2017. április 26., szerda

27

2017. április 21.
Kína, Taiyuan 

Az ébresztő keltett, itt az ideje a közös reggelinek. Mivel ma csak péntek van, és edzeni megyünk le, ezért megengedhettük magunknak, hogy kilencig aludjunk. Natalie biztos elintézett valamit, ha jól tudom, bérelt medencét és edzőtermet is. Csütörtök hajnalban landolt a gép a reptéren, kicsit késve. Aznap aludhattunk tízig, csak egy négy órás edzésen kellett részt vennünk, amit nagyrészt a vízben töltöttünk. Öt órakor utunkra engedtek minket azzal a feltétellel, hogy kilencre már mindenki a szobájában legyen. Komolyan, mint valami osztálykiránduláson, úgy éreztem magam. Sebaj, nem unatkoztam. Daniellel töltöttem az időt, megnéztük a várost, ami nem mellesleg gyönyörű. Jól esett újra az ausztrál társasága, kifaggattam a futamról, kellemesen töltöttük az időt. Eszméletlenül hálás voltam neki, hogy képes volt idáig utazni, ahelyett, hogy otthon, vagy máshol töltené az időt és pihenne. Ki tudja, mennyi szabadidőm lesz. Említette, hogy Lewis egyszer érdeklődött felőlem, de lerázta. Erre én jó erősen vállon csaptam, hogy ne rondítson bele a szerelmi életembe, ő pedig kiröhögött. Szép az élet.
Gelena felült, és álmosan pillantott rám. A csapat összesen négy szobát kapott, ebből kettő-kettő összenyitható volt. Egy franciaágyban aludtunk ketten. Senki se számítson luxusra, csak egy fürdőszoba tartozott ehhez, plusz egy szekrény. Fél tízkor már a szobatársammal együtt léptem ki az ajtón, a reggeliző felé. Csak a három főedző, Natalie, Tatyana és Tatiana jött velünk, még tartalék versenyzőt se hoztunk. Biztosak a dolgukban, annyi szent.
Csendben fogyasztottuk el a nagyrészt zöldségekből és gyümölcsökből álló reggelit, utána összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk az uszoda felé. Nem oda mentünk, ahol versenyezni fogunk, hanem egy másikba, ami jóval kisebb. A négy és fél órás edzéssel később, vagyis ötkor már az utolsó simításokat végeztem magamon a tükör előtt. A kűröket csak egyben lenyomtuk párszor. A szólómba konkrétan belefulladtam, brutális lett. Nem is magától a versenytől félek, hanem attól, hogy nem jövök ki élve a vízből. Szerencsére, mivel nem vagyok benne a rövidprogramba, addig a parton pihenhettem. Bár az öltözőben Aleksandra, akinek a helyét megkaptam a csapatban, úgy nézett, mint aki nem akar ölni. Szerintem ő nem bánná, ha megfulladnék.
Elégedetten billentettem jobbra a fejem, miközben magamat vizslattam a tükörben. Daniel említette, hogy elegáns ruhát vegyek fel, mert vacsorázni visz. Nem kell kombinálni, baráti az egész, mégha elég kétértelműen is fogalmazott, de ő már csak ilyen. Amúgy sem tudnám elképzelni, mint jövendőbelimet.
- Csak nem találkozol valakivel? - kérdezte, mindentudó mosolyra húzva a száját Gelena, aki éppen akkor lépett be a szobába. Végignéztem én is magamon. Egy elegáns, sötétkék ruhát viseltem. Nem volt nagy választék, ezt az egyet is csak véletlenül dobtam bele. A hajam a természetes hullámaival együtt majdnem a derekamig ért, eléggé megnőtt. A szememet Alla csinálta meg, miután visongott egy sort, hogy randizni megyek, legalábbis ezt hiszi. Meg sem próbáltam megcáfolni, hisz tudtam, hogy lehetetlen. A másik szobából a ricsajra kidugta a fejét Maria, és egy kevésbé kulturált mondattal közölte, hogy fejezzük be. Így a sminkem is megvolt, nehezen, de le tudtam beszélni Allat, hogy nem kell nekem vörös rúzs. A szememet kihúzta, és egy füstös sminket varázsolt rá, ami szerintem erős lett, de ő csak legyintett, mondván ez semmi. Szerencse, hogy ő hozta a kűrhöz a sminket, ezért minden volt nála. Azt már meg sem kérdeztem, hogy miért tart magánál magas sarkút, ha csak versenyezni jöttünk Taiyuanba.
- Nem élhetsz magas színvonalat, ha nem viselsz magas sarkút - mantrázta feltartott mutató ujjal, ami még mindig a fülemben cseng.
- Csak baráti - legyintettem, válaszolva Gelena fél perccel ezelőtti kérdésére. Kicsit elgondolkodtam.
- Azért sok sikert - kacsintott rám.
Kifelé menet szerencsére senkivel sem futottam össze. Száz százalék, hogy kérdezősködtek volna, hiszen engem nem nagyon lehet látni ilyen elegáns ruhában. Nem akarok hazudni, ezért nem mondanám azt, hogy randi, de ha barátit említek, nem hinnék el. Nincs középút.
Az utca végében beszéltük meg a találkozót. Nem szállt meg olyan messze, ezért is pont ott. Nem figyeltem az időt, de nem késhettem sokat, bár az ausztrál már ott álldogált. Remélem, nem várattam meg nagyon, ezt Alla számlájára írtam. Egy fekete, testre simuló inget viselt, meg kell hagyni,
iszonyat jól állt neki. Elegánsan nézett ki, bár azt nem értettem, miért volt a fején napszemüveg, ha a nap csak gyéren sütött. A tizenkilenc fok kellően melegnek bizonyult, ezért levettem a dzsekimet, és a derekamra kötöttem.
- Szia! - köszöntem neki hatalmas vigyorral, miközben puszit adtam a borostás arcára.
- Szia Kicsi - ölelt meg. Igen, ez lett a becenevem. Nem mondom, hogy szeretem, de tisztában vagyok vele, hogy úgy sem fog máshogy hívni, ezért beletörődtem.
- Hova is megyünk pontosan? - sandítottam rá.
- Majd meglátod - csitított el egy pillanat alatt. Feladtam a próbálkozást, és követtem. Taxiba ültünk, majd kiszálltunk egy étterem előtt. Kívülről semmi extra, de amint beléptünk, gyönyörű összkép tárult elénk. Sejtelmes hangulat uralkodott, nagyon ízlésesen volt berendezve. Megfogta a csuklómat, és elhúzott maga után. Egy kétszemélyes asztalhoz vezetett, ami elég rejtett helyen volt a többihez képest. Meghitt hangulat uralkodott. Mindenféléről beszélgettünk, és rengeteget nevettünk. A formaiság kedvéért salátát rendeltem, mire ő jól kifigurázott, pedig neki is ezt kellett volna ennie. Ara hivatkozva, hogy nincs itt az edzője, rendelt egy hatalmas adag szószos tésztát. Már a látványától is rosszul lettem. Ötletem sem volt, hogy hogy lehet annyit megenni egyszerre.
Kellemeset sétáltunk visszafelé. Nagyon jól éreztem magam az ausztrál társaságában, aki rábeszélt, hogy mihamarabb látogassak ki egy futamra. Még a testőrségét is felajánlotta, ha nem akarnék találkozni Lewisszal. A bejárat előtt szorosan megölelt, majd egy puszit akart adni az arcomra. Oldalra néztem, és kiszúrtam, hogy villant egy vaku. Mihamarabb be akartam rohanni, hogy ne ismerjenek fel, de legbelül tudtam, hogy késő volt. Daniel nem érzékelte a paparazzikat. Villámgyorsan felé fordítottam a fejem, de ő nem számított rá, így elnézte. Az arcom helyett a számra nyomott egy puszit. Döbbent tekintettel nézett rám, de nem volt idő erre. Ráadásul pont a kamerák előtt, ezt nem hiszem el!
- Itt vannak! - kiáltottam fel.
- Menj! - lökött el, és befutottam a szállodába, ahol már nem jöhetnek utánam. Az agyam ezerrel kattogott, pedig tudtam, hogy csak a véletlen műve az egész. A lépcső felé vettem az irányt, de a lábam hasogatott, így a kezembe kaptam a magas sarkúmat, és anélkül mentem fel. Nem csúsztam ki az időből, épphogy beestem a szobába, pár perccel később már Natalie kopogtatott. Egy gyors zuhany után sóhajtva bújtam be az ágyba, mire Gelena kérdőn nézett.
- Csak annyi, hogy ne lepődj meg, ha holnap benne leszek az újságokban. Mellesleg, baráti vacsora volt - legyintettem. Alla cipőjét csak leraktam a többi közé, majd holnap visszaadom neki. Fogalmam sincs, hogy hogy képes naphosszat ebben járni, nekem pár órától is megfájdult a bokám. Visszagondoltam arra a csóknak nem is nevezhető dologra. Lewis ajka sokkal puhább, ez tény. Bár az ausztrál sem rossz, de elég furcsa érzés volt ilyen testi kapcsolatba kerülni vele. Tudtam, hogy nem gondol bele semmit, ez egyszerű véletlen, ráadásul igen szerencsétlen helyzetben. Sebaj, mi már csak ilyenek vagyunk, vonzzuk a bajt. Azért holnap ránézek pár hírportálra, hogy milyen cikk született belőle.

2017. április 20., csütörtök

26

2017. április 16.
Oroszország, Moszkva

Végre futam! Ezzel a felkiáltással értem haza, amin el is gondolkodtam egy kicsit. Ha nem néznék Forma-1-et, nem várnék semmit sem. Csak egy nap lenne a többi közül, de így van miért felkelnem, akár így is fogalmazhatunk. Kiderült, hogy szerdán utazunk el Kínába, és még minden más programot is közöltek velünk. A szólók szombat délelőtt lesznek megtartva, este pedig a szabad rutin, vagyis a csapat. Megkaptam egy napra mindkét kűrt, szuper. Vasárnap a duók és a rövidprogramok lesznek majd láthatóak. Gyorsan írtam Daninek, hogy mindenképp szombaton jöjjön. Átkoztam a vezetőséget, hogy megkavarták a két csapatot, mivel általában fordítva szoktak lenni. Pedig reméltem, hogy most az egyszer megúszom a két kűrt, de nem sikerült.
Alig bírtam kivárni az este hat órát. Izgatottan vártam a villanyfényes futamot. Vandoornet le is tolták a rajtrácsról, elromlott a McLaren, mily meglepő. Lassan az egész éves keretet felhasználják a motorokból, pedig ez még csak a harmadik futam. Míg készülődtek a csapatok, filozofáltam egy kicsit. Bottas egészen biztos, hogy nem nyeri meg a futamot. Lewis simán lehagyja. Erről jut eszembe, a múltkor megálmodtam a brit pilóta győzelmét. Elég ijesztő. Igyekeztem Lewist teljes mértékben kizárni a fejemből, ami sikerült is, mostanáig. Elterveztem, hogy nem túl feltűnő módon érdeklődni fogok felőle Danielnél. Bár, még az is lehet, hogy nem beszél róla. Nem igazán csípi valamiért. A rajt nem sikerült igazán jól neki. Bottas jól jött el, de Vettel bevágott Hamilton elé. Verstappen szokás szerint lerajtolt mindenkit, a negyedik helyre jött fel. Massa pedig lerajtolta Raikkönent. Az első öt szorosan együtt maradt, lehetett nyitni a DRS-t, de nem történt előzés. Bottas feltartotta az egész sort, valami probléma volt a gumijaival. Elkezdődtek a kerékcserék, majd csak annyit láttam, hogy Verstappen a falban. Nem volt szép, de örültem, hogy nem csak Dani autójában romlik el minden. A tizenharmadik körben Sainz és Stroll ütközött, az utóbbi volt a ludas. Bejött a
biztonsági autó. Jött Bottas és Hamilton kerékcserére. Lewis feltartotta a mögötte érkező Ricciardot! Nem hiszem el. Rácsaptam a homlokomra. Elrontották a cserét, Dani a brit elé tért vissza. Istenem, miért kellett ezt? Így visszaesett a negyedik helyre. A tizenhetedik körben kijött a biztonsági autó, Hamilton és Massa (!) egyből megelőzte az ausztrált, akinek az autóján nem akartak működni a lágyak. Nem is értem, miért ezt a keveréket kapta. Vettel igyekezett elhúzni, míg Bottas lassú. Nem is kellett rászólni, magától tudta, mi a dolga, elengedni Lewist. A brit simán elment mellette. Raikkönen a másik Ferrarival közben leszakadt az élről, megint Massa mögött küzd, elrontották a kerékcseréjét. A huszonötödik körben nem lehetett DRS-t nyitni, mivel egy elem leesett az egyik Torro Rossoról. Alonso panaszkodik, hogy soha sem versenyzett még ilyen gyenge motorral, sajnos igaza is lehet. Vettel elhúzott, mivel Bottas lelassult. A harmincadik körben így néz ki az első tíz: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Massa, Ricciardo, Perez, Hülkenberg, Grosjean, Ocon. Elkezdődtek a kerékcserék, újra. A negyvenkettedik körben Hamilton letölti az öt másodperces büntetését, amit a feltartásért kapott, Bottas mögé érkezik, és kezdődött minden előröl. Elmegy a csapattársa mellett, akivel még harcolnia sem kellett, és üldözi Vettelt. Alonso két körrel a vége előtt kiesett motorhiba miatt. Kár, pedig már majdnem végigment a szezonban egy futamot a McLaren. Sajnos Lewis nem tudta megközelíteni Vettelt, így a második helyen intették le, a német nyerte meg. Harmadik Bottas, negyedik Raikkönen, és ötödik Ricciardo, aki nagyon szenvedett a futam végén. Két hét múlva Szocsi, vagyis idejönnek a pilóták, és én pont akkor versenyzek Japánban. Az élet adott nekem egy futamot (lásd Ausztrália), és el is vett.

2017. április 16., vasárnap

25

2017. április 15.
Oroszország, Moszkva

Újra hétvége, újra Forma-1! Ezzel a mondattal a fejemben keltem ki az ágyból. Még az sem tudott letörni, hogy már nekem is spiccelnem kellett edzésen. Először Natalie még csak óvatosan törögette a lábujjamat, majd közölte, hogy pár nap múlva már nekem is rá kell állnom, addig csak spicceljek. Hallottam már rosszabb dolgot is, nem rázott meg annyira. El sem hiszem. Egy hét múlva már versenyzünk. Valahogy még nem jutott el a tudatomig, hogy szerdán már repülünk is Kínába. Igazából nincs is mitől félnem, a csapat kűr kész van, a rövidprogramnak csak az eleje hiányzik, és a nagyobb versenyeken nincs kombinációs kűr, ezért nem is csináltuk egyelőre. A szólómnak valami parti részt kell kitalálni, de a többi megvan. Az Ishchenko-Romashina duón nem sokat változtattak. Hallottam az öltözőben egy olyan pletykát, hogy Natalia visszavonul a Japan Open után. Elképzelhetőnek tartom, hiszen már huszonhét éves. A szinkronúszás történetének egyik legnagyobb alakja nyugdíjba vonul. Titkon viszont örültem neki. Így esélyem lesz az olimpiai keretbe bekerülni! Az viszont jó kérdés, hogy ki fog duózni helyette. Nem hiszem, hogy bárkit is Svetlana mellé raknak, inkább csinálnak egy újat. Mindegy is, ez már a jövő zenéje. Először legyünk túl ezen a két versenyen.
A tegnapi szabadedzést internetről követtem, mert nem játszották a tévében. Mint kiderült, nem is lett volna értelme, mindenki altatott. Komolyan, a Mercedes be sem fért az első ötbe. Semmilyen képet nem kaptunk a valós erőviszonyokról, homály volt az egész. Szerencsére nem kell hajnalban kelni, Bahrein ugyan abban az időzónában van, mint Oroszország. Kettőkor kezdődik a harmadik szabadedzés, ami remélem, nem fullad unalomba. Komolyan, az előző kettőn összesen annyi volt az érdekesség, hogy Bottas szárnya megint leszakadt.
Miután hazaértem edzésről, bedőltem az ágyba, és pótoltam az alváshiányt. Ritkán szoktam aludni napközben, de most valamiért jólesett. Mikor felkeltem, már jócskán elmúlt ebédidő, ezért egy tál étellel a kezemben ültem le Forma-1-et nézni. Nem hiszem, hogy most is olyan sok aktivitás lesz, előbb néztem, harmincöt fok a levegő, és negyvenegy az aszfalt. Te jó ég, hogy lehet kibírni? Én Ausztráliában, ha huszonöt fölé ment a mutató, már haldokoltam. Öt perccel a kezdés előtt szépen-lassan mindenki elfoglalta a helyét. A zászlómat direkt lent hagytam a kanapén. Erről jut eszembe, anya egyik nap itt járt, a pulton hagyott egy üzenetet. Ne gondoljatok ilyen ,,hogy vagy?" kérdésekre, csak említette, hogy ha kell versenyruhára pénz, vigyem el a bankkártyáját. Szuper, mit ne mondjak. Azóta nem is láttam, teljesen beletemetkezett a munkába. Csak tudnám, hogy hogy tartják apával a kapcsolatot, ha ő meg Bahreinben van.
A zöld jelzésre felkaptam a fejem. Elsők között gurult ki a pályára Sainz, Grosjean, Vettel és Vandoorne. A belga pilóta egészen biztos, hogy aktív lesz ma, ha nem szól közbe a technika, hiszen tegnap nem sokat tudott menni. Csatlakozott a kint körzőkhöz még Alonso a másik McLarennel, és Magnussen is. A többség a boxban várakozik, sokan csak egy installációs kört mentek. Öt perccel a kezdés után kimerészkedett az egyik Red Bull, mégpedig Daniel, majd jött a másik is. Eddig hatnál több pilóta egyszerre nem volt még kint a pályán, mindenki csak egy-egy kört ment. Az első idő Oconhoz fűződik, majd őt követi Pérez a Force Indiával. A két Mercedes is kigurult tíz perc után, közepes gumikon. A nagy meleg miatt nincs aktivitás, Hamilton visszament a boxba, így csak hárman vannak a pályán. Sainz is visszatér, csökkent a létszám. Stroll töri meg a csendet a Williamsszel, de az ideje édeskevés. Heten vannak a pályán a huszonharmadik percben, Kvyat át is veszi a vezetést. Mindjárt elérünk az edzés feléhez, és még a fél mezőny mért időt sem ment, főleg a topcsapatok. Verstappen a harminchatodik percben villant a Red Bullal, de kétlem, hogy ez lenne a maximum. Egyelőre mindegyik csapat rejtegeti az erejét. A holland megpördült, de megfogta az autót. Grosjeannak ez nem sikerült, eldobta a Haast. Piros zászlóval félbeszakították az edzést, de a francia visszagurult a boxba, így két perc múlva újra szabad volt a pálya. Tizenöt perccel a leintés előtt többen is kimerészkedtek. Ennek következtében Raikkönen átvette a vezetést, és Vettel bejött a második helyre. A negyvennyolcadik percben így néz ki a top tíz: Bottas, Raikkönen, Hülkenberg, Verstappen, Massa, Vettel, Kvyat, Sainz, Vandoorne, Ocon. Feltűnt, hogy Daninek még mindig nincs ideje. Sebaj, ez csak egy edzés, az esti időmérőm kell majd villantani. Hamarosan az utolsó gyors körök következhetnek, igencsak felemás a sorrend. Hamilton a kilencedik és a boxban áll, Ricciardo idő nélkül a huszadik. Leintik a harmadik szabadedzést, amit Verstappen nyert meg Hamilton és Vettel előtt. A top ötbe még Bottas és Raikkönen fért bele. Dani a végén még ment egy mért kört, de csak a hetedik.
Az időmérő kezdetéig még volt két órám, addig a spiccemet törögettem, de csak óvatosan. Figyeltem rá, hogy ne sérüljön a csont, csak az izom nyúljon. Őszintén szólva, borzalmasan fájt ráállni, körülbelül egy hónap kihagyás után. A szimmetria kedvéért a másik lábammal se foglalkoztam, legalábbis, erre fogtam. Bár Natalie mindig azt mondja, hogy teljesen egyformának kell lennie a testünk mindkét oldalának, és ezt én meg is fogadtam.
Hat órakor huppantam le a tévé elé. A kezdést lekéstem, de a Q1 sosem tartogat izgalmakat a nagycsapatok számára, kivéve, ha elromlik valami.
Az ötödik percben kapcsoltam be a tévét. A forgalom elég nagy volt, csak négyen álltak a boxban. Folyamatosan változtak az időeredmények, ritka pillanatok egyike, de mindenki kint van! A tizedik percben Hamilton vezet, mögötte Verstappen és Vettel. Vége a Q1-nek, amit Lewis nyert Verstappen és Raikkönen előtt. A nagycsapatok csak mentek egy kört, hogy bebiztosítsák a helyüket, s már vissza is gurultak a boxba. Biztos vagyok benne, hogy ez még nem a valós idő, be fognak menni 1:30 alá is, bőven. A kiesők: Sainz, Vandoorne, Pérez, Ericsson, Magnussen. A Torro Rosso pilótája nagy vesztes, abszolút legjobb első szektort ment. Sajnáltam Carlost, hiszen a másodikban is nagyon gyors volt, de nem tudta befejezni a körét, mert leállt alatta az autó. Minden autóra felkerült a szuper lágy abroncs. Lewis mellett jelenik meg az első idő, mögötte lemaradva két századdal a csapattársa, Valtteri. A két Ferrari csak utánuk következik, majd a Red Bullok. Alonso a tizennegyedik helyen feladja, motorprobléma miatt. A Q2 végén a következő versenyzők estek ki: Kvyat, Stroll, Wehrlein, Ocon, Alonso. Elkezdődött a Q3, ahol végre a valós erőviszonyokat láthatjuk. Bottas, Verstappen és Ricciardo egyből kigurult a pályára, majd egy perccel később már csak Hülkenberg, Grosjean és 
Palmer nem volt kint. Daniel ment időt legelőször, azonban Lewis maga mögé utasítja. Túl erősnek tűnik a Mercedes, bár ez nekem például nem is baj, nem szeretem a Ferrarit annyira, csak Sebastiant. Raikkönen szokásosan panaszkodik… már unalmas. Lecsendesedett a pálya, egyedül Grosjean van kint. Két perccel a vége előtt senki sincs a garázsban, jön a finálé! Tűkön ülve néztem, ahogy lengetik a kockás zászlót. Micsoda meglepetés! Bottas megszerezte élete első pole pozícióját. El sem hiszem. Lewis elrontotta az utolsó körét. A Mercedes kisajátította az első sort. Viszont boldog voltam, hogy Dani rajtolhat a negyedik helyről, Sebastian mellől! Az még pluszban rátett a kedvemre, hogy a holland csak a hatodik lett. A top tíz: Bottas, Hamilton, Vettel, Ricciardo, Raikkönen, Verstappen, Hülkenberg, Massa, Grosjean, Palmer. Jó volt látni, ahogy Sebastian és Lewis gratulál Valtterinek, bár kétlem, hogy a sokadik után is ilyen lelkesen fogják fogadni. Mindenesetre, várom a holnapi futamot.

2017. április 14., péntek

24

2017. április 9.
Oroszország, Moszkva

Négykor kelés, nem a kedvencem. Meglepődtem, de ma nem volt annyira vészes az edzés, kűröztünk. Valamennyire sikerült jobban kipihennem magam, bár a hányinger egész végig kínzott. Köszönhető ez annak, hogy Vlada elrángatott magával reggelizni. A főút egyik kis, hangulatos kávézójában ültünk le. Mivel koffeint nem ihatunk, ezért mindketten egy cukormentes, gyümölcsös tea mellett döntöttünk, egy könnyű péksüteménnyel. A cukor felpörget, tartja a mondás, s ez most sem volt másképp. Ennek köszönhetően több energiával vágtam neki a két órás vizes edzésnek, tudva, hogy úgy is elégetem. Megterhelőbbre számítottam, bár egyben megcsináltuk a csapatot, de dobások egyelőre nincsenek még, és a parti részt sem raktuk be. Úgy látszik, Tatiana újdonsült szokása, hogy mindig maradok egy szólóra, mert most is itt tartott. Úgy éreztem magam, mint akit konkrétan kifacsartak. Megint egyedül kellett öltöznöm, mivel fél órával később jöttem ki. Siettem, hiszen ma kilenc órakor elrajtol a Forma-1 mezőnye Kínában, amit szeretnék megnézni.
Egy tál zabkásával a kezemben ültem le a tévé elé tizenöt perccel a kezdés előtt. Tudtam, hogy muszáj ennem, de a sok forgás annyira felkavarta a gyomromat, hogy csak bámultam a tejben úszkáló szemeket. A hajamat megszárítottam, idegesített, ahogy folyamatosan csöpögött, rá a ruhámra. Átöltöztem kényelmes melegítőbe, tudva, hogy csak délután kell kimozdulnom. Vladával, az egyetlen barátnőmmel megbeszéltem, hogy elmegyünk vásárolni, ugyanis itthon mindjárt elfogy a kaja. Anya még nincs itthon, igazából azt se tudom, mikor jön, nem beszéltem vele már egy ideje. A versenyhangulatom még mindig nem talált rám, pedig szerdán már repülünk Kínába, a versenyre. Rá egy hétre pedig Japánba. Ki találta ki ezt így?
Leerőszakoltam a torkomon pár falatot, majdnem félre is nyeltem. Szerencsére nem fulladtam meg tőle, így láthatom a futamot is. A pilóták már készülődnek. Ahogy Danielt mutatták, eszembe jutott a zászló. Egy pillanat alatt felszaladtam érte, és pokrócként a lábamra terítettem. Érezze az erőt, mégha nem is vagyok ott.
Megkezdődött a felvezető kör. A pálya foltokban száraz, de például a célegyenesben még áll a víz. Az egyik Torro Rosso, pontosabban Sainz kivételével mindenki köztes gumikon rajtol. A spanyol ugyanis bevállalta a szuper lágy keveréket. Nem tudom, mi fog kisülni ebből, hiszen a pálya nem elég száraz. A szívem majd kiugrott, mikor elaludt mind az öt piros lámpa. A kommentátor őrült módon egyre hangosabban hadar. Szerencsére az első három nem változik. Lewis jól rajtolt, ami megnyugvással töltött el. Közben Daniel megelőzte Raikkönent, aminek különösen örültem. Bottas támadta még Vettelt, de a finnek nem volt túl sok esélye, maradt a harmadik helyen. Stroll kicsúszott. Nem indult jól a kanadainak az első szezonja, két futamból kettőn kiesett eddig. Vettelt vizsgálják: úgy állt fel a rajtkockába, hogy félig kint volt a kocsi. Ez büntetést érdemelne szerintem. Vagy ha nem, mindenki össze-vissza állna fel a rajtkockákba. Virtuális biztonsági autó lépett érvénybe a második körben a Williams miatt. Pérez defektet kapott. Dani egyelőre a negyedik, Lewis vezet. Folyamatosan jönnek ki száraz gumikért. Palmer megpörgött a célegyenes végén. Az élről csak Vettel jött ki, a többiek még nem. A harmadik körben útjára engedték a mezőnyt, véget ért a VSC (virtual safety car - virtuális biztonsági autó) fázis. Az első öt maradt átmenetin. Bottas feljött a második helyre a kerékcsere miatt, Lewis előnye 4.7 másodperc. Nem veszélyes rá a finn. Giovinazzi autót tört a célegyenesben! Csúnyán a falnak csapta. Beküldik most már az igazi biztonsági autót. A mezőny a boxon keresztül haladt, muszáj, hiszen televolt törmelékkel a célegyenes. Többen száraz abroncsra váltanak. Alonso rádiózását játsszák be, többször ki kellett sípolni, mérges a spanyol. Danielnél beiktattak egy gyors cserét. Szerencsére jól jött ki a lépés, még mindig a második. Sainz, az egyedüli, aki szuper lágy abroncsokon rajtolt, még mindig versenyben a nyolcadik helyen. Igaz, a rajt után megpördült, és oda is csapta az autóját, de sok helyjel jött előrébb. A biztonsági autó mögött Bottas megpördül! A tizenkettedik helyre csúszik vissza. Amatőr hiba volt ez a részéről. A nyolcadik körben ismét útjára engedték a mezőnyt! Pérez kettőt is előz, közben Verstappen megelőzi Raikkönent! Hogy az istenbe került ide olyan hátulról? Raikkönen hisztizik. Ezért sem csípem túlzottan a finnt. Csak a médiaértéke nagy, de nem egy tehetség. Egy vébét nyert összesen, azt is csak hatalmas szerencsével. Vettelnek nem jött ki jól a kerékcsere, a csapattársát kergeti, az előbb említett finnt. Kicsit úgy tűnt, mintha feltartaná. Az első hat: Hamilton, Ricciardo, Verstappen, Raikkönen, Vettel, Sainz. Nagyon szoros a verseny. Lewis ellépett egy kicsit, de mögötte kialakult két házon belüli csata. Nagy sajnálatomra Max megelőzi Danielt, de a két Ferrari még mindig viaskodik. 
Hülkenberget és Ericssont vizsgálják. Daniel lassú, érkeznek rá a Ferrarik. Nem szeretem Maxet, szerintem arrogáns és nagyképű, de el kell ismernem, hogy van tehetsége. A rajt óta tizennégy helyet jött fel - nagy sajnálatomra. Az ausztrál nagyon tartja a mögötte feltorlódott két tűzpiros autót. Verstappen leszakadt Lewisról. Ha nem jön közbe semmi, a brit megnyeri a versenyt, bár még csak a tizenötödik körnél tartunk. Kicsit csillapodtak a kedélyek, de Dani nagyon szenved. Hülkenberg két büntetést is kapott, egy tíz és egy öt másodperceset. Bottas feljött a tizedik helyre, de ez a Mercedesnek édeskevés. Raikkönen panaszkodását hallhattuk a tizenhatodik körben. A McLaren megállt Vandoorne alatt, aki ki is állt a garázsba. Vettel a huszadik körben megelégelte csapattársa lassú tempóját, és megelőzte Raikkönent. Nagyon menne a német, most Danielre tapad. Közben Magnussen nem kapott büntetést, mint kiderült. Vettel bebújik Ricciardo mellé, majd egy kicsit össze is érnek, de végül sikerül megelőznie a Ferrarinak! Így Dani lecsúszott a negyedik helyre. Viszont Verstappen második helyének nem örülök. Valamit babráltak a taktikával, az biztos. Bottas a hetedik, a huszonhatodik körnél tartunk. Lehet, nem szép dolog a káröröm, de ujjongtam, mikor Vettel elment Verstappen mellett, aki ki is jött cserélni, ezáltal visszacsúszott a hatodik helyre. A harmincegyedik körben a sorrend: Hamilton, Vettel, Ricciardo, Raikkönen, Bottas, Verstappen, Alonso, Sainz, Magnussen, Pérez, Ocon, Hülkenberg, Grosjean, Palmer, Massa, Ericsson. Elkezdtem aggódni. Lewis nem éri jónak a gumikat. Csak ne bukja el az első helyet! Olyan jó lenne látni a dobogó legfelső fokán, ha már Ausztráliában nem állhatott fel. Verstappen közben simán elment Bottas mellett. Ennyit a nagy finn reménységről. A másik finn, vagyis Raikkönen káromkodik, és panaszkodik. Jó lenne, ha ezen a futamon mást is csinálna, nem csak szidná a kocsit. Nagyot csökkent a szememben. Dani és Sebastian (Vettel) jött ki kereket cserélni, közben a másik McLaren is megáll Alonso alatt. A két Mercedes is kijött. A harminchetedik körben elég nagy a forgalom a Ferrarik körül. Lewis rákapcsolt, nagyon elhúzott, hat másodperc az előnye az élen. Vettel a második, Verstappen és Ricciardo követik. Nem értem, a holland hogy kerül megint Dani elé. Mindegy is. Bottas megelőzte Sainzot, így a hatodik. Nem megy ma ez neki. A negyvenhetedik körben hatalmasat nevettem: a Mercedes mérnöke ,,le Nicozta" Valtterit. Az élmezőny sorrendje: Hamilton, Vettel, Verstappen, Ricciardo, Raikkönen, Bottas. Beálltak a különbségek, csak Daniel támadja a csapattársát, dobogót szeretne. Az ötvenötödik körben már három kör óta üldözi egymást a két Red Bull. Verstappent nagyon zavarja Magnussen, és folyamatosan panaszkodik rá, de jogtalanul. Nincs elég közel a dán versenyzőhöz, csak félti a helyét. Daniel bebújik mellé, de elfékezi magát, és nincs meg a dobogó! Előkerül a kockás zászló! Lewis nyerte ezt a futamot, mögötte Sebastian Vettel, a harmadik pedig az arrogáns holland, Max
Verstappen. Imádom Lewis és Sebastian párosát. Most is a brit odament gratulálni, és megölelgették egymást. Ugyan annyi pontjuk van, holtversenyben a tabella élén! Érdekes szezonnak nézünk elébe. Végignéztem az ünneplést, ahol a három pilóta jókedvűen nyilatkozott. Jövő héten Bahreinbe megy a mezőny. Lefotóztam az ausztrálnak azt, hogy a zászlóban néztem végig a futamot, legalább ez vigasztalja. A Red Bull nagyon sunnyog. Pár tavalyi futamon megfigyeltem, hogy mindig csak az egyik versenyzőjüket sztárolják, a másik eltűnik a tömegben, a középmezőnyben. Nem értem ezt a koncepciót, hogy mi értelme van, és legfőképpen, hogy miért.
Már alig várom Bahreint, hogy újra lássam Lewist, remélhetőleg a dobogó tetején.

2017. április 12., szerda

23

2017. április 8.
Oroszország, Moszkva

Kialvatlanul ébredtem, hajnali ötkor. Hiába a pénteki edzésmentes nap, nem tudtam aludni, ezáltal olyan nyúzottan keltem, hogy a karomat alig bírtam megmozdítani. Natalie se segített a helyzetemen, egész végig a rövidprogram elemeit csináltuk, még az is, aki nincs is benne. Mondhatom, szuper volt három órán keresztül forogni s emelni a lábamat. Mikor szálltam volna ki a vízből, Tatiana visszahívott, hogy jöjjek szólózni. Úgy néztem rá, mint aki csak viccel, de nem, nagyon is komolyan mondta. Két hét múlva versenyzünk, muszáj gyakorolni, amit meg is értek. Sikerült megint egy olyan kűrt összerakniuk, ami szó szerint halálos. Nem elég, hogy a délelőtt folyamán kikészítettek, még egyben le is kellett nyomnom egyben az egészet. Mikor végre kiszállhattam a vízből, majdnem elsírtam magam a fáradtságtól. A gyomrom liftezett, a minimális reggelim ki akart jönni, a lábam remegett, alig bírtam elsétálni a táskámig. A kezemből minden erő kiment. Az sem segített rajtam, hogy kifelé igyekezve Tatiana valami dicséret-féleséget mondott és vállon veregetett, amitől majdnem elestem.
Annyira nincs versenyhangulatom. Nem vagyok egy stresszes típus, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem alig két hét múlva rajthoz kéne állnom. Fél tizenegykor léptem be az ürességtől kongó öltözőbe, a többiek már rég elhúzták a csíkot. A hajammal mit sem törődtem, csak arra vágytam, hogy végre elfeküdjek a kanapén. Viszont egy dolog kimaradt. Nem ok nélkül voltam ilyen fáradt, az éjszakám miatt. Az álmom teljesen megrázott, meglepő, de Formula 1-ről szólt. Én ültem az egyik autóban. Tisztán emlékszem arra az érzésre, ahogy kerestem a kormány fogását, ahogy megindul az autó, ahogy a G-erők hatnak rám, ahogy kanyarodok. Ijesztő. Utánakerestem, mikor felkeltem, és a sanghaji pályán voltam. Utána egy kis összevisszaság, ami nem rémlik pontosan, csak az, hogy Lewist láttam a dobogó tetején. Egy érdekes momentum ragadt meg a fejemben, egy kék színű autó, mint egy üstökös, száguld, emberfeletti erővel. Gyorsan lejegyeztem mindent a telefonomba, a biztonság kedvéért, nehogy elfelejtsem. Meglehetősen realisztikus élmény volt.
- Ez is elérkezett - sóhajtottam fel, mikor kényelmesen elnyúltam a kanapén az ebédemmel a kezemben. Megkérdeztem még az edzés végén Tatianát, mit ajánl. Szerencsére mondta, bátran egyek húst és zöldséget, sőt, ha nagyon nem bírom, egy kocka étcsokoládé belefér. Erősen meglepődtem. Még mindig a hányinger kerülgetett, ezért csak lassan láttam neki a csirkemellből és salátából álló ebédemnek. Bekapcsoltam a tévét, remélve, hogy nem maradtam le annyira az időmérőről. Orosz időszámítás szerint tizenegykor kezdődött. Nem maradtam le sokról, pont piros zászló volt érvényben. Addig visszanéztem a harmadik szabadedzést, bár nem történt semmi érdekes, mindenki altat. Ismerem a Mercedes taktikáját, szombat délelőtt sose mennek jó időket. Ötletem sincs, ez miért lehet, ők tudják.
Amíg állt a mezőny, gyorsan lecsekkoltam, mik is történtek eddig. Verstappen kiesett a Q1-ben, aminek felettébb örültem. Legalább most nem Danielnek vannak gondjai, hanem végre neki is. Még nem derültek ki az erősorrendek. A kiesők: Vandoorne, Grosjean, Palmer, Verstappen, Ocon. A végén láthattunk egy kicsúszást Giovinazzitól, csúnyán összetörte a Saubert, amiért csúszott a Q2 indítása. Az olaszon kívül kiesett ebben a részben Sainz, Magnussen, Alonso és a csapattárs, Ericsson. Innentől megy élesben. Letettem a telefont magam mellé, és a képernyőt bámultam. Tizenkét perc áll a versenyzők rendelkezésére a Q3-ban, jöhet az igazi finálé, kiderülnek az erősorrendek, amire egész hétvégén vártunk. Perezen és Strollon kívül mindenki a zöld jelzés után már elhagyta a boxutcát. Lewis mellett jelenik meg az első mért idő, majd őt követi kisebb lemaradásban Hülkenberg és Kvyat. Sorra érkeznek a jobbnál jobb idők, nagy a feszültség. Három perc telt el. Egyelőre Hamiltontól senki sem tudja elvenni az első helyet, mögötte Vettel, harmadik pedig Bottas. Raikkönen a másik Ferrariban panaszkodik a tapadásra. Közte és a csapattársa közt elég nagy a különbség. A maradék öt percben igazából csak kapkodtam a fejem össze-vissza. Mindenki kint Okozott pár vicces percet.
körözött a pályán. A kockás zászlónál lélegeztem csak fel. Lewis megnyerte az időmérőt! Sebastian Vettel egy kis lemaradásban tőle, de bejött a második helyre. Mögötte csupán egy ezredre lemaradva Valtteri Bottas. A negyedik Kimi Raikkönen, utána Ricciardo, Massa, Hülkenberg, Pérez, Kvyat, Stroll. Sajnáltam egy kicsit Danielt, de abból a Red Bullból nem lehetett többet kihozni, így is elég nagy lemaradásban vannak. Ha minden igaz, holnap esni fog a futamon, így bármi megtörténhet. Biztosra veszem, hogy az ausztrál előrébb fog ugrani, hiszen az ital gyárosok kocsija a rossz időben ,,éled" fel. A riportokat és végignéztem. Egyszerűen imádom Sebastiant és Lewist, ahogy mindig odamennek egymáshoz gratulálni. Annyira jó látni az ilyet, hogy még valakik tisztelik egymást, nem csak átnéznek és játsszák a sértődöttet. Valtteri (Bottas) fején viszont hatalmasat nevettem. Ritkán látni a finneket mérgesnek, de ez most minden pénz megért. Úgy nézett Vettelre, mintha meg akarná ölni.
A holnapi futamot szerencsére - ha nem húzzák keresztbe a számításaimat - meg tudom nézni. Helyi idő szerint kilenckor rajtol a mezőny, szóval, ha Tatiana még ott is tart, akkor sem valószínű, hogy lekésem. Mindenesetre, izgalmas versenynek nézünk elébe. A hosszú egyenesek miatt már nem lehet olyan unalmas, mint az Ausztrál nagydíj. A szemem majd leragadt, rendesen kifárasztottak, így inkább elvonultam aludni. Igen, már fél egykor.

2017. április 9., vasárnap

22

2017. április 7.
Oroszország, Moszkva

Végre péntek, az egyetlen edzésmentes nap a héten! Hihetetlen, de ez is elérkezett. Vegyük sorra, mi is történt az elmúlt majdnem két hétben.
Hétfő este épségben hazatértem, azon kívül, hogy teljesen elaludtam a nyakam. Biztosítottam erről Danielt is, hogy nem zuhantunk le félúton. Egyáltalán nem volt furcsa átállni újra a fagypont körüli hőmérséklethez, inkább fellélegeztem, hogy nem kell elviselnem tovább a párát. Szép volt, jó volt, meg minden, de hosszútávon fullasztó. Ha már a fulladásnál tartunk, ez jellemzi a legjobban az edzéseket. Spiccelnem még nem kellett, de a lábfejemre ugyan úgy figyeltem. Örültek a visszatérésemnek, Tatyana meg is ölelgetett, ami csak tovább erősítette a gyanúmat. Natalie egyből letámadott, és felmérte, hogy mennyire punnyadtam el a kihagyott idő alatt. Meglepődöttség suhant át az arcán, mikor alig tapasztalt valamilyen elváltozást. Annyira nem is mondható keménynek a szárazedzés része, hiszen a spicces feladatokat nem kell végrehajtanom. Eleinte rossz érzés fogott el, hogy nem fáradok el annyira, de a vízben már egyáltalán nem érdekelt. Gőzerővel dolgoztunk a szólón Tatianával, ehhez pedig arra volt szükség, hogy előbb jöjjek le vízre. Általában egy órát szenvedtem a forgásokkal, utána jött le a csapat a szárazedzésről, és be kellett csatlakoznom. Mentségemre szóljon, megéri a plusz idő, hiszen nagyon jól halad. Eldöntötte a vezetőség, hogy nem csinálunk kombinációs kűrt, hiszen az a kategória csak a helyi kisebb versenyeken van jelen. A rövidprogramban nem voltam benne, de ugyan úgy csináltam tartalékként. Titkon örültem is neki, így több energiám maradt szólózni. A csapatra hangolódtunk rá főleg, ami teljesen készen van. Már csak egybe szoktuk csinálni, megszakítás nélkül, mintha a versenyen lennénk. Apróbb simításokat végeztek csak rajta, kiskapukat keresgettek. Egyetlen dolog nem volt tiszta, a parti beállás, hogy ki mit csinál. Annyi féle verzió született, hogy a végén nem maradt ott semmi. Igazából amiatt nem aggódok, az a legkevesebb, sokszor mikor már elutaztunk, akkor csináljuk meg. Egy héttel ezelőtt hívtam utoljára Danielt, annyira lefoglalt az alvás. Általában, miután hazaértem, ettem, megittam a napi port, megnéztem a híreket és bedőltem aludni. A középsőről jut eszembe, új keveréket kaptunk (mint a lovak). A nyers tojás mindennek az alapja, azt már megszoktam, az összes italba kell. Plusz még beledobáltak vagy ötven féle növényt és vitamint. Félreértés ne essék, nem dopping, hanem természetes teljesítményfokozó. Addig matekoztak az ásványi anyagokkal, míg kijött az ital. Múltkor volt már ebből egy botrány, a kínaiak felnyomtak minket doppingolás vádjával a vezetőségnek. Mivel nem használunk ilyeneket, ejtették az egész ügyet, de az ázsiaiak mindenképp le akarnak buktatni, vagyis megfosztani a tróntól. Szuper, ráadásul az az ország ad helyszínt a következő versenynek, ezért teljes erőbedobással készülünk, hogy hazai közönség előtt le tudjuk őket mosni a pályáról (ez esetben a vízről). Minden épeszű gondolatom vagy az edzés, vagy a kaja körül forgott. Így felüdülésnek hatott, hogy elkezdődött a Kínai nagydíj. Nem volt energiám felkelni reggel öt órakor, hogy lássam élőben a kocsikat, inkább visszanéztem egy összefoglalót. Utólag jól döntöttem, mert nem sok minden történt az eső miatt. Háromnegyed kilencet mutatott az óra, így elérkezettnek láttam az időt, hogy kivonuljak a nappaliba. A konyhában összedobtam pár gyümölcsöt reggeli gyanánt, és úgy, ahogy voltam, kócos hajjal és melegítőben, levágtam magam a kanapéra. Ölembe vettem a tálat, és bekapcsoltam az élő közvetítést. Még tíz perc a kezdésig, ami ottani idő szerint kettőt jelent. Izgatottan várom, habár lehet, hogy a futamot nem fogom látni. Sanghajban van az egyik legjobb pálya. Tavaly több mint százötven előzés történt az ötvenhat kör alatt, ami nem semmi. Garantáltan nem lesz olyan unalmas, mint Melbourne. Kár, hogy csak pár ilyen pálya van a naptárban. Ráadásul most még egy, akár klasszikusnak, de unalmasnak biztosan nem mondható pálya távozik jövőre a naptárból: Malajzia.
Ahogy olvastam, az első edzést elmosta az eső, szó szerint. Ahogy mutatták az élőképet, semmi sem látszott. Az eső esett, és a hatalmas szmog még inkább rontott rajta. Közben bejelentik, hogy csúsztatják az edzést. A pilóták nyugodtan várakoznak, egyeztetnek a mérnökökkel, meg ilyesmik. Mást nem igazán tudnak csinálni. A mezőny a boxban várakozik. Sanghaj időjárása kiszámíthatatlan. Állítólag délutánra már jobb időt jósoltak, de úgy tűnik, ez nem valósul meg. A kommentátorok alig beszélnek valamiről, csak áll a pálya, semmi mozgás. Az FIA közölte a csapatokkal, hogy ameddig nem javulnak a körülmények, nem lesz változás. Hűha, ebből nem nagyon lesz gyakorlás. Érdekes futamnak nézünk elébe, az első edzésen is a mezőny fele nem ment mért időt. A légi felvételeken nagyon rossz a láthatóság. A versenykontroll megerősíti, hogy bármi is történjék, egy perccel sem hosszabbítják meg a kilencven percet. Elnézve a lelátókon fagyoskodó rajongókat, megsajnáltam őket. Ha ebből sem lesz semmi, akkor teljesen felesleges volt kijönniük. Unottan falatozgattam a gyümölcsöket. Már harmincöt perce nem történt semmi. A pilóták igyekeztek elfoglalni magukat, volt, aki táncolt, más focizott… Nem nagyon lehet mit tenni. A pályabírók helyzete sem sokkal jobb. A negyvenedik percben a lelátókon ülő egyik lánycsapat kelt feltűnést. Sorra terítették ki a német zászlókat, de az utolsó L betű helyett lett egy harmadik E, így Vettel helyett Vettee lett. Pár perccel később észrevették a hibát és kicserélték. Könnyen lehet, hogy ez volt a nap legérdekesebb pontja. Egy órája semmi, szó szerint. Lewis kelti fel a feltűnést azzal, hogy kisétál a közönséghez! Aláírt Mercedeses sapkákat dobál! Szép gesztus. Rajta kívül egyetlen pilóta se dugta ki a fejét a boxból, pedig a szurkolók őket akarják látni. Ahogy a britet néztem, összeszorult a szívem. Szándékosan hagytam ki az elején, nem akartam rá gondolni. Egyetlen egy dolgot elfelejtettünk. Számot cserélni. Így nem tudok vele semmilyen módon kommunikálni. Hiányzott, és elhatároztam, hogy biztosan kimegyek a Spanyol nagydíjra, ha törik, ha szakad. Muszáj látnom őt.
Az edzést tizenöt perccel a vége előtt lefújják, ami amúgy el sem kezdődött. Ezért kár volt itt ülni másfél órán keresztül. Remélem, a holnapi nap nagyobb izgalmakat tartogat.

2017. április 8., szombat

21

2017. március 26.
Ausztrália, Melbourne

Mosolyogva ébresztettek a napsugarak, amelyek beszűrődtek az ablakon. Lewisszal álmodtam, és ma megyünk sétálni! Teljesen feldobódtam, ráadásul ma láthatom a 2017-es szezon első futamát, élőben. Nem akartam a hazaútra gondolni, de a biztonság kedvéért foglaltam jegyet egy vasárnap esti járatra. Kizártam a fejemből minden zavaró tényezőt, és csak a pozitív dolgokra koncentráltam. A hangulatom jelentősen javult, részben az időjárás miatt, részben pedig azért, mert itt lehetek.
Élvezettel csinosítgattam magam a tükör előtt, hogy minél szebb legyek. A hajamat kiengedtem a természetes formájában, a szemeimre csak szempillaspirál került. Tudtam, hogy Lewis a hullámos hajamat szereti, ezért meg sem próbáltam összefogni. Majd csak kibírom valahogy, remélem, azért nem fogok hőgutát kapni. Az előrejelzések szerint ma meleg és esőmentes nap lesz. A tegnap után ma reggel az étteremben találkoztam Danivel, akinek meg is említettem, hogy otthagyott. Sűrű bocsánatkérések következtek ezután, de biztosítottam róla, hogy nem haragszom. Ha már összefutottunk, akkor ki is vitt a pályára. Így kell élni az életet, oda Red Bullos autó, vissza Mercis. Csak kicsit néznének ribancnak.
Éppen az ujjaimmal doboltam a kapaszkodón az autóban, mikor Dani megszólalt.
- Mi van köztetek Lewisszal? - tette fel az igen érdekes kérdést, csak úgy a semmiből.
- Nem tudom - válaszoltam, igazsághoz hűen. Danielben megbízhatok, és ezt a tudtomra is adta. - Azt hiszem, tetszik.
- És ő?
- Hát… mindig keresi a társaságom, ma is megyünk sétálni a futam előtt egyet - mosolyodtam el, tudva, hogy mindjárt eljön az ideje.
- Azért légy óvatos, bár annyira nem ismerem őt, ki tudja, milyen - mondta, nekem pedig a plafonig szaladt a szemöldököm.
- Megoldom - préseltem ki magamból a legszalonképesebb és legenyhébb verziót, amivel igyekeztem nem megbántani. Sértette a mottómat. Tudom, hogy mit csinálok, ne szóljon bele!
Feszült légkör telepedett ránk. Igyekezett feloldani, ezért felhangosította a zenét, azonban nem tudtam rá figyelni. Lekötötte a gondolataimat az előbbi beszélgetés. Nem hiszem, hogy akkora nőcsábász lenne, pedig burkoltan erre utalt az ausztrál. Ezalatt a pár nap alatt eléggé kiismertem, hogy rájöjjek, nem ilyen. Ezt csak a média akasztotta rá. Abban nem vagyok biztos, hogy neki is tetszek, vagy ilyesmi, de nem vagyok neki közömbös, az biztos. Különben nem hívott volna el sétálni.
Amint megérkeztünk, kipattantam a kocsiból, és meg sem várva az ausztrált, elindultam a paddock felé. Ő csak nevetve rázta a fejét, és legyintett a kezével, majd utánam kiáltott.
- Menj csak, vár a szerelem! - vigyorgott harminckét foggal, és többen megbámultak minket. Elég dühös fejet vághattam, és felmutattam a középső ujjamat. Normális esetben sosem tettem volna ilyet, de úgy vettem észre, hogy egyre jobban elengedtem magam. Sebaj, csak kiélvezem az itt töltött időt. Dani megcsóválta a fejét, és a mutató ujját feltartva figyelmeztetett, de tudtam, hogy csak szórakozik. Egyáltalán nem volt feszült, ahhoz képest, hogy a tizenhatodik helyről fog rajtolni. A tegnapi lelkesítő beszédem és a pozitív világnézete megtette a hatását. Csak a megszokott, minden futam előtt ott motoszkáló izgalmat vettem észre.
- Szia - tette a vállamra a kezét, és két puszival köszöntött a brit pilóta.

- Szia Lewis. - Alig bírtam abbahagyni a vigyorgást. Borzasztóan örültem, hogy újra láthatom.
 
***

Másfél órával később már Daniel ajtaján kopogtattam. Nem jött válasz, de beszédet hallottam, ezért óvatosan (és kicsit illetlenül) benyitottam. Megnyugodtam, hogy nincs ott senki, és csak telefonál. Megvártam, míg leteszi, utána pedig a nyakába ugrottam.
- Hé, nyugalom. Na, mesélj, mi volt - fejtette le magáról a kezeimet, és leült az ágyra.
- Képzeld, elmentünk először sétálni, majd bementünk egy cukrászdába. Annyira aranyos volt, és vett nekem fagyit - lelkesedtem - természetesen csak gyümölcsöset, nem fogok ilyen cukros kalóriabombákat enni. Szóval, sikerült összekennem magam, mert lefolyt, ő erre pedig letörölte az arcomról, annyira romantikus volt - ábrándoztam.
- Néha levegőt is vegyél - szólt közbe, de már nem volt annyira jó a hangulata.
- Szinkronúszó vagyok, sokáig bírom - szúrtam oda. - Majd lőni akartam egy közös képet az egyik pálmafa alatt vele, és mikor belemosolyogtam a kamerába, ő megpuszilt, és úgy készült el a fotó! Megmutassam? Nagyon aranyos lett - mosolyogtam. - Egész végig annyira cuki volt, bókolt, meg minden, és egyszerűen ah - sóhajtottam fel, mikor visszagondoltam az emlékekre. Azonban Daniel nem lett vidámabb, sőt! Életemben nem láttam még ennyire morcosnak.
- Mi az? - kérdeztem.
- Nem tetszik ez nekem - rázta meg a fejét.
- Nem is neked kell, hogy tetsszen. - Említettem már, hogy nem bírom, ha kritizálnak?
- Hallgass meg - sóhajtott egy nagyot. - Pár nap alatt nem tudod kiismerni Lewist. Az a sok nőügy nem véletlenül került a sajtóba, amit lesi fotók is igazolnak. Nézd, ő nem a komoly kapcsolatok híve, csak futó kalandoké. Kétlem, hogy miattad változna meg. Túl sokat képzelsz bele. Bocs, ha durva voltam, de nem akarom, hogy téged is átverjen. - Éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa. Hogy mer ilyet mondani? Ez már túlzás!
- Menj a picsába! - sziszegtem, és kicsörtettem a folyosóra, hangosan bevágva magam mögött az ajtót. A hidegvér nem használt, muszáj lenyugodnom valahogy. Szándékosan átmentem Max részére, de mivel nem tudtam mit csinálni, elindultam a büfé felé. Épphogy elfordultam, a holland meglepődött fejével találtam szembe magam. Nem állt szándékomban megosztani vele a történtetek. Biztos vagyok benne, hogy látszott rajtam az idegesség.
- Innen jöttél? - kérdezte meglepődve. Annyira azért nem vagyunk barátok, hogy megkérdezze, mi bajon van.
- Aha - válaszoltam, de már mehetnékem volt.
- Ha ideges vagy, menj át Carloshoz, ő majd jókedvre derít - vonta meg a vállát, és továbbállt. Csak néztem utána. Eszembe jutott, hogy tényleg nem ismerem még a Torro Rossosokat, igazából nem is gondoltam rá, hogy odamenjek, de itt az alkalom.
- Max! - kiáltottam a holland után, aki szem forgatva megfordult.
- Csak azt ne mondd, hogy kísérjelek el - nézett rám könyörgőn.
- Megtennéd? - vettem elő a legcukibb hangnememet és arcomat. Elindult előttem, én pedig a nyertesek vigyorával követtem.
A biztonság kedvéért hátul mentünk át, hogy még véletlenül se kapjon le egy kamera. A folyosón rengeteg csapatpólóba öltözött ember és pár pilóta is szembe jött velünk. Maradtam a holland háta mögött, ami jó ötletnek bizonyult, tekintve, hogy egy százhatvan centis ember simán elkeveredik abban a tömegben. Így Max törte nekem az utat. Hirtelen megállt, én pedig annyira elbambultam, hogy nekiütköztem a hátának. Mintha egy hegynek mentem volna neki.a
- Á, Carlos, pont téged kereslek - mondta.
- Csá, Max. Miért is? Mindjárt kezdünk.
- Vidítsd fel - bökött rám, majd kettesben hagyott vele, és eltűnt a tömegben. Carlos tipikus spanyol, sötétbarna haj és szem, hozzám képest sokkal barnább bőr. Korban is elég közel áll hozzám a huszonkét évével. Meglepődtem, hogy ilyen magas, de legalább nem annyira, mint Max.
- Szóval, mi itt a probléma? - kérdezte, miközben leültünk egy fekete, műanyag székre.
- Kiakasztott az egyik barátom - húztam el a számat. Nem akartam mondani, hogy pont Daniel volt az.
- Értem. Szereted a spanyol zenét? - ez aztán a gyors témaváltás. Nem rugózott rajta sokat.
- Nem nagyon szoktam hallgatni. - Igazából fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak, hisz a kűrön kívül nem szoktam más zenét hallgatni.
- Áhá, megvan, mi itt a gond - vigyorodott el, feltartva a mutató ujját. - El kell vigyelek egy jó kis buliba!
Miért akar engem mindenki elrontani? Így is, ha a Red Bull nyer, el kell mennem velük. Igaz, ez az ötödik és a tizenhatodik rajthelyről nem tűnik reálisnak, de még bármi lehet.
- Ha kijössz a Spanyol nagydíjra, elviszlek egy jó kis helyi buliba.
- Megpróbálok - biztosítottam mosolyogva. Be nem állt a szája. Komolyan, bepótoltam a kihagyott földrajz órákat, annyit mesélt a hazájáról. El is felejtettem mindent, ami nyomasztott, csak akkor jött elő újra, amikor a Red Bull boxa felé tartottam. Carlosnak muszáj volt mennie, így is kiderült, hogy keresték. Gyomorgöccsel mentem vissza, el akartam kerülni a találkozást az ausztrállal, szerencsére sikerült. Viszont egyvalamit megígértem neki, azt pedig be is tartom. A hátamra terítettem az ausztrál zászlót, amit a táskámban tartottam egészen idáig. Elfoglaltam a szokásos helyemet, és oldalra néztem. Éppen most kötötték be. Látta, hogy őt bámulom, de nem reagált semmit, így visszafordítottam a fejem. Mégha haragudtam is rá, reméltem, minden jól megy.
Idegesen doboltam a combjaimon. Rettentően izgultam, igazából csak a kezdés miatt. Az Albert-parki pálya nem igazán a szívem csücske, kevés izgalom van benne. Az idő meleg, és rettentően párás, ezt igazolják a tarkómra tapadt izzadt tincsek is. Kinyitott a pit, jöhetnek az installációs körök! Az istállók már rég kivonultak a rajtrácsra, most pedig, mint valami népvándorlás, elfutottak az emberek. A körben igazából semmi érdekes sem lett volna, mindenki melegíti a gumikat, és ilyesmik. Daniel autója megállt! Az ausztrál a hatos kanyarban ragadt. Te jó ég! El sem kezdődött a futam, máris van egy kieső. Annyira sajnáltam, elvégre, borzalmas, ha egy versenyző kiesik a technika miatt, főleg a hazai futamán. Christiant játszották a rádióban, állítólag egy szenzor adta meg magát. Visszavontatták a garázsba az RB13-at, de Dani benne ül. Ki tudja, talán el tudnak indulni? Ahhoz tényleg nagy csodára lenne szükség. Percek kérdése, és kezdődik a felvezető kör. A csapatok nagyban hűtik az autójukat, majd egy szempillantás alatt mindenki megiramodik a box felé. Egyelőre Daniel még a garázsban, kerekek sincsenek azon az autón, elég aggasztóan néz ki. Nem akarok negatív lenni, de ha el is tud indulni, pontszerző biztosan nem lesz. Visszatértek a felvezető körről, pár másodperc, és kezdődik 2017! Vagy mégsem. Valaki rosszul állt fel a rajtrácsra, Ricciardo hiánya zavarhatott be. Még egy felvezető kör. Öt perccel múlt egész. Végre valahára elkezdődik a szezon? Sokan várnak erre már tél óta. Sorra gyulladnak ki a piros lámpák. Mind az öt, majd egyszerre eltűnnek. Elszorítottam a vérkeringést a kezemben, annyira szorítottam. Senki sem vétett súlyos hibát, az első három sorrendje ugyan az. Eljöttek a többiektől. Hátul volt egy kicsúszás, Magnussen és Ericsson a sóderágyban. Nem tudom, hogy visszakerültek-e a pályára, azt nem mutatták. Feltűnt, hogy az egyik Ferrari, pontosabban Vettel ott liheg Lewis nyakán, nem akarja elengedni. Nem tetszik ez nekem. Sehol sincs támadási pozíció egyelőre. Közben megtörtént az első kiállás, Magnussen defektet kapott, és kijött új gumikért. A kerekekről jut eszembe, Danielt leszedték az emelőről, és elhagyta a garázst! Két kör hátrányban be tud még állni? Úgy látszik, igen. Csak pontszerző nem lesz. A negyedik körben Vettel nyitja a DRS-t, de nem tud elég közel kerülni a Mercedeshez. Bottas és Raikkönen is leszakadt a duóról. Az ötödik körben így néz ki az első tíz: Hamilton, Vettel, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Massa, Grosjean, Sainz, Pérez, Kvyat. A különbségek egyre nőnek a kocsik között. Semmi izgalom, még egyetlen előzés sem történt, és ha így haladunk, nem is fog. A tizedik körben megtörtént végre! Stroll előzte meg Ericssont, ezzel feljött a tizenhetedik helyre. Vandoorne közben ment kereket cserélni, de gond volt a motorral, ezért újra kellett indítani. Sok időt bukott. Lewis már két másodpercre van Vettel előtt, kezd egyre jobban ellépni. A rádióban Palmer problémát jelent, látszik is, hogy jelentősen lelassult. Közben kiírták, hogy Magnussen és Ericsson is megúszta a büntetést, a rajtnál történt incidens miatt. A tizenötödik körben Grosjean füstölő autóval érkezik meg a boxba. Gyorsan kiugrik az autóból, és érkeznek a poroltók. Lewis is kijött kereket cserélni, feltűnően hamar. Ebből még gond lehet, túl kevés volt a különbség. Közben Palmer alatt megadja magát a Renault, újabb kieső. Vettelnek huszonkét másodperc az előnye Lewisszal szemben, az majdnem egy kiállás, ráadásul a brit beragadt Verstappen mögé. Valamit elnéztek a Mercisek. A huszonharmadik körben be is igazolódott a félelmem. Vettel Hamilton elé jön vissza! Elbukták az első pozíciót. A holland kettejük között van, de neki még jönnie kell majd kereket cserélni. Szét van szakadva a mezőny, előzés még mindig alig történt. Mutatták, ahogy Toto - a Mercedes csapatfőnöke - ököllel rácsap az asztalra, kétszer is. Ebből száz százalék, hogy mém lesz. Daniel megcsúszik! A pálya szélén álldogál, a sisakja nyitva, és a fékek füstölnek. Sajnos ennek ennyi volt. Pedig látszott, hogy mindent megtettek a srácok. Egyöntetű sóhajtás szalad fel a boxban. Sajnálom a srácokat. Közben megy tovább a futam, Vettel előnye 6 másodperc Lewisszal szemben. Ennek a futamnak annyi volt. A harmincadik körben a top 5 ugyan az: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Verstappen. Valamit elrontottak a fiúk az autóban, Verstappen csak az ötödik helyre elég. Nem tudom, mi lehet a probléma. Mindenki arra számított, hogy ők lesznek a nagy kihívói a Mercedesnek. Esélytelen, hogy a top öt összeakadjon, ijesztően nagyok a különbségek. Már csak a középcsapatok csatájában reménykedhetünk. A Mercedes taktikai hiba révén a B tervben gondolkodik, de később elvetették, szóltak Lewisnak. A negyvenharmadik körig semmi izgalmas sem történt, maximum leköröztek pár embert, és ennyi. Meglepetés-e vagy sem, Stroll megint kicsúszott, a kavicságyból hozzák vissza a boxba. Ezzel ötre nőtt a kiesők száma. Pár szerelője Danielnek, munka híján ideült mellém. A kocsik közelednek az élmezőnyben, de nem eléggé, ebből semmi sem lesz. Persze a fiúk mellettem drukkoltak, hogy akadjon össze a két Mercedes és essen ki, valljuk be, erre szinte semmi esély. Az ötvenedik körben az egyik Haas szolgáltatta az izgalmat azzal, hogy félreállt. Mindkét autója kiesett a csapatnak, nem a legjobb kezdés. Két körrel ez után, Alonso-Ocon-Hülkenberg trió ráfordul a célegyenesre. Könnyedén elmennek a McLaren mellett, ami tönkrement. Alonso számára is véget ért a verseny, megadta magát a motor. Lezajlott a meglehetősen eseménytelen futam. A boxban komor hangulat uralkodik. A Ferrari győzelme meglepően sima. A beérkezők sorrendje: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Massa, Pérez, Sainz, Kvyat, Ocon, Hülkenberg, Giovinazzi, Vandoorne.
Mindent összevetve, nem volt valami eseménydús nagydíj. Összesen öt előzés történt, és a beharangozott látványos vezetői hibák is elmaradtak, a technika babrált ki sokakkal. Ránéztem a telefonomra, jócskán elmúlt hét óra. Tízkor megy a gépem, addig ki kell érni a reptérre, indulnom kell. Végleg itt kell hagynom mindent. Visszatérnek a szürke hétköznapok, a szüntelen edzés. Nem mondanám, hogy kiestem volna a felkészülésből, elég fittnek érzem magam a feladatra, hogy versenyezzek. Oda kell tennem magam, hogy lássák, méltó vagyok a keret állandó tagjának lenni. Addig is, vár rám egy hosszú repülőút. Muszáj megkeresnem Danielt. Kopogtam a szobája ajtaján, de semmi, zárva volt. Meg kellett kérdeznem Christiant, aki felvilágosított, hogy a büfében ücsörög. Így elsprinteltem oda, de úgy néztem ki, mint valami sánta ember, aki botladozik, de nem érdekelt. Beértem a terembe, az ausztrál háttal ült. Odaálltam mellé, és megszólítottam.
- Daniel! - Megfordult, de az arcáról semmit sem tudtam leolvasni.
- Mi az? - mondta mogorván, egy cseppet sem kedvesen.
- Csak… jöttem elbúcsúzni.
- Oh - hallgatott egy ideig, majd felállt.
- Ez is elérkezett - tártam szét a kezem, megszakítva a beállt csendet, de őt nem ez foglalkoztatta.
- Látom, megtartottad az ígéreted - mosolyodott el, utalva a hátamon lévő zászlóra.
- Igen, ebben néztem végig a futamot. Hamarosan indulnom kell.
- Majd írni fogok és hívlak, nézd a telefonod.
- Rendben. Akkor Japánban találkozunk.
- Akkor Japánban - mondta, és szorosan a mellkasához szorított. Nem akartam elengedni. Hiába kaptunk össze a délután folyamán, akkor is hiányozni fog a vigyorgása, a pozitív kisugárzása, a barátsága. Árpilis harminc csak egy hónap múlva lesz, addig túl kell élnem az edzéseket. Egyenes út vezet a magányba. Otthon leszek, egyedül. Maximum néha anya is benéz, ha kitemetkezik a munkából, de úgy élünk egy házban, mint a lakótársak. Egészen biztos vagyok benne, hogy én is hívni fogom az ausztrált. Bele fogok őrülni az egyedüllétbe. Rájöttem, hogy mennyire nagy szükségem van barátokra, legalább egyre, ha nem többre.
Immáron sokkal nyomottabb hangulatban sétáltam a Mercedes boxa felé. Lewis megígérte, hogy fuvaroz a hotelig, ahol csak fel kell vennem a bőröndöket és kijelentkezni, majd a reptérig. Az ezüstnyilaknál sem volt felhőtlen az öröm, a győzelem elmaradt, de legalább mindkét pilóta a dobogón végzett. Lewis átöltözött, pont akkor jött ki, mikor odaértem. Szerencsére most nem kellett nekem adnia még egy kabátot. A levegő ugyan lehűlt, de nem volt vészes egy pulcsiban flangálni.
- Mehetünk - mondta, majd a fejére húzta a sapkáját. Eddig nem is tűnt fel az új dizájn, fekete alapon fekete logó, mintha csak nekem lett volna tervezve, imádtam. - Kell? - kérdezte, mikor észrevette, hogy bámulom. A választ meg sem várta, hanem rárakta a fejemre. Megigazítottam, majd rásandítottam.
- Még mindig Red Bullos vagyok - nevettem.
- Mit számít az - legyintett. - Amúgy jól áll, megtarthatod.
- Köszi. - Ha így haladunk, a végén még elhalmoz mindenféle csapatcuccal. Erre gondolva megint összeszorult a gyomrom. Mindjárt őt is itt kell hagynom. Beszálltunk, és elindultunk. A hotelben nem szömszötöltem sokat, csak gyorsan kijelentkeztem, bedobáltam a bőröndjeimet. Érdekes, eggyel jöttem és kettővel távozom. Csak azt nem tudom, hogy mit is fogok kezdeni Moszkvában a nyári ruhákkal, a körülbelül öt fokban. Sebaj, legalább vannak.
- Nem akarok elmenni - mondtam, megtörve a csendet, miközben egyre közelebb kerültünk a repülőtérhez.
- Mikor látlak újra? - kérdezte reménykedve, miközben a szemeivel engem vizslatott.
- Nem tudom - suttogtam -, megpróbálok kijönni a Spanyol nagydíjra, de nem ígérhetek semmit.
- Értem - mondta, s nem szólt semmit sem utána.
Elérkezett ez a pillanat is. Megérkeztünk a Melbournei repülőtérhez. A szívem szakadt meg. Nem akartam elengedni, nem akartam elmenni innen. Ez a pár nap, amit együtt töltöttünk, olyan hamar eltelt. Megfogta a kezem, és maga felé fordított.
- Búcsúzzunk el itt. Nem akarom, hogy másnap a címlapon legyünk - nézett a szemembe, én pedig teljesen megértettem őt. Nekem sem tett volna jót, ha letámad a média. A szívem egyre szaporábban vert, ahogy a pilótát bámultam. Nem tudtam, mit akar közölni. Kép puszival akartam elköszönni, de ő úgy látszik, nem ezt tervezte. Közelebb hajolt, és a számra lehelt egy csókot. Istenem, milyen puha ajkai vannak! Szorosan magához húzott. A mellkasára hajtottam a fejem, de az egyik kezemet még mindig fogta. Sajnos az idő szűkösnek bizonyult. Lassan eltávolodtam tőle, és kihúztam a kezem.
- Szia - köszöntem el, de már a sírás fojtogatott.
- Vigyázz magadra, Lena - mondta, majd becsuktam a Mercedes ajtaját. El sem hiszem, hogy vége. Amint újra és újra felidéztem magamban a csókot, még inkább sírhatnékom támadt. Egyre jobban hiányzott az érintése, az ölelése, amikor elmosolyodik, az egész lénye. Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, hogy két nap alatt is lehet szerelembe esni, nemes egyszerűséggel kinevettem volna. S most mégis, itt állok a Moszkvába tartó gép előtt. Hamarosan felszállunk. Végleg magam mögött hagyom Melbourne-t, Ausztráliát, a Forma-1-et, azokat a pilótákat, akik a szívemhez nőttek. Még a biztonsági őr is hiányzott, aki sosem akart beengedni. Egyszer mindennek vége. Itt állok, várva a becsekkolást, gombóccal a torkomban, és reménytelenül szerelmesen.

20

2017. március 25.
Ausztrália, Melbourne

Korán kelés, fura hús reggelire, nyújtás, gondosan kiválasztott ruhák, csak a szokásos. Igyekeztem csinosabbra venni a figurát, hátha összefutnék esetleg Lewisszal. Tegnap rengeteget gondolkodtam rajta. Túlzás lenne azt állítani, hogy akar tőlem valamit. Le kell szállnom a földre, nem szabad túlságosan beleélnem magam. Viszont be kell vallanom magamnak: tetszik Lewis. Amiért gyűlölöm az érzéseim, mert megint csak hiú ábrándokat kergetek. Azt hittem, már kinőttem ebből a korból. Sajnos a szívnek nem lehet parancsolni. Sebaj, ha hazamegyek, utána valószínűleg nem látom két hónapig, elvégre, egy ideig még nem tudok kimenni majd a nagydíjakra. Az alatt az idő alatt pedig el tudom felejteni ezt az egészet.

Egy trikóban és szoknyában mentem ki a pályára. A sok taxizás miatt jelentősen megcsappant az összeg a kártyámon, de még mindig nem mondható kevésnek. A szálloda ki van fizetve, és többször nem is fogok elmenni vásárolni, mindenem megvan, ami szükséges. Dél körül néztem csak ki a pályára, addig készülődtem. Ma nem volt annyira meleg, mint tegnap. Az előrejelzés délutánra esőt jósol. Remélem, azért az időmérőt nem mossa el.
A hajamat megmostam, és a lecsökkent páratartalom miatt kiengedve hagytam, szabadon, a hullámos formájában. Egy napszemüveggel tűrtem hátra, hogy ne lógjon a szemembe. Felkaptam a táskám, és indulásra késznek nyilvánítottam magam. Annyit készülődtem, hogy kezdtem éhes lenni. Majd a pályán ebédelek valamit. Nem tetszik ez nekem, egyre éhesebb szoktam lenni. Lehet, elszámoltam az adagokat, vagy ki tudja. Nem szeretnék csalódást okozni Tatyanának, hogy elküld szabadságra, én pedig felszedem a kilókat.
Kiértem a pályára, ahol éppenséggel semmi dolgom sem akadt. A két pilótánk adatokat elemzett, bár már csak két óra, és kezdődik a harmadik szabadedzés. A VIP részen sétálgattam, nem akartam a szurkolók tömkelegében elveszni. Most egy kis nyugalomra vágytam. A huszonkettő fok tűnt a nap csúcshőmérsékletének, nem igazán számítanak ennél melegebbre. Beültem a boxba, és a telefonomon böngésztem mindenfélét. E-mail nem érkezett, inkább benéztem a divatblogokra. Szuper, elvileg a rózsaszín haj lett a menő. Mivel nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval, ezért inkább néztem ki a fejemből a szabadedzés kezdetéig.
Tíz perc múlva kezdődik az edzés, száraz, napos az idő. Pascal Wehrlein helyére Antonio Giovinazzi ül be, és ő vesz részt a futamon is, úgy hallottam. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog teljesíteni. A mellettem lévő autót bámultam, ahova Daniel már befészkelte magát. Az előbbiekhez képest ez az edzés csak egy órás, azaz háromig tart. A közvetítés elkezdődött. A versenyzők már készülődnek. Ha minden igaz, aktív hatvan percnek nézünk elébe. A pályakörülmények valamennyit javultak, hiszen utcai pálya lévén a hétvége elején mindig piszkos az aszfalt. Talán már a valós tempókat láthatjuk, ki tudja. Csak az tűnt fel, hogy mindenki kifelé tekintget. Széttárt kezek és értelmetlen tekintetekkel találkoztam. A kijelzőre néztem. Elkezdett esni az eső, két perccel a zöld jelzés előtt, a semmiből! Nem is értem. Pontban kettőkor megkezdődött a tréning. Mint tegnap is, a sort most is a Haas nyitja. A kisebb csapadék egyelőre semmit sem befolyásol. Öt perc telt el, az ausztrál autóján valamit nagyon néznek, kezdek aggódni. A két Mercedes körözgetett, de ár ők is visszamentek a garázsukba. Végre kiengedték Danit is, és pár perccel később az övé az első mért idő is. Szép lassan egyre többen teljesítenek, tíz perccel a kezdés után már nyolc idő jelenik meg a kijelzőn. Miközben Dani a boxban, az egyik Ferrari defektet kapott. Ha jól láttam, Raikkönen az és a bal hátsó gumija szakadt szét. Vissza is tért a boxba. Az első negyed óra után a sorrend: Vettel, Raikkönen, Ricciardo, Kvyat, Massa, Verstappen, Sainz, Ocon, Pérez, Stroll, Palmer, Giovinazzi. Viszont újra kisütött a nap, nyoma sincs az esőnek! Jó hír a csapatoknak, bár Palmer alatt probléma van a Renaultval. A Mercedesnél jól látható, hogy Bottas sokkal többet csúszkál, mint Hamilton. Lewis sokkal határozottabban tud menni, jelenleg idő nélkül a huszadik. A közvetítésben feltűnt Nicole Kidman! Megérkezett az első sztárvendég. A Ferrari garázsában mutatták. Jelenleg tízen vannak kint, de Dani nincs köztük. Komolyan kezd aggasztani, mi lehet avval az autóval. Elérkeztünk a harmadik edzés feléhez. A jelenlegi top tíz: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Ricciardo, Sainz, Kvyat, Grosjean, Hülkenberg, Massa. Végre kimerészkedett az ausztrál is, ultra-lágy gumikon. Ugyan megy egy gyors kört, de pozíciót nem javít. A középső szektort elrontotta. Megfigyeltem, hogy a kettesben rengetegen hibáznak, például Lewis is az előbbi körében. Az utolsó tizenöt perc következik. Dani még mindig kint, úgy látszik, a félelmem alaptalannak bizonyult. Bottas, Hamilton, Hülkenberg, Stroll és Ricciardo a pályán. Jön az utolsó etap. Várjunk! Piros zászló, a kanadai autója füstöl. A visszajátszásban látszott, hogy szépen odaverte a gép jobb oldalát. Ha az autó súlyosan sérült, még az időmérő is kétséges. Nem megy ez az újonc pilótának. Hét perc van még, és áll az edzés. Nem indítják újra, így megvan a végeredmény: Vettel, Bottas, Hamilton, Raikkönen, Hülkenberg, Ricciardo, Grosjean, Sainz, Kvyat, Magnussen a top tíz.
Az edzés végezetével felállok, és a büfé felé veszem az irányt. Az ebédet kihagytam, most is csak zöldségeket fogok enni. Teljesen olyan érzésem van, hogy felszedtem valamennyit. A nők általános problémája.
Nem tudom, hogy mennyi ideig bámulhattam az előttem levő tányéron a párolt zöldségeket, de megérkezett az ausztrál. Kihúzta velem szemben a széket, és levágódott. Átöltözött már a csapatruhába, gondolom, az interjúk is megvoltak. Te jó ég, megint sikerült elmerengnem egy jó ideig. Visszatért a régi Elena.
- Mennék még egy utolsó gyors kört, erre leállítják az edzést - méltatlankodott, amin elmosolyodtam. Olyan aranyosan néz ki, amikor panaszkodik, mint egy durcás kisgyerek.
- Ne nevess, ez igen is probléma. - Próbált komolynak tűnni, de látszott rajta, hogy visszafolytja a vigyorát. Nehéz volt megállni nevetés nélkül.
- Bocsánat - tettem fel a kezem védekezően, mire megtartva a pókerarcát, bólogatott.
Sajnos el kellett mennie nyilatkozni, én pedig inkább bent maradtam. Eszegettem pár szelet almát, de tudtam, ha még sokáig ülök még itt, valószínűleg az egész kínálatot felfalom. Muszáj kiszellőztetni egy kicsit a fejemet. Biztos elintéztek már mindent, megkeresem inkább Danit. Igaz, csak tíz perce lépett le, de mire odatalálok, lehet vége is lesz. Nem vagyok tisztában ezekkel a dolgokkal, hogy hogyan is működnek, szóval csak remélni tudom, hogy nem faggatják sokáig. Feltámadt a szél is, aminek nem igazán örültem, mivel szoknyában indultam el a hotelből. Csak remélni merem, hogy nem okoz pár kellemetlen pillanatot.
A levegő tovább hűlt, fél négy körül már húsz alá csökkent, és a nap sem sütött. Orosz lévén nem fáztam, pedig a többiek mind kabátban ücsörögtek. Én egy szál pólóban futkostam. A napszemüvegemre sem volt szükségem, de valamennyire hátrafogta a szél által összeborzolt hajamat. Úgy látszik, hogy valamilyen VIP részre tévedtem, hiszen nem nagyon fedeztem fel szurkolókat, csak csapatruhába öltözött embereket. Nézelődtem, hátha felfedezem az ausztrált, de nem akart előkerülni a sok Red Bullos közül. Feladva a keresést, odamentem az egyik csapatpólóshoz.
- Bocsi, nem tudod, hogy hol van Daniel? - kérdeztem, ha jól tudom Helmuttól. A nevekkel nem igazán vagyok tisztában, de azt tudom, hogy ő elvileg egy fontos része a csapatnak.
- Arrafelé láttam - mutatott jobbra - Mellesleg, ön Ms. Elena?
- Igen, Elena Radulova. - Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy egyből letegeztem.
- Örülök a megismerkedésnek. Nyugodtan tegeződhetnünk - mosolygott rám az öreg.
- Köszönöm! - zártam le a beszélgetést. Miután eltávolodtunk, kifújtam a levegőt. Barátságosnak tűnt, meg minden, de ez akkor is roppant kínos volt a számomra. Elindultam az általa mondott irányba. Ahogy forgattam a fejem, hirtelen feltűnt tőlem egy tíz méterre az ausztrál. Velem szemben állt, és beszélgetett egy Mercedesessel. Őt nem láttam, mivel nekem háttal állt, de Daniel egyből kiszúrt. Elkezdett integetni, mintha amúgy nem én vettem volna észre először. A másik alak erre a reakcióra megfordult. A szívem hatalmasat dobbant. Miért kell pont most Lewisszal beszélgetnie?
- Elena! Hát te? - kérdezte feldobódva. Ötletem sincs, hogy miről beszélgethettek, de úgy látszik, nem akarták folytatni.
- Szia, Lena - köszönt halkan a brit is. Hirtelen el is felejtettem, miért jöttem. Zavartan a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet, bár nem értem, minek, hiszen a napszemüveg hátrafogta. Kezdődnek az értelmetlen cselekedetek.
- Tényleg, melyik nagydíjra tudsz kijönni? - mentett ki Daniel a kínos helyzetből.
- Nem tudom. Kínába biztos nem, a következőre se…
- Utána az Orosz nagydíj lesz, harmincadikán - mondta. A fejemben végigpörgettem a naptárat, remélve, hogy nem csal az emlékezetem. Lewis eközben csak csendben hallgatott minket, nem szólt bele.
- Basszus, Japánban leszek!
- Mert? - kérdezte, kicsit indulatosabban, mint kellett volna. Egy verseny sokkal fontosabb, mint egy hülye futam, amiből van vagy húsz egy évben! Igyekeztem lenyugodni, ezen nagyon felhúztam magam.
- Verseny.
- Spanyol nagydíj? - kérdezte.
- Figyelj, nem tudom, az a lényeg, hogy a huszonnegyedikei és a harmincadikai hétvégén nem érek rá - sóhajtottam.
- Miért, előtte hova mész?
- Kínába, szintén verseny.
- Van azon a hétvégén futam? - kérdezte Lewistól.
- Nincs - válaszolta szűkszavúan. Éreztem magamon a tekintetét, szerencse, hogy nem az a pirulós fajta vagyok.
- Értem. Eljöhetek? Mindig is érdekelt, hogy milyen élőben.
- Felőlem - vontam meg a vállam. - Szombat és vasárnap, ha meg akarod nézni a szólómat is, akkor az előbbi napon gyere.
- És hol lesz?
- Taiyuan. Fogalmam sincs, hogy az merre van.
- Nekem sincs. Akkor majd még beszélünk. Mennem kell, Christian hívat - nézett rá a telefonjára összeráncolt szemöldökkel. Intett egyet, majd elköszönt, és kettesben hagyott minket. Ötletem sem volt, hogy milyen témával álljak elő, hogy megtörjem az időközben kínossá vált csendet.
- Elmegyünk sétálni? - kérdezte egy kis idő után.
- Aha - válaszoltam, és elindultunk. Hogy merre, azt nem tudom, reméltem, ő tisztában van vele.
- Gyakran szoktatok versenyezni? - teszi fel a kérdést. Akaratlanul is végignézek rajta. Már át van öltözve az overállba, amelyet félig lecipzárazott. A szokásos szemüvege most is eltakarta az arcát, igaz, már nem sütött a nap. Nem volt rajta sapka, ezért szemügyre vehettem a haját is, amely fény híján feketében pompázott. Feltűnt, hogy egy kis ideje már engem vizslat. Gondolom, a válaszra vár.
- Nem, egyáltalán nem.
- Értem. Szoktál izgulni? Ahogy észrevettem, te nem az a fajta vagy - mér végig.
- Tényleg nem, de ilyenek előtt mindig. Csak akkor, amikor már ott állunk a bevonulás előtt, azt megelőzően nem stresszelek rá.
- Nem nézem ki belőled.
- Pedig olyankor már az ájulás szokott kerülgetni - nevettem.
Csak azt vettem észre, hogy elkezdek fázni. A levegő lehűlt. Jól elütöttük az időt. Csak egy könnyed beszélgetés volt. Sokat kérdezett rólam, a szinkronúszásról, úgy tűnt, tényleg érdekli. Rengeteget nevettünk, megosztott pár vicces történetet is. Igyekeztem feloldódni. Jól esett a társasága. Egyszer sikerült látványosan zavarba hoznia, szerintem ezt észre is vette, ezért ejtette a témát. Imponált, hogy így figyelt rám. Komolyabb témákba nem mentünk bele, de felszínesnek se mondható. Inkább baráti, az jellemzi a legjobban. Szívesen folytattam volna még a beszélgetést, de hamarosan kezdődik az időmérő, ezért el kellett mennie. Visszakísért a paddockba, a Mercedes boxa előtt váltunk el, onnan meg már én is eltalálok a Red Bullig.
- Na, mi volt? - jött ki a folyosóról Dani, miközben a kulacsát tartotta a kezében. Beleivott, majd rám emelte a tekintetét. Feltűnt, hogy Lewisnak sokkal sötétebb a szeme, már majdnem fekete, míg neki inkább a csokoládéhoz hasonlít. - Hahó - lengette meg előttem a kezét az ausztrál, kiszakítva a merengésből.
- Semmi, elmentünk sétálni, és beszélgettünk - vontam meg a vállam. Igyekeztem felvenni a nemtörődöm stílust.
- Aha - vigyorgott, mint aki mindenről tud - szerelem van a levegőben! - kiáltott fel, kivillantva az összes fogát.
- Inkább ülj be - mutattam az autójára. Az arcán a nyertesek vigyora jelent meg, és elégedetten nyugtázta, hogy szerinte igaza van. Nem kívántam kommentálni az eseményeket, már is elkezdett kombinálni. Inkább leültem a megszokott helyemre, és vártam az öt órát.
Zöld jelzés! Elindult a Q1, ami tizennyolc percig tart. Heten már egyből kihajtanak, bár ilyenkor még nem láthatjuk a top csapatok erejét. Szinte mindenki kigurult, kivéve Strollt, aki nem biztos, hogy részt vesz az időmérő edzésen. Sorra jelennek meg az idők, de ez még nem a reális, legalábbis a Mercedesnél és a Ferrarinál biztos nem. Hét perc múlva így néz ki az első tíz: Bottas, Hamilton, Vettel, Pérez, Massa, Sainz, Grosjean. Kvyat, Magnussen, Ocon. Meglepetésre, a Williams újonca beült az autóba. A szerelők szenzációs munkát végeztek, ha ilyen hamar össze tudták rakni a kocsit. Közben az ausztrál is kigurult, bár már megszokhattam volna, hogy mindig ácsorognak még fél órát a boxban. Vandoorne visszatért a boxba, idő nélkül. Valami gond van az üzemanyaggal. Daniel egyelőre csak a negyedik, de majd a végén kell odatennie magát. Lecsendesült a pálya, csak hatan közözgetnek. Három perc van csak hátra, Dani még mindig ugyan azon pozícióban áll. Leintik a Q1-et, amit Hamilton nyert meg. Az ausztrál lejjebb csúszott, de nem számít. A kiesők: Giovinazzi, Magnussen, Vandoorne, Stroll, Palmer. Elindult a Q2! Rögtön a két Mercedes nyit, fej-fej melletti idővel. Szoros csata lehet a középmezőnyben. Két perc múlva a következő a sorrend: Bottas, Hamilton, Raikkönen, Vettel, Ricciardo, Verstappen, Pérez, Ocon. Bejátszották a Red Bull egyik rádióbeszélgetését. Ohó, Max panaszkodott Danire! Dühösen szólt, hogy ne küldjék többet az ausztrál mögé, mert állítása szerint nagyon lassú. Hat perc van hátra a végéig, most csak négyen a pályán. A top tíz élmezőnye nem sokat változott. Leintik a Q2-őt, amit Bottas nyert meg Hamilton előtt, a két Red Bull csak az ötödik és a hatodik. Sebaj, mindjárt kiderülnek a valós erőviszonyok! A kiesők: Pérez, Hülkenberg, Alonso, Ocon, Ericsson. Tizenkét perc áll a mezőny rendelkezésére a Q3-ban. A három top csapat már a pályán! Elkezdett cseperegni az eső, de ez még semmit sem befolyásol. A szám elé kaptam a kezem. Az egyik Red Bull megpörgött, és a kavicságyban landolt, csúnyán összetört a hátulja. Először nem láttam a számot, majd másodpercekkel később kitisztult a kép. Jaj, ne, csak ezt ne! Pont a hazai futamán történt. Iszonyúan sajnáltam Danielt. Bocsánatot kért a csapattól. És még Max a köre miatt bosszankodik, őrület! Piros zászlóval félbeszakították az időmérőt. Hat perc kellett ahhoz, hogy elvontassák az autót, de pontban hat órakor újra zöld jelzés van a pályán. A csendes percek után következik csak az igazi finálé. Mindenki kint körözget a pályán. Sorra érkeztek a jobbnál jobb idők, mindenki igyekezett a maximumot kihozni. Végül Lewisé lett a pole. Igazából számítottam rá. Arra viszont már kevésbé, hogy mellette az egyik Ferrari fog állni a rajtrácson! Vettel második lett, megelőzve Bottast. Utánuk Raikkönen, míg Max csak az ötödik lett. Meglepett a Haas, Grosjean a hatodik. Massa, Sainz, Kvyat a további sorrend, tizedik helyen pedig Daniel.
Végignéztem az időmérőt, hátha addig az ausztrál valamennyire lenyugszik. Első utam hozzá vezetett. Benyitottam a szobájába. Az ágyon ült, arcát a kezébe temette. Borzalmas volt így látni a mindig vidám pilótát, ennyire összetörve. Sóhajtott egy nagyot, majd rám emelte a tekintetét. Igyekeztem biztató lenni. Nem szép dolog, de muszájnak éreztem. Tudtam, hogy holnap, ha el is tud rajtolni, száz százalék, hogy csak büntetéssel, ami miatt még hátrébb csúszik a rajtrácson. Elővettem a pozitív énem (nem is tudtam, hogy van ilyenem), és beszéltem. Csak mondtam, mondtam és mondtam, hogy mennyire ügyesek a srácok, semmi baj sem lesz, a rajongók mindenáron ünneplik. Hosszú percek után, miután elmondtam hatszáz bölcsességet, ezer lelkesítő beszédet, felsóhajtott.
- Rendben. Legyen úgy, ahogy te mondod - mosolyodott el, és megölelt. Tudta, hogy mennyi erőfeszítésembe telt ezeket a szavakat kimondani, miközben még én magam sem hittem bennük, ezért is adott neki plusz löketet.
- Úgy lesz - válaszoltam.
- Hazavigyelek? Csak mennem kell még nyilatkozni párat, addig menj el nyugodtan sétálni, meg ilyenek - mondta, én pedig beleegyeztem. 
Hét órakor visszafelé igyekeztem a szobájához. Tudom, eléggé sokáig lófráltam, de elbambultam, s csak vitt előre a lábam. Ezért kikötöttem egy olyan helyen, amiről sejtelmem sem volt, hogy létezik. Így visszaút is egy külön történet, végül az egyik McLarenes szerelő magyarázta el, akit útközben láttam meg. Mostanra már szétfagytam. A levegő lehűlt, és feltámadt a szél. A hármas számmal ellátott ajtón kopogtam, de semmi. Még egyszer, de ugyan ez a reakció. Be akartam nyitni, de zárva volt. Már alig voltak. A paddock kiürült, csak pár szerelő ténfergett. Az egyikhez odamentem érdeklődni az ausztrál felől, de azt a választ kaptam, hogy hazament. Szuper, megfeledkezett rólam! Nemes egyszerűséggel itt hagyott. Ezért még számolok vele! Kénytelen voltam megint taxit hívni. A csapatok nagy része már visszament a szállodájukba, a boxutca is kiürült. Szerencsére egyedül megtaláltam a parkolót. Orkán erejű szél tombolt, és az eső is eleredt, rázott a hideg. Ha most nem fázok meg, akkor soha. Rossz döntés volt reggel otthon hagyni azt a pulcsit, mondván, nem lesz hideg. Már a számot ütöttem be a telefonba. A fogam összekoccant, és még jobban összehúzódtam, amennyire csak tudtam. A hajam átnedvesedett, ami csak tovább hűtött. Megtapasztaltam Ausztrália vad oldalát is.
- Elvigyelek? - kiáltott valaki mögülem. Megpördültem a tengelyem körül. Lewis állt előttem.
- Megköszönném - sandítottam rá, átfagyva.
- Megfázol - mondta, majd a hátamra terített egy Mercedeses kabátot. Követtem őt a - gondolom - céges autója felé. Amint beszálltam, vissza akartam adni a kabátot.
- Ne vedd le, hideg van - ellenkezett.
- Én Red Bullos vagyok, mit szólnak hozzá, hogy Mercis kabátom van? - nevettem.
- Azt, hogy lepaktálsz az ellenséggel - mosolygott. - Amúgy tudom, hogy titokban nekem szurkolsz - kacsintott rám. Egy kicsit belepirultam, nem tudom, mennyire látszott.
Sajnáltam, hogy ki kellett szállnom a kocsiból, mikor megérkeztünk. Szívesen maradtam volna még vele. Nem az az ember, akinek a média beállítja. Nem az a bulizós, aki állandóan csak csajozik, hanem lehet vele értelmesen is kommunikálni. Kétség sem fér hozzá, hogy megtetszett, ő az esetem. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, engem szólítgat. Csak akkor, mikor meglengette előttem a kezét.
- Hahó, Lena - találtam szembe magam a vigyorgó fejével.
- Bocsi - sütöttem le a szemem, mire legyintett.
- Csak azt kérdeztem, hogy holnap hányra jössz? Elmehetnénk futam előtt sétálni egyet. Jól esik ilyenkor kiszellőztetni egy kicsit a fejemet.
- Persze. Hánykor is kezdődik?
- Hatkor rajtolunk, de előtte két órával már ott kell lenni a boxban. Szóval kettő körül?
- Oké, akkor majd a boxban.
- Megnézhetem? - kérdezte hirtelen, és a gyűrűmre mutatott.
- Persze - válaszoltam. Megfogta a kezemet, és felé hajolt. Alaposan végigmérte a köves darabot, majd felnézett. Az arca csupán tíz centire volt az enyémtől. A meglepetéstől hátrahőköltem, így eltávolodtunk egymástól. A brit kifejezéstelenül fürkészett, majd elengedte a kezem.
- Bocsi, nem számítottam rá, hogy ilyen közel vagy. - Éreztem, hogy immáron másodszorra is elönt a pír. Összehúztam magamon a kabátot, és a kilincsre tettem a kezem. Ugyan is már öt perce megérkeztünk.
- Leszek én még közelebb is - húzta cinkos mosolyra a száját. A szívem kihagyott pár ütemet, teljesen ledöbbentem. Nem hiszem el. Lewis Hamilton most komolyan flörtölt velem?