell ugranom.
Akármennyire is rosszul vagyok, én akkor is megcsinálom azt, amit kérnek. Csak
azért, mert akarom. Egyszerűen idegesítenek ezek az emberek. Nem egyszer
ugrottam lázasan vízbe, mégis túléltem. Vagy amikor meghúztam a lábam, és a
járás is gondot okozott, mégis bementem, és megcsináltam. Senkinek se szóltam,
nem akartam, hogy kivegyenek, gyengének tituláljanak. Sebaj, kárörömködtem egy
kicsit. Így nagyobb esélyem van bebiztosítani a helyemet itt is. Azt meg, ha
utál, túlélem. Láttam Natalie-n is, hogy nem tetszik neki ez az egész. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Villámgyorsan átvettem a bemelegítős fürdőruhámat, pedig már
elraktam a táska mélyére, mondván, úgyse kell már ma. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hát, ezt benéztem.</i> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Éreztem, hogy nem vagyok toppon, a fáradtság úrrá lett a
testemen. Igyekeztem minden erőmet beleadni, hogy ne bánják meg a lehetőséget.
Jól tudtam, hogy ez rengeteget számít. A legrosszabb dolog ilyenkor átállni,
hogy ne túléld a kűrt, hanem legyél kecses és dinamikus. Hazudnék, ha azt
mondanám, élvezettel csináltam. Igazából a hátam közepére kívántam az egészet,
de be kell futtatnom a karrierem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Megkaptam Aleksandra ruháját, amiben versenyzett volna.
Kicsit nagy volt a hátánál, de túléltem. Ez a kűr dressz is nagyon szép, igaz,
a kék jobban passzol hozzám, de erre sem lehetett panaszkodni. Színes alakzatok
borították az egészet, természetesen neonban és rengeteg kővel kirakva. Nem
szeretem a rózsaszínt, de itt kifejezetten tetszett az összképben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak ez az egész, elvégre
tartalék vagyok, tudok mindent, mindenki azt gondolja, aki nem konyít a
sporthoz, hogy simán megy minden, pedig nem. A tartalékversenyzőkre nagyon
ritkán van szükség. Csak úgy csinálja az ember a csapat mellett, teljesen
egyedül, tudva, hogy úgy sem áll be. Ráadásul még az is nehezített a
helyzetemen, hogy csak egyszer gyakoroltam a többiekkel együtt, úgy, hogy én
álltam Aleksandra helyén, a bemelegítésnél, de ez édeskevés. Összességében,
alig ismertem ezt a kűrt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Így még nagyobb
kihívás elé néztem.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Mi indulunk elsőnek, bár jobb is hamar túllenni rajta.
Összesen kilenc csapat versenyzik rövidprogrammal, ami igazából nem is annyira
sok. A váróteremben ugráltunk, mindjárt mi jövünk. Alla megszorította a kezem
biztatásképp, ami különösen jólesett. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Leszegett fejjel bámultam az előttem lévő lábát, és füleltem
Maria számolását. Teli szájjal vigyorogva vonultam a többiek után. Letérdeltem
a helyemre, a partra, és vártam a sípot. Szaporán vettem a levegőt. A gyomrom összezsugorodott,
hallottam, ahogy a torkomban dobogott a szívem. Életem </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "calibri";"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXGWiSTMn-KkJQ-SBlFWje_TS1xJVFjeHXLWsq4MmmpgRnWbZBfdqtVLbnrO8En_fmLpwjEb3hyphenhypheneHWJTYrvhDTzpm4LZvuR-b3IzPXkir8KFn6uG4x7LHFzQXl2zK_QljPwKieEuq4RyM/s1600/30.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXGWiSTMn-KkJQ-SBlFWje_TS1xJVFjeHXLWsq4MmmpgRnWbZBfdqtVLbnrO8En_fmLpwjEb3hyphenhypheneHWJTYrvhDTzpm4LZvuR-b3IzPXkir8KFn6uG4x7LHFzQXl2zK_QljPwKieEuq4RyM/s200/30.jpg" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: "calibri";">legelső rövidprogramja.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy tizennyolc évesen már itt tartanak. Ebben
a számban csak a legjobbak vannak, kik legalább húsz év tapasztalattal rendelkeznek.
Megszólalt a zene. Megcsináltam a parti részt, ami csak karból állt, így nem
volt túl nehéz. Amint beértem elsőnek a vízbe, egyből feljöttem. A kezemmel
tartottam magam, és vártam, hogy összefogjanak alattam. Rátámaszkodtam a két
ember fejére, és elrúgtam magam. Imádtam az érzést, mikor a levegőben szállok
hat méter magasan, s alattam csak a víz van. Minden egyes karnál őrült tempóban
szívtam magamba az oxigént, így is alig bírtam ki. Nem rosszabb, mint a szóló,
mivel én vagyok fent a legtöbbet a dobások miatt. El sem hiszem. Megcsináltam
az első rövidprogramomat! Mintha csak pár másodperc lett volna az egész, eltűnt
minden félelmem, csak csináltam a dolgomat. Miután kimásztam a vízből, kezdtem
érezni, hogy azért nem oké minden. Sápadt voltam, és alig éltem, pedig a kűr
közben olyan könnyednek éreztem magam. Csak azt kívántam, hogy minél előbb
szedjék ki ezeket a csatokat a hajamból, és végre bebújhassak az ágyba. Alla
jól megölelgetett, ami egy csöppet javított a hangulatomon. Már csak az
eredményhirdetés, utána végre mehettem haza!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Felsorakoztunk a csapatruhánkban, pontban hat órakor. Itt
nem volt felvonulás, csak a várószobában kellett mindenkinek ülnie, és ha
szólították, akkor mehetett ki. Nem voltam elkeseredve, szólóban második
lettem, csak a Japánok előztek meg. Tatiana is örült, bár tudtam, hogy kemény
időszak vár rám, hiszen a nehézség lehúzta a pontjaimat. A rövidprogramot
megnyertük. Sajnos Aleksandra is kapott érmet, mivel le volt nevezve, de én úgy
gondoltam, nem érdemelte meg. Plusz, biztos voltam benne, hogy egy életre megutált, bár nem én tehettem arról, hogy nem indult.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 8pt;">
<span style="font-family: "calibri";">Az első kűr egy kategóriában, mindig emlékezetes.
Sajnos nem tudtam nosztalgiázni ezen egy kicsit, minél előbb a hotelszoba kényelmetlen
párnái közt akartam lenni. Elkaptam valamit. A homlokomra tettem a kezem,
tűzforró volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak remélni mertem, hogy
holnapra már kutya bajom se lesz.</i></span></div>
</div>
Camila Rosserhttp://www.blogger.com/profile/12555960986257217096noreply@blogger.com0